Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-19 / 166. szám
1981. június 19., péntek Dunántúlt napló 3 A témaajánlatot az élet adja Bevált az önálló tanulási (orma az Oktatási Igazgatóságon Baranya megyében 1978 januárjában indult meg az MSZMP ” megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának irányításával a marxista-leninista képzés magas szintű formája, az önálló tanulás. Lényege, hogy a résztvevők minden kötöttség nélkül tanulmányozzák két-három évig választott témájukat. Szakdolgozatot készítenek, melyet bizottság előtt védenek meg. Az önálló tanulás olyan forma, amely rugalmasan alkalmazkodik a résztvevők szükségleteihez, igényeihez és lehetőségeihez, hiszen szabadon választhatják meg a tanulás idejét, helyét, módszerét. Az önálló tanulási forma jó alkalmat ad a szocialista építőmunka gyakorlatának elemzéséhez, az elkészült szakdolgozatok pedig segítik készítője munkahelyének tennivalóit. Baranyában 11-en készítettek szakdolgozatot a három év elteltével. Az önálló tanulási formát választotta Szemere Fe- rencné, a Konzum Áruház igaz. gatónője is. Szakdolgozatának címe: Az üzemi demokrácia kibontakozása és fejlődése a Konzum Áruház Szövetkezeti Közös Vállalatnál. — Nyolc-tíz téma közül lehetett választani, azt hittem köny. nyű dolgom lesz majd az üzemi demokrácia feldolgozásával, hiszen fiatal vállalat lévén kibontakozását volt módomban végigkísérni. Időközben, talán éppen a kibontakozás nehézségei miatt, türelmemet vesztettem a szakdolgozat elkészítésé, ben, amennyire akartam az elején, amennyire hittem benne, annyira torpantam meg. A védéskor ezt a hullámvölgyet észre is vették és bírálták szak- dolgozatomban. — Kinek ajánlja azt a tanulási formát? — Mindenképpen csak azoknak, akik képesek a saját maguknak kitűzött célt rendszeres munkaterv alapján elérni. Mindezeket merem biztatni, hogy ezt a tanulási formát válasszák, nekem nagyon megfelelő volt. A három év alatt a magam megszabta munkaterv szerint dolgozhattam, semmilyen kötöttség nem akadályozott. Sokat köszönhetek konzulensemnek és Szűcs elvtársnak, a Carbon igazgatójának. Ő ugyanezt a témát választotta — természetesen saját vállalatára, és sokat beszélgettünk. — Túl a személyes hasznán, milyen hasznot jelent a vállalatnak, hogy három év után elkészült a szakdolgozata. — Azt hiszem az a leglényegesebb haszna, hogy kezdettől fogva komolyan vettük az üzemi demokráciát. Talán a szakdolgozat érdekében is, de mindig előre tettem az üzemi demokráciával kapcsolatos dolgokat. Nem titkoltam munkatársaim előtt sem, hogy ezen a témán dolgozom, s csak abban igényeltem segítségüket, hogy ők is tartsák fontosnak a vállalati üzemi demokrácia ügyét. — Dolgozóink többsége kicsi, néhány személyes egységekben dolgozott korábban, így érthetően nem voltak tapasztalataik egy nagyobb közösség dolgait illetően, s közvetlen körülményeiken túl nem is igen érdekelték őket a vállalat ügyei. Később kellett rájönni például arra, ahhoz, hogy érdekeltté tegyük őket, úgy kell megfogalmazni az írásos anyagokat, hogy az mindenki számára érthető legyen. Ezzel együtt arra is rá kellett jönni, hogy a szak- szervezeti bizalmiaknak nem elégséges olyan képzéseket szervezni, amelyen értesülnek, hogy miben van vétójoguk, miben véleményezése stb., hanem szükséges megismertetni velük a vállalati gazdálkodás szabályait, lehetőségeit is, hiszen csak így tudnak érdemben dönteni. Ma sem mondhatom el, hogy dolgozóink mindegyike akar vagy tud a vállalat egészét látva véleményt mondani, érthetően gyakoribb, hogy az egyéni gondjaikat mondják el a fórumokon. De nem vagyunk nagyon messze attól sem, hogy legalább a szakszervezeti bizalmiak ismerjék a közgazdasági összefüggéseket. Véleményem szerint, hogy élő és hatékony legyen az üzemi demokrácia, ahhoz meg kell tanítani gazdálkodni az embereket. Szemere Ferencné hetven oldalas szakdolgozatát a Konzum Vállalatnál elért eredményeivel zárja, azzal, hogy az áruház egy év alatt már háromnegyed milliárd forint forgalmat képes lebonyolítani, hogy forgalmasabb napokon 30 ezer vásárlót szolgál ki. Ez pedig nem lett volna lehetséges a munkahelyi demokrácia kibontakozása nélkül, hiszen annak köszönhető, hogy a munkahelyi kollektíva egységes, a rendkivüli feladatok ellátására is szívesen vállalkozik. A dolgozók aktivitása a cselekvés mellett egyre inkább megmutatkozik az ügyek megvitatásában is a döntések előtti időszakban, s hogy egyre inkább sajátjukénak vallják a vállalati eredményeket, a vállalat jövőjében saját jövőjüket látják. Bizonyos, hogy a szakdolgozatok — s nemcsak a Konzum igazgatónőjéé —, az azokban összefoglalt tudnivalók kamatoznak. Ezt állapította meg nemrég a Megyei Pártbizottság, amikor áttekintette az önálló tanulási forma eredményeit. A kedvező tapasztalatok alapján az önálló tanulási forma folytatása mellett döntött a pártbizottság. Az önálló tanulási forma a tapasztalatok szerint azon vezetők számára ajánlható, akik már rendelkeznek felsőfokú politikai végzettséggel, s akik képesek önállóan feldolgozni témákat. Az új csoport a tervek szerint 1982 elején kezdheti meg munkáját. A témaajánlások ismét aktuális politikai, gazdasági, ideológiai kérdések kifejtését szorgalmazzák a szocialista életmóddal, a szocialista vállalat belső irányítási rendszerével, a vállalati önállóság elveivel és gyakorlatával, a társadalmi mobilitással stb. kapcsolatban. b. I. A munkabér nem szociális honorárium Idén, az első félévben a vállalatok bérpolitikai gyakorlata némileg eltért a korábbi években alkalmazott módszerektől. Több vállalatnál elmaradt az év elején szokásos bérfejlesztés. Ez önmagában is fokozottan felkeltette a figyelmet a bérezés kérdései iránt. Ismeretes, hogy változott a közgazda- sági szabályozás, ezen belül a bér- és keresetszabályozás rendszere is. Kétségtelen tény, hogy a vállalatok most szigorúbb feltételek mellett „kereshetik” meg azt az összeget, amit a korábbi A szocialista jövedelem- politika elvei és gyakorlata években béremelésre fordítottak. Vagy csökkenteni kell a létszámot vagy javítani kell a bérfejlesztés alapjául szolgáló hatékonysági mutatót, vagy pedig mindkettőben változást kell elérni. Miután az új szabályozás eléggé bonyolult, ezért nehezebben mérhetők fel a gazdaságot befolyásoló külső feltételek változásai, tehát érthető Szécsényben a Palóc Háziipari SzSvetkezetnelc közel hatszázharminc bedolgozó tagja van, akik különböző népművészeti termékeket készítenek évente kb. harmincmillió forint értékben. A termékek nagy részét a Népművészeti Vállalat és a kiskereskedelmi vállalatok értékesítik, mintegy tíz százalékát pedig exportálják. Változó icfő, változó társadalom Sorra épülnek a családi házak Pécs egyik legszebb panorámájú részén, a Kispiricsizma-dűlőben, ahol az elmúlt öt évben húsz család épített modern otthont. Fotó: Proksza László Lakosok és lakások Hétmillió szobás ország A lakás az emberi élet nélkülözhetetlen feltétele. A legutóbbi népszámláláskor hazánkban 10 millió 709 ezer 550 lakos 3 millió 540 ezer lakásban lakott. Tegyük még hozzá, hogy minden négyzetkilométeren átlagosan 115 fő. A népesség a hetvenes évtizedben 3,8 százalékkal, a lakások száma viszont 13,4 százalékkal nőtt. Igaz, hogy az említett összes lakásból több ezerben nem lakott senki (ezek főként az apró- falvakban és a tanyákon találhatók), mégis a lakáskörülmények javulása szembeötlő. Különösen nyilvánvaló ez, ha az egy évtized alatt bekövetkezett g yarapodást — amely a felsza- adulás után a legnagyobb mértékű volt - települések szerint vizsgáljuk. Terület Lakás (1000-ben) 1970. 1980. Növekedés száma/ezerben %-ban Budapest 626 726 100 15.9 Városok 919 1163 244 26,6 Községek 1577 1651 74 4,5 Összesen: 3122 3540 418 13,4 Valójában az itt kimutatott gyarapodásnál több — összesen 846 ezer — lakás épült 10 év alatt, ám a sok régi épület lebontása, továbbá az elkerülhetetlen szanálások a végeredményt jelentősen módosították. A lakások számának növekedése csak egyik jellemzője a lakáskörülmények javulásának. Egyebek között vizsgálni szokás a komfortos lakások arányát, a lakások átlagos nagyságát, az egy szobára jutó lakók átlagos számát stb. Az adatok szerint jelentősen növekedett a komfortos lakások aránya: az elmúlt évtizedben épített lakások jobb felszereltsége, valamint a már meglévők korszerűsítése révén csaknem két és félszeresére. Ily módon az összes lakások 51 százaléka már komfortossá vált, a félkomfortosaké pedig kétötöddel növekedett. Ugyanakkor a komfort nélküliek száma több mint egyhar- maddal csökkent, de országosan még így is eléri az 1 millió 268 ezret. Sokan emlékeznek még a vertföldes szobákra, amelyek évszázadokon át pusztító népbetegségek terjesztői voltak. Nos, 1960-ban 148 szoba közül 49, 1970-ben 164 szobából 24, és 1980-ban 201 szoba közül átlagosan 6, azaz hat szoba volt vertföldes. Hála a fejlődésnek, gyermekeink lassan már csak a skanzenekben láthatnak ilyen szobákat. Lényegesen nőtt a lakások átlagos s'zobaszáma. Míg 1970- ben a lakások 46 százaléka volt 1 szobás, és csak 10 százaléka 3, vagy több szobás, addig 1980-ban az 1 szobások részaránya 27 százalékra csökkent, a 3 vagy több szobásoké pedig 24 százalékra nőtt, a 2 szobások aránya viszont megközelítette az 50 százalékot. Tehát jelentős fejlődést tükröző tényként könyvelhetjük el, hogy hazánkban ma már a 2 szobás komfortos lakások jelentik az átlagot. A 2 és több szobás lakások arányának növekedésével nőtt a lakások átlagos szobaszáma. A lakott lakások összes szobáinak száma megközelíti a 7 milliót, ami 37 százalékkal több, mint 10 évvel korábban volt. Ha visszaidézzük a lakások számának gyarapodását, akkor már az eddigiekből is kitűnik, hogy az elmúlt évtizedben a mennyiségi változással együtt járt a minőségi fejlődés. Ezt jelzi az is, hogy a 100 szobára jutó lakók száma (lakósűrűség) az 1970. évi 199-ről 151-re csökkent egy évtized alatt. A vizsgált időszakban legnagyobb mértékben (mintegy 27 százalékkal) a városokban nőtt a lakásállomány, míg Budapesten 16 százalékkal, a községekben pedig közel 5 százalékkal gyarapodott a lakóhelyek száma. Megyéink közül 10 év alatt Fejér, Győr-Sopron és Pest megyében épült a legtöbb otthon, Békés, Somogy és Tolna megyékben pedig viszonylag a legkevesebb. A jövő tervein munkálkodva tanulságos eligazítást nyújt a lakások kor szerinti összetétele is. Az adatok arról szólnak, hogy az ország lakásállományának 14 százaléka a század- forduló előtt, 30 százaléka 1900 —1944 között, és 56 százaléka 1945 után épült. A legtöbb öreg lakás Budapesten található, mig a „fiatalságban” a vidéki városok vezetnek, ahol a lakások egyharmadát 1970 óta építették. Jelenleg a lakások negyedrésze állami és háromnegyed része személyi tulajdonban van. Az államilag is jelentősen támogatott magánerős építések fokozódása miatt ez az arány nagyobb a 10 évvel ezelőttinél, és várható, hogy az arányeltolódás jellemző marad a jövőben is. Gyertyános Zoltán a vállalatok óvatosabb bérpolitikai magatartása. Érthető az is, hogy a dolgozókat az eddiginél jobban foglalkoztatják a bérpolitika és a jövedelempolitika elméleti és gyakorlati kérdései. Ezekben a hónapokban sok szó esik a teljesítményhez igazodó és differenciált bérezésről, az egyenlősdiről, az egyenlő esélyekről. Az egyenlősdi a szocialista bérezés eltorzult formája; az egyenlő esélyek megteremtése viszont egyik fontos célja a szociálpolitikának. Szocialista viszonyok mellett a jövedelempolitikában két elv uralkodik: a munka szerinti elosztás elve, valamint a szociális szempontok alapján történő elosztás. Ez a két elv együtt hat, egymással összefüggésben van, kiegészíti egymást. A fontos az, hogy e két elv ne keveredjen össze, hogy a gyakorlati alkalmazásban a bérpolitika és a szociálpolitika elvei ne keresztezzék egymást. Előfordul ugyanis, hogy a munka szerinti elosztás céljaira előirányzott bérek felhasználásakor nem csak a végzett munka mennyiségét és minőségét veszik figyelembe, hanem más tényezőket is, s ezeket szociális indítékkal magyarázzák. Megfeledkeznek arról, hogy egészen más követelményeket támaszt a szocialista bérezés és az úgynevezett szociális bérezés. Miről is van szó? Több esetben előfordult, hogy az üzemekben, hivatalokban a bérezési keretek felhasználásakor — mint említettük — szociális szempontokat is mérlegelnek. Például a nyugdíjazás előtt a munkáltató ígéretet tesz a nyugállományba vonulónak: ezentúl is járjon majd be a vállalathoz, majd csak találnak számára valamilyen munkát. Tévedés ne essék, szükség van a nyugdíjasok foglalkoztatására. Szükség van akkor, ha ezt a racionális munkaerő-gazdáf- kodás érdekei kívánják. Szükségtelen viszont, ha azért alkalmazzák őket, hogy kiegészítsék nyugdíjukat egy lényegében szociális tartalmú munkabérrel. Előfordul az is, hogy a nyugdíjazás előtt álló dolgozó munkabérét teljesítményétől és érdemeitől függetlenül megemelik. Ezzel a munkáltató lényegében „felsrófolja" a majdani nyugdíjat. Ha igaz, hogy a mai körülmények között szűkek a bérezési keretek, ha szigorú közgazdasági feltéteteket kell teljesíteni a bérfejlesztés megvalósításához — megengedhető-e, hogy a bérkeret egy részét kifejezetten szociális honoráriumként használják? Nyilvánvaló, hogy nem. Közismert, hogy a foglalkozási rehabilitáció rendszere nálunk még nem működik kielégítően. A megváltozott képességű dolgozók egy részét köny- nyebb munkára irányítják, de meghagyják korábbi munkabérüket. Szociális szempontbór érthető, az viszont már kevésbé, hogy az új, könnyebb munkakör többnyire szakképzettséget nem igényel, de kísérletet sem- tesznek a dolgozó átképzésére, esetleg a munkahelyek átalakítására, hogy azok igazodjanak a dolgozók egészségi áT- lapotához és lehetővé tegyék a munka szerinti elosztás elvei alapján a magasabb munkabér elérését. Sorolhatnánk még tovább a hasonló eseteket, amikor a béralapot részben szociális szempontok alapján osztják fel. Helytelenül, mert ellentmond jövedelempolitikánk elveinek. A munka szerinti elosztást szolgáló szocialista bérezést nem szabad összekeverni a szociális megfontolásokon nyugvó elosztással. Rózsa József, a MüM szociálpolitikai főosztályának vezetője1 A lakásállomány gyarapodása telepiiléstípusonkénl
