Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-30 / 177. szám
1981. június 30., kedd Dunántúli napló 3 Kemény munka közepette pillanatnyi ünnep Nagyegyházán Szenet, bauxitot, ivóvizet termel az új bánya ^ saknem a rosszabbik arcát mutatta meg az új bányaüzem avatásán Nagyegyházi Miután Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára egy gombnyomásra működésbe hozta a szállítóberendezés jelzőrendszerét, a vijjogó hangra televíziósok, fotóriporterek, rádióriporterek a szénszállító lejtősakna szállítóberendezése köré gyűltek, négy esztendős bányaépítő munka után kíváncsian lesve, mikor jelenik meg a szén. Egyikük azt sem vette észre a nagy izgalom közepette, hogy a szalagrendszer egyik kapcsoló kuplungjára állt. Hiába: Nagyegyháza minden bizonnyal hazánk legkorszerűbb széntermelő bányaüzeme most, az emberre azonban itt is nagyon sok veszély leselkedik. A bányaüzem I. osztályú sújtólégveszélyes, tűzveszélyes és fokozottan szénporrobbanás-veszélyes, sőt vizbe- törés-veszélyes is. Nagyegyházán a hírközlés, veszély esetén a riasztás, ezzel összefüggésben az automatizálás nagyon magas fokú. Az F—1 aknánál létesített diszpécserközpontban a készülékek egyik része folyamatosan közli a bányabeli valamennyi termeléssel, szállítással, bányalevegővel összefüggő adatokat, más készülékek pedig állandó szóbeli információcserét, a gyors riasztást szolgálják. A bánya építése, most majd az üzemelése közben is a legkorszerűbb technikai berendezéseket használták, mégis ebben a bányában is még mindig az emberé a főszerep, a legkisebb hibájáért is súlyos árat kell fizetni. Nagyegyházán azonban eddig a több éves kemény munka, a nehéz körülmények ellenére is a föld mélyének kincseinek megszerzése közben az ember győzött. Nagyegyháza jobbik airca az igazán jellemző erre a bányaüzemre, amely a népgazdaság számára is kedvező képet mutat. Az eredeti elképzelések szerint ai 6 milliárd 628 millió forint költséggel épülő bányaüzemet 132 hónap alatt készítették volna el, a módosított terv szerint azonban pontosan 10 esztendő alatt a kezdéstől a teljes kapacitás eléréséig készen lesz. 1976-ban kezdődött a felvonulás, 1982- re remélték a széntermelés megkezdését, mint említettem, ez már június 24-én megkezdődött, és még 1981-ben 275 000 tonna szenet termel, Í987-ben pedig csaknem 1,7 millió tonna szenet bányásznak majd itt, amely a dúsítás után lakossági felhasználásra kiválóan alkalmas lesz. Négy esztendő múlva, amikor a szenet egy területről lefejtették, meq- indul a bauxittermelés is, sőt, egy harmadik nagyon értékes terméke is van a nagyegyházi bányának: 1995-ig naponta 57 600, ezt követően pedig egy nagyváros vízellátásához is elegendő, 86 400 köbméter jó minőségű ivóvizet hoznak felszínre a bányából. Nagyegyháza azonban nemcsak ilyen különlegességekkel nyújt teljesen újat a magyar bányászat történetében. 1978 szeptemberében a Tatabányai Szénbányák szakemberei, talán a bánya építése közbeni váratlan akadályok miatt, egészen újszerű tervet dolgoztok ki. A vízakna mélyítése a 70. méterben, a keleti lejtősakna a 194. méterben szinte megbénult a rendkívül rossz geológiai körülmények miatt. Szinte biztosnak látszott, hogy a bányanyitás-feltárás nem teszi lehetővé a tervezett 1982-es termelésindítást. Az elgondolás lényege az volt, hogy a bányamező súlypontjába telepítenek egy vízmentesítő telepet, amely 1934- ig, amíg a V—1-es akna alatt a fővízmentesítő telepet elkészítik, illetve a K—Ny-i lyukasztásig biztosítja a bányaműveletek vízvédelmét. Ezt követően pedig a bauxittelep alatt kihajtandó vízbányában fakadó ivóvízminőségű vizet emeli a külszínre. Ez egyben feleslegessé teszi, hogy a 800 millió forint költségű víztisztítóművet megépítsék. Az elképzelés teljes sikerrel valósult meg. Nagyegyházán már a múlt- század utolsó éveiben tudták a geológusok, hogy a dimbes- dombos felszín alatt nagy mennyiségű szén van. 1923- ban Vitális István geológusmérnök 18 fúrólyukban is szenet talált, végül az 1971-ben lemélyített fúrások nemzetközileg is jelentős mennyiségű szenet mutattak ki. A tatabányai szénmedence gyors kimerülése miatt már az 1960-as évek közepétől a Tatabányai Szénbányák legfőbb törekvése volt, hogy a Tatabányától keletre húzódó szénmedencéket művelésbe vonja. A nagyegyházi- csordakúti bányatelepítésre vonatkozó javaslatok azonban az olcsó szénhidrogén-korszakban nem találtak tetszésre. Az 1973-as olajár-robbanás azonban rövidesen zöld utat biztosított az 55 millió tonnás, 19 300 kj/kg fűtőértékű szénva- gyon, és jelentős, 1987 után naponta 18Q0 tonna termelést biztosító bauxitkincs kiaknázására. Dr. Kapolyi László, ipari minisztériumi államtitkár érdekes gondolatokat fejtegetett a bánya avatóünnepségén. Mint mondotta, már a bányanyitás során is rendkívül magas színvonalú technikai eszközöket állítottak munkába, miként a bánya tervezése is egészen magasszintű szellemi termék. Fbben az üzemben folytatódik az a magas termelési kultúra, amely a szénmedencét mindig is jellemezte, mégis ugrásszerű változást jelent majd az itt folyó bányaművelés. Az egy műszakra eső hét tonna körüli teljesítmény is többszöröse a vállalati átlagnak, a 40 tonna körüli munkahelyi teljesítmény pedig jelzi, hogy miként is lehet a magyar szénbányászat versenyképes. Ebben a nemzetközi összehasonlítást is elbíró létesítményben a szén-, a bauxit- és víztermelés, a - szén dúsítása, a brikettgyártás, az új széntüzelésű módok alkalmazása egységes termelési rendszert kell hogy alkossanak. Ez csak azonban egy kis része a nagy elképzelésnek, amelyben az uránnal és szénhidrogénnel versengve, egymást helyettesítve és párhuzamosan is, műszakilag, gazdaságilag egységes egészet elképzelve kell a magyar szénbányászatot fejleszteni. Hasonló volt Havasi Ferenc véleménye is: minden gazdaság egyik legfontosabb értékmérője a versenyképesség, az alkalmazkodás művészete. Nagyegyháza szimbóluma is lehetne ennek. Tatabányától néhány kilométerre keletre, közvetlenül az 1- es autóút mellett transzparensen üdvözölték a bányaavatóra érkezett vendégeket. A tábla másik oldalát visszafele láttuk: viszontlátásra az új mányi bánya avatásán! — hirdette a tábla. Nem juthatott erről más eszembe, mint: mikor találkozunk új ’liászbónya-avatáson. A párt és kormány vezetői csak néhány szót szóltak erről: természetesen ők is szívesen vennének részt hasonló ünnepségen Baranyában, ennek azonban előfeltétele, hogy például a nagyegyházi bánya is mihamarabb olyan szintű gazdasági eredményeket produkáljon, mint amit lehetőségei miatt most már várnak, hogy a liász-program résztvevői valamennyi szellemi és anyagi tartalékaikat is hozzáadják az állam adta lehetőséghez. Lombosi Jenő Nem minden szombat szabad Ötnapos munkahét Július 1-től kilenc baranyai üzemben vezetik be Július elsejétől, vagyis holnaptól a következő üzemek térnek át az ötnapos munkahétre: Mecseki Szénbányák, Bányászati Aknamélyítő V., Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat, Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécsi Dohánygyár, Mohácsi Selyemgyár, Mohácsi Révátkelési Vállalat, Pécsi Hőerőmű, Budapesti Vegyiművek hidasi gyára. Ez összesen 17 ezer 315 dolgozót érint. Mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet ellenére hozott rendelkezés az ötnapos munkahét bevezetéséről, nagy kedvezmény. A soksok szempont mellett egyik fő tényező volt az a törekvés, hogy a jövőben szükségszerűen súlyozott munkavégzéshez a több pihenőnappal a munkaerő regenerálódjon. Mégsem volt egyértelmű a fogadtatás. Nagyon sok ellenkezést, aggodalmat váltott ki. Egyrészt, mert a megszokottból való kimozdulást jelent, másrészt a gördülékeny, minden szempontot figyelembe vevő lebonyolításkor előfordulhat, hogy az egyéni érdek ütközik a népgazdasági érdekkel. Mindenekelőtt azt kell tudatosítani az emberekben, hogy nem a minden héten szabad szombatról van szó, hanem ötnapos munkahétről, (gy előfordulhat, hogy a szabadnap a hétfő lesz vagy a péntek, vagy lesznek olyan vállalatok, ahol a szabadnapokból bizonyos meny- nyiséget a szabadsághoz lehet csatolni. Egy a fontos, minden esetben az adott munkaterület sajátosságaihoz kell alkalmazkodni. Vannak területek, ahol egyelőre megoldhatatlannak tűnő problémák merültek fel. Például az iparcikk- és élelmiszer- üzletek szombat délelőtti nyitva tartásához- a postának ügyeletet kell tartania, hogy a vállalatok a műszak utáni pénz- befizetést lebonyolíthassák. Ugyanakkor a bank csak délelőtt 11 óráig tart nyitva. A szombatonként befizetett nagyobb pénzösszeg viszont, ha a postán marad, ez beláthatatlan veszélyeket rejt magában. Nem tisztázott továbbá még az sem, hogy a pedagógusok körében miként ajakul majd a tanítási rend. Az óraszámok öt napra való sűrítése esetleg a túlórák elvesztésével, és így a pedagógus számára bércsökkenéssel jár. A rendelet pedig kimondja, hogy az új munkarend bevezetése nem történhet a dolgozók jövedelmének terhére. Átmeneti problémát jelent még a MÁV-nál a szervezés, hiszen ez bizonyos menetrendmódosításokat von maga után, a hazai menetrendnek viszont alkalmazkodni kell a nemzetközi járatokhoz. A Volánnál óriási előzetes felmérő munkára van szükség. Ahhoz, hogy saját dolgozóiknak is biztosítani tudják a plusz egy pihenőnapot, előbb egyeztetni kell valamennyi áruszállítást valamennyi üzlet árufogadási készségével, a személyszállító járatokat összehangolni valamennyi megyei vállalat munkakezdés és befejezés időpontjával. Ezért most — jobban, mint valaha — feltétlenül fontos a lépcsőzetes munkakezdés megszervezése. Természetesen a nehézségek ellenére mindenkinek érdeke az optimális megoldás megkeresése, mint ahogyan tették azok a vállalatok, melyeknek dolgozói már e héttől kezdve egy nappal többet pihenhetnek. S. Zs. Július /-tő/: takarékcsekk Július 1-től életbe lép a takarékcsekk. Szerdától azok a budapesti átutalási betétszámla-tulajdonosok, akikkel az Országos Takarékpénztár csekk- szerződést kötött, az ország több mint 30 vállalatának kereskedelmi egységeiben fizethetnek csekkel, ugyanakkor készpénzt is felvehetnek az OTP-fiókokban, postahivatalokban, illetve takarékszövetkezetekben. A csekkfüzet 10 lapból áll. Ezek birtokában minden postahivatalban, takrékszövetkezetben és OTP-fiókban maximum 2000 forint készpénzt vehet fel csekklaponként a tulajdonos. A csekkel fogyasztási cikkek is vásárolhatók: csekklaponként maximum 5000 forint értékben. A csekkeket — az OTP-vel kötött szerződés értelmében — jelenleg 30 országos vállalat egységeiben fo- gcdják el. Úgy tervezik, hogy jövőre, január 1-től a takarékcsekket vidéki lakosok számára is bevezetik.-^^okszor mondták, hogy ünnepro/itás a Mecsek „kősebeiről” írni, hisz hosszú évtizedek után ki tudja megmondani, hogy ki is a felelős azért, hogy ormótlan fejtésfalak meredeznek, a bányaudvarok pedig holdbéli tájat idéznek. Szabad-e kijelentenünk, hogy ez már történelem, vagyis a probléma nem él és a jótékony növényi vegetáció majd visszavarázsolja a természetbe az elhagyott kőfejtéseket? A válasz egyértelműen tagadó, ugyanis a természetvédelmi célzatossággal fogant föld- és bányatörvény már 30—35 éve is létezett és egyebek között azt irta elő, hogy a kőfejtés közben azonnal rendezni kell a terepet, rézsűzni kell a fejtéshom lokzatot és a lefejtett humusz vissza kell hordani az eredet helyére. De a gazdasági haszor mindennél többet számított, é; napjainkra kősebhelyes szere tett Mecsekünk, amelyet a: utóbbi időben már előzéke nyebben védenek. A kozári. vagy Árpád-tető fejtőben sor került az első me csekbéli kőbányai tereprende zésre, hogy ezzel előkészítsél a jövendőbeli rekultivációt é: úgy alakítsák át a hajdani bá nyát, hogy az harmonikusan il leszkedjék a tájba, a környe lassan gyógyulnak a Mecsek kősebei Harmonikusan illeszkedjenek a tájba a hajdani kőbányák zetébe. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat tavaly ősszel kezd. te meg a kozári bánya „természetbe visszamentését” e nyárvégi határidővel. Erre többek között azért kényszerült, mert a zúzott kő iránti kereslet meg. csappant és bár itt jelentős készleteket rejt a föld mélye, mégis a csaknem hárommilliós értékű tájba illesztési mentőakciót választották. A bányát tíz évvel ezelőtt védett területen nyitották meg rendkívül fontos gazdasági érdekekre hivatkozva, míg napjainkban a kereslet mérséklődé, sét időben érzékelő DÉLKÖ végleg kivonult tí védett területről. A természetvédő szakemberek elmondták, hogy gyors és mintaszerű a több hektáros bányaudvar átalakítása, amelyhez jelentős összeggel járult hozzá az ÉVM is. Azért is figyelemre mél. tó a tájrendezés, mert együttműködnek az Árpád-tetői erdészettel és az erdészek útmutatásait maradéktalanul követik. Termőföldet, több mint tízezer köbmétert a 6-os út menti homokbányákból szállítottak a helyszínre és 60—80 centi vastagon terítették szét. -Ezen kívül a bányafalban négyszáz méterenként tízszer robbantottak, hogy a megfelelő dőlésszögű rézsűt kialakítsák, melyre köny- nyen „kúszik fel” a növényi élet. Látható, hogy az utólagos beavatkozás mennyire növeli a költségeket, amire markánsabb példával szolgál a tettyei kőbánya „természetesítése” a tervek szerint még ebben az évben. Az átalakítás költsége meghaladja az ötmillió forintot és ide majdnem 20 ezer köbméter termőföldet hordanak be, de a költséget az is drágítja, hogy a környék beépítettsége miatt most már nem lehet robbantással „kiegyenesíteni” a fejtésfalakat és csak nagy teljesítményű dózereket tudnak bevetni. Eredményeként a 20— 30 méteres sziklafal magassága majdnem a felére csökken. Az udvart kénytelenek teraszosan kiképezni, mert az alsó és a felső szintje közötti különbség majdnem tíz méter. Ez is bizonyítja azt, hogy a hajdani bányaművelési kapkodás mennyire szomorú következményekkel jár, ha a tájba illesztés kerül te. rítékre. De ezen mentéseknek is örülnünk kell, mivel 20—30 év után végre heget akar vonni a Pécs feletti Mecsek-gldal kősebeire a jogutódnak számító DÉLKÖ, együttműködve a Pécs városi Tanáccsal. A tanács egyébként meghatározta, hogy 1977 és 1987 között minden elhagyott bányát rendezzen a DÉLKÖ: így a pappbányait, más néven a szamárkútit, a báránytetőit és így tovább. Az már újabb probléma, hogy mi legyen a kantavári fejtővel, vagy a cserkúti elfeledett négy kőbányával. A Jakabhegy aljában jogutódnak számító kővá- gószöllősi tsz igyekszik rekulti- válni, ahogy az anyagi lehetősége engedi, bár eddig csak ígéretek hangzottak el. Az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatal dél-dunántúli igazgatósága messzemenően a DÉLKÖ-t emelte ki követendő példaként a tsz számára is. De Berkesd, Szilágy és Pereked példája is megszívlelendő, ahol a helyi tanácsok, tsz-ek a volt kő- és homoklelőhelyeket községi szemétlerakókká alakították át. Pécsett, a kozári fejtőben az elképzelések szerint ifjúsági tábor, míg a tettyei bányaudvarban park, vagy szabadténi színpad, más variáció értelmében növényfajta-bemutató kap helyet. Ha az időt nézzük, nincs ok a túlzott pesszimizmusra, mivel az újrahasznosítás egyévtizedes programjából még hat év van hátra. Csuti János
