Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-08 / 124. szám
1981. május 8., péntek Dunántúlt napló 3 A pécsi vasutasfiatalok az ifjúságmozgalmi munkáról Fotó: Cseri eredmények köteleznek Beszélgetés a Vörös Vándorzászlót nyert A szakszervezeti Jogsegélyszolgálatról fi munkadij: egy aláírás 7000 ügy Baranyában Nincsen apró ügy Gyorsan és ingyen Dízelmotort javítanak a fiatalok Áz elért Alighanem mindenki ismeri azt a hangulatot, amit a régi latinok így neveztek: post festőm, vagyis ünnep utón. .Amikor az ember érzi, hogy szép volt, jó volt, izgalmas volt, de mégis fárasztó, különösen így utólag, hiszen mennyit kellett készülni rá, de leginkább mégiscsak azért, mert minden ünnep után a1 dolgos hétköznapoknak kell következniük. S ezek azért fontosabbak, mint a piros betűs ünnepek. Valahogy így éreznek most a MÁV pécsi csomóponti KISZ- bizottságának tagjai is. A vasutas KISZ-bizottság a forradalmi ifjúsági napok alkalmából elnyerte a KISZ KB legmagasabb kitüntetését, a Vörös Vándorzászlót. A március 28-i küldöttgyűlés és zászlóátadási ünnepség valóban lelkes hangulatú volt. Az azóta eltelt néhány hét ugyan egy cseppet sem csökkentette az ünnep értékét, de amikor most e magas elismerés előzményeiről beszélgetünk a vasutas KlSZ-bizott- ságon Légrádi Béla titkár, Friedmann Ferenc szervező titkár, Imre Gyöngyi kultúrfele- lős, Nagy Ferenc sportfelelős és Faragó János, KISZ-tagság közel felét adó üzemfőnökség KISZ-vezetősége titkárának arca inkább töprengő, mint ünnepi boldog. Igaz, a kérdés sem könnyű: miért, mitől jobbak ők, mint a többi KISZ- szervezet ? — Talán könnyebb volt az elmúlt négy-öt év munkája együttvéve, mint megfogalmazni, hogy miért volt ez a munka érdemes a Vörös Vándorzászlóra — mondja Légrádi Béla. — Azt hiszem, az összehasonlítás csak úgy jogos, hogy a saját korábbi tevékenységünknél voltunk elsősorban jobbak. Négyöt éves tervszerű, folyamatos munka eredménye ért most be a Vörös Vándorzászló elnyerésével. — Mégis, mi volt az a részterület, amely leginkább segített a kitüntetés elnyeréséhez? — Egyértelműen a gazdasági tevékenységünk, az, hogy miképpen tudtunk hozzájárulni a vasútigazgatósóg feladatainak végrehajtásához — válaszol Faragó János. — Segítettük az áruszállítási igények maximális kielégítését, a járművek ésszerű kihasználását, üzemeltetését, a menetrend betartását, az üzembiztonságot, a takarékos energiagazdálkodást. Friedmann Ferenc: — A kommunista műszakoknak és társadalmi munkaakcióknak jó hagyományai vannak nálunk. Az elmúlt mozgalmi évben a KISZ-tagok, a szocialista és ifjúsági brigádok 48 clkalommal szerveztek társadalmi munkaakciót, s ezekben 1480-an vettek részt 12 454 munkaórát teljesítve. Ebben is jelentősen előreléptünk, hiszen öt évvel ezelőtt 500-an végeztek 4625 munkaórát. Nagy Ferenc: — A számokon túl mégiscsak az a legnagyobb eredmény, hogy már mozgósítani tudjuk nemcsak a KISZ-tagokat, hanem a szervezeten kívülieket is, a szocialista brigádokat, sőt az idősebb dolgozókat is a KISZ- akciókra. S ez már összefügg a szervezettséggel. Minden téren erősödött a KISZ befolyása, szerepe a vasútigazgatóságnál. Elértük a néhány évvel ezelőtt kitűzött célt, hogy ne valamiféle tagtoborzással, hanem a KISZ egész tevékenysége révén, az általunk szervezett programok miatt kötődjenek hozzánk a fiatalok.- Milyen most a KISZ szervezettsége? A személyzetis feltehetően a legbensőbb emberi titkok tudója, legalábbis én így képzelem. A munkatársak ezernyi ügyesbajos dolgot közölnek vele, beavatják bizalmas dolgaikba, a vezetőtársak pedig a „káder- utánpótlást" keresik; terveznek az emberekkel. Ó már tudja, hogy ki-mikor kaphat vagy kap kitüntetést, bérfejlesztést, jutalmat ... és mégis hallgatnia kell. Kelemen Gyulóné mondja: „December 3-án volt 25 éve, hogy itt dolgozom a vállalatnál." Gyorsan repül az idő. — önre a sportszeretők úgy emlékeznek, mint a nagy napokat megért Bányász kézilabdacsapat kapusára. — Én is néha úgy emlékezem magamra! Azokat a szép napokat nehéz elfelejteni. Sportolni a munka mellett, nem mint a mai profik, magáért a kézilabda szeretetéért. Küzdeni a nem forintokban testet öltő dicsőségért. — Ma is a volt edzőim a példaképeim — említi, amikor az akaraterő kerül szóba. — A sport adott számomra tartást, küzdeni tudást. Kell is az erő. Kelemenné néhány évi házasság után elvált. Evekig a Mecseki Szénbányák újhegyi üzemének laboratóriumában dolgozott, s amikor „kiemelték”, az építési üzem személyzeti vezetőjévé tették, bizony könnyes szemmel vált meg a „lányoktól". Légrádi Béla: — 1976-ban 1008 harminc éven aluli dolgozó volt a csomóponton és ebből 351 KISZ- tag. Most 825-ből 501. Vannak persze köztük 30 éven felüli KISZ-tagok is, de legalább annyi az olyan fiatalok száma, akik nálunk dolgoznak, de más, helybeli, községi KISZ- szervezetek tagjai. Imre Gyöngyi: — Sok bírálat érte a KISZ-t az akciócentrikusság miatt. Mi megpróbáltuk úgy venni ezeket az akciókat, mint munkánk, hoz kapott ötleteket, amikkel nemcsak akkor érdemes foglalkozni, amikor minden figyelem rájuk irányul. Azt hiszem ennek köszönhető, hogy rendezvényeink látogatottak. A beszélgetés végén persze méginkább jogos a kérdés, hogy ilyen eredmények után miért ennyi a töprengő ,arc a bizottságban. — ön lassan a negyedik éve vezető. — Igen. Hamar megszoktam az új munkakörömet, igaz, vezetőtársaim alkalomadtán átsegítettek a holtponton. Négy éve tanulok levelezőn, lassan azt is elfelejtem, hogy mi a televízió. Az idén végzek, s talán egyszer azt is megtehetem, hogy kifekszem a napra egy jó könnyvei, olyannal, amit én választok. Eddig az új munkakör, a vezető poszt csak lemondást hozott. Ami szabad idő maradhatott volna, azt a régi „funkciók” elvitték. A szakszervezet, ahol a vállalati és a központi szervek munkájában is kiveszi a részét. Nőfelelős, nőbizottsági tag. — Mennyi a fizetése? — Most már szép. Három- ezerkilencszőz az alapom, s a negyedévi prémiumokkal együtt 5000-re kikerekedik. Kelemenné 1971 óta párttag. Az elmúlt évek egyik legszebb élmenye: kollégáival együtt nyaraltak a Fekete-tengerpartján, a Szovjetunióban. — ön szerint milyen az ideális vezető? Típusokat sorol fel, ismét a sporthoz kanyarodunk vissza. A régi edzők: Légár Győző, Do- bay József, Pintér József és Zá- kányi Bálint, — A vezető mindig legyen tisztában avval, amit csinál, igyekezzék a tudásának maxiKISZ-szervezetnél Légrádi Béla: ~- Az elért szint kötelez a további évekre is, még akkor is, ha ez nem jár majd újabb Vörös Vándorzászló elnyerésével. Egyébként is sok javítanivalónk van a munkánkban. Feltétlenül emelnünk kell a politikai képzés színvonalát és az érdekképviseletünk hatékonyságát a különböző üzemi tanácskozásokon. Amiért leginkább töprenghetünk, az a káderutánpótlás. A vezetőségünk legtöbb tagja harminc év körüli. A következő egy-két évben kell megoldanunk, hogy a szükségszerű váltás és a helyünkbe lépők munkája minél zökkenőmentesebb legyen. Vagyis, hogy a MÁV pécsi vasutas csomópont KlSZ-szer- vezeteinek mozgalmi tevékenysége csak jobb lehessen, .mint mumát nyújtani, s emberileg is ... Szóval, szeressék. Korát elárulja, egy „hűha, mór ennyi" kíséretében, de bizonytalan egy kicsit, ha a jövőjéről faggatom. Nem szeret tervezni a saját életével. — Kitüntetések? — Kétszer voltam kiváló dolgozó, s most a nőnapra, a Kiváló Munkáért járó miniszteri kitüntetést is átvehettem. Amíg beszélgetünk, többször megcsörren a telefon, többször kopogtatnak az ajtón. Kelemenné olyan hangon kér pillanatnyi türelmet — a kopogtatótól —, hogy természetesen azonnal „türelmet is kap”. Az irodája néhány négyzetméteres szoba. Az íróasztal, a szekrények, a néhány virág éppen- hogy megférnek. — Nem fél itt, egyedül? Érti a kérdést, azonnal mosolyra vált. — Azért is megyek ki többet a munkahelyekre, az emberek közé ... Kozma Ferenc Baranya megyében 1977-ben 68 különböző munkáltató szervezetnél alakult meg a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat és abban az esztendőben csaknem 6000 ügyet tárgyaltak. Legtöbben a polgári jog által szabályozott ügyekben keresték meg a segítségükre rendelt szakembereket. A múlt évben már 94 munkahelyen működött a szolgálat, és összesen 6797 ügyet vizsgáltak. A statisztikát csak azért említjük, mert jól láttatja: a segítségnyújtás iránt, az egyéni érdekvédelem e formájával szemben tömeges az igény. * — Messze van ide Mohács! — mutat a MOFA irodaházának ablakából a város felé dr. Szabó László, a gyár jogsegély- szolgálatának vezetője. — Itt szó sem lehet arról, hogy „kiugróm a tanácsra, elintézni valamit ..Az a kiugrás — ha még a közlekedési viszonyokat is figyelembe vesszük — tekintélyes munkaidő-kiesést jelentett. Márpedig dolgozóinknak is rengeteg, az államigazgatáshoz, munkajoghoz, társadalombiztosításhoz — hogy csak a legjellemzőbbeket említsem — kötődő ügye volt és van. A Mohácsi Farostlemezgyárban is 1977-ben kezdte meg működését a szolgálat, „különböző beosztású szakemberekből álló bizottságon keresztül, mert számítottunk arra — mondja a jogtanácsos -, hogy sokféle ügy lesz." Hetente egyszer van fogadóóra, de ennek semmi jelentősége: még a lakásán is fel-felkeresik dr. Szabó Lászlót. A fogadóórákon egyébként rendszeresen részt vesznek a tanácsi szakigazgatási szervek képviselői is, s ha „húsúkba vágó” ügy van, azonnal válaszolnak. Sajátos feladatot jelent a MOFA jogsegélyszolgálatának a társadalombiztosításhoz kötődő ügyek viszonylag nagy száma. — Negyven-ötven évvel ezelőtt Mohács környékén alig volt ipar. Sokan keresték kenyerüket jelenlegi vagy volt dolgozóink közül is napszámmal, cselédmunkával, ami azt jelenti: foglalkoztatásuknak sokszor nem maradt nyoma. Ugyanakkor ezek az évek a szolgálati idő, ezen keresztül a nyugdíj összegének megállapítása érdekében korántsem kö-' zömbösek. örömmel mondhatom, hogy az ilyen ügyek közül mindössze egy esetben nem sikerült eredményt elérnünk. Igaz, még a nemzetközi jogsegélyszolgálatot is igénybe vesz- szük, ha erre szükség van. A gyárban 1050 ember dolgozik, évente átlag 100—120-an fordulnak a jogsegélyszolgálathoz. Legtöbben a fizikai dolgozók, a segítséget, tanácsot kérőknek mindössze 10—15 százaléka alkalmazott. Az utóbbiak elsősorban társadalombiztosítási, családi jogi ügyekben kérik a szolgálat közreműködését. A munkaidő-megtakarítás a vállalat haszna, ám az, hogy a szakszervezeti jogsegélyszolgálat ingyenes, mór a dolgozók zsebét kíméli. Sok pénzt fizetnének, ha mindezt ügyvédi munkaközösségeken keresztül intéztetnék. „Nálunk csak egy aláírás az ár — mondja dr. Szabó László —, amellyel meghatalmaznak bennünket az eljárásra az ügyfelvételi lapon.” — Minden, a kívülállónak aprónak tűnő ügy nagy fontosságú lehet annak, akit a terhe nyom. Egy ízben két és fél évig tartott — rengeteg tárgyalás, különböző szintű igazságügyiállamigazgatási fórumok meg- járása után —, míg egy ügy végére pont került. Mindössze 45 négyszögölről volt szó, a per- érték talán két és fél ezer forint volt... * Az SZMT közgazdasági osztályán Kalmár Józseftől hallottak szerint Baranyában mintegy 62-64 000 ember veheti igénybe a jogsegélyszolgálatot. Döntő hányaduk a Szénbányáknál: közel 19 000 ember, ebből 6000 körül van a nyugdíjasok száma. Dr. Kovács Lajos, a jogsegélyszolgálati bizottság vezetője a szolgalat kettős hasznáról beszél: — Egyrészt az ingyenesség — nem közömbös szempont. Másrészt — miután a bányászokat legnagyobbrészt munkajogi viták irányítják hozzánk — a vállalatnál ezeket a szabályokat a szakemberek nagyon jól ismerik, megelőzhetőek a hosszadalmas, fárasztó hatósági eljárások. Képes-e a, jogsegélyszolgálat elfogulatlanul, részrehajlás nélkül döntést hozni? Mindenképpen, abban az esetben is, ha a vállalattal szemben kell igazat adni a dolgozónak. A garancia: a jogsegélyszolgálat a szakszervezeten belül működik. Magyarán szólva: érdekvédelmi funkciót is betölt. Hogy mindenki elégedett-e? — Azt nem lehet mondani, de természetes is, hogy jószerével csa,k azok elégedettek, akiknek — a saját szempontjukból - pozitívan zárul az ügyük — hallottuk Kovács Istvántól, a bizottság egyik tagjától. 1979-hez képest (akkor 1033- an) csökkent a Mecseki Szénbányáknál a jogsegélyszolgálatnál intézett ügyek száma: a múlt évben 759-en fordultak az itt dolgozó szakemberekhez. A csökkenés oka nagyon is figye- remre méltó: — Korábban rengeteg gondot okozott a keresetkiegészítéshez kötődő szabályok rendezetlensége, másrészt sokan jöttek hozzánk a foglalkozási megbetegedésekből eredő kártérítési igények rendezése érdekében. Időközben mi ezt jeleztük a szakszervezetünknek, a Szénbányák pedia javasolta az egyértelmű szabályozás megteremtését — sikerrel. Egyből lecsökkent a hozzánk fordulók száma . . . Egyébként — véli dr. Kovács Lajos — a jogsegély- szolgálatot és a szakszervezeti munkát nem lehet egymástól elválasztani. Most is úgy érezzük: akik minket megkeresnek, tulajdonképpen a szakszervezethez jönnek. * A fentiek egyébként jelzik a jogsegélyszolgálat egy másik rendeltetését — egyben hasznát — is: a dolgozók egyedi ügyekben való felvilágosítása, képviselete, védelme mellett a szolgálat munkatársai a hozzájuk fordulók panaszaiból általános érvényű következtetéseket vonnak le. Társadalmi igényt elégítenek ki azzal, hogy jelzéseiken keresztül egyszerűbbé, nyugalmasabbá tehetik az emberek életét, eredményesebbé az állami szervek munkáját. Mészáros Attila a mostani. Dunai Imre itö állasban A személyzetis
