Dunántúli Napló, 1981. június (38. évfolyam, 148-177. szám)

1981-06-15 / 162. szám

I I I I I I I I I I I. — Nem, nem igazi arany! — mondja Zoli, de az érmet úgy tartja a markában, mint egy kényes madárfiókát. A hozzá nem értők aligha fejtik meg a medálon olvasható be­tűk jelzését. Márpedig ez a lényeg: 50 tagállama van a gyermekbalesetek megelőzé­sét szolgáló nemzetközi szer­f§: Marosi Zoltán vezetnek, a PRI-nek. Ezeket a betűket vésték az aranyérem­re, az I. helyezés tanúsítvá­nyéra Május 19-től négy na. pon át Oslóban rendezték a versenyt: a XIX. Nemzetközi Iskolakupót és a VI. Közleke­désbiztonsági Kupát. Sok or­szág fiataljai vetélkedtek itt, közöttük a magyarok is, s csa­patuk legeredményesebbje Marosi Zoltán lett. A segéd- motorkerékpárok mezőnyében az első helyezést szerezte meg. — Iskolai, városi, járási, me­gyei és országos vetélkedő során dőlt el, hogy én is tagja leszek a magyar csapatnak — mondja a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium másodikos, vállas, jóképű diákja, akit egyébként lakóházuk mellett találtunk meg egy - világbaj­nok ide, világbajnok oda — mászókán csüngve ... — A verseny négy részből állt Os­lóban: a KRESZ-ismeretekből, egy KRESZ-pályábál, ügyessé­giből és terepmotorozásból. Az utóbbi volt a legnehezebb. — A rajtszámom 58-as volt, csaknem utolsónak indultam, az előttem versenyzők a ten­gerpart puha homokját már teljesen feltúrták, nem volt könnyű megtartani a nekem szokatlan Sachs-motort. Zoli hetedikes korában már motorozott, nem kis részben ő szedte össze a Moped meg­vásárlásához szükséges pénzt. Azóta - némi túlzással - az elgurult foci után is motorral jár, pedig — mint mondja —, ma már nem olcsó szórako­zás ... De név- és születés­napjára is pénzt kér. - „Ki­kötöm!" —, hogy kedvtelésére fordíthassa. Verhovinája van, a fotózáshoz azonban felhoz­za a pincéből öccse édesap­juk által összerakott gépét, mert „jobban mutat". Az ál­ma természetesen egy na­gyobb gép, egy MZ — nem egyértelmű ehhez a szülői he. lyeslés, akik inkább a tanulás felé terelnék Zolit és nem a lóerők felé —, idén nyáron meg akarja szerezni a jogo­sítványt. Vagyis Zoli egy jogo­sítvány nélküli világbajnok. Élmények? Voltak bőven. Már az induláskor: — Elkeveredett a repülője­gyünk. Akkor volt a norvég meccs, rengeteg volt az utas, lemaradtunk a koppenhágai járatról. Végül Berlinben kö­töttünk ki, onnan jutottunk to. vább Oslóba, de akkor már dolgozott a SAS légitársaság összes számítógépe . . . Mara­dandó élményem volt termé­szetesen a verseny, de azon túl a tengeren tett sétahajó­zás. a fjordok látványa és az, hogy mindössze két óráig tar­tott az éjszakai sötétség. Hogyan tovább? Eddiq „benne van" 56 000 kilomé­ter... Használja az Oslób'-.'’ vásárolt kék Adidas trikót, s ha megkérdezik, nem csinál belőle nagy ügyet, igen, tény­leg, első lettem .. . Mészáros Attila I I I I I I I I I ■ H l! • • Karrierista On? Képzelje «I, hogy olyan a munká­ja, amelyet játszva elvégez, szívesen is csinálja, de meglehetősen rosszul fizetik. Egy sokkal jobban fizetett állásajánlatot kap, de ez teljes erő- bedobást igényel. Döntsön I 1. A. Mindenképpen megtartanám a régi állásom. B. Az ajánlat foglalkoztatna, de de mégsem fogadnám el. C. Nem tudnám, hogyan döntsék. D. Belső ellenállásom legyőzve, elfogadnám az új állást. E. Fontolgatás nélkül, azonnal munkahelyet változtatnék. 2. Életem legfontosabb célja: A. Hivatásomban valami mara­dandót nyújtani. B. Hírnév és dicsőség. C. Békében élni. D. Rendezett munkakörülmények, boldog családi élet. E. Segítőkész barátokra lelni. 3. Ot teljesen különböző jellemű ismerőse közül ki a legszim­patikusabb önnek? A. Aki megingathatatlanul mun­kálkodik hivatásbeli célja megvalósításán. kert, de magánéletét sem ad­ja fel, egyensúlyra törekszik a kettő között. C. Aki munkáját csak jövedelem­forrásnak tekinti, a hangsúly a nyugodt, kényelmes magán­életen van. D. Aki előtérbe helyezi a ma­gánéletet, olyannyira, hogy ezt a munkája sem zavarhatja meg. E. Aki inkább csökkenti igényeit, csakhogy szabaduljon a mun­ka nyűgétől. 4. Az ember értékét teljesítménye alapján ítélik meg. A. Teljesen egyetértek az állítás­sal. B. Az esetek többségében így van. C. Határozatlan vagyok. D. Ez fordul elő a legritkábban. E. Egyáltalán nem így van. 5. Azért dolgozom, hogy megvásá­rolhassam a nekem tetsző dolgo­kat. A válaszlehetőségek ugyanazok, mint a 4. pontnál. Pontozás: A válaszok két táblázat szerint értékelendők, de a pontszá­B. Aki igényli a hivatásbeli si­mókát külön összesitse! Igény Teljesítmény A B c D E A B C D E 1. 0 3 0 5 5 0 0 0 3 5 2. 3 5 0 0 0 5 0 0 3 0 3. 0 5 3 3 0 5 5 3 0 0 4. 0 0 0 0 0 5 3 0 0 0 5. 5 3 0 0 0 0 0 0 3 3 Ha mindkét érték 15 pont fölött teljesítmény pedig 15 körül: Jelsza­van: Gratulálunk 1 A legjobb úton va: a munka nemesit. Munkastílusa van a vezetővé váláshoz, alkalmas az irányításra, és nem is ódzkodik a kemény munkától. Vigyázzon, a túl magas követelmények stresszhelyzet­hez vezethetnek. Ha az igény és a teljesítmény 5 és 15 pont között van: On életmű- vész, vonzza a karrier, a tekintély, a luxus, de nagy áldozatot nem akar érte hozni, ezért szükség ese­tén inkább enged az igényeiből. Mot­tója: örömet találni a munkában, és ez nem fér össze a túlhajszolással. Ha mindkét érték 5 pont alatt van: Nem érdekli a munkahelyi siker. Nyugodtan, nagy felelősségek és kötelezettségek nélkül kíván élni. Rossz vezető lenne, mentes minden­féle becsvágytól. Ha az igény 5 pont körül van, a görcsös, mindenáron jó vezető akar lenni, ezért sokat követel magától és munkatársaitól. Megkockáztatható az a kijelentés, hogy a túlhajszolt mun­kába menekül megoldatlan személyes problémái elől. Ha az igény 15 pont körül van, a teljesítmény pedig 5 körül: Becsvágy van Önben, de eléggé felszínesen ítéli meg a vezetőszerepet. Az igé­nye megvan rá, csak a teljesítmény hibázik hozzá. Változtasson hozzá­állásán, gyürkőzzön neki a munká­nak, egyedül ez segíthet. (Előfordulhat, hogy valaki egyik kategóriába sem tartozik, az ő „kar­rierhányadosa" nem mérhető ezzel a teszttel.) A ,,Freundin" nyomán: Dr. Juhász Edit Falra másznak, javítanak, tisztítanak A Ruwenzori látképe Munkát vállalnak és expedícióra készülnek a pécsi hegymászók El-elnézegelem a pécsi Kon- zum áruházát: megtisztult kör­nyezetében feltűnőbbé vált a falára lerakodott korom, por, szürkére változtatva a korábban szép épületet. Ráférne egy ala­pos tisztítás. Tudom persze, hogy nem könnyű megoldani. Győrfy Mihály, a Pécsi Orvos- egészségugyi Sportklub hegy­mászója szerint négyzetdeci- méterenként kellene „kikefélni” a koszból . .. Ök — mármint a pécsi hegymászók — jó ismerős­ként néznek az ilyen falakra, a megújulásra váró gyárkémé­nyekre - több ilyen feladat megoldásán túl vannak. Leg­utóbb a pécsiek a magasház tövéből csodálkozhattak fel a magasba: a klub hegymászói egy szál kötélen lógva szigetel­ték az üvegfalat. Miért vállalják az ilyen mun­kákat? Természetesen pénzt akarnak keresni, s hogy ezt mi­re akarják költeni, az talán so­kakat meglep: expedíció készül Kelet-Afrikába, az ottani leg­magasabb hegyekre, közöttük a Ruwenzorira, amelyenek — tu­domásunk szerint — magyar láb még nem érintette csúcsát. Több éves előkészületek vették kezdetüket ezekben a hetekben, s az anyagi feltételek biztosí­tását szolgálják az említett munkák is. — Úgy látjuk — hallottuk Győrfy Mihálytól —, hogy sok olyan létesítmény van Dél- Dunántúlon, amelyek rendbe­hozatala — kéményekre, magas­házakra, gabonasilókra, lépcső­házakra, magas falfelületekre gondolok — nehézségekbe üt­közik, elsősorban a felállvánvo- zás naavon magas költséaei miatt. Mi ilyen feladatokra vál­lalkozunk, számításaink szerint mintegy 30-40 százalékos költ­ségcsökkentés lehetőségét kí­nálva a munkát nálunk meg­rendelőknél. Tény, hogy szerte az ország­ban igény van az ilyen felké­szültségű — tegyük hozzá: bá­torságé - emberekre. Az sem közömbös, hogy a munkát jó minőséggel végzik, eddigi vál­lalásaik nyomán nem volt rek­lamáció, akár szigetelésről, ab­lakmosásról, villámhárítók be­építéséről, vakolatleverésről és hozzá hasonló munkákról is volt szó. És ami ugyancsak fontos szemoont: a rendkívüli gyorsa­ság. A klub hegymászói nem ..ku- koricáznak": begyakorolják a szükséges technológiát, ciáno­sán megismerkednek a felhasz­nálandó anyagokkal, a helyszín­nel, kiépítik „állásaikat", s már lóg is a kötélen az első ember, teljes biztosítással, felszerszá- mozva. — Mikorra tervezi a klub az expedíciót? — Egyelőre tényleg csak terv­ről beszélhetünk, számos fel­tételnek kell még teljesülnie ahhoz, hoqy a pécsi csapat tag­jai repülőre ülhessenek. Ha minden összejön, 1983 nyarán leng majd a magyar zászló a Ruwenzori csúcsán és Afrika tetején, a Kilimandzsárón. — Az előkészületek során mi az első lépés? — Egy tábor idén nváron, jú­lius végén a Magas-Tótrában. Ide bárki jelentkezhet, Dénte- ken este a pécsi KÖJÁL-szék- házban, s természetesen ott lesznek a POEÖ SK Kiliman­jaro '83 expedíció tagjai is. M. A. Szórakoztató zenészek külföldön Kit hív az impresszárió? A magyarok Skandináviában a legnépszerűbbek A HDN elmúlt heti kérdése az volt, hogyan kell dolgozni az NSZK-ban. Most föltehet­nénk a kérdést: hogyan kell muzsikálni az NSZK-ban? Évente ugyanis több tucat ma­gyar szórakoztató zenész vesz vándorbotot a kezébe, s szer­ződik külföldre muzsikálni. Kik és milyen feltételekkel tehetik meg ezt? Erre a kérdésre ke­ressük most a választ. Alapkövetelmény a külföldi szerződést kötőkkel szemben, hogy vizsgázott zenészek, még­hozzá magasabb kategóriába sorolt muzsikusok legyenek. A külföldi impresszáriókkal az Interkoncert, a Nemzetközi Koncertigazgatóság tárgyal. Ez garantálja azt, hogy határain­kon kívülre valóban csak a leg­kiválóbbak kerüljenek, s hogy érdekeiket odakint ne érje sé­relem. Az Interkoncert az Or­szágos Szórakoztatózenei Köz­pont véleménye alapján dönti el, hogy ki dolgozhat külföldön. A magyar zenészek legna­gyobb „felvevőpiaca" a Német Szövetségi Köztársaság, Svéd­ország, Norvégia és Finnország. Bár az utóbbi években erős konkurrenciót jelentenek a len­gyel és a bolgár muzsikusok, a magyarok mégis közkedvel­tek, mert általában igen sok­oldalúak. Egyformán jól játsza­nak szalon- és lánczenét, is­merik a világslágereket, s ak-' kor sem jönnek zavarba, ha elő kell venni a hegedűt, mert ma­gyar nótát kér a vendég. Milyenek a munkakörülmé­nyek? Skandináviában általá­ban jobbak, mint Nyugat- Eurnn más országaiban. Az NSZK-ban sokkal nagyobbak a követelmények, ayakran 8—9 órát kell játszani, „napraké­szen" kell ismerni a legújabb divatszámokat, s a jmuzsikusok áltclában maauk gondoskod­nak n szállásukról. Ezzel eqyütt nem lehet azt mondani, hogy kizsákmányolják őket, csak szi­gorúan megkövetelik tőlük azt, amit a szerződésben vállaltak. A külföldi zenész, országok szerint változóan, napi vagy havi gázsit kap, ami után ott adózni köteles. Az után az ösz- szeg után azonban, amelyet valutában hazaküld a magyar államnak, ott nem vonnak le adót. Mennyit keresnek muzsi­kusaink? Átlagban havi 1500— 2500 nyugatnémet márkát lehet számolni. A legtöbben ezt hangszervásárlásra, hosszabb idő esetén autó és más értékes cikkek vásárlására fordítják. A szórakoztató zenészek ál­talában 1-2 évre szerződnek ki, s a helyüket a külföldön kialakult szokás szerint havonta változtatják. Egy-egy étterem gyakran a zenekarával reklá­mozza magát, ezért érthető, hogy több gondot fordítanak a zenészek kiválasztására, foglal­koztatására ezekben az orszá­gokban. A magyarok változat­lanul a legnépszerűbbek Skan­dináviában, de ez nem azt je­lenti, hogy a legolcsóbbak. (Mint említettük, a kedvezőtlen szerződéseket az Interkoncert megvétózza.) Ha külföldön ennyire nép­szerűek a mi vendéglátóipari muzsikusaink, ' miért találko­zunk egyre kevesebb színvona­las zenekarral idehaza? — te­hetné föl valaki a kérdést. A válasz a szakma presztízsének hazai csökkenésében rejlik. A tehetségek kibontakozásának ma már több útja van, ezért a zeneiskolákból kikerülő jó hangszertudású fiatalok ritkán állnak össze ilyen célú zene­karokban muzsikálni. Egyéb­ként a külföldi szerződést vál­lalók száma nemigen befolyá­solja a hazai színvonalat: pél­dául Baranyából évente mind­össze 2—3 együttes utazik ki hosszabb-rövidebb időre H. J. Gyermekkórus-fesztivál Komlón Tizennégy iskolai kórus — nyolc ország több mint ezer daloskedvű kisdiákja és na­gyobb diákja — péntektől át­vette a „hatalmat" Komló vá­rosában. A külföldiek színes, a hazaiak matrózblúzos, hím­zett vagy úttörőnyakkendős formaruháikban hatalmas me­zei csokorhoz tették hasonla­tossá az éppen most 30. jubi­leumához érkezett bányászvá­rost és környékét, ahol az ün­nepségsorozat első részeként rendezték meg az ötödik kom­lói Kodály Zoltán nemzetközi gyermekkórus-találkozót. A vá­ros zenei hagyományai, zene­oktatása és Kodállyal való kapcsolatai is éppen három évtizedre tekinthetnek vissza. Ez a hagyomány hívta életre 1972-ben az első gyermekkó­rus-találkozót, amely azóta fesztivál jellegű reprezentatív eseménnyé terebélyesedett. A részt vevő 14 kórus pénteken és szombaton este Komlón ünnepi díszhangversenyen mutatkozott be. Többségük rutinos, külföldi fesztiválokon is díjnyertes együttes, az idei koncertek színvonalát az ő muzsikájuk fémjelezte, amitől a találkozó egy-két árnyoldalát is a való­ságosnál kisebbnek érezhet­tük. Nagy sikert aratott a lit­ván „Hórsfácska” Leánykórus (Szovjetunió), a bydgoszczi (Lengyelország) gyermekkar; a pécsi Mátyás király utcai; a budapesti Rädda Barnen; a szolnoki Kassai úti iskolák kó­rusa s nem különben a Stainz- Steiermark-i (Ausztria) gyer­mekkar és természetesen a komlói Kodály-iskola kórusa. A gyerekek Sikondán találkoz­tak, ismerkedtek egymással, vasárnap este pedig nagysza­bású zárókoncerttel búcsúztak el a vendéglátó bányászváros­A komlói Kodály Zoltán iskola kórusa a Lenin téren rendezett záróünnepélyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom