Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-07 / 154. szám
Napirenden Baranya megye VI. ötéves terve Befejező szakaszába érkezett egy közel hároméves munka. A Baranya megyei Tanács testületé soron következő ülésén tárgyalja a megye 1981—85. évi fejlesztési programját. Időrendben ezt követően kerül majd sor a vállalati és helyi tanácsi tervjavaslatok kidolgozására, illetve véglegesítésére. Ebből az alkalomból időszerű áttekinteni, hogy a vállalatok és tanácsok hogyan látják helyzetüket a gyorsan változó gazdasági feltételek között, illetve hogyan készültek fel az elkövetkező évek minőségi feladatainak elvégzésére. A tervezőmunka fontosabb állomásai A VI. ötéves terv kidolgozása sok mindenbe eltért a korábbi tervek kidolgozásától. Egyrészt alapvetően módosultak a gazdasági feltételek, másrészt újszerű tervezési módszerekkel kellett megismerkedni. A terv előkészítése lényegében 1978 elején kezdődött. A kidolgozásban résztvevő vállalati és tanácsi szakemberek első időben a tervkoncepció alapjául szolgáló előzetes igényfelmérésekre összpontosították a figyelmet. A vállalati kollektívák és lakóhelyi közösségek szükségleteire támaszkodó gazdaságpolitikai elgondolások kidolgozása az V. ötéves terv várható teljesítéséből, a hosszútávú fejlődés korábban kialakított irányaiból, valamint a külső és belső feltételek 1981—85 időszakára vonatkozó előrebecsléséből indult ki. A tervmunka következő szakaszát jelentő lejlesztési koncepciók — melyek az igények mellett már a reális lehetőségeket is figyelembe vették — a fejlődés, illetve beruházási lehetőségek több alternatíváját vizsgálva készültek. Természetesen ezek az alternatívák mind különböző értékeket jelentettek, s ezzel együtt más és más érdekek hordozói voltak. Lényegében ebből a számítási anyagból alakultak ki a jövőnket tükröző tervjavaslatok, melyek az újszerű gazdálkodási követelmények mellett nagymértékben támaszkodnak a társadalmi és tömegszervezetek állásfoglalásaira, illetve a népgazdasági tervező szervek területre (ágazatra) vonatkozó prognózisaira. Érzékelhető ellátásjavulás mindenki számára Demokratizmus a tervezésben. Az igények és a lehetőségek összehangolásában, a fejlesztési célok sorolásában nagyon jó segítséget nyújtott az üzemi kollektívák, lakóhelyi közösségek 'széles körét megmozgató társadalmi vita. E demokratikus fórumokon — több mint 2000 fő jelenlétében — közel 200 hasznosítható észrevétel, konkrét javaslat hangzott el, illetve több társadalmi felajánlás fogalmazódott meg. A társadalmi viták kedvező tapasztalata volt, hogy a hozzászólók többsége nem egyéni, hanem közösségi érdekek figyelembevételével nyilvánított véleményt. Jellemző volt az is, hogy a problémák felvetése mellett mindjárt a megoldás módjaira is javaslatot tettek. Legtöbb hozzászóló az állami lakásépítés ütemének megtartása mellett a magánerős lakásépítés feltételeinek javítását igényelte. Sokakat foglalkoztató kérdés volt a mennyiségi vízigények kielégítése, illetve a közegészségügyileg veszélyeztetett települések biztonságos vízellátásának mielőbbi megoldása. Az intézmények területileg koncentrált fejlesztésének, -illetve az ellátás körzetesítésének szükségességét lakosságunk mindinkább elfogadja. Ehhez kapcsolódóan azonban sürgetőleg vetették fel a települések közötti kapcsolatok javításának, a járatsűrűség növelésének igényét. A lakosság széles körét érintő kérdés az óvodai ellátás, illetve a gyermekek napközis étkeztetésének helyzete. A társadalmi erők mozgósítása szempontjából megnyugtató, hogy szinte mindenütt felismerték a közelgő demográfiai hullám hatását az általános iskolákra. A megye térbeli szerkezetének változása, a településstruktúra átalakulása változatlanul az érdeklődés középpontjában áll. Miközben a véleményt nyilvánítók többsége elismerőleg szólt városaink fejlődéséről — kiemelve a foglalkoztatási viszonyok javulását és az ellátási színvonal növekedését - több aggódó vélemény hangzott el a községek népességfogyása, az aprófalvak számának további növekedése miatt. Az elkészült tervjavaslatok véleményezésének fontos befejező állomása volt, amikor a társadalmi és tömegszervezetek véleményezték a termelő szervezetek és a lakosság ellátásáért felelős tanácsi szervek összegezett fejlesztési programját, s kialakították saját feladattervüket a terv sikeres végrehajtása érdekében. A vállalati gondolkodás jellemzői Közismert, hogy a VI. ötéves terv fő céljainak megvalósulása — különösen a gazdasági egyensúly javítása, a termelés hatékonyságának növekedése — elsődlegesen a termelő szervezetek gazdálkodó tevékenységétől, az általuk megvalósított termelési-szerkezeti változások irányától és mértékétől függ. Ebből következően a megyei területi terv nagymértékben támaszkodik a vállalati helyzetelemzésekre, ijjetve fejlesztési elgondolásokra. A gyorsan változó piaci igényekhez való alkalmazkodás kényszere, az új szabályozási rendre való áttérés, az elmúlt évi termelői árreform vállalati gazdálkodásra gyakorolt hatásának felmérése mind-mind újszerű feladatok elé állította a vállalati tervezőapparátust, s ehhez járultak még az ismert minisztériumi és vállalati szerveződést érintő változások. Az eddig elkészült vállalatfejlesztési koncepciókból megállapítható, hogy a legfontosabb vállalati célok alapvetően a gazdaság általános helyzetének figyelembevételével készültek. A tervkoncepciók számolnak a fejlődési ütem .mérséklődésével, a belső felhasználás strukturális átalakulásával, ezzel együtt a termeléssel szemben támasztott igények módosulásával. A sajáterős beruházási törekvések reálisak, helyenként azonban túl óvatosak. A vállalati koncepciók tükrözik, hogy a gazdálkodó szervezetek a termelés növekedési üteménél gyorsabb termelékenységnövekedést kívánnak biztosítani; az állóeszközállomány mérsékeltebb növekedési ütemét gazdaságosabb kihasználással, a meglévő eszközök korszerűsítésével igyekeznek ellensúlyozni; a gazdasági feltételek szigorodása ellenére is számolnak a jövedelmezőségi mutatók javulásával. Mindemellett az is látható, hogy egyes vállalatok törekvései több ponton is eltérnek a nép- gazdasági terv követelményeitől, illetve a megye lehetőségeitől. Nem minden vállalat tudott megbirkózni az ár- és piaci feltételek prognosztizálási feladatával, sok a bizonytalanság a nyereség becslésében, ezzel együtt hiányosak a stratégiai elgondolások is. Több vállalatnál volt érzékelhető, hogy nincs megfelelő összhang a hatékonysági követelmények és a létszámgazdálkodás között. Tekintve, hogy csak néhány vállalat számol létszámcsökkenéssel, ez a későbbiekben gátolhatja a dinamikusan fejlődő szervezetek létszámszükségletének kielégítését is. Az ötnapos munkahétre való áttérés feltételeinek biztosítása, illetve az ezzel kapcsolatos szervezési intézkedések — az átállás közelsége ellenére — csak néhány vállalat szervezési programjában jelenik meg. Szélesebb körre érvényes megállapítás viszont, hogy nem kidolgozottak még a termelési és fejlesztési koordinációs törekvések, együttműködési megállapodások. Ez utóbbiak közé tartoznak például az infrastrukturális hátteret kialakító vállalati és tanácsi koordinációs beruházások, illetőleg a fejlesztési együttműködést igénylő vállalati szociális tervek is. A ma felismert hiányosságok pótlására természetszerűleg van még idő. A vállalatok a következő hetekben fejezik be középtávú terveik kidolgozását. Az elkövetkező évek termelési és ellátási feladataival foglalkozó vállalati szakemberek feladata a tervek megalapozottságának növelése, az ár- és piaci feltételek vállalati gazdálkodásra gyakorolt hatásának pontosítása, az elkészült tervek összehangolása a partnerszervezetekkel és összességében — ami talán a legfontosabb — a végrehajtó munka körültekintő megszervezése. A tanácsi tervezőmunka helyzete A tanácsok VI. ötéves tervezőmunkáját számos — a korábbi középtávú tervektől eltérő — sajátosság jellemezte. A változások egy része tartalmi, más része technikai jellegű. Előbbiekhez a lakossági ellátás (lakás, víz, egészségügy, oktatás, egyéb) politikai súlyának növekedése, a népgazdasági és teTerv a szigetvári kórház bővítésére rületi tervezőszervek kapcsolatának erősödése, utóbbiakhoz a tervezés módszertanának változása, a célcsoportos beruházások fogalomkörének szűkítése, a költségvetési szervek gazdálkodási rendjének módosulása tartozik, A tanácsi tervjavaslatok kidolgozásában és véglegesítésében fontos szerepet játszottak a falugyűlések és különböző várospolitikai fórumok, a vállalati tervkonzultációk és a nép- gazdasági tervezőszervekkel folytatott egyeztető tárgyalások. Eredményes gyakorlatnak bizonyult az is, hogy a testületek az előkészítő szakaszban több olyan témát tárgyaltak, amelyek — mind elvi, mind gyakorlati szempontból — megalapozták a tervcélok véglegesítését. A tanácsi tervjavaslatok — a növekvő társadalmi igények és a mérsékelten bővülő pénzügyi források ellentmondásában — a társadalmi feszültségek oldását a szükségletek szigorú rangsorolásával kívánják biztosítani. Ebből következően a legnagyobb figyelmet a lakosság egészét érintő, a lakosság mindennapos szükségleteivel kapcsolatos ellátási formák kapják. Ilyen súlyponti feladatnak minősül az elkövetkező években a lakás, az egészséges ivóvíz, az alapfokú oktatás, az általános egészségügyi ellátás, az energiaszolgáltatás, a na- picikk-értékesitő kereskedelmi hálózat és a lakóhely bekapcsolása a tömegközlekedési és hírközlési hálózatba. E feladatokra a rendelkezésre álló eszközök . több mint kétharmadát kívánják fordítani a tanácsok. A differenciált fejlesztés eredményeként mérsékeltebb növekedési ütem mellett is biztosítható a meglevő és szükségképpen tovább működő intézményhálózat kellő színvonalú fenntartása, az újonnan létesülő intézmények üzemeltetése és végül a társadalompolitikai szempontból kiemelt ellátásoknál a szerény mértékű előrelépés is. S ez talán a VI. ötéves tervezőmunka legnagyobb eredménye. Az új belvárosi általános iskola terve A lakosság által kívánatosnak ítélt területileg arányosabb fejlesztési politika megvalósulását tükrözi, hogy az infrastruktúra gyors fejlődése a korábbi 6—8 településsel szemben 30-32 településen figyelhető meg, de az arányosabb eszközelosztást jelzi az is, hogy a községek részesedése az ösz- szes beruházási eszközből másfél-kétszeresére emelkedik. Különösen gyors fejlődés várható a nagyközségekben, a város- környéki településeken és a bányászat fejlesztésében közvetlenül érintett településeken. Előbbiekkel összhangban érzékelhető javulás várható a magánerős fejlesztések feltételrendszerében, mindenekelőtt a községek rendezési tervellátottságában, az építési telkek kínálatában, a közműves vízellátás fejlődésében. Ezt egészíthetik ki majd a társadalmi ösz- szefogással támogatott közösségi létesítmények. A beruházási eszközök mérsékelt növekedését a tanácsok a meglévő intézmények jobb kihasználásával, állagmegóvásával és korszerűsítésével is ellensúlyozni kívánják. Lényegében a meglévő nemzeti vagyon hatékonyabb védelmére irányuló szándék fejeződik ki a felújítási eszközök alakulásában, hiszen a beruházási eszközök változatlansága mellett a korábbi eszközök kétszeresét kívánják fordítani lakások és intézmények felújítására, az utak és hidak korszerűsítésére, s bár mérsékeltebb ütemben, de folytatódik a pincekárok megelőzését szolgáló helyreállító munka is. A tanácsi tervezőmunka számára újszerű követelményeket támasztott a beruházási költségek prognosztizálásának igénye, illetve a költségvetési gazdálkodásban a „ráfordítási" szemlélet megjelenése. Az elkészült számítások ismeretében azt kell mondanunk, hogy a tanácsok ebben ez ideig csak az újabb feladatot látták, s nem pedig a gazdálkodás racionalizálásának lehetőségét. Márpedig a jelenlegi körülmények között csak akkor gondolkodunk helyesen, ha számolunk az árak további változásának hatásával, illetve az ellátásban is törekszünk — a ma még meglehetősen nagy, szélső értékek között mozgó — fajlagos ráfordítási költségek kiegyenlítésére, az így felszabadítható pénzeszközök más fontos ellátási területre történő átirányítására. A tanácsok pénzügyi szabályozórendszere — az érdekeltségi elemek fokozásával — arra ösztönöz, hogy keressék a saját bevételek növelésének lehetőségét, jobban használják fel a lakossági kezdeményezéseket. E források számbavétele — annak ellenére, hogy az elmúlt középtávú tervben 900 millió forintot meghaladó volt a lakosság önkéntes munkájának értéke — az eddig elkészült tervszámítósok alapján nem tekinthető reálisnak. A tanácsok ugyanis — részben meto~dikai okok miatt, részben taktikai megfontolásból — alátervezték a társadalmi munka várható értékét. Gondolni kell azonban arra is, hogy a társadalmi összefogásból új intézmények lépnek majd be, melyek működési költségeit már most, a tervezés jelenlegi szakaszában kell biztosítani. További szempont az elkészült számítások felülvizsgálatához, hogy a társadalmi és tömegszervezetek — általános iskolai osztálytermek építése, az idős korúak szociális ellátásának javítása és a tiszta, kulturált környezet megteremtése érdekében — felhívással fordultak megyénk lakosságához, mely felhívás már az eddigi tapasztalatok szerint is széles körű érdeklődésre talált. . Összpontosítani a végrehajtó munkára Bár véglegesen jóváhagyott középtávú vállalati és tanácsi tervekkel még nem rendelkezünk, a fejlődés fő irányai már így is jól körvonalazhatók. Ennek ismeretében nem tűnik túlzó megállapításnak, ha azt mondjuk, hogy az elkövetkező évek programja — életkortól, nemtől és lakóhelytől függetlenül — mindenki számára érzékelhető, mindenki számára értelmezhető ellátásjavulást is biztosít. A következő hetek és hónapok feladata — a számítások pontosítása és a tervcélok véglegesítése mellett — a végrehajtó munka megszervezése. Súlyozva ennek feladatait, legfontosabb az elfogadott beruházási és felújítási célok műszaki előkészítése, az elvégzendő feladatok nagyságának és belső összetételének megfelelő kivitelezői kapacitás biztosítása, valamint a beruházási folyamat tervszerűbbé és szervezettebbé tétele. Ez korábbinál nagyobb követelményt támaszt valamennyi közreműködővel szemben. A gazdálkodó szervezetek következő évekre szóló fejlesztési terveiben talán kevesebb forint szerepel az igényeknél, s a lehetőségek is lassúbb ütemben nőnek a korábban megszokottnál. Az erők végső ösz- szegzésénél azonban egy sor olyan tényezővel is számolhatunk — például a gazdálkodási tartalékok feltárása, a szervezeti keretek és működési mechanizmus korszerűsítése, s végül az emberi tényezők jelentőségének megfelelő kezelése — amelyeket nemigen lehet számokkal kifejezni, de megfelelő alkalmazásuk olyan teljesítménynövekedést eredményezhet — egy neves közgazdász hasonlata szerint — mint amilyen viszony a gőzgép és az atomerőmű között van. Rajtunk múlik, hogy dgy legyen. Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese
