Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-25 / 172. szám
1981. június 25., csütörtök Dunántúlt napló 3 Ne reklámszatyorrali... A gyermeknyaraltatások A gyermeknyaraltat ás az egészséges életmódra nevelés célja. A gyermekek, különösen a felső tagozatosok, általában a megszokott gondviselői környezeten és az iskolai kereten kívül töltik napjaikat, lényegében a természetben. A természet a szépség szeretetére, önuralomra nevel, természetessé teszi a kapcsolatot a társakkal, a vidék emberével és megalapozza a kollektivitást. Ez az időszak az évnek aránylag kis része, így előkészítése még azoknál is fontos, akiknél az előző évben már megtörtént ez. Az egyéni és a csoportos előkészítésnél mindenekelőtt azt a helyzetet kell mérlegelni, hogy a tanköteles gyermekek a kötelességek nagy számával találják magukat szemben. Azoknak igyekeznek is megfelelni, a felelősség felvetése azonban már ritkábban fordul elő. Pedig ilyenkor jelentős mértékben előtérbe kerül az, hogy a gyermekek felelősek egymásért. Az előző évek tapasztalatai •alapján ajánljuk, hogy a rajzászlókat vigyék magukkal. Nagyon hasznos ez a gyülekezések idején, az utazások folyamán, az átszállásoknál, a kirándulásokon, játék közben, akadályversenyeken, amikor a kötelékek fellazulnak, de a rajzászló jelzi a gyülekező helyét. Ragaszkodnunk kell azonban ahhoz, hogy a rajon belül az őrsök bensőséges, jópajtási életet éljenek, a jelen körülmények között egymásért felelősséget érezzenek. Az üdülési, nyaralási életmód, továbbá a foglalkozások természete szerint, akár a lakótáborban, akár mozgásban: séták, kirándulások, utazások közben, természeti környezetben rendezett játékok folyamán mindig számolni kell a zártrendű kötelékek kisebb-na- gyobb lazulásával. És ilyenkor a létszámellenőrzés hosszadalmas, időrabló lehet, és súlyos gond az esetleg valahol elbámészkodó, vagy elkóborló gyermek előkerítése. Az általában 8—10 gyermekből álló őrs tagjai egymást szeretettel, felelősségérzet-e! és ragaszkodással k.sérjék figyelemmel — cserben- hagyásnak még a gondolatától is irtózva — s akkor nyugodtak lehetünk a szólás szerint, hogy „egy őrs elveszhet (azt könnyű meqtalálni) — de egy úttörő soha”. A szervezés és előkészítés az útlörővezetők, a hivatásos nevelők, a KISZ-segítők, oz iskolaorvos és az iskolai szülői munkaközösségek gondos munkájával történik, de ez a feladatnak csak az egyik fele. A másik fele a gondviselőre, a szülőre, a családra hárul. Beszéljék meg, írják össze a legszükségesebb fölszereléseket. A felszerelés beszerzése, el- kézítése fokozatosan és tervszerűen történjék. Ebben a kor. ban a gyermekek már el tudják képzelni a különféle helyzeteket, amelyekhez felszerelésükkel alkalmazkodniuk kell, és a nélkülözhető darabokkal nem szabad szüleik gondját szaporítani. Minél fejlettebb és képzettebb az úttörő, annál igénytelenebbül tudja megoldani, de van egy bizonyos fel- szerelési mennyiség, amely kétségkívül szükséges, s ezt azért hangsúlyozzuk, mert a múlt évi megfigyelések szerint, a pécs- baranyai úttörők feltűnő és jel. legzetes „felszerelése” a reklámszatyor volt. Ezt kezükben lógatva utaztak el nyaralótábo. rukba. Ezt az egészségtelen, sőt balesetveszélyes