Dunántúli Napló, 1981. július (38. évfolyam, 178-208. szám)

1981-07-02 / 179. szám

1981. július 2., csütörtök Dunantmt napló 3 Egyre többen kérdezik A gyermekszínjátszás pécsi tablója- fogalmazódott meg a feszti­vál összegezéseként. Éppen ezért nem volt Pécsett díjkiosz­tás — csupán néhány csoport kapott emléktárgyakat. A gyer­mekszínjátszás célja ma ha­zánkban a gyerekek szabad idejének okos kitöltését szol­gálja, személyiségüket kell hogy építse. Régi óhaj, hogy amint az a korábbi századok­ban is megvolt, a színjátszás épüljön be az iskolai ismeret- szerzés, az irodalomtanítás, a nyelvművelés munkájába. Érc­nek feltétele a dolgot értő ta­náregyéniség, s ennek iskola­példája a jászfényszarusiaké, akik dramatikus módszereiket már „beszivárogtatták" oz is­kolai órákra, és az évek során sok hagyományt alakítottak ki a községükben. A rangot jelentő seregszem­lék, főként az országos fórum azonban magas követelménye­ket állít a gyermekszínjátszás résztvevői elé. Ez a szint ga­rantálhat egy általánosan jó átlagnívót orszáaszerte — ez a nívó egyébként létezik —, más­részt azonban veszélyeket is rejteget. Hai nem is nyíltan, de ezt is megfogalmazták a részt­vevők. A színoadképet, a dísz­leteket süraető igény, ami már nem eléaszik meq a tömérdek ötlettel meavalósított. házi ké­szítésű kellékekkel, véleménvem szerint óriási feladat elé állít­ja az iskolai rendben, költséq- vetés nélkül dolqozó csoDorto- kat. Netán erre is szocialista briaádokat kell maid meqnver- niük, ha tartani akariák helyü­ket? Díszletek szállításához, mozgatásához technikai apoa- rátus is kell. Ez a mozgalom egyik ellentmondása számom­ra. A másik a divatok kérdése. A fesztiválokon megfogalma­zott kritikák mindig törekvése­ket, divatokat diktálnak, alakí­tónak ki, túl azon, hogy a szín­padi előadás mindig töreke­dett arra, hogy aktuális, kor­szerű legyen, és visszaadjon valamit abbó|, ami éppen a levegőben van. Az idei feszti­válon ezért láttunk annyi gyer­mekdiszkót, gyermekrevüt, élet­képet, ha úgy jobban tetszik, szociojótékot. Lehet, hogy két év múlva a klasszikusok árada­tára számíthatunk? Pécs a gyermekszínjátszó­fesztiválok házigazdájaként egyben ötletbörze is. Divatot is diktálnak az itt elhangzó véle­ményekkel. Hogy az idei be­nyomások miként érlelődnek tovább, kiderül az egy év múl­va szervezendő gyermekszínját­szó-szemináriumon. Gállos Orsolya A gyerekeink tartotta tükör­be nézünk most — bújkált ben­nem minduntalan a gondolat a VI. országos gyermekszínját­szó-fesztivál június 25—29. kö­zött lezajlott bemutatóin. Mint­egy 35 együttest, ezer résztve­vőt mozgatott meg a rendez­vénysorozat, melyre az orszá­gos úttörőelnökség által meg­hirdetett kulturális szemlék megyénkénti legjobbjai jutot­tak el. Teljes tablót szemlél­hettek így mindazok, akik részt vettek a pécsi Ifjúsági Házban és a KPVDSZ Műve­lődési Házában zajlott bemu­tatókon. A fesztivál szakmai védnöke a Népművelési Inté­zet. Szakemberei naponta, az előadások utáni vitákon be­szélték meg a látottakat az ér­dekeltekkel. A qyermekcsopor- tok emellett kirajzottak a me­gye napközis táboraiba, és délutánonként a pécsi Ifjúsági Parkban tartottak bemutatókat. Megyénként ma mintegy 20— 20 gyermekegyüttest tart szá­mon a Népművelési Intézet. Vannak természetesen helyek, ilyen volt korábban Szabolcs- Szatmár megye, ilyen Csong- rád. Győr. Veszprém, ahol ak­tívabb, sikeresebb a színját­szók működése. Ezért nagyon sokat tehet mindenütt a mű­velődésügyi irányítás. A látott eqyüttesek között most egyéb­ként három csoport képviselte. Baranyát: a Túrós Lászlóné ve­zette vajszlói Meskete Színpad, és két sei Ivei csoport, n Csiri­biri Színpad Petkó Jenő és a Móra Ferenc-raj Gécsi Sándor- né vezetésével. Gyermekszemmel A három nap bemutatóin leqtöbb volt a gyerekek életé­ből merített szocioiáték — ösz- szesen 9 produkció. Ezeken az előadásokon tartották elénk azt ö bizonyos tükröt o gyerekek, nemcsak játékukkal, hanem az­által is, hoqy sok esetben részt vettek a darab szövegének ki­alakításában. Az effajta! műfaji dömping általában sohasem spontán clakul ki. Mint a színpadok vezetői elmondták, korábban meqfogalmazódott az az igény, hoqv a gyerekek életét, az ő mindennapi problémáikat len­ne jó viszontlátni a gyermek- színpadokon. Nos. ez meg is történt Pécsett., ahol klasszikus szerző aktualizálásával is ta­lálkoztunk, és ahol klasszikus irodalmi műből sem hiánvzott a mának szóló fricska, a felnőtt- viláq bírálata. Számos darab­nál rendezték be osztálvterem- nek a színpadot, és több ízben szólt le szívhez szólóan a qyere- kek hanaia1 a színpadról „fel­nőttet, törődjetek többet ve­lünk I” Leqtöbbet a szociojáték mű­fajában az 1972 óta működő jószfényszarui Napsugár Gyer­mekszínpad hozta. Vezetője Kovács Andrásné pedagógus. Etűdökből épülő színpadi játé­kuk a gyerekek által megírt mindennapi epizódokból ké­szült, és leleplező erővel, szati­rikus hangon adott képet a mai vidék mindennapjairól, a második gazdaságban gyara­podó családokról, az iskolá­ban, otthon leintett gyerekek világképéről. Pedig a csoport csak olyan banális iskolai té­mákat játszott el, mint amilyen a ballagási ruha vagy a pá­lyaválasztás kérdése, és az is­kolában folyó szexuális felvilá­gosítás. Mit csináltok velünk, serdülőkkel? — tette fel a kér­széltek — mondta a fesztivál egyik résztvevője a bemutató­ról—a legfontosabb kérdésről, ami ma fel van téve társadal­munknak. Igazi nagy témáról: a városi és a falusi értékrend­ről, a gyerekcipőből kinőtt ser­dülők útkereséséről. Ünnepi műsor és klasszikusok Jó néhány tehetséges elő­adás, valódi színpadi produk­ció került színre ezen a feszti­válon. Ilyen volt a Várhidi At­tila által vezetett debreceni Alföld Gyermekszínpad Gol- ding-adaptációja: A legyek ura. Tehetséges gyermekalakí­tásokat láthatott ebben a né­ző, akárcsak a Miskolc melletti Alberttelep színpadának Plau­tus bemutatóján, A bögre szín- revitelénél. Hozott emlékezetes produkciót az ünnepi műsorok kategóriája is, noha ez mindig kc-llemetlen, „muszáj-feladatot" jelent a rendezők bevallása szerint. Érdemes lenne pedig e műfajban, is ihletre lelniük a: gyermekszínjátszás vezetőinek, hiszen az ünnepi műsorokat mindenütt várják az amatőr­csoportoktól — és egy ünnep tartalmasabbá tétele is szép feladat. Pécsett látható volt olyan alkalmi műsor, amelyben Petőfi leszállt a szobortalapzat­ról, és az ő szerepét értelmez­ték a mai gyerekek. — Kitűnő tartalmakat láttunk színpadra vinni — hallottuk Me­zei Éva rendező fesztiválzáró értékelésében — őszintén szól­tak mai életünkről a bemuta­tók. Nem láttunk azonban elég színházat. Hiányoztak oz eredeti irodalmi szövegek, hiányzott a valódi színház, öt­letes kellékek garmadájával dolgoznak ma a gyermekszínpa­dok, produkciójukról azonban szinte teljesen hiányzik a dísz­let, a színpadkép. Ehhez csak annyit, hogy ta­lán nem véletlen, de a klasz- szikusok délelőttjén (Aesopus, Plautus, Csokonai, Arany mű­veinek bemutatóin) szinte csak jó előadásokat láttunk. A klasz- szikus irodalmi textus tehát inspirál. Ugyanígy sikeres volt a szentendreiek bemutatója, akik Örkény művét vitték szín­padra az első magyar holdra­kétáról. Egyszerű elemekből épített színpadképük, színpadi akcióik is dicséretet kaptak. Mérce és divatok A gyermekszínjótszós, mely­nek korántsem feladata vala­miféle utánpótlás, netán hiva­tásos művészek képzése, ma rendkívül sok értéket produkál dést a darab, amit Jászfény- szarun 450 néző nézett végig, és jutalmazott 10 perces vas- topssol. Török Jenő Mennyibe kerül Egy hanglemez ára 70—190 forint. A könyv átlagosan 40— 60 forintba kerül, színházjegyet 20—30 forintért vehetünk, A leg­drágább mozijegy Pécsett 14 forintért talál gazdára, a kon­certekért 20—40 forintot fize­tünk. Természetesen ezek csak az „átlagos” alkalmakra vonat­kozó árak, de például egy Bé- caud-hangverseny belépődíja már háromjegyű összeg, és a Pécsi Nyári Színház rendezvé­nyeire is egy ötszázast kell vin­nie a négytagú családnak. Mennyibe kerül ma a kultúra Magyarországon? A kérdés ta­nulmányt érdemelne, nem 90 sort egy napilapban, de szon­dázásnak talán ez sem haszon­talan. Három beszélgetőtársunk — természetesen szubjektív — véleménye néhány mozaiklap a nagyképből. Török Jenő, a pécsi AFIT au­tószerelője, feleségével és kis­fiával apósáék kertvárosi laká­sában élnek, ahol nemrég még négy generáció lakott együtt. Nyolc éves a lakásigénylésük. — A feleségemmel két ellen­tétes műszakban dolgozunk —ő fodrász — hogy a gyerekért el tudjunk menni az óvodába. Szá­munkra nem is nagyon vetődik fel, hogy drágák, vagy olcsók-e a kulturális szolgáltatások, mert oz időbeosztás okozza a leg­több gondot. Moziban utoljára az Apokalipszis most című fil­met láttam, olvasni akkor tud­tom, amikor kórházban voltam. „Jé, opü, téged is lehet látni?" — a múltkor is ezt kérdezte a gyerek. Munkaidő után is haj­tanom kell, ha új lakást aka­rok. Számunkra tehát a kultú­rának nem az anyagi oldala az érdekes, mert mozira, könyv­re azért lenne pénz, csak hát az idő... A könyvterjesztőktől szoktam sorozatokat rendelni, most is fizetek havi 200 forint törlesztést. Ha jól szórakoztat, bármennyi pénzt megér. így va­gyok a mozival, a színházzal is: a kultúra? Hatri lek... az érték csak a tartalomtól függ és ha sikerült kikapcsolódnom, nem nézem, mennyibe került. Tóth Árpád matematika—kémia szakos tanár, nyolc éve tanít a nagydobszai általános iskolá­ban. Az elmúlt években válto­zott a község, az iskola ésaző státusza is: Nagydobszából (és a szomszéd községből) Dobsza lett, az iskolából (és a műve­lődési házból) nevelési központ, Tóth Árpádból igazgatóhelyet­tes. Itt lakik a családjával nem messze az iskolától. — A kultúra „hordozói” drá­gák, de sokszor még így sem elérhetők. A könyvek — a szak­mai kiadványok — ára jócskán fölment az utóbbi években, de ezzel együtt nem lett gazdagabb a kínólat. Szigetváron például hiába is kísérleteznénk, a hiva­tásunk gyakorlásához szükséges szakkönyveket beszerezni Pécs­re kell utaznunk, de sokszor még ott is p yára járjuk végig a könyvesboltokat. Számunkra a könyv ára a benzinköltség­gel is megtetéződik, de így va­gyunk a színház-, mozi- és kon­certjegyekkel is. Mert azt mon­danom sem kell, hogy vonattal bejutni innen egy színházi es­tére majdnem lehetetlen. Emlékszem, még főiskolás ko­romban is tudtam képzőművé­szeti albumokat venni az ösz­töndíjamból. Most már a fize­tésből is nehéz, pedig Dobszán nincsenek rosszul eleresztve a pedagógusok. Még az a szeren­cse, hogy egy szakosok vagyunk a feleségemmel, s nem kell kü­lön szakkönyveket vennünk. A folyóiratokból így is sokat le­mondtunk, hiszen már a Pajtás Magazin is drágább 20 forint­nál. Lemezjátszónk van, gyűlnek a lemezek. Ha tetszik, semmi sem drága. Színház? Bérletünk van, de elég szerencsétlenül jött össze a program: négy hó­napig egy előadás sem volt, aztán egy hónap alatt négy. Minden hétvégén utazás, a gyerekekre ismerősök vigyáztak. Az igazság az, hogy a kulturális cikkek árainak emelése az igé­nyeseket sújtja: ha mi is meg­maradnánk a gazdálkodás mel­lett, jobban járnánk, dehát egy pedagógus mégsem élhet meg a tanítványai előtt a fóliázás­ból. A szakmai továbbképzés is anyagi terhet jelent a vidéki költséget térítik, de akkor a gye­rekektől vesz el egy egész dél­előttöt az utazás miatt. így ál­talában a saját autónkat hasz­náljuk. A falu hátránya kultu­rális téren sem csökken, ma már csak az a nevelési cél, hogy „meg kell kísérelni" egy szintre hozni a falusi iskolásokat a vá­rosiakkal. A könyvek árának emelése a családoknál is job­ban sújtja a könyvtárakat, ame­lyek szűkös beszerzési kereté­ből aligha futja valamennyi új könyv megvásárlására. Pedig sokan éppen a könyvtárakban bíznak, ha már otthon csökken­teni kell a könyvre fordítható pénzt. Dr. Kiss László, a Pécsi Tu­dományegyetem adjunktusa. Itt tanít a felesége is. A Kertváros­ban laknak két gyermekükkel egy két és fél szobás lakásban. — Csak viszonyítva tudom megítélni, magasak-e a kul­turális szolgáltatások órai. vagy alacsonyak: ha az általános árszínvonalhoz hasonlítjuk, még mindig olcsó a művelődés ára. Természetes, hogy ennek az ágazatnak a költségeiből is vissza kell valamit hárítani a „fogyasztókra”, ezért senki sem zúgolódhat. Azt azonban tart­hatatlannak érzem, hogy Buda­pesten sokkal nagyobb a vá­laszték, mint vidéken. Nem hi­szem, hogy az élet minősége a lehetőségekkel egyenes arány­ban nőne ott, mégis szinte min. denért a fővárosba kell utazni.. A kultúra állami dotációját nem növelném, de nem is csökken- teném. Nem sokallom az ára­kat. mert miért éppen ez az ágazat kényszerüljön rá, hogy olcsón adja el magát? Az em­berek úgyis annyi felesleges dologra költenek, talán még ösztönzi is őket, ami nem ingyen van. Havonta ötszáz forintunk biztosan elmegy könyvekre, új­ságokra. Sohasem számolom, hogy mennyi, a feleségem az, aki naprakészen tartja a könyv, tárunkat. Hogy ez az összeg sok vagy kevés? Nem tudom. Valószínű, hogy az emberek a kulturális költségvetésükből fa­ragnak le a leghamarabb, ha húzni kell a nadrágszíjon. A gond csak az, hogy sokan ak­kor sem költenek kulturális ja­vakra amikor jól megy ne­kik ..'. Tóth Árpád Dr. Kiss László Magas színvonal volt a jellemző- Életünk minőségéről be- A balmazújvárosi Soós Imre színpad gyermekszínjátszói tanárnak, mert csak a vasúti Havasi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom