Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)
1981-06-18 / 165. szám
1981. június 18., csütörtök Dunántúlt napló 3 I Pécsi Nyári Színházg 1981 Tizennyolcféle műsor négy pécsi és egy villányi játékhelyen l/ A Vilniuszi Hárfácska Leánykórus (Litván SZSZK, Szovjetunió) Fotó: Läufer László Európai szímvonalonr gyermekkórus-találkozóhoz összesen 18-féle műsort láthat négy pécsi és egy villányi játékhelyen a Pécsi Nyári Színház idei közönsége. A tizennyolcból kilenc bemutató jellegű, hat felújítás és három önálló néptáncest — összesen 46 előadási napon, az öt színhelyen. Így fest a „mi várható?" kérdés rövid előzetes gyorsmérlege. A választék meglehetősen széles, tartalmát illetően pedig - a felújításokat, a szórakoztató jellegű előadásokat és a folklórműsorokat leszámítva — egyetlen gondolat köti össze a pécsi szabadtéri táncszínház idei programját: a tiszteletadás Bartók Bélának. Szabadtéri Táncszín A július 11—augusztus 2. között lezajló program fő eseménye a Szabadtéri Táncszínen három Bartók-mű előadása Balettest, ‘81 címmel. Ketfő táncjáték, ebből a Csodálatos mandarin már szerepelt a színház elmúlt évi műsortervén, s most először játsszák szabad téren, a nagyobb térhez alkalmazkodó némely változtatásokkal. A másik táncjáték A Iából faragott királyfi Eck Imre 1964- es, Szegeden bemutatott — s akkor szakmai körökben nagy viharokat kavaró — koreográfiája. Érdekessége, hogy a szegedihez hasonlóan módosítja a szövegkönyvet és egy rossz tündért is szerepeltet ismét. Mint elmondotta, az egész játék erőteljesen népköltészeti ihletettségű, s egyik főszerepét is (Fabáb) néptáncos alakítja. A két játék egy új Bartók-be- mutató koreográfiáját fogia közre. Bartók 1938-ban elkészült Hegedűversenyét a Pécsi Balett adja elő a mű szerkezetének megfelelő szólisztikus és összkari elemek váltakozásával. Mindhárom koreográfusa: Eck Imre, a Pécsi Szimfonikus Zenekart Nagy Ferenc vezényli. Barbakán és Tettye Több új kamaraművet láthatunk az idei nyáron is a Pécsi Balett magántáncosainak előadásában. A Barbakán-bástya exkluzív környezetében Bartók Hegedűduók című 44 kis hegedűdarabból álló ciklusát táncolja a Pécsi Balett négy mo- gántáncosa Gyermán István és Gy. Vass Ágnes közreműködésével. S felújítják itt a korábbi évadok két nagysikerű műsorát, az Énekek énekét és a Magnilicat-ot. A Tettyei Játékszínen három bemutató lesz. Az egyik balettfantázia, Csángó ballada címmel. Zenéjét Kircsi László állította össze moldvai—bukovinai népzenei anyagból. Szophok- lész Antigonéját a Pécsi Amatőr Színpad és a Baranya Táncegyüttes állítja színre Ba- gossy László rendezésében, és Vidákovics Antal koreográfiájával. A harmadik bemutató a Baranya önálló estje összecsapások címmel, csaknem teljesen új, erre az alkalomra készült táncokkal és kamaramű- sorszámokkal. Ezenkívül felújítják az elmúlt évad egyik legszínvonalasabb kamarabalettjét, Liszt Dante szimfóniájának zenéjére. Villányi Szoborpark A Villányi Szoborparkban ismét részesei lehetünk a kedves hangulatú, vidám vasárnap délelőtti balettmatinéknak. Két alkalommal műsorra tűzik az elmúlt évi Balettek kórusmuzsikára matiné táncait a pécsi Nevelők Háza kamarakórusa közreműködésével. De nem kevésbé ígéretes az idei matinépremier, amelynek műsorában a Bartók Szabadban című zongoraművére készült kamarabalettet láthatjuk a Pécsi Balett magántáncosainak előadásában. A koreográfus itt Hetényi János és Majoros István, a többi kamarabaletté: Eck Imre. A Pécsi Nyári Színház idei ötödik helyszíne az idén a Bar- bakán-várárok. Ezúttal első alkalommal szerepel itt a Csont- váry-udvarból „kiköltöző” Bóbita Bábegyüttes, amely, mint ismert, január 1. óta a pécsi színház tagozataként működik- Műsorukon öt alkalommal Bar- tók-bábesestet láthat a közönség Fából faragva címmel, Kós Lajos bábterveivel és rendezésében. Két művet mutatnak be, A fából faragott királyfit és a Cantata profanát. Mindkét mű élő játékban kel életre, vagyis olyan -bábjáték, ahol faragott bábjaikkal a bábmozgatók is (maszkban) jelen vannak a színpadon; aktív szereplői az előadásnak. Külföldiek vendégjátéka Bizonyára mindenki nagy érdeklődéssel várja egy régi kedves ismerős, a Poznani Teatr Polski balettegyüttesének vendégjátékát, művészeti vezetőjük, Conrad Drzewiecki koreográfiáival. Háromrészes műsorukban Bartók Csodálatos mandarin-jót is előadják. A könnyűzenét, a szórakoztatást az idén a szövetkezeti népláncfesztivál gálaestje; a szenegáli táncegyüttes műsora és Zerkovitz Csókos asszony című operettje képviseli a Szabadtéri Táncszínen. Ezenkívül számos kiegészítő program szerepel még a három hét műsorában, egyebek közt a prágai Burlesque Színház vendégjátéka; a VII. országos kisplasztikái biennálé, a pécsi nemzetközi ifjúsági zenei tábor koncertjei; továbbá a dzseszhangverse- nyek, s az országos hírű pécs; cserépvásár (július 12-én) a Sétatéren. Valamennyi előadás és _he- mutató próbái — egyelőre még a próbatermekben — folynak. Június vége felé megkezdődik a helyszíni felkészülés, majd július második hetében a szokásos zenekari összpróbák előzik meg a Pécsi Nyári Színház premierjeit. W. E. Utóhang a komlói m egkapóan szép szabadtéri \ koncerttel zárult vasárnap este Komlón az ötödik Kodály Zoltán Gyermekkórus-találkozó. Mint tudósításainkban beszámoltunk, a háromnapos eseményen nyolc ország több mint ezer kis és nagyobb diákja — összesen 14 résztvevő kórus és legalább tíz komlói iskolai kórus — szerepelt, találkozott és ismerkedett egymással s a komlóiakkal: gyerekek-* kel, szülőkkel, bányászokkal, ahogyan ezt — a népek barátsága gondolatát — Komló városa a találkozó alapeszméjeként maga elé tűzte. E három nap gyerekeknek is, felnőtteknek is sok szép percet, órát jelentett, koncertjei emlékezetes művészi élmények forrásaivá váltak. Egy-két árnyoldalától eltekintve ez a gyermekkórustalálkozó úgy gondolom, színvonalában, rendezésének méreteiben és szakszerűségében semmivel nem marad alatta a hasonló — régóta ismert —európai fesztiválhelyek produkcióinak vagy akár külsőségeinek. Ez a három nap egy szóval: szép, két szóval: nagyon szép volt. (Külföldi gyermekfesztiválon nem jártam még, így tartalmi összehasonlítást nem tehetek. A rendezvények középpontjában (pénteken és szombaton es. te) a két fesztivál jellegű ünnepi hangverseny állott, amelyen mind a 14 kórus fellépett. Az egy híján pontosan száz (!) elhangzott műsorszám alapján kritikai beszámolót adni képtelenség. Ezért inkább a műsorok szerkezetéről s a koncertek néhány fontosabb esztétikai vonásáról szólnék. A kórusok egy része — a kül. földi vendégegvütteseknél — különböző korú gyerekekből állt, s átlagos létszámuk a nagykórusokra jellemző 70—80 között mozgott. Volt ahol 10- től a 16—17 évesig valamennyi évjárat ott dalolt az együttesben (pl. Weimar vagy a csehszlovákok Hradci Kralove-i kórusa) ; volt kifejezetten női kórus hangzású ifjúsági együttes (Vilniuszj; a többségnél azonban a 10—14 évesek (főleg lányok) semmi mással nem helyettesíthető kristályos gyermekkórus-hangzásában gyönyörködhettünk. A karnagyok dicséretére szóljon, hogy ahol idősebbek is énekeltek, ott is sikerült az eqységes tiszta, világos színekben játszó friss hangzást megteremteni Az elhangzott műsorok néhány jellemző vonásáról. Valamennyi külföldi együttes (és hazai is) énekelt feldolgozást a saját népzenéjéből. És valamennyien — az oroszlányi és a duisburgi kivételével — énekeltek Bartók-művet is. A Salzburgi Fiúkórus például meglepően szép magyar kiejtéssel (Bartók: Szőlőhegyen; Bárdos: Kicsinyek kórusa). Ezt feltétlenül ki kell emelnünk, bár egyébként meglehetősen igénytelen műsort hoztak, s csak a ráadás ,,hollári"-stójer népdalának előadásában bizonyították, hogy tudnak egészen tisztán is énekelni. Ettől a szép hangú templomi fiúkórustól szívesebben hallottunk volna egyházzenei kórusműveket, amiket nyilván a legjobban tudnak előadni. A mintegy száz műsorszám felölelte a kórusirodalom egészét. Nagyobb részben népdalkompozíciókat, Kodály, és Bar- tók-müveket; kisebb részben barokk és reneszánsz műveket és néhány mai kórusművet hallottunk. Feltűnő, hogy az igazán mai —, tehát igényesebb XX. századi kortárs mű —, alig hangzott el. Ami mégis — nagy élmény volt! (Pl. Karai: Virógs/raíó-jának gyönyörű disszonanciái, méh-döngése, kromatikus hangfürtjei a szolnoki gyerekek előadásában vagy Hindemith szinte himnikus Dal a zenéről című kórusműve a vilniuszi kislányok nemesen patetikus felfogású előadásában. Ez az együttes, a Vilniuszi Ljepájtesz (Hárlácska) Leánykórus (Litván SZSZK, Szovjetunió) sajátosan és megkapóan szép színfoltja volt a találkozónak A hallgató egyszerre gyönyörködhetett a kb. 7—10. osztályos litván kislányok feltűnően sudár, karcsú szépségében, dekoratív kiállásában és erőteljes, kulturált előadásuk nagyon szép, tiszta női kórus hangzásában. A műveket technikailag is kitűnően és nagy átéléssel adták élő. Különösen emlékezetes volt tőlük Palestrina Ave Mariája, Bartók Leánykérője és az említett Hindemith- mű. * A másik, ami feltűnt, az a műsorösszeállítás szemlélete. Általában választékos, igazi értékeket csokorba rendező műsortömböket hallhattunk. Ahol viszont (választásban, előadásban egyaránt) az artisztikumra való törekvés közepette a karnagyok egy része elfeledte, hogy 10—14 éves gyerekek énekelnek itt, akik esetleg (ösztönösen) játszani is szeretnének egy-egy mű zenei humorával és a szöveg derűs fordulataival. Például a stainzi gyerekkórus , (Ausítria) Kodály Harasztosi legényeit is „halálkomlyan" énekelte végig, ugyanúgy, mint Bartók Bolyongását. De nagyon szép tőlük, hog két magyar művet is hoztak. (Egyébként jó ké. pességű, zeneileg jól felkészített kórus, olykor gyöngyörűen csendülő szopránnal.) A csehszlovákok pontosan az ellenkező véglet... Kedves, aranyos, de nagyobb részben a köny- nyűzene felé hajló repertoárjuk előadásában mindenesetre megmutatták, hogyan kell fölszabadulton és önfeledten játszani a muzsikával. A legnagyobb örömet azok a gyermek- kórusok adták, amelyek a kb- moly műveket áhitatosan, ótél- ten, tökéletes zeneiséggel tolmácsolták, de egyetlen pillanat alatt képesek voltak bájos és vidám gyerekekké válni. Péjdául a lengyelek, Bydgoszcz városából. (Wincenty: Gaude Mater Polonia; Kodály: Ave Maria; Britten: Old Abram; illetve Hur- nik: Variációk egy egértémára és sorolhatnánk még). Vagy a magyarok közül a szolnokiak gyönyörű, tisztán hangzó mintegy száztagú nagykórusa. Végigmosolyogták, élték! a a „Sári néni sudidrom”-ot (Farkas: Gyöngyöri gyöngy) vagy Bárdos Huszártáncát. Nagyszerű együtttes, csak úgy, mint a pécsi Mátyás király utcai iskolásoké, akik a Bolyongás drámai- ságában épp úgy otthon érzik magukat, mint „Karahéjja" vagy a Jószágigéző felszabadult gyermeki örömében. S hasonló szépeket írhatnék itt a budapesti, a nyíregyházi gyermekkórusról és természetesen a hosszú ideje nemzetközi rangú komlói Kodály-iskola gyermekkórusáról. Az utóbb felsoroltakról meggyőződésem, hogy bármelyik európai fesztiválpódiumon a legjobbak között lehetnének. Akadt egy-két. főleg indiszpozíciós okokból gyengébben szereplő együttes is (dI. az oroszlányiak és a jugoszláviai Csantavér gyermekkara), akik a záróhangverseny búcsúéneklésével mutatták meg hoqy „valahogy így szerettük volna" . . . A koncertekre vonatkozóan még csupán egy-két jelzést. A mintegy 30 perces műsoridő kétszer hét kórus esetében — eszméletlenül sok. Itt a rendezés engedékeny volt, nem állt feladata magaslatán. A másik az, hogy a megyeszékhelyet ilyen .nagy szabású nemzetközi eseménynél nem szabadna megfosztani legalább egy koncertnek a lehetőségétől. Az a szemlélet, miszerint „Pécsett nincs közönség” csupán a „megideologizált” kényelmesség illúziója . .. A nyári vakáció eltöltéséről Itt a nyári vakáció. Elég sok iskolás gyermek akad, aki különösebb terv nélkül gondol ennek eltöltésére. Nem terveznek gazdag programokat, inkább jó nagyokat akarnak aludni, délelőtt 9—10 óráig, sokat lustálkodni, pihenni. Többen úgy vélik, minek tervezni a vakációt, majd csak eltelik valahogyan. A szülők egy része is ' ilyen elképzelésekkel várja a nyári szünetet. Dehát mi mindenre telik a vakáció napjaiból, hogyan lehet eredményesen felhasználni? Valóban megengedhető, hogy az év végi hetekben kifáradt gyermekek többet pihenjenek, aludjanak a szokásosnál a szünidőben. De a tétlen he- verészés, lustálkodás naphosz- szat nem üdvös dolog. Akár kis- vagy nagydiákra gondolunk, nem helyes megváltoztatni a kialakult életritmusát a vakációban, a jó szokásokat gyengíteni. Szülői segítséggel is biztosítani kell a szünidei napok változatos programját — a pihenés, a szórakozás, a munka és a többi tevékenység megszervezésével. Az unatkozás, a semmittevés mellett másik nagy probléma a vakációban a mértéktelen tévénézés, mely több szempontból káros. Egyrészt a gyerekek válogatás nélkül nézve az adásokat, sokszor korukhoz nem tartozó műsorokat is „élveznek", s koravénné válnak, másrészt a késő éjszakáig tévéző gyermekek túlságosan kifáradnak, keveset alszanak, s nem pihenik ki magukat a hosszú szünet alatt sem. A tévéműsorokban való válogatás mellett jut elég idő a barátokkal, pajtásokkal való játékokra, beszélgetésekre, zenehallgatásra, filmek-hangver- senvek meglátogatására és így tovább. Külön üaveljiink arra, hogy az eléggé ülő életmódot folytató iskolás gyermekek a vakációban jóval többet tartózkodjanak a szabadban, a jó leveqőn. A különböző nyári sportok, játékok mellett a kiadós séták, kirándulások is szükségesek gyermekeink fejlődéséhez. Ne csak az üdülés 2 hetében akarjanak sokat úszni, labdázni, mozogni, hanem rendszeresen napról napra. A vakáció a szokásosnál több egyjittlétet kínál a gyermekek és szülők számára. Az év közben többnyire kevés idő jut a beszélgetésekre. Nyáron szánjunk erre több időt, hogy a kis vagy nagyobb gyermekünk elmondhassa életének élményeit, kikérdezhessen bennünket egyes dolgokról —"legyen az a barátkozással, a fiúk, lányok kapcsolatával, avagy a különböző politikai, világnézeti problémákkal összefüggő. Erre biíony még saját szórakozásunk (újságolvasás, tévézés, kártyázás stb.) rovására is teremtsünk minél több alkalmat. A nyári vakáció sokféleképpen szolgálhatja a munkára nevelést is. Biztassuk, segítsük abban, hogy nyári építőtáborban Vegyen részt, vagy vállaljon munkát pár hétre neki megfelelő helyen. Nagyon sok tapasztalatot szerezhet itt, a munkáról, az emberek közötti viszonyokról, az életről. Kisebb gyermekeknél különösen fontos az önkiszolgáló munka a nyári hetekben, hogy saját maga tisztítsa, tartsa rendben holmiját, tartson rendet környezetében, és vegye ki részét a családi munkamegosztásból. Bár a nyári vakáció elsősorban a pihenés, a szórakozás, a családi programok teljesítésére való, de nem maradhat ki belőle a tanulás sem. Itt nem a pótvizsgára készülők tanulásáról van szó, hanem a többiekről. A kisdiákok nyári gyakorlásáról olvasásból, matematikából, énekből, valamint a nagyobbak tanulásáról, akik nyelvtanulásban vagy zenei pályára készülésben nem engedhetik meg maguknak egész nyárra a kikapcsolódást. A különböző készségek, technikák fejlesztéséhez állandó gyakorlás szükséges, erre késztessük a gyermekeinket, és biztosítsunk hozzájuk megfelelő feltételeket. Dr. Szeléndi Gábor csészében véve: nagyszerű, impozáns, valóban nemzetközi *— fesztivál színvonalú esemény részesei lehettünk Komlón. Tisztelet, elismerés, köszönet a rendezőknek és szervezőknek, akik egy kicsit iskolapéldát is nyújtottak: valahogy igy kellene mindenütt ... Wallinger Endre
