Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-01 / 118. szám
A Kongresszusi Zászlót kapták A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Jugoszláv kamion fémzárolt szója vetőmagot rakodik a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vetömagüzemében A Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja jr Imre Arpádék A brigád, amely elnyerte a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja cimet Az ország három legnqgyobb mezőgazdasági vállalata közé tartozó Bólyi Mezőgazdasági Kombinát háromezer fős kollektívája 1980-ban is bizonyított. Igazolták, hogy jól szervezett munkával, s a változó közgazdasági körülményekhez igazodó gazdálkodással, magas termelési szintről is tovább lehet lépni, lehet évről évre növelnie termelési eredményeket. Kimagasló termelési rekordok egész sora született tavaly is a kombinátban. Búzából — 4000 hektár átlagában — elérték a hektáronkénti 6 tonnát. Rekordterméssel fizetett a szója, a hektáronkénti 2,5 tonna nemzetközileg is figyelemreméltó eredmény. A gazdaság fennállása óta tavaly takarították be a legnagyobb komlótermést: 1,52 tonna komlót hektáronként. A 12 tonnát meghaladó lucernatermésük is rekord. A tejtermelésben is új rekord született, 5208 liter tej tehenenként. Az egy kocára jutó vágósertés-értékesítést 1800- ról 2037 kilogrammra növelték. Ezek a kiemelkedően magas failagos eredmények biztosították a továbblépés alapját. Ez mellett azonban a kombinát jelentősen bővítette integrációs és kooperációs kapcsolatait, növelve ezáltal a feldolgozott áruk volumenét, ezen belül is vetőmag és a baromfi tenyész- anyag kibocsátást. Boly eddig is ,az ország legnagyobb vetőmagtermelő gazdasága volt — hisz a 22 000 hektáros területének 80 százalékán állít elő különféle vetőmagvakat. A körHogyan is tehetnének magukba fordulók a somberekiek! Pedig nem is olyan rég valahogy ezt tartották a 4200 hektáron gazdálkodó baranyai termelőszövetkezetről. Alkalmazott munkamódszereiket, az új igenlését bizonyító korszerű technológiákat bárki elemezheti, és erre rendszeresen módot' is adnak azok a szakmai bemutatók, amit a közös gazdaság szervez időről időre. Valahogy magával ragadó az az ambíció, ahogy az elnök, Gasz- ler József arról beszél: manapság csak úgy lehet továbblépni, ha vezető és tsz-tag egy pillanatra sém elégszik meg az elért eredményekkel, mert az egy idő múltán már kevésnek bizonyul. A gazdaság „tüdejét" tehát mindig friss, ózondús levegővel kell ellátni, és ha ehhez „kompresszor" szükséges, úgy azt alkalmazni. Mindez abból is érzékelhető, hogy három évvel ezelőtt vágtok bele a baromfitermelésbe, egymásután építették az ólakat, és nehogy azt gondoljuk: befejezettnek tekintik a bővítést, hiszen ez év nyarán Palo- tabozsokon újabb nagy befogadóképességű ólat állítanak termelésbe, és ezzel az év végére ötezer tonna broilert adnak át feldolgozásra. Nem véletlen, hogy az állattenyésztési ágazatot hoztam föl elsődleges példaként, hiszen az V. ötéves terv második esztendejében százhetvenmilliós termelési értéket állított elő a közös gazdaság, és ma „csak” az állat- tenyésztés termelése meghaladja a kétszázmilliót. A több lábon állást a somberekiek a szó szoros értelmében veszik. De mit is jelent ez a gyakor- látban? A növénytermesztési ágazat — 3800 hektár közös nyező termelőszövetkezetek bevonásával ez a tevékenység tovább bővült. Tavaly már 13 500 tonna búza, 12 084 tonna hibridkukorica, 7595 tonna borsó, 2074 tonna szója és 121 tonna babvetőmagot dolgoztak fel és forgalmaztak, hogy csak néhányat említsünk. A kombinát összes vetőmag kibocsátása 40 000 tonna, ennek 50 százalékát belföldi ellátásra, 50 százalékát exportra értékesítik. Másik fő profiljuk a baromfi-, ezen belül is a tenyészállat-előállítás. Az elmúlt évben is 5 millió Shaver tojóhibrid naposcsibét állítottak elő. Ma már a szántó — fő növényei a kukorica, a búza, a lucerna és a burgonya. Az említett négy növényi kultúra húszmilliós tiszta nyereséget biztosított a termelőszövetkezetnek. És az már csak természetes, hogy a táp- előállítást is maguk végzik, így a szakosított állattartó-telepeken kívül a háztájinak is biztosítják a takarmányt. Megjegyzendő, hogy az ejmúlt évben elért hetvenkétmillió forint tiszta nyereségből ötvenet hozott az állattenyésztési ágazat. Erről a következőket mondotta Gaszler József. — Körzetünkben, azaf Somberekén, Görcsönydobokán és Palotabozsokon 4200 ember él. A. tagságunk létszáma, a nyugdíjasokat is figyelembe hazai nagyüzemi tojótelepeket 70 százalékban ők látják el alapanyaggal. Tojóhibridjeik eljutnak a világ számos országába, Csehszlovákiától Jemenig. Növelték a broiler szülőpárok létszámát is. Tavaly 2 új tojóházat állítottak be. Az idén újabb négy broiler tojóházat és egy keltetőt építenek, és a HYBRO mellett tovább növelik a korszerű törpe hibrid, az ISA-VEDETTE előállítását. Ezzel biztosítják az évi 5 millió broi- Igr naposcsibét, vagyis a Pécsi Baromfifeldolgozó Vállalat egész árualapját, amelynek tagjai. véve 1150. A hústermelést tekintve, a három községben élők szükségletét egy óra alatt állítjuk elő, ami azt jelenti, hogy a további huszonhárom órában a népgazdasági elvárásoknak teszünk eleget. Sertéstelepünk évente 1320 tonna húst ad, az egy tehénre jutó tejhozam tavaly elérte a négyezerkétszáz litert. Húsfeldolgozó-üzemünkben évi háromszáz tonna húst dolgozunk föl. Új ágazatként fogható föl a juhászat és a halászat. Az elmúlt évben hatszázötven jerke-toklyó- val alapoztuk meg ezt az ágazatot, amit kétezer anyássá kívánunk felfejleszteni. A fő célunk az volt, hogy ezzel is mérsékeljük a betakarítási veszteséget, ami pénzt jelent, továbMivel a főprofilt képező vetőmag és baromfi ára tavaly nem növekedett, a Kombinát bázishoz viszonyított tiszta nyereségtömege csökkent - 205 millió forint volt — a nettó árbevétel azonban 18 százalékkal nőtt és elérte a másfél milliárd forintot. Ez a hatalmas áruproduktum nemcsak meny- nyiségben imponáló, de a termékek minősége is javuló. Ezt mutatja a kedvező exportarány is, ami az árbevétel 18 százalékát teszi ki. A kombinátban a munka termelékenysége 5 százalékkal javult, ami azt is jelenti, hogy az említett eredményt 8 százalékos létszám- csökkenéssel érték el. A 2 milliárdos eszközértékkel rendelkező kombinát eredményben mért eszközhatékonysága 15 százalékos, megfelel a tervezettnek. Beruházási tervüket is teljesítették, tavaly 160 millió forint értékű beruházást bonyolítottak le, aminek fele építési, 41 százaléka gépi, a többi egyéb beruházás volt. A kombinátban kiemelkedő hagyományai vannak a szocialista munkaversenynek. Az első szocialista brigád 1960-ban alakult meg, s ma már 101. brigád a dolgozók több mint kétharmadát tömöríti soraiban. Magas az egyéni vállalások száma is. 53 000 óra társadalmi munkát végeztek, csaknem 1 millió forint értékben. A „Sziklai Sándor” vasöntő brigád felhívásához csatlakozva kommunista műszakokat szerveztek a gyermekintézmények és az árvízkárosultak javára. bá erkölcsi megnyugvást is adhat, hogy tettünk a veszteségek csökkentéséért. Vagy említhetném a szomszédos Cse- le-tározót. Bérbe vettük és ez év tavaszán Két vagon tenyész- anyagot, így pontyot, busát, valamint amurt telepítettünk a tóba; legalább kétszáz tonna hä! értékesítésével számolunk. Hallgatom az elnököt és közben felidéződnek bennem Réder József gépszerelő szavai, aki arról beszélt, mit is tett brigádja a pártkongresszusi vállalások jegyében. Az elmondottakból is kirajzolódott, miszerint a termelőszövetkezet ugyancsak jelentős szerepet vállal a három község — mondhatnánk a körzetben élők — fejlődésében. Új iskola, óvoda, játszótér és játékkészítés, szakipari jellegű munkák elvégzését jegyezhették a brigádnaplókba. Legalább négy és félezer munkaórát dolgoztak, a kalkuláció tanúsága szerint több mint négymillió forint értékkel gazdagította a termelő- szövetkezet Somberek, Gör- csönydoboka és Palotabozsok „vagyonát". Majd, mikor Ixner Ádámné és Lengi Erzsébet boi'- júnevelőkkel találkozom a reggeli etetést, illetve itatást köve* tőén, valahogy az ötlik fel bennem: ebben a gazdaságban nagyrészt ott dolgoznak a tagok, amivel foglalkozni szeretnek. Ixlerné korábban a növénytermesztési ágazatba járt naponta, végül is átkérte magát a szakosított telepre, mert az állatokhoz valahogy jobban vonzódott. És az már csak természetes, hogy a vezetés is egyetértett kívánságával. Hát valahogy így lehet „zártan" és mégis nyitottan munkát végezni, előrébb lépni... S. Gy. A fejtéskijárót már csaknem teljesen elzárták, már csak ak- tatáskónyi lyukon lehet átmászni. Milyen igaz: ha az ember feje átfér valahol, képes testét is átgyömöszölni. A lámpa akkumulátora, a mentőkészülék szinte a testembe fúródik, mégis bejutok a fejtésbe, ahol a fejtőkalapácsok hangjából egy pillanat alatt kiderül, hogy a mai műszakon legalább félszáz bányász is átpréselte magát ezen a gátszéken. A komlói Kossuth-bánya Vili. szintjének 16-os telepi fejtésében vagyunk: tucatnyi vájár a több mint két méter magas szénfalat jöveszti, talán még ma is ez a legnehezebb munka a bányában. Persze a szívla- páital sem' könnyű boldogulni, a fejtőkalapács nyomán leomló szén °jó része csak lapátolással jut a kaparóba. Elképzelni is nehéz: az utolsó öt esztendőben csaknem 1 millió tonna szenet bányásztak ki Imre Árpád szocialista brigádjának tagjai, akik 1981. május 1-re a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet érdemelték ki. A csapatvezetővel még kinn a napon beszélgettem, az éjszakás műszakból szállt ki, az éjszakai munka, az éppen huszonhét éves bányamunka fáradtságával, ugyanakkor az elismerés okozta örömmel sorolta, hogyan jutottak eddig. Tizenkilenc esztendeje még Nagy Dezső, a Szocialista Munka Hőse, ma már évek óta nyugdíjas bányász alakította a brigádot, a már szintén nyugdíjas Horvai Györggyel, Markos Lajossal. Kezdettől fogva együtt volt a brigáddal Imre Árpád, Rákosa Gyula, Hof- fecker József, Lipcsei Imre, Schwarcz Jenő, László András. . . Kezdetben kétszázan voltak, de volt időszak, amikor csaknem ötszázan, Kossuth-bánya termelésének csaknem kilencven százalékát ők küldték akkoriban a napszintre. Talán elnézik a többiek, akik bizonyára ugyancsak részesei az elismerésnek, miként korábban a hét arany jelvénynek, a három „Vállalat kiváló brigádja", a „Szakma kiváló brigádja”, a „Magyar szénbányászat kiváló brigádja” cím eléréséért is sokat fáradoztak. Talán szokatlan, hogy a Ho- Si-Minh brigád egyik el nem ért kitüntetéséről is beszélek: a „Vállalat kiváló brigádja” címet ugyanis négyszer is elnyerhették volna, ennek minden feltétele megvolt, csupán a brigád egyik tagja két alkalommal igazolatlanul hiányzott a munkából, ezt csak az értékelésnél vették észre, az egész brigád szenvedte egy mulasztását. Elképzelhető milyen dühösek lettek, jó néhány forintot kivett a bumlizó ugyanis valamennyiük zsebéből. A bányában kisebb bűnöket is nehezen bocsátanak meg, a fiatalembert azonban nem zárta ki a brigád. Évek óta nem is volt mulasztása, bármilyen hosszúra sikerült is az éjszakai szórakozás. Úgy érzem valahol itt kellene keresni a szocialista brigádmozgalom lényegét, de- hát olyannyira megszoktuk, hogy az úgynevezett „tényszerű”, vita nélkül összehasonlítható eredményeknél maradjunk. Hát persze, hogy felsorolhatnám a számadatokat: kitűnő termelési és minőségi mutatók, évről évre csökkenő balesetek, anyagtakarékosság, sok ezer óra társadalmi munka,. közös kirándulások. A moszkvai olimpián egyébként huszonhét brigádtag volt. Inkább arról szólnék részletesen, hogy mennyi mindent tettek az új technika, az új technológiák bevezetésében, elterjesztésében. Évente hat—nyolc régi munkatársuktól vesznek búcsút, közülük sokan koruk miatt még talán dolgozhatnának, ha a bánya pora, a fejtőkalapács, a 'szívlapát ki nem zsigerelte volna utolsó erejüket. Már az első években (1962—63—64) több széngyaluval kísérleteztek, aztán a maróhengereket is ők próbálták ki először Kossuth- bányán. A várpalotai pajzsot is megismerték, három táblát is lefejtettek vele. Aztán a lengyel SOW, az airbrékkeres robbantás, valamennyi egyedi fémtám, most legutóbb a főte- omlasztásos fejtési technológia bevezetését, elterjesztését, üzemszerű alkalmazását vállalták. Döme János főmérnök legfőbb értéküket éppen az új iránti fogékonyságukban, áldozatkészségükben látja. Mint mondja: a túlterhelést is huzamosabb ideig vállalják. Délelőtt talán a legnehezebb a munka itt a fejtésben: Schwarcz Jenő szakvezető vájár, aztán Lipcsei Imre, az aknász Jáhn Miklós, aki egyébként ugyancsak a brigád tagja, csak néhány percre állnak meg beszélgetni. Régi bányatérségbe futott a fejtés, ilyenkor fokozottan kell ügyelni. A délutáni műszakban egy kicsit könnyebb a munka, de sokkal veszélyesebb. A most kijövesz- tett pásztába viszik a szállító kaparót, előreléptetik a biztosító elemeket, aztán leomlaszt- ják a most még felettünk levő szenet. Valóságos földrengésként mozog’ ilyenkor a bánya, de Imre Árpádék irányítják szinte minden darab kőzet mozgását. Vagy mégsem? Amikor most ezek a sorok megjelennek, már tűz martalékává vált a fejtés. Ök azonban erre is számítottak: a kicsiny lyukak, amelyen alig tudtam átmászni, ugyan nehézzé tették a drága anyagok kimentését, de lehetővé tették a fejtés gyors lezárását! L. J.- Rné — A sombereki Béke Ore Tsz A sombereki termelőszövetkezet központi majorja madártávlatból
