Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-09 / 125. szám
1981. május 9., szombat Dunántúli napló 3 Kölcsönös előnyök — sikeres együttműködés Dollar az elhagyott gyepeken Nőtt a bárányexport Sosem volt rossz exportcikk o bárány, amely a legigényesebb piacokon is eladható. S most még keresettebb. Ez azon is lemérhető, hogy a Közös Piac 15-ről 10 százalékra csökkentette a behozatali vámot. A tejesbárányért tonnánként 2300 dollárt fizetnek. megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállajat és az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt korrekt partnernek bizonyult A szerződésben lefektetett elveket maradéktalanul betartották, a megállapodás szerint fizettek. Rné A nyírás után összeterelt tenyészkosokat orányoson szétosztják majd a nyájak között Ibafán. Új profií — SO millió forintos segítség Készül a selyem a mohácsi gyár kettes szövödéjében Fotó: Erb János Hazánk eavellea fternyóselyemgyára Elnémult a vészharang a mohácsi selyemgyár felett Komoly népgazdasági érdek fűződik tehát a bárányexporthoz, s ezt az érdeket jól szolgálja megyénkben a Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat, amikor a nagyobb export árualap reményében ösztönzi a juhtartást, integrálja az exportbárány-terme- lést. Egy évvel ezelőtt adtunk hírt arról az 1985. december 31-ig, tehát öt évre szóló együttműködési szerződésről, amelyet a Baranya megyei ÁHV írt alá a Baranya megyei Juhtenyésztési Társasággal. A szerződés célja az átlagosnál magasabb export visszatérítéssel elősegíteni a juhtenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztését, s biztosítani az egyöntetű, hosszabb távon is jól exportálható végtermék előállítását. A szentlászlói tsz gesztorságával működő társaság a közelmúltban tartotta meg „zárszámadását” olyan szép eredménnyel, amely kivívta minden juhtartó nagyüzem megelégedését. A társult zselici, hegyháti és ormánsági juhtartó tsz-ek első ízben jutottak tisztes nyereséghez, hisz a társaság 1,8 millió forintot oszthatott vissza tagjainak fejlesztési célokra. Az együttműködés a vállalat lészére is meghozta a várt eredményt. Minden partnergazdaság növelte anyaállományát. Jellemző, hogy míg 5 évvel ezelőtt a társaságnak mindössze 7607 anyajuha volt, addig je-, lenleg 16 409-es anyaállomány- nyal rendelkeznek, vagyis „kezükben tartják" Baranya nagyüzemi juhlétszámának 52 százalékát. A Szigetvári Állami Gazdaság belépésével tovább javultak a minőségi garanciák. A megyének két juhtörzstenyé- szete van: a Szigetvári Állami Gazdaságban és a szentlászlói Búzakalász Tsz-ben. Mindkét nagyüzem tagja a társaságnak, s így a legjobb minőségű tenyészkosokhoz juthatnak hozzá a partnerek. A bárányok húsminőségének javítására tavaly az ÁHV —, amely 1980. január 1. óta szintén társulási tag — 82 tenyészkost vásárolt és helyezett ki a partnerüzemekbe. A nagyobb exportár-visszatérítési garanciákat nyújtó ötéves szerződés lendületet adott a társaság működésének. Megkezdték az eddig „parlagon heverő" gyepek belterjes hasznosítását. Növelték a legelőkre kijuttatott műtrágya mennyiséget, elkezdték a juh- férőhelyek bővítését. Szentlászló egy 600 férőhelyes, szerfás elle- tőt épít. A társaság tervezi egy közös bárányhizlaló telep létesítését a tervidőszak második felében. A kétezres telepen, évente négyszeri rotációban. 8—10 000 bárányt tudnának exportra meghizlalni. Céljuk 1985-ben 20 000 bárány exportja. Ez mór olyan árualap, amiért érdemes volt a Húsiparnak a megállapodást aláírnia. A vállalat már az első év eredményével is elégedett lehet, hisz a termelő gazdaságok messzemenően alkalmazkodtak a piaci igényekhez és a vállalat által kért ütemben és választékban szállították az árut, 6500 pecsenyebórányt, 4000 tejesbárányt. A juhtartó társulás tagjai elmondták, hogy a Baranya Mikor Moldova György, a Szent tehén című könyvéhez gyűjtött anyagot, a Mohácsi Selyemszövőgyárnál sokkal nagyobb és korszerűbb textilgyó- rakban nézett körül és ezekben ugyancsak talált — amit könyvében bőven ecsetelt — korszerűtlenséget, gazdaság- talanságot. Ha ehhez viszonyítjuk a kis baranyai üzemet, talán nincs olyan rossz helyzetben, mint ahogyan egyesek vélik, annak ellenére, hogy fennállása óta már többször megkongatták felette a vészharangot. A gyár alapításának éve 1898, és először 1923-ban akarták megszüntetni — miután a szerb megszállás alatt a gépeket leszerelték és elvitték — vásárcsarnokot akartak a helyére építeni. Végül a tulajdonos egy Csehszlovákiában csődbe jutott gyár gépeit megvásárolta, és ismét megindulhatott a munka. 1932-tól 34-ig ismét állt a gyár gazdasági csőd miatt. Az mentette meg az újfent megszüntetésre ítélt gyárat, hogy a soproni Selyemipari Rt. megvásárolta, annak leányvállalata lett. A felszabadulás után 1948- ban államosították, önálló üzemként működött, 1955-ben lett a Selyemipari Vállalat egyik gyáregysége. Ám ez még mindig nem jelentett biztonságot számára. 1965-ben ismét felmerült; hogyan tovább? És érdekes módon állandóan visszatérő motívumként ismét a vásárcsarnok témája került előtérbe. Úgy tervezték, hogy itt a meglévő épületek átalakításával lesz a városnak vásárcsarnoka, és a farostlemezgyárral szemben építenek új, modern, 500 szővőszékes gyárat. Nem lett belőle semmi, a gyár maradt. Legutóbb 1975- ben tárgyaltak megszüntetéséről, illetve arról, lehet-e újítani valamit ebben a régi-régi gyárban. Ekkor került szóba először és vezették be néhány év után az üvegszövet gyártását. És miközben a gyár körül viták dúltak a létéről, benne a munkások megtermelték évente a mintegy 4 millió négyzet- méter selyemszövetet. Igaz, az országban összesen előállított 55 millió négyzetméter anyaghoz képest úgy tűnik, ez a 4 millió nem sok, de ha nem lenne, ezt is importból kellene beszerezni, ugyanis az ország, főként a konfekcióipar selyemszövetigénye 60 millió négyzetméter évente. Az itt előállított termékek között igazán szép, habkönnyű divatselymek, poliészter alapú inganyagok, fűzőszatének, moire-selymek stb. találhatók, amelyekből még exportra is jut. A mohácsi gyár a tiszta selyemgyórtás gazdája is. Az országban egyedül itt dolgoznak fel valódi hernyóselymet külföldi alapanyagból (egy kilogramm fonal ára 2000—2500 forint). Mivel drága, csak különleges luxusigényeket elégít ki, évente csak 50—60 ezer négyzetméter készül belőle. Hogy elavult gyár, elavultak a berendezések, az biztos. Hiszen az egyik csarnokban még dolgoznak az 1923-ban idekerült gépek, természetesen többszörösen átalakítva, felújítva, jószerével már csak a váz az eredeti. Bense János, aki 21 éve a gyár igazgatója, védelmébe veszi. Elmondta, hogy a felújítási költség gépenként 20 000 forint volt, egy automata szövőszék ára egymillió forint. Az automata gépek fordulatszáma ugyan percenként 200, ám ezek a többszörösen nullára írt, de mindig kijavított és felújított gépek is elérik a 156 fordulatot percenként. A hogyan tovább kérdésre pedig a közeljövőben jön válasz. Az üvegszovetgyórtás jelenlegi hazai gazdája a tolnai szövőgyár. A tervek szerint ott profiltisztítást hajtanak végre, és az üvegszövet készítését teljes egészében Mohács veszi át. Sőt nemcsak átveszi, hanem jelentősen növelni szeretné az eddigi hazai termelést. Az ország évente 300 millió forint értékben vásárol külföldről üvegszövetet — építőipar, járműipar, elektromos készülékeket gyártó vállalatok használják — és itt az ideje, hogy ennek legalább jó részét hazai anyaggal helyettesítsék. Ennek érdekében e hónapban a gyár vezetői csehszlovákiai tanulmányútra mennek, ahol a szocialista országok közül jelenleg a legkorszerűbb az üvegszövetgyártás. Az új profil bevezetésére 50 millió forint segítséget kapnak. A vészharang tehát elnémult a mohácsi gyár felett. Sőt ha igaz, új fejezet kezdődik életében. Sarok Zsuzsa Üj szervezet a tüzelőberendezések energiatakarékos üzemeltetésére Fokozódik a versengés Nem fordítanak kellő gondot a gáz- és olajtakarékosságra E gyre több cég foglalkozik a kazánok és más tüzelőberendezések energiatakarékos üzemeltetésével a vállalati energetikusok mellett: így az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet dél-dunántúli felügyelősége, a Gelka, a Prométheusz Tüzeléstechnikai Vállalat pécsi részlege, sőt egy éve a Baranya megyei Kéményseprő Vállolat is, miután vegyszeres kazánkoromtalanitást vállal. A legújabb „energiatakarékossági felelős" a Kalorex Tüzeléstechnikai Közös Vállalat Baranya megyei szervize, amely a pécsi Felsővámház utca torkolatában székel és az öt szerelő, valamint az egy vegyész elérhető a 18-590-es telefonszámon reggel héttől délután fél négyig. Fokozódik a versengés az említett kirendeltségek között és mégsem jutnak el minden helyre, így nem tudják az energetikusok, a fűtők munkáját hathatósabban befolyásolni. A Kalorex szervizrészleg-ve- zetője, Blázsovics Ferenc így vélekedik: — Az üzemek, a tsz-ek, az intézmények sziqorúan ügyelnek a villamosenergia-takarékos- ságra, de a meleg víz, a gáz és az olaj felhasználására nem fordítanak kellő figyelmet. Még mindig pocsékolják ezeket az energiahordozókat és csak akkor hívnak minket, ha „ég a ház". Egyébként sok a fűtő, míg a szakszerűen képzett energetikusok száma kevés. A Kalorex korábban csak budapesti központtal működött és szervizkocsijai nem győzték a panaszos bejelentések kielégítését. Épp ezért megszervezték a pécsi, kaposvári, szolnoki, egri és miskolci kirendeltséget. A Kalorex hét ipari és mező- gazdasági szövetkezet társulása. A pécsi szerviztelep alig egy éve működik. Pillanatnyilag harminc szerződéses kapcsolata van és jól tudják, hogy jelentősek az ellátatlan területek, ahová egyik energiafelügyelő szerviz sem jut ki. Főként a tsz- ek azok, ahol nem számít túlzottan a felhasznál energia mennyisége elsősorban a kampányjellegűén működő szárítók üzemeltetésekor, de a baranyai és a tolnai sütőipari kemencékkel is hasonló a gond. Rengé- teget fogyasztanak, „túlhajszoltak” és a takarékos beszabályozásuk körülményes, hiszen nagyarányú a kihasználtságuk. Az egyik szerelő, Binqold László tapasztalatait így foglalta össze: — Sok helyen a fűtők szakmai tudása kifogásolható, hiszen alkalmi, apró hibák kijavításához sem értenek, hivatkoznak épp az eszközhiányra. Ez utóbbi valóban igaz, mivel hiányzik többek között a nyomásmérő óra, vagy a tüzelés- technikai paramétereket jelző más mérőműszer. Tény, hogy' drága dolog az utólagos kazán- és tüzelőeszköz-beállítás, a kései javításuk. Maga a savazós, vagyis a vastag vízkőréteg eltávolítása 50— 60 000 forintba kerül és ez a művelet legalább egy hétig eltart. Újabban a vízlágyító szerek is hiánycikkek és az áruk kúszik felfelé. Mindez megelőzhető lenne, ha megvennék az üzemek, az intézmények a vízlágyító berendezéseket és azokat szakszerűen kezelnék, de a legtöbb helyen csak díszként szerepel a kazánok oldalán. Egy komolyabb vízlágyító egyébként '30—100 000 forintba kerül. A legtöbb az EIVRT nagykanizsai gépgyárában készül és nemegyszer kifogás éri, hogy könnyen tönkremegy, vagy a szétszerelés nehézségekbe ütközik. Első hallásra úgy tűnik, hogy elfogadható a vele szembeni „ellenszenv", ahogy bizonyos mértékig érthető az is, hogy hiánycikkek például a speciális olajégő-alkatrészek, vagy a különféle tömítőanyagok. De mindegyik fent említett szerviz ezek beszerzését vállalja, amennyiben őt hívják ki éqők, kazánok, vízlágyítók, szárítók, hőlégfogók és koromtalanítók energiatakarékos beállítására. A pécsi Kalorex szakemberei például biztosítják, hogy az olaitüzelésű berendezések hatásfoka elérje a szokásos 60 százalék helyett a 80—85 százalékot is. A. veqyészük, Dörgő Éva elmondta, hogy több üzem jobban bízik a saját energetikusában, mint a Kalorex ajánlataiban, tanácsaiban és nemegyszer vállalják inkább az Energetikai Felügyelet által kiszabott maqas, jó párszor épp húsz-, vaav 'százezer forintos büntetési összeget. Neaved-. illetve félmilliós értékű berendezések energiatakarékos üzemeltetéséről van szó és valószínű, hoav a szemléletváltozást nemcsak a bírság növekvő összege fogja meghozni. Csuti János Kilenc tsz — húszezer hektáron KITE alközpont alakult Somberekén A négy állami-díjas növény- termelési rendszer — BKR, IKR, KSZE, KITE — közül már csak a a nádudvardi KITE nem rendelkezett Baranyában kirendeltséggel. A megyei partnergazdaságok régi kívánsága teljesült, amikor március közepén Somberekén létrejött a KITE megyei alközpontja. Az alközpont működési feltételeit a sombereki Béke Őre Tsz biztosította. A KITE irodát kapott a szövetkezet székházában. Ugyanitt — a tsz területén — megkezdték egy körzeti anyag- és alkatrészraktár-bázis kiépítését, amely július 1-én nyitja meg kapuit a partnerek előtt. A bázist hárommillió forint értékű anyaggal és gépalkatrésszel, traktor- és kombájnfődarabokkal töltik fel. Az így létrehozott technikai bázis a szocialista országokban gyártott gépek, mindenekelőtt az NDK E-512-es és E-516-os kombájnok, s az IFA-teher- autók javítását szolgálja majd. Az alközpont két szervizkocsit is üzembe állít a nyári betakarítás idejére. Az alközpont létesítésével a KITE új tagokat vonzott Baranyában. A sombereki tsz például most lépett be a rendszerbe 3000 hektár gabonaterülettel, búzával és kukoricával. KITE-rendszerben termeli a gabonaféléket ettől az évtől kezdve a lippói,.a beremendi, a gödrei és a belvárdgyulai tsz is. A régi tagok közé számít Rózsafa, Drávasztára, Dráva- fok és Vejti. A kilenc partnergazdaságnál több mint 20 000 hektáron végzi a gabonafélék szaktanácsadását a KITE.