Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-10 / 157. szám

1981. június 10., szerda Dunántúlt napló 5 Az egészséges táplálkozásért Kiállítás a POTE halijában Italok, péksütemények, felvá­gottak, konzervek, különféle édességek garmadája még a szemet is gyönyörködteti, s a jó étvágyúaknái garantáltan megindítja a gyomornedvek ki­választását. Az viszont nem mindegy, hogy kinek mi a ja­vallott a polcokon felsorakoz­tatott finomságok közül. A PO­TE klinikai tömbjének földszinti halijában ugyanis az egészsé­ges táplálkozásra hívták fel a figyelmet. Tegnap nyitotta meg a kiál­lítást dr. Jávor Tibor professzor, az I. sz. pécsi Belklinika veze­tője, és dr, Bácskai Frigyes, a Baranya megyei Élelmiszerke­reskedelmi Vállalat igazgatója. Az orvos szemszögéből Jávor professzor az egészség és a táplálkozás közötti kapcsolatra hívta fel a jelenlevők figyelmét, utalva arra, hogy az öröklött, vagy szerzett anyagcsere rendel­lenességek helyes táplálkozás­sal semlegesíthetők, esetleg gyógyíthatók. Néhány betegség - a bélrák, cukorbetegség, fog- szúvasodás, kóros elhízás — kü­lönös gyakorisága csak meg­erősíti a helyes táplálkozás fontosságát. Dr. Bácskai Frigyes örömmel szólt arról az immár hagyo­mányos kapcsolatról, amely a POTE és a kereskedelmi, élel­miszeripari vállalatok között létrejött. Jó példa erre a kiállítás is. Bemutatják a — főként lisztér­zékeny gyermekek számára fon­tos — szója-, rizs-, kukorica­alapanyagokat és készítménye­ket, a cukorbetegek és a fo­gyókúrások ételeit, s nem utol­sósorban a Szigetvári Konzerv­gyár által kikísérletezett kitűnő szójakészítményeket, melyek már kaphatók a pécsi boltok­ban. Ingye% juthatnak a látogatók olyan tanácsadó füzetekhez, receptkönyvekhez, amelyek ré­szint a diétás étkezés, részint az egészséges táplálkozás irá­nyába fordíthatják a háziasszo­nyok főzőkanalát. Az e hónap 12-ig nyitvatartó kiállításon na­ponta 10-től 18 óráig várják az érdeklődőket K. Gy. Hét újabb aranyérem Baranyai gyermekrajzok Japánban Újabb baranyai gyermekrajz- sikerekről számolhatunk be. A Tokyoi Nippon Tv-társaság ez évi gyermekrajzpályázatán 18 bcranyai általános iskolás ka­pott különböző fokozatú díja­kat. A díjak súlyára és rangjára vonatkozóan csak egy összeha­sonlítást: a japán tv-társaság pályázati felhívása i$ valameny- nyi országra kiterjed, és az in­diai Sankhar-pályázat után a legnagyobb méretű a világon. Magyarország fényes sikert aratott Tokióban is az idei-év­ben: összesen 20 aranyérmet nyert s ebből hetet baranyai kis diákok rajzaival, (összeha­sonlításképpen: országonként 10—30 aranyérmet adnak ki. Húsz és harminc között általá­ban olyan földrésznyi országok részesülnek aranyéremben, mint például az USA, Ausztrá­lia stb.) A baranyai általános iskolá­sok helyezései a tokiói gyer- mekrajzpályázaton: Bronzérem: Orsós Imre 11 éves (Siklós, I. sz. általános is­kola). Ezüstérem: Karászi Anikó, Gábor Gabriella, Sárosi Kriszta, Knopf Zsolt (Siklós I. sz. álta­lános isköla); rajztanáruk: Vi­da Dezső. Márkus Ildikó, Orsós Gyula, Reszli Anikó 11—12 évesek (Gödrei általános iskola, rajz­tanár: Baktay Patricia). Továbbá Balogh Teri, Orsós Kati és Orsós Katalin 11 éve­sek (Komló, Városi Úttörő- és Ifjúsági Ház szakköre; a Fürst Sándor utcai általános iskola tanulói). Aranyérmet kaptak: Katona Kriszta (Siklós, I. sz. általános iskola, rajztanár: Vida Dezső), Bogdán Gizella, Búzás Katalin, Orsós Erzsi, Orsós Ilka, Orsós Mari és Orsós Teri 10—13 éve­sek (Komló, Városi Úttörő- és Ifjúsági Ház szakköre; i ürst Sándor utcai általános iskola, rajztanár: Kottái Magdolna), A díjakat a gyerekek az Or­szágos Pedagógiai Intézetben vették át, az érmekkel járó dí­szes, reprezentatív világkataló­gussal, rajzmappával és festé­kekkel együtt. „Szökőkút” az Építők útján s Rendkívüli látványban volt részük a pécsieknek tegnap dél­ben, az Építők útján: fél órán át hatalmas vízsugár szelte át az utat Meghökkentő és talán érdekes is volt ez a nem várt vízömlés, de sajnos ismét a gondatlanság teremtett nehéz órákat a szakembereknek. Az történt, hogy a PÉTAV megren­delésére a Sásdi Vízgazdálko­dási Társulat tegnap megkezd­te a távvezeték rekonstrukció­ját és a földmunka során szét­nyomták az itt húzódó elosztó vízvezetéket. A Pécsi Vízmű szakemberei azonnal megkezd­ték a hiba elhárítását. Dél­utánra, amikorra az itt lakók hazaérkeztek a munkából, meg. javították a vezetéket és hely­reállt a vízszolgáltatás. A felvételt Läufer László ké- szítette. Hivatalosan ugyan ebben az esztendőben június 13-án és 14-én kerül sor az építők napi ünnepségekre, de az az idén tulajdonképpen több napos rendezvénysorozatra kerül sor. Mint az ünnepi elő­készületekből kitűnik, minden vállalati ünnepségen csak­úgy, mint a központi rendez­vényeken a megemlékezések, az eredmények ismertetése mellett a VI. ötéves terv és az 1981-es feladatok kiemelt hangsúllyal szerepelnek. Az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szak- szervezete Baranya megyei Bizottsága június 11-én tartja ünnepségét, amelyre a leg­eredményesebben működő társadalmi munkások, szak- szervezeti dolgozók kaptak meghívást. A központi ünnep­ségre pedig a B. m. Építő­ipari Vállalat újmecsekaljai Művelődési Házában kerül sor, június 14-én délelőtt. A szakszervezethez tartozó üzemekben, gyárakban több mint tízezer dolgozó június 10. és június 14. között ki-ki saját vállalatánál vesz részt az ünnepségeken. Ezúttal sem hiányoznak majd a kitünteté­sek, a kulturális és sportmű­sorok, családi estek. A B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat például vasárnap csakúgy mint a BÉV egész napos sportvetélkedőt rendez, amelyre több mint 200-an je­lentkeztek. A Pécsi Zsolnay Porcelángyár, a Közúti Igaz­gatóság, a Közúti Építő Vál­lalat, az Építőipari Szállítási Vállalat, a BCM ugyancsak nagyszabású sportprogramo­kat szervezett. Beremenden délelőtt a filmszínházban a Pécsi Nemzeti Színház művé­szei is műsort adnak. Az építők napját megün- neplik az 506-os és 508-as szakmunkásképző intézetek tanulói is: ugyancsak sport- vetélkedők, tréfás versenyek, énekkari előq.dások, bűvész­klub bemutatói teszik majd színesebbé az ünnepségeket. Üjra kötelező a történelem Történelemből érettségiznek a komlói Kun Béla gimnáziumban. < Fotó: Proksza L. Szóbeli érettségi vizsgák Kár volt ezért a fél évtizedért Aligha kétséges, hogy nem a magyar pedagógiatörténet aranylapjain fog szerepelni az a hat év, amely alatt nem volt kötelező a történelem érettségi. A már a keletkezése pillanatá­ban bírált döntés megváltozta­tására több mint egy fél évti­zedet kellett várni, de végül az idén újra helyet foglalhatott az alapvető érettségi tárgyak trónusán a história. — Minden történelemtanár csak örülni tud a döntésnek, de egy megjegyzésem azért van: — mondja dr. Bakonyi ló- zselné, a pécsi Janus Pannoni­us Gimnázium és Szakközépis­kola tanára. — Ha már ennyi ideig várni kellett a történelem „rehabilitálására’', jó lett vol­na megvárni a következő évet, amikor a negyedik osztályig ér a reformtanterv, s az összes új dokumentáció. Mert a most végző évfolyam teljesen vegyes tanterv alapján kénytelen vizs­gázni: ők még a régi tankönyv- vekből tanultak, de az érettsé­gin már az újszerűén feldolgo­zott anyagot kérik számon tő­lük. A komlói Kun Béla Gimnázi­umban Csernus Zoltán felel szépen Zrínyi törökellenes har­caiból, meg is dicséri a bizott­ság. A folyóson már nyoma sincs rajta az izgalomnak. — Az Államigazgatási Főis­kolára jelentkeztem, ott is fel­vételi tárgy a történelem — mondja. — Tehát így is, úgy is vizsgáznom kellett volna belőle. Azért nem örülök, hogy kötele­zővé tették, mert most még egy tárgyat pluszban is választanom kellett hozzá. Az egyik teremben szendvi­csek és üdítő italok között négy lány egy karéjban. „Jelenésre” várnak. — Jó-e, hogy kötelező? Az at­tól függ, ki milyen beállítottsá­gú: a humán vagy a reál tan­tárgyak érdeklik-e jobban. Én jobban félek tőle, mint a ma­tektól - mondja Nádasi Gab­riella, miközben többen bólo­gatnak. — A római történelmet tartom a legkönnyebbnek, azt elég volt néhányszor átfutni. — Miért nehezebb a történe­lem? — Mert az összefüggéseket kell benne látni, tudni kell az évszámokat is. Itt nem lehet „hasalni” — hozzák össze a közös véleményt a lányok. — A történelemtanulás lany- hasága a magyar érettségiken is meglátszott — mondja Hete- si Istvánné, a Janus Pannonius Gimnázium igazgatója. — A gyerekek egyszerűen képtele­nek voltak időben elhelyezni Adyt. József Attilát, Radnótit, a régebbiekről nem is beszélve. Alapvető tantárgy ez, remélhe­tőleg mindenki belátja. A Déryné utcán két matróz- blúzos lány kísér végig, Kucs Ágota és Helesfai Zsuzsa most végzett, frissen érett diáklá­nyok. Mindketten a kecskeméti óvónőképzőben fognak tovább­tanulni. Ott is felvételi tárgy a történelem ... H. J. Üj szénhidrogén- lelőhely A vonatkozó államközi meg­állapodás keretében sikeresen működnek együtt a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat, il­letve a jugoszláviai Nafta Plin szénhidrogénkutatói. A megál­lapodás szerint az országhatár mentén vagy annak közelében végzett szénhidrogénkutatások műszaki, geológiai adatait köl­csönösen egymás rendelkezé­sére bocsátják. Az információ- cserével jelentős költségcsökke­nést érnek el mindkét ország szénhidrogénkutatói. Az eddigi közös munka legnagyobb sike­rének kölcsönösen a Dráva völ­gyében, Barcs térségében ta­lált szénhidrogén előfordulást tartják. A teljes felderítésen még az országhatár mindkét oldalán tovább dolgoznak. Any- nyi azonban már bizonyos, hogy a korrekt együttműködés ered­ményeként értékes könnyűpár­latokat tartalmazó földgázle­lőhelyre bukkantak. dm 1 I Hatna [ fltof/ott m m m Jé...! A vidéki nagyüzemet meglá­togatta a rádió népes gárdája és magnóról kívánságműsort szolgáltattak a dolgozóknak, akik délután kettőkor összejöt­tek az üzem egyik helyiségében, gondolom, talán a kultúrterem­ben. Az ilyen összejövetelt meg kell szervezni, következéskép­pen a riporterek már jóelőre kiszemeltek több dolgozót, akik. kel majd elbeszélgetnek egy- egy zeneszám között. A jelöl­tekről már korábban begyűj­tötték néhány adatot — lega­lábbis ez derült ki a „rögtön­zött" riportokból — gondolom, többek között azért, hogy elke­rüljék a szokványos kérdése­ket, sőt az esetleges közhelye­ket is. Ez így van rendjén. Ért­hető, hogy fokozott érdeklő­déssel figyeltem a fejleménye­ket. Az üzem egyik szerelője mon. dott egyet s mást munkaköré­ről, majd a következő kereszt­kérdésre elmondotta, hogy sza­bad idejében málnát és szőlőt termeszt. — Igen?! — hangzc.t el a riporteri rácsodálkozás. - Hát hogy lesz egy szerelőből sző­lőtermesztő?! Egy kis csönd támadt (naná, ilyen kérdésre!) majd a sze­relő elmondotta, hogy van tel­ke és azon eldolgozgat. Ennyi az egész. És azt hiszem, ő cso­dálkozott. Ezután zene következett, majd egy humorista állt a mikrofon elé és elmondotta, miket ta­pasztalt aznap — a műsorra va­ló felkészülés jegyében — a gyárban. Mindezt humorral fű­szerezve. Egy-egy poén után szünetet is tortott, hogy a vár­ható tapsvihar ne poriassza szét a következő poén szöve­gét. A taps nem jött be. Néha egy-eqv tenyér ha összeverő­dött. Ha ezt a tévé közvetítette volna, minden bizonnyal látom, amint az összegyűlt dolqozók a vérszegény „humor" hallatán zavartan összenéznek, szinte kérdőn: „Most kell nevetni?" Ismét zene, majd ismét egy dolgozó: — Úay hallottuk hogy szabad idejében farag ... — mondja a riporter. — Igen. Faragok, különböző figurákat, tárgyakat. .. — Jéééé! Hát egy műanya­gos hogy-hogy farag otthon?? — hanqzott el ismét a riporteri rácsodálkozás. Hót körülbelül ebben a szel­lemben zajlott le a műsor. A riporterek csodálkoztak, a hall. gatóság egyáltalán nem cso­dálkozott. Mert min is kellett volna? Azon, hogy szabad idő­ben az egyik málnát és szőlőt telepít, a másik fafaragással üti agyon az időt, a harmadik pecázik, a negyedik a termé­szetet járja ...? Erről már min­den újságban olvashattak, min­den rádióriportból értesülhet­tek, mert ugye — hogy mást ne mondjak — Maqyarországon kö. zel egymillió kiskerttulajdonos van, s ezeknek jelentős része városi, azaz munkás vagy hiva­talnok. De nem baj. ha erről még mindig beszélünk. Ha az újságíró valakiről megrajzol egv portrét, ehhez hozzá tartozik a hétvégi foglalatosság is. Csak nem kell rácsodálkozni, nem kell játszani a naivat, nem kell gyerekes ál-lelkesedéssel olyasmit kérdezni, amire a vá­laszt már eleve tudja. Mindez egy másik riportról jutott eszem, be, amikor is a riporternő a családtagoktól megkérdezte (szinte vártam), hogy segítenek e otthon a feleségnek, anyu­kának? Persze hoqy segítenek. De zavarba esett volna a kolle- gina, ha a következő — nem várt — választ kapta volna: — Segít a fene! Pedig ... Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom