Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-12 / 159. szám

1981. június 12., péntek Dunántúli napló 3 A párt és « szakszervezet közös jelentése Bérgazdálkodási tervek a MÍV pécsi Igazgatóságán A z anyagi ösztönzési " rendszer minősége, szerkezeti összetétele je­lenlegi társadalmi viszo­nyaink között egyre hang- súlyozottabb kérdés: mi­lyen mértékben szolgálja az össztársadalmi érdeket, a termelés hatékonyságá­nak növelését, s egyben az egyéni boldogulás jo­gos és reális feltételeit. Erről a témáról tanácsko­zott májusi közös ülésén az MSZMP Pécsi Vasutas Bizottsága és a Vasutasok Szakszervezete Pécsi Terü­leti Szakszervezeti Bizott­sága. A felmérés célja A pártbizottság gazdaság- politikai munkabizottsága és a területi szakszervezeti bizott­ság közgazdasági és műszaki­gazdasági bizottsága adatok elemzésével, helyszíni felméré­sekkel, a dolgozók véleményé­nek meghallgatása alapján készítette el a vita alapjául szolgáló jelentést. Nyáry Gyulával, a pártbizott­ság titkárával és Werling Je­nővel, a területi szakszervezeti bizottság közgazdasági bizott­ságának vezetőjével a jelentés és a vita tanulságairól beszél­gettünk a tanácskozás után. — Mi volt a célja ennek a közös tanácskozásnak? Werling Jenő: — Egy eddiginél célszerűbb, hatékonyabb anyagi ösztönző­rendszer koncepciójának kiala­kítása, méghozzá közösen, a párt és a szakszervezet együtt, mert ez gazdasági és politikai kérdés egyaránt. Nyáry Gyula: — A politikai munka homlok, térében most a gazdasági kér­dések állnak. Ezeken belül is különösen fontos az anyagi ér­dekeltségi módszer helyes meg­választása. Ha az jól funkcio­nál, akkor segíti a gazdasági tevékenységet, ha rosszul, ak­kor rontja a lehetőségeket. Ezért tekintettük át, hogy az anyagi érdekeltségi rendsze­rünkben mi a jó, mi a rossz, mit kell erősítenünk, milyen gátló tényezőket kell kiküszö­bölnünk. Sikeres bérfejlesztés Werling Jenő: A negyedik ötéves tervidő­szakban végrehajtott bérpoliti­kai intézkedések jelentősen emelték a dolgozók jövedel­mét. Az utóbbi időszak egyik legjelentősebb intézkedése a műszakpótlék bevezetése volt, amely szintén nagyon kedvező visszhangot váltott ki. Javult a bérfejlesztési intézkedések de­mokratizmusa is, s ebben a fő szerepet a szakszervezeti bi­zalmiak vitték. Elősegítette ezt a folyamatot, hogy megszűnt a bérgazdálkodás korábbi köz­ponti beszabályozottsága. Most már a minisztérium vasúti fő­osztálya nem határozza meg az igazgatóságnak, hogy a bérfejlesztésre fordítható kere­teket hogyan és hol kell fel­használni, s az igazgatóság is csak ajánlásokat, irányelveket ad útmutatónak az egyes fő­nökségeknek, középszintű ve­zetőknek. A bérfejlesztés így 1981-ben olyan jól sikerült, hogy egyetlen panaszos levél sem érkezett hozzánk a bérfej­lesztési alap felosztása miatt, pedig igazgatóságunknak kö­zel 14 000 dolgozója van. Azt bizonyítja ez, hogy a közép­szintű vezetők jól, az irányel­veknek megfelelően használ­ták fel a keretet, s hogy végső soron a kis közösségekben dőlt el, ki mennyit kapjon. Vagyis azok kaptak többet, akik job­ban dolgoztak. A differenciálás nehézségei — Bár panaszos levél nem érkezett, gondolom, ez a dif­ferenciálás nem mehetett vi­ták nélkül. Nyáry Gyula: — Arra törekedtünk, hogy mindenkivel megértessük, elfo­gadtassuk, most nálunk a vas­útnál szűkek a differenciálás határai, a szándék és a lehe­tőség még nincs összhangban. Igyekeztünk azt is világossá tenni, hogy ennek ellenére a gazdasági munka javításába bele kell épülnie a bérdiffe­renciálásnak. Werling Jenő: — Hogy nálunk milyen ne­héz a differenciálás, azt jól érzékelteti az az adat, misze­rint a bértömeg-jellegű jöve­delmek 3,64 százalékát lehet a munka mennyisége és minősé­ge szerint differenciálni. Ez igen kevés, főleg, ha azt vesszük, hogy ennek a 3,64 százaléknak a négyötödét tu­lajdonképpen kötelezően akkor is ki kell fizetni, ha a dolgozó nem is teljesített száz száza­lékot. Marad tehát körülbelül egy százalék, s ennek nincs mozgósító ereje. Ezt feltétlenül növelni kell. Lépés­hátrányban — Mennyi lenne az ideális? Werling Jenő: — Ennek többszöröse, a tel­jesítménybérben dolgozóknál például 20—30 százalék. Nyáry Gyula: — Bérfejlesztéshez és a dif­ferenciáláshoz tartozik, hogy amikor a vasút is átállt az or­szágos bértáblázatra, akkor ez minden anyagi lehetőségét le­kötötte. így az évi 4 százalé­kos bérfejlesztés döntő több­ségét mindig elviszi az alsó bérhatár állandó emelése. Ez­által állandó lépéshátrányban vagyunk a differenciálásban. — Le lehet-e dolgozni ezt a lépéshátrányt? Werling Jenő: — Állásfoglalásunkban most megfogalmaztuk, hogy a sze­mélyi bérek megállapításánál egyszeri jelentős struktúravál­toztatásra lenne szükség, ami a jelenleginél szélesebb sávú differenciálást tenne lehetővé. Nyáry Gyula: — Azt hiszem, ezt a lépéshát­rányt szó szerint csak ledol­gozni lehet. A vasút pénzügyi­leg nem számíthat külső se­gítségre, s csak arra támasz­kodhat reálisan, amit saját ma­ga meg tud teremteni. A hang­súly a jó munkaszervezésen van: a gazdasági vezetésnek meg kell teremtenie a megfe­lelő feltételeket a bérek igaz­ságos differenciálására, az ál­humanista egyenlősdi felszá­molására. Werling Jenő: — Nagy tartalékok vannak még a munkaszervezésben. Nemrég például pusztán ész* szerű szervezési intézkedések­kel 16 százalékkal csökkenteni lehetett a túlórák számát. Jobb jutalmazási rendszert — A két bizottság közös ülé­sén határozatok is születtek? Nyáry Gyula: — Határozataink, vagy in­kább ajánlásaink egy részének megvalósítása meghaladja az igazgatóság szerveinek hatás­körét. így például a teljesít­ménybérezés új munkaügyi szabályozása, a teljesítmény­bérben dolgozók körének szé­lesítése, a követelményrendszer módosítása, a prémiumrend­szer hatékonyabbá tétele. Werling Jenő: — Határozataink zöme ~zon- ban a saját munkánkra vonat­kozik. Például az, hogy meg kell szüntetni a jutalmazások­nál az elaprózottságot, az egyenlősdit; a tömeges, célki­tűzés nélküli jutalmak helyett egyéni, illetve kisebb kollektí­vákra vonatkozó céljutalmazási rendszert kell kialakítani, s olyan bérpolitikát, amely az eddiginél jobban tükrözi a „Érzelmileg azonosulni!” Ezt véli a közélet, a mozgalmi mun­ka alapszabályának Amigya Antal, a sellyei nagyközségi pártbizottság 31 éves titkára. Az életkora fontos: a járás legfiatalabbja ebben a pozí­cióban. — Hátrány-e, hogy fiatalon lettem párttitkár? Éreztem kez­detben, hogy meg kell birkóz­nom mások fenntartásaival. Azt is tudtam, hogy csak úgy nap­ról napra dolgozni nem lehet. Segít nagyon az, hogy — mint a megyei pártbizottság tagja — áttételek nélkül hozhatom ma­gammal a megyei elképzelése­ket, elvárásokat, szellemet Csaknem 10 évvel ezelőtt már KISZ-titkár volt. Akkoriban eredményesen dolgoztak, mert a mozgalmi munkát, életet jól tudták ötvözni az ifjúság igé­nyeivel.- Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a fiatalok közömbösebbek lesznek. Cse­kély töredékükre jellemző ez. Számomra is meglepő volt, hogy március 20-án, amikor a szak­munkásképző új klubját avat­tuk Sellyén, hány fiatal jött ősz. sze. Ebből adódik a következ­tetés: minden alkalmat, lehető­séget meg kell próbálni az if­júság aktivizálására, s akkor ki­derül, szó sincsen itt közöm­bösségről. Ettől pedig csak egy lépés az, hogy igényként fogad­tassuk el: a tanulás, a jót vég­zett munka elkötelezettséget fe­jez ki, az elkötelezettség pedig érzelmi kategória is.- Milyen a jó párttitkár? — Aki képes magát napról napra „újratermelni”. Értem ez alatt azt, hogy a jelenlegi vi­szonyok között ezekhez igazodó munkamódszerekre van szükség. Hiba lenne például, ha a kü­lönböző testületi ülések témái nem az alapszervezetektől szár­maznak, s ha ezek a felvetések munka minőségi és mennyisé­gi követelményeit. Ennek ér­dekében a területi szakszerve­zeti bizottság a vasútigazgató- ság gazdasági vezetése közö­sen kidolgozza a VI. ötéves tervidőszakra vonatkozó bérpo­litikai koncepciót. csak a pozitívumokkal foglal­koznának. Az emberek ma már szélesebb körben várnak tájé­koztatást nemcsak a nemzet­közi, a belpolitikai élet jelen­ségeiről, hanem a községpo­litika szintjén is. A jó párttitkár­nak tudnia kell, hogy mi miért téma, s hogy választ várnak az emberek. Mondok egy példát a napon­kénti „újratermelés”-hez. Köz­ismert, hogy aki többet és job­ban dolgozik, az az átlagnál jobban keressen. Nincs az a kis kollektíva, ahol ez ne szülne kérdéseket, mert az embereket nem általában érdekli a diffe­renciált bérezés, hanem konk­rétan, az ő munkahelyükön, s őket érintően. Nehéz feladat előtt állunk, amikor meg kell magyaráznunk: mindenki úgy keres, ahogyan dolgozik. Adíf. ferenciált bérezés természetesen eredményezi majd azt is, hogy a jól dolgozók mellett ki kell állniuk a vezetőknek. Ebből én két dologra számítok: élőbb lesz a kapcsolat a vezetők és a vezetettek között, másrészt egy egészséges kritikai szellem ki­alakulását várom.- önnek is nagyon gyakran kell döntenie. — Ha valami gondot okoz, akkor éppen ez az. Tudniil­lik újra és újra értékelnem kell: jól határoztam-e. Én úgy gon­doltam, amikor elkezdtem a párttitkári munkát: az a fő cél, hogy Sqllye lakóinak a közérze. te jó legyen, hogy az itt műkö­dő gazdasági egységek is ma­gukénak érezzék a települést. Tartom magam a döntésemhez, arra támaszkodva, hogy nekem elsősorban nem a fiatal községi párttitkár ismérveinek kell meg­felelnem, hanem egészen egy­szerűen - dolgoznom kell. Nem a karórámhoz igazodva. M. A. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát 350 hektáron termeszt cukorré­pát az idén, az eredetileg tervezettnél 50 hektárral többet. Az esők hatására erőteljesen fejlődik a növényzet, emiatt nagy teljesítményű gépekkel folyamatosan kultivátorozzák a táblákat. Dunai Imre Fiatalon — vezető beosztásban llmigya Untai pártbizottsági titkár Kutatók — többes szám első személyben N éha minden szó, érv ke­vés; az információt a tekintetek közvetítik. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutatóintézeté­ben mutattak be egy gyufás- doboz nagyságú szerkezetet, amely — ha mindez igaz — már a közeljövőben forradal­masítja a számítógépes adattá­rolást. Ennek a szerkezetnek mág­neses buborékmemória a neve; ez tartja most izgalomban a szakembereket világszerte. A mágneses buborékmemóriának nincs mechanikus alkatrésze, ami elkophatna; parányi mág­neses buborékok hordják-viszik és őrzik az információt, ahogy a kezelőszemélyzet parancsol­ja. A nagy karrier előtt álló memória gyártási technológiá­ját mindeddig csak pár ország dolgozta ki, köztük hazánk. Kell-e mondani, mekkora ered­mény ez?! A bemutatón ott ültek a szakemberek, kutatók-fejlesztők az asztalnál, kezük ügyében a buborékmemóriával, és szak­szerű magyarázattal szolgáltak, hogy az miként, milyen elv alapján működik, hány évig dolgoztak rajta, hány munka­órát öltek a fejlesztésbe, mikor értek holtpontra, s mi lendítette át őket a nehéz perceken. Töb­bes szám első személyben be­széltek, ami egy idő után, főleg ha kutatók mondják, elgondol­kodtatja az embert. A többes szám első személy használata ugyanis ez esetben több válla­lat és intézmény együttműködé­sét jelenti. Elmondták, hogy már a kezdet kezdetén együtt dolgoztak a KFKI kutatóival a híradástechnika kutatók, a MOM fejlesztői, a Műszaki Egyetem munkatársai s az Egyesült Izzó mérnökei. Miköz­ben az egyik munkacsoport például a méréstechnikai kér­dések megvalósításán fárado­zott, addig a másik a félveze­tőket méretezte, vagy a bubo­rékmemóriát tároló tartótokot készítette. Ez a vállalati, kutatóintézeti és egyetemi együttműködés lét­Nem mellékes S ok szó esik mostanában a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek ipari te. vékenységéről, eqyéb kiegészí­tő munkáiról. Bár a kiegészí­tő tevékenységből származó jö. vedelem csökkenti az időjárás­tól is függő mezőgazdasági ter­melés kockázatát, nem minden gazdaságban van lehetőség ipari illetve szolgáltató vállal­kozásokra berendezkedni. Csak egy példát említve: a bedolgo. zást, a kooperációs alkatrész- gyártást sok esetben a gyárak­tól Való távolság, a dráqa szál­lítás miatt nem lehet vállalni. Az országban megyénként, il. letve megyecsoportonként vál­tozik a melléktevékenység „sű­rűsége". Például Pest megyé­ben a tsz-ek árbevételének át­lagosan 7Ö, Komáromban 50 százaléka származik kiegészítő tevékenységből. A tsz-ek ^szá­zaléka Pest. Komárom és Veszp. rém megyében működik; ezek­ben a gazdaságokban az árbe­vétel több mint 33 százaléka származik kiegészítő tevékeny­ségből. (Országos átlagban az összes árbevétel 20 százaléka ered ezekből a vállalkozások­ból. Ennél kevesebb csak Ba­ranya, Győr, Szolnok és Tolna megye tsz-eire jut). Ez az arány azért is elgon­dolkodtató, mert számítások szerint azokban a gazdaságok, ban, ahol az ipari illetve szol­gáltatói tevékenység árbevétele meghaladja a 30 százalékot, ott gyakorlatilag kizárt a mezőgaz­dasági üzem vesztesége. Az ismert öszefüggés alapján — a kiegészítő tevékenységből származó jövedelmek naqy ré­szét a mezőgazdaság fejleszté­sére fordítják — minél kifizető, dőbb q kiegészítő tevékenység, annál jobban emelkedik az égi' hektárra jutó alaptevékenység­ből származó árbevétel rehozta a buborékmemóriát