felszerelést c szülők azzal' indokolták, hogy az állcndó nyaralótáborok tulajdonképpen kényelmes gyer- mekszá'lodák, panziók, ahol mindent készen kapnak, akárcsak otthon, vagy még jobban. Igen ám, de gyalogolni, utazni, átszállni is kell, továbbá a nyaralótáborokban nemcsak egyszerűen „megélni" kell, és fürdeni sem lehet napestig. Hanem időnként kirajzanak a gyerekek táboron kívüli foglalkozásokra is. A gyermekeknek tehát mindkét kezükre okvetlenül szükségük van a saját életbiztonságuk és a közös foglalkozások érdekében. Ebből az következik, hogy a teljes felszerelésüket hátizsákban és oldaltarisznyában csomagolva kell magukkal vinniük. (Névvel és lakcímmel ellátva.) A fél vagy egész napos táboron kívüli foglalkozásokra csak az oldaltarisznyájukat viszik magukkal. És gondoljunk a hajókikötőkre, a vasúti és autóbusz-megállókra, a gyalogmozgásokra, a természetben olyan kedvelt gyűjtögetésekre, szaladgálásokra, és tegyük szabaddá a gyermekek mindkét kezét! A múlt nyáron több gyermek felszerelésében sebellátó kötszert és jódpamacsot is láttunk. Ez nem éppen szükséges. Egyénileg nem portyáznak, a raj viszont nem mozdul el a tábor szálláskörletéből egészségügyi járőrtáska nélkül. Sárvárj Jenöné KÖJÁL egészségnevelési főelőadó tanár Tehetségünk próbája Egy igazán szívderítő gyermeknapi rendezvényen vettem részt a közelmúltban. Több- mint száz tehetséges gyermek átlagon felüli munkájáért — egy- egy szép rajzért, festményért, vers-megzenésítésért, irodalmi próbálkozásért - járt díj és dicséret, s az emberpalánták csillogó örömmel fogadták a sikert, látván, hogy amit létrehoztak, másoknak is tetszik, hasznos, értékes. A • tehetségek tehát — legalábbis a gyermekkorban — léteznek, megvannak ... Később mi lesz velük? Törődünk-e sorsukkal? Nem úgy történik-e, hogy inkább csak az előzményre: a kiválasztásra összpontosítunk, ám a tehetséggondozás sokkal nehezebb munkáját a vakvéletlenre bízzuk, elhárítva és elodázva az igazi, verejtéke- sebb, felelősségteljes feladatot? „A tehetség, kérem, így is, úgy is utat tör magának" — szoktuk mondani. Olykor hozzátesszük: „súly alatt növekszik a pálma", vagyis hogy a tehetségnek éppenséggel még használ • is, ha gátolják, mert attól erősödik meg, attól bontakozik ki igazán. Van ebben igazság, kétségtelen. Mégis inkább csak az egészen kivételes, országvilágra szóló, teremtő lángelmékre: a zsenikre vonatkozik, Bolyai Jánosra vagy Liszt Fe- rencre, Leonardora vagy Beethovenre, Petőfire vagy Einsteinre. Nagyon becsesek azonban az olyanok is, akik az átlagosnál jobbak, de nem feltétlenül ritka lángelmék. „Csak" tehetségesek: különleges képességük, adottságuk, hajlamuk van valamilyen értékes emberi ténykedés iránt. De - kérdem ismét — mi lesz a gyermekként még olyannyira tehetséges emberekből? Elegendő-e, amit értük teszünk; a korcsoportonként meg-megismétlődő pályázatok, tehetségkuMACAS KITÜNTETÉS: Kiemelt nivódijat kapott a pécsi Janus Pannonius női kar. Közel hetven szövetkezeti énekkar közül területi elődöntők során válogatták ki azt a húsz együttest, mely részt vehetett nemrég Szolnokon a Vili. országos szövetkezeti dalostalálkozón. Az áfészek, mezőgazdasági tsz-ek, kisipari szövetkezetek anyagi és erkölcsi támogatásával fejlődött kórusmozgalmunknak ez a magyar énekkari kultúrát méltóan képviselő ágazata. A legjobb húsz szövetkezeti kórus szolnoki találkozóján Baranyát a 17 éve alakult Pécsi Áfész Janus Pannonius női kara képviselte. Az énekkar két ízben nyerte el a Kiváló együttes címet, 1979-ben pedig a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Három skandináviai turnéjuk egyikén, 1977-ben Svédországban önálló nagylemezük készült. A tavaly országos énekkari minősítésen a diplomás fesztiválkórus fokozatot érték el. A Szolnok megyei találkozón a zsűri Fasang Árpád és Alföldi Boruss István vezetésével kiemelt nívódíjjal jutalmazta az Ivasivka Mátyás vezényletével pódiumra lépő pécsi kórust. Cikkgyűjtemény Pécs-Baranya irodalmi életéből Alkotó gyerekek Három ezüst Gödrében Dr. Tóth István pécsi irodalomtörténész Eltűnt pécs-bara- nyai irodalom címmel hosszú időn keresztül lapunkban közölt cikkeket Baranya és a megye- székhely híres régi költőiről, íróiról, történészeiről, közéleti szereplőiről. Cikkei most kötetbe gyűjtve jelentek meg a Mecseki Ércbányászati Vállalat kiadásában Villanások címmel. A kötet több mint hetven kis tanulmányt tartalmaz, amelyekből tág képet kaphatunk e kultúr, történetileg fontos megye irodalmi életéből. Mór pécsi püspöktől, az első magyar legenda költőjétől Várkonyi Nándorig terjed azoknak az alkotóknak a köre, akiről dr. Tóth István hasznos ismeretterjesztő munkájában megemlékezett. A kötetet irodalomjegyzék és névmutató teszi könnyen kezelhetővé. Tv-sorozat a Kremlről A moszkvai Kreml építészetét és műkincseit bemutató háromrészes szovjet filmsorozat vetítését kezdi meg szombat délután a televízió. Az eoizódok megismertetik a nézőket a Kreml történelmi jelentőségű emlékeivel, székesegyházaival, műkincseivel, freskóival, festményeivel. A korabeli feljegyzések szerint a 28 hektárnyi területen fekvő ősi erődítmény falait, tornyait 1156-ban ácsolták. Három gyerek vár ragyogó arccal Gödrén az iskola előtt. Bizonyosan ők azok: a japán gyermekrajzverseny 18 baranyai nyertese közül a három gödrei ezüstérmes. Izgatottan vezetnek tanárukhoz, Baktay Patríciához, eztán következik a bemutatkozás: Reszli Anikó a legfiatalabb, ő ötödikes. Tokióba küldött rajza úgy született, hogy a tanárnő egy verset olvasott fel a tavaszról, és Anikó erre festett egy tavasztündért. Márkus Ildikó hetedikbe jár. Ö a pirosat választotta ki a színek közül, és ebből festett egy várost.' Orsós Gyula képe is hasonló módon született: — Tónusokat kellett festenünk egy alkalommal, és ebből kialakult egy város — meséli ezüstérmes képé- ■ ől. __ Ez elég gyakori eset — f űzi hozzá Baktay Patrícia. — Színtanulmányként indul a munka, tónusok kerülnek egymás mellé, és ugyanakkor érvényesülnek a kép belső törvény- szerűségei is ... Nagy volt az öröm, amikor kiderült, hogy ott vannak ők hárman is a nyertesek között: — Hú — fúj egy nagyot Gyula — alig bírtam aludni azon az éjszakán, mielőtt Pestre utaztunk volna, átvenni a díjakat. Nagyon örültünk, és örültek a szüléink, a társaink is, az egész iskola. Sásdig mentünk busszal, onnan gépkocsival Dombóvárra, aztán pedig Tokiói rajzpályázz gödrei kisiskolásé vonattal, a Mecsek-expresszel Pestre. —■ ... ott megnéztük a tanár, nénivel az egyiptomi és a görög kiállítást a Szépművészeti Múzeumban — veszi át a szót Ildikó — és aztán elmentünk a díjátadásra az Országos Pedagógiai Intézetbe. Kilencven- hét gyerek volt ott. Ajándékként a díjak mellé kaptunk egyet a verseny angol nyelvű katalógusából, ezenkívül egy szép rajzfüzetet és festéket is. Az ötödikes Reszli Anikó először járt Budapesten. Kis híján meghiúsult az út, mivel a kislány megbetegedett. A díjátvételre persze sikerült meggyógyulnia, a Vidámparkban pedig — mivel a múzeumok után ez is szerepelt a pesti programban — egymaga be mert ülni a gocart-autóba. Anikó egyébként kitűnően tanul, nagyon szeret festegetni, és otthon is sokszor előveszi az ecsetet. Majdan szeretne továbbtanulni. Márkus Ildikó négyes-ötös tanuló, s ő még nem döntött arról, hogyan képzeli el a jövőiét. Gyula bevallja, hoqy korábban, a régi iskoláiéban nem volt minden rendben az iskolábajárás körül. Gödrén azonban egészen másként van minden, mert nagyon jók, kedvesek az itteni tanárok. Gyula szeretné befejezni faló versenyek, „Ki mit tud?”- ok, „Ki miben tudós?“-ok és a többi akciók, versenyek, vetélkedők? Ha elegendők, akkor miért fordul elő mégis száz meg százával, hogy a gyakorlati élet, a gazdaság, a kultúra, a társadalom által támasztott, egyre magasabb és összetettebb igényeknek emberek százai nem tudnak megfelelni, és lámpással kell keresni olyanokat, akiket helyettük esetleg megfelelőnek tartanánk? Hová lesznek, hová illannak, hogyan tűnnek-bújnak el a gyermekkori tehetségek? E hiánynak abban látom az okát, hogy a tehetséggondozás dolgában egyelőre, sajnos, még tehetségtelenek vagyunk — minden, nem kis fáradozásunk ellenére. Akcióink, kezdeményezéseink következetlenek, esetlegesek, nem egymásra épülnek, nem szerveződnek folyamattá, ad hoc-jellegűek, ötletszerűek. Egyelőre az iskolákban sem, a munkahelyeken -t úgy látszik, itt a legkevésbé — sem tudtuk még a tehetségek érvényesüléséhez vezető utat következetesen megmutatni és megszervezni; kimódolni úgy, hogv a nagy többség — a tehetségesek többsége - számára biztosítékot nyújtson képességei kifejlesztéséhez. Eddigi gyakorlatunk az egyéni, személyes sorsot sem veszi tekintetbe, amely pedig — tudjuk — egy-egy tehetség izmosodását vagy vesztét döntő mértékben befolyásolja. Egy-egy óvodás, kisiskolás tehetségre valló produktumának még felhőtlenül, nagy szívvel örülünk. Neki még megadjuk a szabad, sokoldalú tevékenykedés számos feltételét. Ám ugyanez az óvodás, kisiskolás, ha felnő, hónapokig vagy évekig ostromolhatja újításával az illetékes bizottságot, találmányával a gyártó cégeket. Igaz, a társadalom, a gazdaság nem működhet jól a tevékenykedés irónvát kijelölő sperialbáció nélkül. De munkánk, fáradozásunk sikere azon is áll vagy bukik, hogy megteremtjük-e a tehetség kibontakozásához szükséges léqkört, odaadó figyelmet nemcsak a kisgyermek, hanem a serdülő, a diák, a dolgozó felnőtt számára is. Ennek oedig a pedagógusok, a minden rangú és szintű — munkahelyi és társadalmi vezetők a fő-fő letéteményesei. Tőlük: iellemüktől, személyiségüktől füga elsősorban, hogy a kiemelkedő vagy akár az átlagnál csak valamelyest jobb emberi képesség, minőség ezután is csak kiválasztódik, épp hogy* feltűnik-e, vagy pedig ténylegesen ható, cselekvő erővé válik — mindannyiunk hasznára, épülésére. A tehetség érvényesüléséhez,' felvirágzásához ugyanis alkotó légkör kell. S ezt mindenekelőtt a vezetők, az akár „hivatalból”, akár más tekintetben előttünk járók okossága, rugalmassága, embersége biztosíthatja. Az olyan iskolai, munkahelyi, társadalmi légkör, amelyben fellelhető az alkotás két fő feltétele: az, hogy — egy-egy feladattal kapcsolatban - ki-ki szabadon, mindent merjen el- '•^-'zelri és gondolni, s hogy olyan legyen az a bizonyos munkahelyi mikroklíma, amely ezt megengedi. így válik el, hogy elég toleráns, rugalmas, ötletes-e, ha úgy tetszik, elég tehetséges-e társadalmunk ahhoz, hogy ne csak eltűrje, alkalomadtán is- tápolja, hanem tudatosan ki is bontakoztassa a tehetséget, a tehetségeseket. Valamennyiünk létérdeke, hogy ilyen legyen. Varga János t után k között a nyolc osztályt, és aztán kitanulni a szobafestő szakmát. Mindezt a rajzteremben mesélik el a gyerekek — körülöttünk az elmúlt évben készített munkák. Az ablaküvegeket a gótikus katedrálisok színeivel festették be, hogy érzékeljék, milyen az, amikor a chartres-i dóm ablakain besüt a nap. A falakon a különböző korú gyerekek rajzaiból a legszebbek: természet után készített tanulmányok, majd az ezekből született képek. Játék a betűkkel rajz és montázs formájában, aztán agyagból, gyurmából alakított figurák. A falakon virágokról, kagylókról, mákgubókról készített gipszöntvények. Megannyi érdekes technika megvalósulását, gazdag alkotó fantázia megnyilvánulását látom a gödrei rajzteremben, ahogy Baktay Patríciával. Anikóval, Ildikóval és Gyulával végignézzük a múlt év munkáit. — A java nincs is itt — mondja Baktay Patrícia, aki ez év februárjától általános iskolai szakfelügyelőként segíti kollégái munkáját a megye egy részén. — Nagyon sokat dolgoztunk idén különféle pályázatokra: Indiába, Lengyel- országba, Amerikába kerültek a rajzok,, és az idei könyvheti pálvázatra is. Egy kiállításra való anyagot készítettünk Pilinszky János Gyerekek és katonák című darabjának bemutatójára —, ennek megnyitóján a költő már sajnos nem lehet ott... Szőttünk, gyöngyöztünk is az idei tanévben. Az egyik kislány kitalált egy nagyon érdekes technikát rézdrótbál és gyöngyből. Nagyon sok festék fogyott Négy éve tanít Baktay Patrícia Gödrében, és négy éve működik az iskolai szakkör. Megalakult a felnőtteké is. Munkájukat az iskola vezetői is elismerik, méltányolják. Az idei tulajdonképpen az első komoly elismerések éve volt a gödrei szakkör életében: négy első díjat, két második és két harmadik helyezést értek el a gödrei gyerekek a könyvheti pályázaton. Aztán jött a tokiói Nippon Tv-társaság 11. gyermekművészeti kiállítása, amiről azt is el kell mondani, hogy kiemelkedő magyar sikert jelentett a nemzetközi mezőnyben. 11 501 mű érkezett Tokióba 41 országból; a beküldött 184 magyar munka közül 21 kapott arany, 31 pedig ezüst minősítést — köztük a 18 baranyai gyerek rajzai Gödréből. Komlóról és Siklósról: Baktay Patrícia, Koltai Magdolna és Vida Dezső pedagógiai műhelyéből. Gállos Orsolya
