Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-10 / 126. szám
Újmohács Erb János (elvételei <VA Mohácsi-sziget A homorúdi harangláb Duna vizén Mohács és a jugoszláv határ között közel 100 000 tonnányi jég torlódott össze. * Ilyen félelmetes adatok mögött már meg lehet sejteni az emberi tragédiákat is. Hiszen alig volt, akinek megmaradt a háza! Nem csoda, jó részük a múlt század végén vagy a század elején vályogból épült tanya volt. Az ár levonulta után az újjáépítésnél már arra törekedtek, , hogy a tanyarendszert, amenyi- nyire lehet, fölszámolják. Falvakat hoztak létre, ahol az emberek már egymás mellett élnek, kőházakban, biztonságban. A mohácsi-szigeti településfejlesztés során született meg egy addig nem létező község, Újmohács. zelében Üjfok. Azt a haranglábat onnan hozták át ’63 körül. A sárosi tanyavilág is megmaradt innen vagy három kilométernyire. — Sokan elmentek végleg a szigetről? — Sokan. Az árvíz megfélemlítette az embereket. Nem hitték el, hogy ilyesmi ezzel a szigettel is megtörténhet. A víz Du- nafalva és Szeremle között szakította át a gátat, s az ár a déli részen sokkal nagyobb pusztítást vitt véghez. Mikor elmúlt a veszély, rögtön helyreállították a gátat, de 1965-ben újabb, bár kisebb árvizet éltünk át: ránkzúdult a zöldár. S csak ezután, 1965 és 1970 között épült meg az új, most már tényleg biztonságos gát. De ezt már sokan nem várták itt be. — A nagy árvíz idején sokan a szigeten rekedtek, mert nem voltak hajlandók a veszély idejére a túlsó partra átmenni. A zöldárnál is így volt? forint, 1958 áprilisában 16 000 forint, ma átlag 6-700 000! A ház előtt lassít egy teherautó, dudálnak. Újabb áru érkezett a boltba, amit majd csak délután 3-kor nyit meg újra Hammer Lőrinc. Az új homorúdi templomnak nincs tornya. A haranglábon kívül az ajtó melletti falon a kereszt és az ablakok utalnak a fehér épület rendeltetésére. A templom falán az egyszerű, szürkésfehér emléktábla vésett szövegét próbálom elolvasni. Magasan van, jóval a fejen fölött. A tábla közepén vízszintes vonal jelzi, hogy tetőzéskor, 1956. március 15-én addig ért a víz. Ilyen messze a parttól, bent a szigeten. A táblát az ár után egy évvel állították. Az ősi zsoltár sorai ma is megrendi- tőek: „Tarts meg engemet, óh Isten; mert elértek a vizek mind Huszonöt évvel ezelőtt, 1956. március 13-án déli 12 órakor tetőzött a Duna Mohácsnál: a vízmérce 1006 centimétert mutatott, 82 centiméterrel meghaladva az 1954-ben mért eddigi csúcsot, a 924 centimétert. A víz több helyen betört a szigetre, végül elmosta a gátat, s a sziget két nap alatt víz alá került. * Huszonöt év eltelte után e két, minden érzelemtől mentes tényközlő mondattal össze lehet foglalni a tragikus eseményt. Aki akkor még nem élt, vagy esetleg másutt, talán ennél többet nem is tud a mohácsi jeges árról. A korabeli sajtóban a pusztulás riasztó adatai: víz alá került 84 ezer holdnyi terület 2088 házzal együtt; rombadőlt a' házak 80 százaléka; a szarvas- marhák 15-20, a juh- és sertés- állomány 25-30, a baromfi 90 százaléka elpusztult. Az embereket két irányba mentették: Mohács és Nagybaracska felé, mégis a 6700 főnyi lakosság nagy része a szigeten szorult. Közülük nem követelt áldozatot a víz, a mentésben segítők közül azonban ketten is életüket wMitették. Az ár id«j« alatt a * Dél körül érkeztünk oda; az utcák kihaltak. Kellemes a napsütés, orromban érzem a vízközelség illatát. A folyó szomszédságát idézik a fűzfák, melyek közt azért meg-megbújik jópár örökzöld is. A keresztutca egyik oldalán nyárfák, a másikon fenyők, s a felemás fasor véqén egy harangláb, templom nélkül. Tágas, masszív házak, iskola, klubkönyvtár, kis ABC, fodrászat, italbolt. Ez Újmohács központja. Eqy néni kerítést fest. Útbaigazítást kérek tőle. Végül eljutunk Hammer Lőrinchez. Ö a boltos és a klubhelyiség vezetője. Megvárjuk, míg átveszi a kenyeret, aztán ülünk le beszélgetni háza verandáján.- Amikor jött a víz, a rihai iskolánál laktunk. Házunk ösz- szedőlt, ekkor Sárhátra költöztünk, s ötvennyolc áprilisában telepedtünk le itt, Újmohácson. A jeges ár 80 százalékban mindent elpusztított, csak a cölö- pös tanyák maradlak meg. Ilyeneket még ma is lehet látni Kanda felé. Egyes települések megszűntek, mint Homorúd kő— Akkor már nem. Akartak vagy nem akartak, mindenkit arra köteleztek, hogy hagyja el a szigetet. Csak a mentőosztagok maradtak itt, meg mi. Mert már akkor is én voltam a boltos, és az ellátást nekem kellett biztosítani. Hetekig laktunk a padláson. — Mostanában csökken vagy nő a lakosság száma? .— Az árvíz után húsz százalékkal csökkent, azóta stagnál. Három-négy éve kisebb mozgás vehető észre, ide szívesen építenek, mert közel a város. Homorúd, Sárhát népessége viszont inkább csökken. Újmohácsnak most 596 lakosa és körülbelül 90 háza van. Aki maradt a szigeten, az egyébként harmincéves lejáratú kölcsönt kapott házépítésre, sőt. akinek saját háza volt eredetileg is, az kedvezménnyel kapta. Az iskola körzetesített. Ide járnak a gyerekek Szabadságpusztáról, Sárhátról, Kandóról, Sárosról is A sziget ellátása felemás módon bonyolódik. Van, ami Baranyából, Mohácsról; van, ami Bácsból, Bajáról érkezik. De hogy az élet föllendült, arról tanúskodjék az üzlet havi forgalma: 1956-ban havi 40 000 az én lelkemig .. * Sárháttól nem messze, úgy három kilométernyire megállunk egy tanyánál. A jószág az épületek körül, kint a szabadban. Bemegyünk, mindjárt három kutya is az emberre ugrana. Még jó, hogy láncon tartják őket. A tanya túlsó végéből előkerül Balogh Elemér; kezében vasvilla. Abbahagyja az etetést, lassan odaér a felesége is.- Hányán laknak itt?- Ó, csak ketten. Tizenöt éve élünk a tanyán, gazdálkodósból. De itt aztán nincs vasárnap, nincs szünet a munkában, reggel 4-től este 7-ig egyhuzamban.- Mennyi jószágot tartanak?- Hét süldőt, öt tehenet, libákat. A tejet minden reggel visszük át Sárhátra. Ott is szók. tunk vásárolni, nem megyünk mi innen máshová. Nem is tudnánk a sok állattól. Van rádiónk, tv-nk. Mi már csak így élünk. A legtöbben azonban már Mohácsra járnak dolgozni Sárhátról, vagy éppen a szigeti tsz-be, vagy a Margitta-szigeti vízgazdálkodási társulathoz, vagy a tsz homorúdi ipari üzemébe, vagy újabban Csátaljára, ahol a Ganznak van kihelyezett részlege. Ilyennek láttam a Mohácsiszigetet 25 évvel a nagy árvíz után. Kiérünk a partra, fölszál- lunk a kompra, s lassan magunk mögött hagyjuk ezt a különös, félig tanya, félig új világot. Hotmwt UMm ét Ürttiége az unokával Otíwyvi ClflIIVm, vnn IIZVfi9| www WlfifV Cl tauywfi Dücsö Csilla Közös erővel a lakóhely fejlődéséért A változó Nagypeterd A nagypeterdi iskola A tanácselnöki szoba szekrényében piros borítóba kötött kék színű betűkkel kitöltött könyvecske: megköszönjük, és örömmel jelentjük, hogy Nagypeterd teljesítményével részt vett az MTV „Siker 1980" című műsorában. Aláírás: 1980. április 1. zsűri. Mellette a Baranya megyei Tanács oklevele, amit az eredményes település- fejlesztést segítő társadalmi munkával érdemelt ki a község. Harmadikak lettek kategóriájukban, s ez a helyezés 60 ezer forintot is jelentett nekik. Nem fogott vastagon a helybeliek ceruzája az elvégzett társadalmi munka értékének összeszámlólósakor. Ök is — csakúgy mint számos más baranyai település — régóta nem a verseny, hanem saját boldogulásuk kedvéért dolgoznak. Az elmúlt öt év munkáiból a négy iskolai tanterem és a hozzátartozó vizesblokk megépítésére a legbüszkébbek. Becsléseik szerint öt és félmillió forintba került volna az építés, ha kiadják a munkát. Az ő módszerükkel 1,7 millióból kihozták. Egymilliót a megye adott, 700 ezre volt a községi közös tanácsnak, a többit pedig a helyi termelőszövetkezet, a Szigetvári Állami Gazdaság, a lakosság támogatása és társadalmi munkája „pótolta". A tanácselnök, Szabó Gézá- né nagy elismeréssel beszél a nagypeterdi Egyetértés Termelőszövetkezet segitőkészségéről, mivel a munkák oroszlánrészét ők vállalták, de ugyancsak jelentős volt a Szigetvári ÁG támogatása. Az építkezés menetét figyelembevéve, olyan időben is adott szállítójórműveket, mikor a tsz egyéb munkái miatt azt nem tehette. Tavaly januártól - a szükségtantermek helyett — már szaktantermekben tanulnak a helybeli és a környék iskolásai, illetve összevonták az iskolai és a községi könyvtárat. Az iskolaépület padlásterében — szintén jelentős társadalmi munkával - alakították ki a tanárit. Az elmúlt két évhez kötődik az orvosi rendelő, és a váró felújítása, valamint a húsbolt létrehozása. Az utóbbit az egykori buszváróból alakították ki a helybeli önzetlen kisiparosok, a nagypeterdiek és a környék lakóinak egyöntetű igényére és tetszésére. A tanácsnak csak az anyagköltséget kellett állnia. Jelenleg a Szigetvári ÁFÉSZ üzemelteti a boltot, s hetente kétszer hoznak ide friss húst, újabban baromfit is. Rengeteget dolgoztak társadalmi munkában annak érdekében is, hogy a község földútjait minél előbb kővel terítsék be. E tervidőszakban ők is sorra kerülnek az útaszfaltozási programban. Az elmúlt tervidőszakban Botykapeterd, Szent- dénes, Nagyváty, Nyugotszent- erzsébet útjait részben a vasúttól kapott - a Szentlőrinc-Bük- kösd közötti régi vonal megszüntetéséből nyert — kővel, részben a bükkösdi kőbánya kövével terítette be a lakosság. Nagyvátyon, Szentdénesen gyermek játszószerekkel felszerelt parkot is létesítettek az ott élők. Az elmúlt tervidőszakban összesen ötmillió hétszáztizenöt- ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek lakóhelyükért a nagypeterdi közös községi tanácshoz tartozó községek lakói. E tervidőszakban legalább hárommillió forint értékű munkával tervezik túlszárnyalni az előzőt. Legjelentősebb vállalkozásuk a jelenleg 150 személyes napközi otthonos konyhájuk és éttermük 300 főre való bővítése. Ezeket a létesítményeket meglevő épületrészek átalakításával akarják megvalósítani. A tervek szerint jövőre kezdik, és 1983-ra szeretnék befejezni. Az iskolás gyermekek megnyugtató ellátását - esetleg több idős ember ebéddel való kiszolgálását - így akarják megoldani. E jelentős munka mellett az útkövezéshez, parkosításhoz is a lakosság, a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, a Szigetvári ÁFÉSZ támogatására számít a tanács. A munkák szervezésében legfőbb támasza a Hazafias Népfront községi bizottsága, a helyi Vöröskereszt és a községi KISZ- szervezet. T. É. HÉTVÉGE 5.