és a közös munka eredménye kü­lönös fényt varázsolt a szemek­be. Kell-e mondani, hogy ku­tató mérnök számára nincs na­gyobb öröm, mint ha megvaló­sulva látja ötletét, mégha csak egyedi példány formájában is? Mint önfeledt gyermekek, úgy örültek a buborékmemóriának. Vajon gazdasági tényező-e az elégedett tekintet? Lehet, hogy furcsán hangzik a kérdés. Ennek ellenére van valami törvényszerű abban, amit nemrégiben felmérések is igazoltak: a vállalati és egye­temi kutatások hatékonyabbak, mint az önálló kutatóintézetek­ben végzettek. Mintha a társa­dalmi gyakorlat közelsége, az elméleti és a gyakorlati szak­emberek, a kutatók, fejlesztők és alkalmazók egymásrautalt­sága megtisztítaná a gondola­tokat, s jobban felismerhetővé tenné a célt: valami olyat csi­nálni, ami hasznos és ami vég­rehajtható. Talán e felismerés is szere­pet játszott abban a döntés­ben, hogy a hatodik ötéves terv során átszervezik az or­szágos kutatóhálózatot; az in­tézetek profilját, működési for­máját a vállalatok, egyetemek felé közelítik. Majd egy tucat intézetet fejlesztési vállalattá alakítanak át, s egyre-másra alakulnak a kutatási-fejlesztési társulások. Egyszerűen azért, hogy a kutatási tevékenység hatékonyabbá váljon és a tudo­mányos tevékenység prezstízse nőjön. Átszervezésről beszél a kuta­tótársadalom, s az átszervezés mindig izgalommal jár. Mi lesz most, szükség van-e rám, lesz-e munkája az intézetnek, az inté­zeti csoportnak? Törvényszerű, hogy sok az aggodalom a te­kintetekben. De mint minden átszervezés előtt, most is higy- gyünk abban: az aggodalmat felváftja majd az az érzés, amit a buborékmemóriát kidol­gozó fejlesztők, mérnökök, gyártók, elméleti és gyakorlati szakemberek éreztek külön- külön is, de legfőképp együtt. Medgyesi Gusztáv a melléküzem Bármennyire is kifizetődő volt a gazdaságokban a mellékte­vékenység, a népgazdaságban csak akkor nyert polgárjogot, amikor kiderült, hogy e tevé­kenység fejlesztésére az ipar­nak épp olyan szüksége van — ha más szempontok miatt is —, mint a mezőgazdaságnak. Ez a szükség: a háttéripar, ponto­sabban az alkatrész-, részegy­ség-, félkésztermékgyártós fej­letlensége. Közismert hogy a hazai gyártás híján importálni kényszerült alkatrészek nehezí­tik, vagy éppen gazdaságtalan­ná teszik sok késztermék export­ját. A tsZ-melléküzemek háttér­iparrá való előléptetése több annál, mint lehetőségek puszta felkínálása. Ahhoz például, hogy o melléküzemek egyáltalán tud­ják, mivel foglalkozzanak — mikor milyen alkatrészeket gyártsanak például — az érin­tett iparágaiknak cikklistákat kellene összeállítani és azokat közreadni. Sőt: elsősorban az ipari vállalatoknak kellene szer­vezni az ipari igények és a melléküzemek lehetőségeinek összehangolását, a technológiai és alapanyagok beszerzését, a késztermékek értékesítését Minden bizonnyal felül kel­lene vizsgálni néhány adózási előírást is. A különösen fontos­nak ítélt alkatrészek, résZegysé. gek gyártásánál is ugyanolyan munkadíj-adókedvezményt lehet­ne alkalmazni, mint például a zöldség, és bogyósgyümölcsök termesztésénél, vagy a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél. És ezzel még csak egyetlen aka­dály gördülne el az iparral ősz. szehangolt „melléktevékenység” útjából. B. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom