Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-07 / 154. szám

Háromszázezer fogyasztó érdekeit képviselik Fessel Tibor és Háda Sándor taián most először ülnek az asztal ellentétes oldalán. Mind­ketten szerették volna elkerül­ni,. évekre halasztani ezt az eseményt, amely egyébként egyiküknek pihenést, egészsé­gének további megromlásának halasztását, másikuknak a vál­lalatnál eltöltött három évtize­des munkájának elismerését je­lenti. Sénki sem mondta, kinek ho­va kell ülnie, s mégis kialakult egy rend: az asztal egyik felén a Dél-dunántúli Gázszolgálta­tó Vállalat vezetői ülnek, a másikon a Baranya megye, Péts város vezeti az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt ve­zetői, s köztük Fessel Tibor, aki a mostani pillanatig a másik társaságban az első számú irá­nyítója volt. Időnként megdör­zsöli bal kezét, mintha képes lenne a vérellátást növelni, ta­lán a milliónyi apró tűszúrást akarja enyhíteni, melyek a zsibbadó karban mégis csak az életet jelentik.- Fessel Tibor mindig is tudta, hova tartozik — mondja dr. Dányi Pál, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának titkára. Nemrégiben hallottam róla a történetet, hogy amikor 1956-ban, a legzavarosabb időkben sokan utat vesztettek, ő egy pillanatra sem hagyta el a pártházat, ahol osztályveze­tőként dolgozott. Szeretnénk már valamennyi­en túllenni az eseményen: Fes­sel Tibor, a DDGáz igazgatója harminchat évi munka után, amelyből egy évtizedet a DD­Gáz első számú vezetőjeként dolgozott nyugdíjba megy. Utódjának most nevezik ki Há- da Sándort, aki eddig műszaki igazgatóhelyettes volt. Ugyan­csak ez alkalommal lép előre Gaál Ottó, Háda Sándor eddi­gi feladatát látja majd el. Azt mondhatnánk, az élet egy megszokott eseménye, tulaj­donképpen mindhármuknak jói hozott. Zsengellér László, az OKGT vezérigazgatója is ezt akarja bizonygatni: — Hosszú munkásélet egy ál­lomásához jutottunk — mondja. Talán nem is szabad másként felfogni, mint állomásként, ahonnan tovább nem romlik Fessel Tibor egészsége, amikor a vállalat napi gondjai már nem terhelik többé. Ö ugyanis mint igazgató nap mint nap cronosult a vállalat valameny- nyi dolgozójának 'ügyes-bajos dolgával csakúgy, mint a gaz­dasági, műszaki tennivalókkal. S nem (jsupán ezekkel, mint egykori pártmunkás, mint tár­sadalmi tevékenységet folytató ember a sok-sok tízezer gázfo­gyasztó problémáit is magával hurcolta, mint azt egyébként egy szolgáltató vállalat irány:- tójának tennie is kell! Hihetetlenül kemény ember­ként ismerték, ismertük, ezért is lenne most jó, ha már vége lenne ez ünnepségnek, amikor tulajdonképpen az emberi élet értelmétől, a munkától kell bú­csúznia, amely Fessel Tibor számóia különösen azt jelentet­te. Édesapja a DGT üzemeiben villcmyszere'őként dolgozott.- Én is bányász akartam lenni, mindig is, csak az volt a kérdés, milyen fokon — mondja az igazgató. Az általános isko­la elvégzése után a gimnáziu­mot meg csak kinyögte a csa­lád, a sopicni bányamérnöki egyetem azonban csak álom maradt. Igaz, Pécsett egy esz­tendőt tanultam a Jogtudomá­nyi Egyetemen, apjának azon­ban saját családján kívül öreg édesanyját, nyomorék testvérét is el kelleti látnia. Az első év után abba kellett hagynia az egyetemet. Ügy érzem, Fessel Tibort ez nem különösképpen bántotta. Néhány hónap után mór Pécs- bcnyatelepen csillésként dolgo­zott. Később a segédvájári minősítést is megszerezte, 1948- ban pedig a vállalat vezetői javasolták, hogy a Budapesti Nehézipari Műszaki Egyetem Szénbányász esti tagozatára iratkozzék be, amely akkor fő­iskolai jelleggel működött. A tanulmányai idején a MESZ- HART budapesti központjában dolgozott. Akkor volt Pataki Mihály a vezériagzgató. Üzem­mérnöki diplomával került visz- sza Pécsre, először István-ak- nán, majd ismét Pécsbányate- lepen cknorriélyítő és feltárási munkáknál kapott munkát. Ezt követően került a megyei párt­bizottságra, először munkatárs­ként, maid ipari és közlekedési osztályvezetőként dolgozott. In­nen ismét a szénbányákhoz irá­nyították, területi főmérnöknek. 1960-ban c Hidasi Szénbányák igazgatójának nevezték ki, majd a bánya megszűnte után a tovább működő brikettüzem vezetője lett. Hat esztendő után neki volt a feladata, nog/ felszómo'ja az üzemet, az em- oerek megélhetéséről gondos­kodjék. Éleiének következő állomása a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat volt. Előbb üzemvezető­ként. majd mint a vállalat mun­kásügyek főosztályának vezető­je dolgozott egészen 19/1. áp­rilis 1 -ici, amikor a UDGú? igazgatójának nevezték ki. Nem kisebb feladat várt rá, mint az egyre növekvő fogyasz­tási igények kielégítésének meg. szervezése mellett felszámolni a régi üzemeket, amelyek bár­milyen korszerűtlenek, az egész­ségre ártalmasak voltak is, az ott dolgozók számára kötődést, megbecsülést, szakmát jelen­tettek. Miként Hidason itt is szükség volt határozottságra, keménységre, de ugyanakkor nagy emberségre is. Végül is csaknem valamennyi érdekelt megelégedésére sikerült leren­dezni ezt a fontos ügyet. Szoci­ális létesítmények egész sora épült az elmúlt tíz évben a vál. lalatnól, az egykor alig néhány felsőfokú végzettségű dolgozót foglalkoztató DDGáz-nál ma több, mint hetven egyetemet és főiskolát végző szakember te­vékenykedik, nagyon sokan Fes. sei Tibor asztaltverő bíztatásá­nak köszönhetik, hogy a mun­ka mellett tanulni kezdtek. S még valami: az igazgató alkotóan hagyta környezetét dolgozni Igaz, a felelősségvál­lalást is megkövetelte, önkén­telenül is felmerül a gondolat: a mostani ötven és hatvan kö­zötti nemzedék egészségét, éle. tét nem kímélve dolgozott a legnehezebb időkben. Szépen hangzanak most az elismerő szavak, tucatnyi magas kitün­tetést, kiváló dolgozó elisme­rést őriz szekrényében, egyen­súlyban van mindez azzal, hogy... Nem hagyja végig gondolni, nem engedi befejezni omit kér­dezni akarok. — Az embernek önmagában kell hordoznia, hogy értelmét találta-e a munkának? Ha ön­magával rendben van, akkor jó, ha nem, akkor semminek sem volt értelme — mondja . . . Háda Sándor élete a vegyész- mérnöki diploma megszerzése után tulajdonképpen a pécsi gázszolgáltatás 1949^és 1981 közti történetével is megegye­zik. Az első lépésében játszott csupán közre némi véletlen. A fiatal vegyészmérnököt ugyanis nemcsak diplomája miatt fo­gadták szívesen Pécsett. Főként neve miatt. Azt hitték ugyanis, hogy az FTC válogatott kapusa szeretne az akkori Kokszmű­vekben dolgozni. Nem is kér­deztek semmit azonnal kivit­ték a pályára, ahol kiderült, hogy ügyesen bánik ugyan a labdával, de nem kézzel, ha­nem lábbal, nem kapus, ha­nem mezőnyjátékos, és nem fut­ballista, hanem mérnök akar lenni. Nos, ebben a tevékenységében aztán az elmúlt három évtized­ben volt is mit tennie. Mind­össze öt mérnök-dolgozott cikkor a vállalatnál, ellenben benzolt finomítottak és gyártottak, volt kén, műtrágya, naftalin és fa­telítő olaj gyártása és természe­tesen a szén átalakítása köz­ben melléktermékként gázt is termeltek. Ezt azonban a kerí­téstől már a Pécsi Gázművek juttatta el a fogyasztókhoz. 1964-ben egyesült a két válla­lat — Háda Sándort ekkor ne­vezték ki főmérnöknek. Érdekes, hogy a régi igazgatót inkább csak Tibornak hívták, a mostani pedig legalább másfél évtizede Sanyi bácsi, pedig egykorúak. — A nálamnól nem sokkal fiatalabbak is így szólítanak — mondja — talán a hajam mi­att. Valóban volt mitől megfehé- rednie. A gyártás, a szállítás és fogyasztás közben egyaránt rendkívül veszélyes gázszolgál­tatás Pécs egyik legneuralgiku. sabb pontja immár több, mint másfél évtizede — Nagyon sok változás volt itt, s még többnek kell lennie, hogy biztonságos színvonalú, elegendő mennyiségű legyen a vállalatnál a gázszolgáltatás — mondja. A hatvanas években indult meg a fejlődés: először bővítettük a szénfeldolgozót, az­tán újabb gáztárolót építettünk, azonban az évtized közepén kezdtünk kísérletezni a benzin- bontásos gázgyártással. 1973- ban állítottuk le a kokszoló ke­mencéket, most viszont már na. gyón várjuk, hogy a benzin­bontókat leszerelhessük, ezek­kel ugyanis már nagyon nehéz a 27 ezer pécsi fogyasztót min­denki megelégedésére ellát­ni. A földgáz nyújt majd csak gazdaságos, biztonságos meny- nyiségben, minőségben egya­ránt jó gázszolgáltatást. A vállalat pécsi, Felszabadu- dás úti kolóniáján lakik az új igazgató, immár csaknem há­rom évtizede. Kávét főz, né­hány percre egyedül maradok. Több ezer könyv vesz körül, csaknem valmennyi műszaki. Háda Sándor a szénfeldolgo- zússal és benzinbontással kap­csolatban több tucatnyi tudo­mányos értekezést írt, előadást tartott. Már korábban beszél­gettünk erről: szerinte az ez­redforduló körül ismét megin­dul a szén feldolgozása, ami­kor majd földgázszerű termé­ket állítanak belőle elő, amely aztán a vegyipar széles terüle­tein felhasználható lesz. Ter­mészetesen nem hiszem, hogy a pécsi szénfeldolgozó, a Kokszművek, korát megelőző ipari létesítmény lett volna. Kétségtelen azonban, hogy sok mindent alkalmazunk majd még, amelyet már rég alkal­maztak, amelyet csak a rossz értékelemzések miatt ruháztunk fel az ósdi jelzővel. A kávé még nem készült el, egy asszony húst hoz, aztán jön egy másik, aki zöldségért megy. A szomszédok igyeksze­nek segíteni Háda Sándornak a háztartásban. Néhány éve egyedül maradt kisebbik fiával. A felesége súlyos beteg volt . . . A DDGáz-nál mintegy 1500- an dolgoznak, 1,2 milliárd fo­rint értékű termelési eszköz, több, mint 330 ezer gázfo­gyasztó gondja mellett nem le­het könnyű még a háztartást is vezetni. — Valóban nagyon nagy a vállalat területe: Székesfehér­várott, Dunaújvárosban, Száz­halombattán, Szekszárdon, Pin­cehelyen vannak üzemeink, aztán van ötszáz pb-gáz cse­retelepünk ... A nagyobb gond most mégis az ami még nincs. A földgáz fogadása. Minden valószínűség szerint még az idén megépül a Duna alatti vezeték, 1983-ban Pécsre ér a földgáz, amikor először majd néhány nagyobb fogyasztót kapcsolunk be (Zsolnay gyár, Sütőipari Vállalat), aztán a la­kosságot látjuk el. Csak a munkájáról beszél, miként Fessel Tibor is, de hát az ő nemzedéküknek valóban az jelentett mindent. Pedig Pécs műszaki, társadalmi éle­tében is nagyon sokat dolgo­zik: a «MTESZ vezetőségének, az Országos Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesületnek vezetőségi tagja, a NEB társa­dalmi munkása, a mérnök- továbbképző (Miskolc) oktató­ja. Ügy látszik, a pedagógus­szülőktől azért mégsem fajzott el annyira, mint mondja. — Nem is lenne semmi baj, megy minden együtt is — mondja. Kár, hogy Tibi elment, nagyon jó barátok voltunk. Ennyi idős korban, mint én, mások már a visszavonulás út­jait építik, nekem pedig most má^ok számára kell azt a bi­zonyos biztos hátországot meg­teremteni. Persze elsősorban a fogyasztók érdekeit elsőrendű fontossággal képviselve . .. Lombosi Jenő Kérdőjelek a pécsi belvárosi klinikai tömb kapcsán Lesz-e Pécsett új klinikai tömb? Már dolgoznak a szakmai terven Mi történne, ha a még mindig kiszámíthatatlan sze- szélyű pécsi pincerendszer­nek egyszer a II. számú klini­kai tömb környékén támadna kedve beszakadni? Mi tör­ténne, ha a múlt századi épületekben folyó korszerűsí­tési munkák során előre nem látható műszaki problémák adódnának? És mi történne, már most, ha a VI. ötéves tervidőszak elején nem szá­molnánk azzal, hogy az im­már idézőjelesen „új", 400 ágyas klinikai tömb is hova­tovább felújításra szorul? Még a laikus is tudna — ha nem is pontos — választ adni a költőinek tűnő kérdé­sekre. S ebből a válaszból nem sugározna az optimizmus. Mit tehetnek, miben bízhat­nak a POTE vezetői? Hogyan látják ők az adott helyzetet és a jövőt? Ezekre kértünk választ Frang Dezső profesz- szortól. az egyetem rektorhe­lyettesétől.- Professzor úr, ön egy al­kalommal úgy logalmazott, hogy Janus-arcú egyetem a pécsi. Mit jelent dz konkré­tan?- A kettős arculat az el­méleti és a 400 ágyas klinikai tömb, valamint az. urológiai és orr-fül-gégészeti klinika, a ll-es belgyógyászati és ll-es sebészeti klinika épületi, épí­tészeti adottságaira, az ezzel kapcsolatos nehézségekre ér­tendő. Itt, a belvárosban, a Széchenyi tér és Bem utca, Munkácsy Mihály utca ha­tárolta tömbben már szinte lehetetlen elérni azt a kór- házkultúrai és szociális ellá­tási színvonalat, amely az új­nak számító klinikán megva­lósul. Évek óta folyamatosan- kisebb átalakításokkal, bőví­tésekkel, karbantartásokkal el tudjuk érni, hogy a betegel­látás ne lássa kárát a sze­rényebb körülményeknek, de végső, megnyugtató megol­dást ezek nem jelentenek. — Pontosan mit jelentenek ezek a „szerényebb körülmé­nyek"? — Az ambuláns ellátásra szolgáló helyiségek kicsik és számuk sem elegendő. Egy- egy rendelőt például több szakrendelés is használni kényteln a számára megsza­bott időben. Például a bel­klinikán még folyik a kétórás nephrológiai rendelés, de a következő szakellátásra vá­rakozók már ott szorongnak. Kevés, kis befogadóképessé­gű szociális helyiséggel ren­delkezünk. Nincs elég WC, zu. hanyozó, öltöző, s ez nem­csak a betegeket sújtja, ha­nem az orvosokat, az egész­ségügyi szakszemélyzetet is. Ilyen körülmények között fo­kozott terhet jelent az elen­gedhetetlen higiéniai feltéte­lek megteremtése valamennyi itt dolgozó számára.- Ezek alapján feltehetően nem jobb a fekvőbeteg ellá­tás helyzete sem ... — Az Egészségügyi Minisz­térium által meghatározott normák szerint az átlagos ágykihasználás ideális ará­nya 80-85 százalék között mozog. Nálunk ez időnként a száz százalékot is meghalad­ja, az urológiai klinikán pél­dául tavaly 106 százalékos volt. Igaz, hogy a két évvel ezelőtt elkezdett bővítés és felújítás 10—10 plusz ágyat jelent az orr-füll-gégészetnek és az urológiának is, remél­hetőleg ebben az évben be­fejeződnek a munkálatok, de ez akkor-is legfeljebb enyhít a gondjainkon, végleges megoldást nem ad. Klinikáink nemcsak Pécs és Baranya megye számára, hanem a Dunántúlon, sőt az egész or­szág területén is ellát bizo­nyos speciális feladatokat. A Dunántúl nagyrészét ellátó művese kezelést megoldottuk például az épület harmadik szintjén egy padlástér be­építéssel, nagy kapacitással, de igen szerény körülmények között. — A gyógyító funkció a tu­dományos kutatás és az okta­tás érdekében is érthetően túlnő a megyehatárokon. Ám az a tény, hogy az intézmény székhelye Pécs, hogy itt kell biztosítani a szükséges felté­teleket, bizonyos intézkedése­ket is megkövetel, s ez már korántsem csak az egyetem, vagy az egészségügy gondja, Elképzelhető, hogy Pécs bel­város rehabilitációja hosszú távon ütközik az egészségügy érdekeivel? — Ha pusztán az érdeke­ket, pontosabban az adott helyzetet nézzük, akkor elkép­zelhető. A Bem utca képének esetleges megváltoztatása érinthetné a kettes klinikai tömböt is, a négyszáz ágVas klinika környékének rendezé­se sem közömbös számunk­ra. Konkrét tervről, intézke­désről még nem tudunk, de nem tartunk a feltételezett érdekellentétektől sem, mert a város és a megye párt- és tanácsi vezetése eddig is nagy megértésről, együttmű­•ködési készségről tett tanúsá­got. — A jövőt illetően azonban a puszta jószándék nem meg­nyugtató biztosíték. Márpe­dig a biztos megoldást a már régebben tervezed új ötszáz­ágyas klinikai tömb felépíté­se jelentené. Van-e remény erre? — A jelenlegi helyzetünk, illetve az, ami a jövőben várható adott körülmények között, mindenképpen indo­kolják az új tömb felépítését. Tudják ezt a felsőbb egész­ségügyi hatóságok is. Azt vi­szont nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy gazdasá­gi nehézségeink közepette il­lúzió az, hogy néhány éven belül megkezdődjék az épít­kezés. Amit kérhetünk, hogy a lehetőségekhez mérten konkrét tervként szerepelhes­sen ez a későbbi, országos koncepciók elkészítése során. Egyetemünk rektora kijelölt egy bizottságot, amely elké­szíti a szakmai terveket még ebben az évben. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 3. Fessel Tibor, Zsengellér István és Háda Sándor beszélget a búcsúztató ünnepség előtt Őrségváltás -két portréval

Next

/
Oldalképek
Tartalom