Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-07 / 123. szám
H falu neue: lfasas I. ^ ____ ■ as n ... iMuaBaanB’ abh Kultúrház a város peremén Szakkörök és salétromos falak Valamikor régen, amikor a falvakat elkeresztelték, egy Pécshez közeli kis település a Somogy nevet kapta. Aztán változtak az idők. Somogy beleolvadt a megyeszékhelybe, de nem a fogadó szülőjének, hanem ikertestvérének a nevét vette föl. így lett e szép fekvésű faluból Vasas /., amely Vasas II. mellett található. S ha netán valaki ragozni kényszerül ezeket a községneveket, hát igen csak vakarhatja a fejét. .. Somogy faluba azonban nem nyelvészkedni mentünk, hanem a helyi kultúrotthont megtekinteni. Nos, ezen a házon van mit nézni. Korcsma volt vajamikor, s az egyik része ma is az: Kőszén a neve ennek a vendéglátóipari üzemegységnek. Az udvari mellékhelyiségek szomorú állapota ottjár- tunkkor is egyértelműen jelezte, hogy a Kossuth művelődési terem egy egészen más - pusztán vendéglátóipari célokat szolgáló — műintézménnyel konkurrál. Kiss Sándor, a művelődési otthon vezetője, főállásban bányalakatos, de hittel és lelkesedéssel végzi a gépszerelésnél valószínűleg hálátlanabb feladatát. Az első. ami meglep a találkozásunkkor, az a közvetlenség és határozottság, amellyel az emberekhez közelít.- Holnap szőlészeti előadás lesz; kíváncsi erre is, Péter bácsi? — fordul egy idősebb emberhez, aki a presszó kilincsét markolja.- A csütörtök az ismeretterjesztő előadásoké. Általában a kiskerttulajdonosoknak, a ker- tészkedőknek igyekszünk hasznos tanácsokat adni. Ezekre az előadásokra mindig szívesen jönnek a férfiak. Az asszonyok pedig a szövö- és a kézimunkaszakkör kedvéért hagyják el az otthoni munkát, heti egy-két alkalommal. Harmincon, negyvenen is összegyűlnek a klubszobában, s miközben a térítőkkel, párnákkal bíbelődnek, megtárgyalják a falu eseményeit.- Sokat jelent nekünk ez - a szakkör — mondják többen is. - Ez az egyedüli kikapcsolódásunk a héten, s amellett még tanulunk is, mert a mintákkal együtt rendszerint szóba kerül az a vidék is, ahonnan az anyag származik. Akik a klubszobában dolgozgatnak, nem panaszkodhatnak a körülményekre. Ez a helyiség fűthető, bár a falak nedvesek. A szövőszékek azonban a presz- szó alatt, az alagsorban vannak, s ez a terem bizony inkább hasonlít egy rosszabb állapotban levő présház belsejére, mint egy művelődési intézmény munkaszobájára. A falakról hullik a vakolat, salétromos, dohos az egész helyiség. Az olajkályhában már reggel égetni kell. hogy estére ne fázzanak az asszonyok. — Ezt mind a faluból szedték össze a szövőszakkör tagjai — mutat Kiss Sándor az öt, meglehetősen szorosan elhelyezett szövőszékre. Valamennyin félbehagyott szőttest találunk, egyik szebb mint a másik. Megláthatták a világosságot odakintről, mert — bár nincs szakköri nap - három asszony óvakodik le: — Régóta gondolkozunk már azon, hogyan lehetne ide beiratkozni — mondják, s közben a szemük egyik székről a másikra jár. — Szívesen látunk mindenkit — jegyzi meg később a kultúrház vezetője -, csak az a baj, hogy egyszerre ötnél többen nem dolgozhatnak. Azért segítenek magúkon az asszonyok: amíg szövőszékhez nem jutnak, az anyagot készítik elő. Fönt az irodában előkerülnek a naplók, vendégkönyvek. A somogyi Kossuth müve'ődési terem a vasas-bányatelepi Kodály Zoltán Művelődési Házfiókintézménye. Nem főállású népművelő a vezetője. Rendszeresen kiállításokat tartanak, szakköröket működtetnek. Az említetteken kívül van felnőtt és ifjúsági citerazenekaruk is, amelynek tagjai hétfőn és pénteken este próbálnak. Gyakori vendégek itt az iskolások, akiknek egyéb lehetőség híján itt tartják a testnevelésórákat. A nagyteremben rendezik meg összejöveteleiket a falu társadalmi szervezetei is. Ez a helyiség a többihez hasonlóan embermagasságig vizes; a nedvességfoltokat itt-ott függöny takarja el. — Decemberben voltak itt a városi művelődési osztályról és megígérték, hogy szakaszosan felújítják az épületet — mondja Kiss Sándor. - Időközben felvetődött az a gondolat is, hogy az intézményt vendéglővé alakítják át, de szerencsére ez a kérdés lekerült a napirendről. Nem lett volna jó a kétségtelenül meglevő közellátási gondokat a művelődés- ügy rovására megszüntetni. Mert hiába van a területünkön négy kultúrház, mindegyiknek megvan a maga funkciója és vonzási köre. A mi törzstagjaink idősebb emberek; ha ez a ház megszűnne, nem tudnának kilométereket gyalogolni a Kodályba, vagy Vasas ll-re. — És a fiatalok hol maradnak? — Nekik mór más igényeik vannak. Amíg az épületet tisztességesen helyre nem hozzuk, színvonalas klubot ki nem alakítunk, aligha várhatjuk, hogy kimozdulnak kényelmes otthonaikból. Mielőtt elbúcsúznék, bepillantok újra a hímzéseik fölött beszélgető asszonyokhoz. Kétségtelen, otthon érzik magukat. Hányán lehetnek így a környéken; nyolcvanon, százan, akik szívesen járnak ide? A falu lakosságának alig tíz százaléka. De a közművelődés mai helyzetét ismerve ki merné azt állítani, hogy ezért a száz emberért nem érdemes itt kultúrhá- zat fönntartani? Havasi János Életpályám emlékei Kislégi professzor új könyve A közelmúltban jelentette meg a Pécsi Tudományegyetem egykori tanárának, dr. Kislégi Nagy Dénesnek Életpályám .'miékei című könyvét. A memoár szerkesztési munkáit dr. Szotáczky Mihály professzor végezte, az előszóban dr. Földvári József rektor köszönti az olvasót. Mindketten Kislégi professzor tanítványai voltak. A Pécsett élő 96 éves nyugalmazott egyetemi tanárt nem kell bemutatnunk olvasóinknak: többször megemlékeztünk Kislégi Nagy Dénes csodával határos alkotóerejéről — a filozófiai doktorátust például 88 éves korában szerezte meg! —közvetlen egyéniségéről, az emberi kultúra alkotásai iránt érzett szeretetéröl. Ez az alkotókedv és humánum sugárzik visszaemlékezéseiből is. Az előadásaira jellemző gördülékeny, veretes sinusban irt könyv a gazdag életpályd* legfontosabb állomásait rajzolja elénk, a bánáti gyermekévektől a nyugdíj tartalmas napjaiig. Kislégi professzor századunk sok nagy társadalmi és szellemi mozgalmának volt tanúja és cselekvő részese. Tanulmányai egy részét Párizsban végezte. Bergson és Dürkheim előadásait hallgatta. Közeli kapcsolatban állt Jászi Oszkár körével, jó barátságot ápolt Dienes Pállal és Valériával, utóbbival egészen a haláláig. 1911-ben részt vett Angliában „Az emberfajok első egyetemes kongresszusán”, s az eseményekről a Huszadik Század hasábjain számolt be. Külföldi tanulmányútjait befejezve Magyarország különböző középiskoláiban és egyetemein tanított, elsősorban közgazdaságtant. Ugyanakkor számos verset írt, amelyek közül többet a Nyugat is leközölt. Szakmai műveinek stílusát, magyar nyelvezetét példaként állították a tudományok művelői elé. A kolozsvári egyetemről kerüli Pécsre a világháború után. A Tudományegyetem professzorának nevezték ki, miután a harmincas években magántanárként már tartott itt előadásokat. 1958-ban ment nyugdíjba, s alkotópályája ezután ért a csúcsára. Számos Marx- és Engels-művet fordított le magyarra; verseket, tanulmányokat írt; folytatta a két háború között népszerűvé vált rádió- előadásainak hagyományát a pécsi stúdió műsoraiban. Az Életpályám emlékeit 95 éves korában fejezte be. Legújabb versét néhány hete írta. Soha nem lett hűtlen ahhoz a nézetéhez, amelyet könyvében egy francia tanárnőt idézve fogalmaz meg: eqy nép kultúrájának fontos ismérve az apró finomságok kultusza, vagvis a „csiszoltsáq", a „politesse”. Az oktatói pálya lényegének a lel - kesültséqet és' a tanítványok; szeretetét tartotta. (Az apró finomságok kultuszára példát maga a professzor ad, aki versben emlékezett meq azokról a pécsi utasokról, akik rendszeresen fölsegítették öt az autóbuszra.) A pXfQ| Tudományegyetem * szép gesztusa, hogy Kis(égi professzor gondolatait — ha kezdetleges nyomdatechnikával, viszonylag kis példányszámban kiadott könyv formájában is - az olvasók számára hozzáférhetővé tette. Csak sajnálni lehet, hogy e tartalmas — és korántsem befejezett — életpálya dokumentumai nem jelenhettek meg országos kiadónál. H. J. II Baranyai Művelődés új száma Diákjaink alakuló világnézete, erkölcsi, politikai arculata. E szavakban fogalmazható meg a Baranyai Művelődés idei első számának fő témája. Világnézete materialista címmel Kottái Magdolna megyei szak- felügyelő tollából olvashatunk figyelemfelkeltő gondolatokat arról, milyen kockázatos ez a kijelentés egy harmadik osztályos általános iskolai tanuló minősítésében, személyi lapján, s milyen bonyolult, teljes személyiséget átfogó hatásrendszer az, amely világnézetet alakít a gyermekkorban. Dr. Ber- náth József főiskolai tanár a Pécsi Tanárképző Főiskola harmadéves tanárjelöltjei körében tett vizsgálat tapasztalatait bocsátja közre, hogy megvilágítsa, hogyan értelmeznek a fiatalok egy, a nyugati, polgári sajtóban megjelent újságcikket, amely az MSZMP XII. kongresszusával foglalkozik. Figyelmeztető a tanulmány záró része, amelyben Bernáth József megállapítja, hogy a megkérdezett hallgatók egyharma- dának felkészültsége, ideológiai-politikai tájékozottsága, ítélőképessége a tűrhető határon alul van. És rendkívül fontos megteremteni azokat o helyzeteket, vitákat, eszmecseréket, melyeken edzhető, fejleszthető a politikai tisztánlátás. Hasonlóan figyelmeztető jelzéseket ad dr. Csonka Takács Lászlóné megyei nevelési felügyelő összegezése is a felsőfokú felvételi vizsgák tapasztalatairól. Itt már nemcsak politikai, ideológiai, hanem általános műveltségbeli, szaktárgyi hiányosságokról is szó esik. Dr. Havasi János folytatja az előző számban megkezdett sorozatát, amelyben az általános műveltségről kérdez meg főiskolai főigazgatót, munkást, főiskolai hallgatót, nagyvállalat vezetőjét, vezető újságírót. Miről ír a Somogy? KÉTHETENTE VÁLTOZIK: A dunaújvárosi Munkás Művelődési Központban kéthetenként más-más művész mutatkozik be alkotásaival. A képzőművészet iránt érdeklődök sok új művészi alkotással is találkozhatnak a kiállításon. A képeken: Szávoszt Katalin keramikusművész kiállított alkotásai. Megyeszomszédunk kulturális folyóiratának legutóbbi, márciusi-áprilisi száma is megemlékezik a Bartók-évfordulóról, Fodor András tollából olvashatunk interjút Sárosi Bálint népzenetudóssal Bartók és a hangszeres népzene kapcsolatáról, népzenénk ősi formáiról. Érdekes dokumentumokat közöl a lap Bartók Somogy megyei népdalgyűjtéseiről, ismert népdalaink itteni variációiról, somogyi adatközlőkről, és hozza Bartók eredeti kéziratait is. Adyval kapcsolatos dokumentumok is felbukkannak a folyóirat lapjain: Rippl-Rónai József sorait olvas, hatjuk eredeti ortográfiával Ady Endréről. Papp Árpád műfordító Friss források címmel közöl versválogatóst Bartók Béla fordította román kolindából, illetve Nagy László és a saját fordításaiból. Pécsi szerzőkkel is találkozhatunk a kaposvári folyóiratban, amely közli Csorba Győző verseit és Tüskés Tibornak a költőről szóló tanulmányát, A pálya ive címmel. Érdekes dokumentumokat tesz közzé a lap a fel- szabadulás eseményeiről és Sa- rohin tábornok alakjáról. Végül egy gasztronómiai témájú érdekesség: Kovács Sándor Iván a magyar szakácskönyvirodalomba vezeti el olvasóit, idézvén hazai és külföldi szerzőket a magyar konyha dicséretéről. 1981. május 7., csütörtök _________________________________________Dunäntmi napló________________________________________3 Szö vő asszony a művelődési ház alagsorában I ostanában meglehetősen gazdag példaanyagból válogathat a tanár, aki a magyar nyelv szinte szemünk előtt formálódó változásait szeretné megmutatni a gyerekeknek. Szándékosan nem magyartanárt említek, hiszen a nyelv- művelés ügyét-gondját nemcsak a magyar nyelv tanárainak, hanem minden pedagógusnak szívén kell viselnie. Azt már leírni is alig merem, hogy minden írni-olvasni tudó felnőttnek is. Mindenekelőtt a maga jó példájával. Mert bizonyára kevesebb nyelvi hely. telenséggel és főleg kevesebb drasztikűmmal beszélné a 'elnövekedő nemzedék a magyart, ha így lenne. Nem sok biztatásba került, hogy maguk a gyerekek is keressék a mindennapi életben az élő és írott szóban előforduló nyelvi vétségeket. Lelkes kis sepregetőim egyre gyakrabban összeütközésbe kerülnek a külöiböző, jelentősnél jelentősebb konferenciákról és tanácskozásokról szóló tudósítások megfogalmazásával. Napirend Nem csoda, hiszen a közelmúltban szinte minden napilapban olvashatták a következő sorokat: „A Minisztertanács a tavaszi ülésszakra két napirendet ajánlott. Az egyik az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló . . A másik várható napirend . ..” Bizony voltak, akik nehezen értették meg, hogy a Minisztertanács nem kétféle program szerint végzi a mun. káját, hanem a tavaszi tanácskozás egységes munkarendje két fő téma köré összpontosult, vagyis a testület két napirendi ponttal foglalkozott Szerencsére helyes megfogalmazásban is találkozhatunk a fenti példával. Ezért is reméljük, hogy a „napirend” bizonyos szakterületről átvett helytelen használata nem rögződik meg a köznyelvben. A Népszabadság április 24-i számában például ezt olvashattuk — helyesen: „Csütörtökön megkezdődött a Magyar Szociológiai Társaság tudományos konferenciája Budapesten . . Napirendjén a többoldalúan hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal foglalkozó vizsgálatok elemzése ... szerepel.” H M.
