Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-10 / 157. szám

1981. június 10., szerda Dunántúli napló 3 Utcáról utasara fl 25 éves Uránvárosban P écs nagyvárossá fej- ■ lödésének jeles ta­vasza volt az 1956-os. Ek­kor kezdődött az első igazi új városrész, Uránváros építése. Bizony, 25 éve már ennek. Az ünnepi évfordu­lót felhasználva ünnepron­tás! szándék nélkül vá­lasztottam ezt a nagy vá­rosrészt bolyongásom szín­teréül. Arra voltam kiván­csi, hogy az első kapavá­gás után 25 évvel milyen is Uránváros. A Tüzér ut­cától indultam, s a Tüzér utcánál is fejeztem be. Az új 6-oson indultam, ami akkoriban még csak szándék volt, s az első tervek jegyében egy, a mostanitól merőben kü­lönböző lakóterületen haladt volna ót. Most mindenesetre azt tapasztaltam, hogy az út környezetében rendeződnek a körülmények. Mindkét oldalon virágosították az útszegélyt, ami rendkívül jó ötlet, bár a séta idején még inkább a dúsan sárgát virágzó gyomnövény uralko.dott. A Hajnóczy utcát figyelem . . . Talán itt látni leg­inkább a kezdődő öregség je­leit, az elhasználódottságot jár­dán, úttesten, épületeken. Cso­dálható? Hiszen ez volt az el­ső utca, amit annak idején évek múlva is csak K-sorként is­mertek. Most arra a nagy fel­újításra vár, ami mögötte, a Körösi Csorna Sándor utcában már elkezdődött. Ennek az elő­szele meglegyintette a Hajnó­czy utcát: egyik-másik házban tetőtérbeépítés folyik. Az utca végén a MÉV-munkásszálló ko­pottsága túlságosan is feltűnő; látványa vajon milyen érzeteket fog kelteni a születő új forgal­mi csomópontban? A Ha már szóba hoztam a fel­újítást, maradjunk egy percre a témánál. Ügy vélem, a Kö­rösi Csorna Sándor utcai há­zak mutatósabbak lesznek most, mint új korukban voltak. Legalábbis ami a színeket il­leti. Nagy kár viszont, hogy a házak környezete oly nagy mér­tékben megsínyli ezt az elke­rülhetetlen és szükséges mun­kát. De ha meg is kell sínyleni, vajon a helyreállítás miért nincs szorosan a tönkretétel nyomában? Ahol például ta­valy ilyenkor dolgoztak, a mun­ka nyomai máig sem tűntek el. És hadd említsem még a hét­emeleteseket, Uránvóros repre­zentatív épületmonstrumait, amelyek - emberi mértékkel mérve — alig vannak túl a ka­maszkoron. Nem is tudom, hány éve már, hogy potyogni kezdtek a homlokzati burkolólapok; de egy biztos, hamarabb, mint vár­tuk volna. Most végre azt lát­tam, hogy az egyik épületnél már ott az állványzat, a burko­lat helyreállításán dolgoznak. * Elidőzök Urónváros központi parkjában, ami évről évre szebb, vonzóbb. Most is kiül­tették már az egynyári virágo­kat, amelyek hagyományszerűen gyönyörűvé varázsolják ezt a parkot, ahol olyan szívesen pi­hennek az uránvárosiak. Pado­kon, természetesen. Mert az évekkel ezelőtt volt napozópa­dok bizony végérvényesen el­tűntek. És ahogy e park szépsé­gein tűnődöm, felötlik bennem: milyen irígylésreméltóan sok a Kiserdő szemétrakással zöld ebben a városrészben. Persze emlékszem még arra is, amikor vézna kis fácskák vias­kodtak itt a perzselő napsuga­rakkal. Mivé is lettek ezek a véznácskák! Némelyike már ak­korára nőtt, mint amilyen ma­gasak a házak. Sőt! Eljutottam a Berze Nagy János utcai óvo­dához, s csak álltam és néztem, nem tudtam, elsőre mi is olyan furcsa. Aztán rájöttem: pár éve itt irdatlan magasra nőtt je­genyék mély árnyékba borítot­ták az óvodát. Hát ezek a fák bizony eltűntek, az udvar pedig kellemes ligetté változott. Más. Annak idején gyorsan növő nyárfákkal ültették be a város­részt, ezek tavasz idején sok kellemetlenséget okoznak. Most is sűrű vattába borítják az ut­cákat, a látvány aligha mond­ható szépnek. Ugyan miért nem tűnt ez zavarónak máskor? No persze, más években ilyen­tájt több volt az eső, ami le­mosta a fákról, az utcákról ezt a vattát. . . Kezd érződni az ezüstfa virágának émelyítő il­lata, ami lassacskán keveredni fog a virágzó hársfák — belő­lük is sok van — mézillatával. * A garázssor felé veszem az utamat; e Jiétköznapi délelőt- tön idegnyugtató csend honol ezen a környéken, s szinte jól esik hallani, amikor el-elszá- guld ott túl a kiserdőn egy-egy vonat. Nézem a garázsokat és meghökkent az elhanyagoltsá­guk, kopottságuk. No persze, a városrész peremén vannak, az autósokon kívül „kevesen" lát­ják. Elsősorban a hosszú ház­sor lakói, akik - gondolom — szívesebben tekintenek át az erdő fölött (már akik tehetik) Lvov-Kertváros felé. Érdemesebb is! És hogy már itt vagyok, nem állhatom meg, hogy be ne térjek a kiserdőbe. Ugyan vál­tozott-e valamit tavaly óta? Hát nem tudom. Lehet, hogy tavaly történt ott egy s más, de hogy manapság ennek nyoma sincs, az biztos. Autós-hulladé­kok szanaszét, szemét (gumiab­roncs, ócska cipő és ki tudja, még mi minden) a gazzal be­nőtt vízfolyásban derékig érő csalán ott, ahol évekkel ez­előtt oly szívesen napoztak az uránvárosiak .. . * A Komarovnál vagyok és jól- esően konstatálom, hogy Urán­város középiskolája körül ren­deződnek a dolgok, s hogy Amerigo Tot szobra ismét mél­tó környezetbe került. Szemben a BÉV-telep lassan - nagyon Az a bizonyos vízfolyás lassan! — vonul vissza. Persze nem is sürgős — vélhetnénk —, hiszen aligha várható, hogy a közeljövőben bármi is meg­épülne azok közül, amiket ide terveztek. Dehát. . . Azt hiszem, velem együtt sokan szívesebben látnának itt egy szépen for­málódó parkot, mint ezt az el­hagyott csatateret. • * Ismét a Tüzér utcánál va­gyok, a felüljárónál. Nem tu­dom megállni, hogy fel ne men­jek rá. Végigsétálok oda és vissza, miközben új nézőpont­ból szemlélem a várost. Innen is szép!... Aztán Uránvárosra siklik a tekintetem. Arra gon­dolok, hogy mint két évtizeden át volt poigára, ismerem körül­belül, s tudom, hogy születése, majd növekedése idején ran­gos helye volt a hazai város­építésben és értékeit ma is el­ismerjük. Még akkor is, ha ar­cát kezdik ráncok barázdálni. Kép és szöveg: Hársfai István fme a park Pénz lenne, jóakarat kell Pécsi mintára országos szűrés lehetne Sokakat felkavart, vitára in­dított dr. Czeizel Endrének a televízióban elhangzott előadá­sa az újszülöttek súlyos fejlődé­si rendellenességeiről, s az ez­zel kapcsolatos felvetése a „modem Tajgetoszról". A rendkívül szuggesztív elő­adásban is elhangzott, o vitá­ban is szó esett az egyik leg­súlyosabbról, a velőcsőzáródá* si rendellenességről. (Röviden: azokról az esetekről van szó, amikor a csecsemő nyitott agy­koponyával, vagy gerinccsator­nával születik. Következménye az, hogy a csecsemő rövid idő alatt meghal, de az életben maradottak — csekély kivételtől eltekintve — önmagukat ellátni képtelen, testi-szellemi nyomo­rékok lesznek.) Hogy milyen fontos ez, őzt jelzi, hogy Magyarországon évente 400 ilyen avermek szü­letik. A megmaradottak élet- bentartására, kezelésére éven­te mintegy 200 millió forintot költ az állam. (A szülők fáj­dalmáról, gondoskodási problé­máiról nem is beszélve.) A megoldás csak egyféleképpen lehetséges: megakadályozni az ilyen rendellenesen fejlődött magzatok világrajövetelét. Eh­hez oedia rendszeres, jól szer­vezett szűrővizsgálat szükséges. Messzemenően egyetértünk dr. Czeizel Endrével, amikor a szűrővizsgálat országos beve­zetését szorgalmazza, „még ak­kor is, ha igen drága az el­járás". Baranya megyében uavanis éooen másfél évvel ez­előtt kezdődött mea a rendsze­res szűrés, az általános tnrhes- aondozás keretében. Dr. Peitsik Béla. a Megyei Kórház területi szülész főorvosa és dr. Pácsa Sándor, a POTE Mikrobiológiai Intézet víruslaborntóriumánnk vezetőie közösen dolgozta ki az eljárást — korábbi angol ku­tatások alapján —, ők szervez­ték meg a szűrések technikai lebonyolításának rendszerét is. Ami az eljárás költségeit il­leti, nem is olyan drága, laaz, hogy az úgynevezett radio-im- muno essay, vagyis egy jódizo­tópos vizsgálat valóban megfi­zethetetlen lenne szűrés céljai­ra,. azonban a POTE víruslabo­ratóriumában e célra tovább­fejlesztett enzimkapcsolatú mé­rés kifejezetten olcsónak szá­mít. Az oxfordi egyetemmel folytatott összehasonlító vizsgá­latok egyértelműen bizonyítot­ták e módszer (ELISA) megbíz­hatóságát. A másfél éve bevezetett szű­rővizsgálat nemcsak Baranya megyére terjed ki, hanem be­kapcsolódott Zala, sőt Vas me­gye is. A tapasztalatok össze­gezése néhány nappal ezelőtt készült el, s ezek egyértelműen bizonyítják hasznosságát. (Ko­rábban lapunkban már beszá­moltunk a Baranyában alkal­mazott szűrés hatásosságáról, ezt igazolta a televízió Pannon krónikájában sugárzott műsor is.) A csaknem másfél év alatt 9535 terhes anvát vizsgáltak mea a szűrés során. Közülük a további vizsgálatok során 16 súlyos fejlődési rendellenesség­re derült fénv. Az ultrahangos vizsgálat, vagy szükség szerint az azt követő maazatvíz vizsgá­lat során kiderített kóros ese­teknél az anvák elfogadták a felaiánlott művi terhességmeg­szakítást. Valamennyi beavatko­zás után a kórbonctani leletek súlvos feilődési rendellenessé­get mutattak ki. A szűrés tehát Baranyában és Zalában immár szervezetten folyik. Mégpedig nem drágán. Erre vonatkozóan számításokat is végzett a két intézmény. Eszerint országosan, 200 000 terhességre vonatkoztatva — az indulás éwnhnn — nem egé­szen 3,5 millió forintra lenne szükség. (A számítás egyébként 10 országos szűrő centrumot feltételez.) A további években, ha már rendelkezésre állnak a szükséaes műszerek, átlagosan 1,3 millió forintba kerülne a népgazdaságnak. Ennyi pénz biztosan akad, ha kétszázmilliós megtakarí­tásról van szó. Kurucz Gyula Új zöldség­es gyümölcsüzlet Új zöldség- és gyümölcsüz­let nyílik Pécsett, a Hunyadi úton június 11-én, csütörtökön délelőtt. Az épületet Szőke Gyula építészmérnök tervezte. Ezzel az északi városrész lakói­nak több éves jogos kívánsága kielégítést nyer. örülnek a háziasszonyok, mert a friss zöldség és gyü­mölcs beszerzését nehezítette mindkét piac távolsága, mert egy éve a korszerűtlen, kismé­retű fabódét, amely átmeneti­leg póu Ita az Aradi úti lebon­tott üzletet, megszüntették és lebontották. Igaz, a Kalinyin úti ABC és a Surányi úti élelmi­szerbolt igyekezett segítséget nyújtani a lakosság alapvető zöldségellátásábán, de a szak­bolti ellátást egyik sem tudta pótolni. Ez volt az oka annak, hogy az MSZMP belvárosi 2. sz. alapszervezet vezetősége, a vá­rospolitikai bizottság és a nép­front keretében működő terü­leti lakóbizottság a zöldség­gyümölcs üzlet ügyét magáénak tekintette és komoly segítséget nyújtott a zöldségüzlet megva­lósításához. így vált lehetséges­sé, hogy alig egy évvel a sze­rény lehetőségeket nyújtó és tá­rolásra alkalmatlan fabódé he- .lyén megnyíljon az érsekcsaná- di Búzakalász Termelőszövet­kezet „Vitamin" boltja, (Pécs, Hunyadi J. út 64 d), amelyet füstöltáruval a Hosszúhegyi Ál­lami Gazdaság lót el. Az üzlet vezetője továbbra is Németh Andor, aki vezetője, illetve tu­lajdonosa volt a lebontott felső Hunyadi úti fabódéban működő üzletnek és aki az államtól több évtizedre bérelt területen családi összefogással felépítet­te a korszerű új üzletet. — di —

Next

/
Oldalképek
Tartalom