Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-31 / 147. szám

1981. május 31., vasárnap Dunántúli napló 3 Kádár János elvtárs beszéde a KISZ X. kongresszusán (Folytatás a 2. oldalról) Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobbján, mint eddig. Ugyanígy tudatá­ban kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen vi­lággazdasági körülmények kö­zött hiányosságaink és nehézsé­geink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb kö­vetelményeket állítottunk ma­gunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmé­nyek már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseink­nek megvan az értelme. Tovább­ra is követnünk kell azt a gya­korlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, ke­ményen és fegyelmezetten dol­gozunk hibáink és hiányossá­gaink felszámolásáért, nagy ter­veink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. Tovább haladunk a fejlődés útján Kedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fon­tos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmond­hatjuk, hogy az indulás bizta­tó volt. Sok területen mutatkoz­nak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a remé­nyünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gon. dőljünk a mezőgazdasági dol­gozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlód­tak a munkák. Mindezek tete­jébe szokatlanul korán állt be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dol­gozói a múlt év őszén és a ke­serves hosszú telet követő ta­vaszon végeztek, azért minden elismerést meaérdemelnek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték és most a mezőgazdasági munkák előbb­re tartanak mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyeke­zet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más területre is. így például a politikai mun­kára, a tudományra, az okta­tásra, a kultúrára és -zninden alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nem­zetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi más­fél évben, az életszínvonalat ed­dig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dol­gozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komo­lyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozni szeretném, hogy a jövő­ben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó több­sége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mező- gazdasáqban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más terü­leteken. De még nem mindenki végzi így a munkáját Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a ven­dégoktatón és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az emberek­nek d teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követelmé­nye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dolgoz­ni kell, ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket il­letően jó programunk és he­lyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szocialista tár­sadalmat és védelmezzük a bé­két. A mi programunk: a szocializ. mus és a béke — a haza felvi­rágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni kell, és az ered­mények nem maradnak el. II KISZ megfelel a feladatainak Kedves Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség a párt ifjúsági szerve­zete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — he­lyes, hogy itt erről szó esett —- egymilliós az úttörők mozgal­ma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ-tői. A pártnak más után­pótlási forrásai is vannak, gon­dolok a szocialista brigádmoz­galomra, a Munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát fe­lelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ, mint az ifjúság tö­megszervezete is betölti funk­cióját Magában foglalja a társadalmilaq aktív ifjúság na­gyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell javítani a mun­kán, ezt a KISZ-esek nálam jobban tudják, A KISZ-nek ter­mészetesen minden ifjúsági ré­tegre nagy figyelmet kell for­dítania, de különösen a munkás­ifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pártunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrósa a munkásifjúság, mint­hogy a munkásosztály egésze az a bázis, amely nékülözhetet- len a párt egészséges tovább­építéséhez. Mint önök is tudják, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség elnevezésének történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következ­tetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervez­niük, és ezért alig akartak fel­venni fiatalokat. Vitákban tisz­táztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság soraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tagságra von szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömö­rít, hogy kommunistákat nevel­jen belőlük. A szocialista épí­tés kezdeti időszakában Ma­gyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik minden­kinél különbnek tartották ma­gukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden em­ber pártonkívülinek születik, és azután lesz valamilyen úton- módon kommunista. E tekintet­ben tehát az emberek egyfor­mák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gon­doljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunis­tát jellemzi. Ez pedig alapve­tően az, hogy a kommunista a a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelkedése a legfontosabb. Szocialista öntudatra is áldozatkiszsigre nevelni Hazánkban a szocialista köz- gondolkodás tért hódít, erősö­dik a' szocialista öntudat és áldozatkészség. Erről tanúskod­nak a szocialista brigádmozga­lom és munkaverseny eredmé­nyei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek - erősödött az egyéni gyarapodásra való haj­lam, az önzés. Ugyanaz az em­ber néha a kollektívában szo­cialista módon, a saját szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közös­ség az elsődleges, és annak rendeli alá saját egyéni érde­keit, céljait, életmódját, élet­stílusát. Erre kell nevelni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kommunista le­gyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szelle­mében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválasztha­tatlan a nép életkörülményei­től és életszínvonalától. Ma­gyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörül­mények nem rosszak. Ezt álla­pítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek- mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fiatal­ságra is, hiszen van ennivaló­ja, tud öltözködni, van munká­ja. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és látnak ele­get, s nézzék meg, hogyan él­nek kortársaik a tőkés világ­ban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok ará­nya, s munka nélkül nincs iga­zi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor meg­felelő bért kapnak, amiért vá­sárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt je­lenti, mint a felnőtt embernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánk­ban az ,általános iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvég­zi. Középfokú képzésben a megfelelő korosztály 96 száza­léka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a középis­kolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rendszer- ben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába ve­szi a műveltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkongresz- szus is foglalkozott az ifjúság problémájával. Ezek közül ket­tőt említenék: az egyik a la­káskérdés, a másik a pálya­kezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan ja­vítani szándékozunk a helyze­ten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új la­kásba. Mindemellett jogos igény, hogy javuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is pró­bál kezdeményezni. Nem isme­rem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szó­ba sem kerülhetett, hogy mind­járt kétszobás, összkomfortos lakásban induljon a család­alapító fiatalember élete. Ak­kor az volt a fiatal vágya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyen, ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell nekünk mindenekelőtt elő­segíteni, többféle módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. El­hiszem, hogy egy fiatalember önálló komfortos lakást szeret­ne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei le­hetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egy- csopásra egyetlen társadalom sem tudja megadni. Lehetet­lenség, hogy mi egy fiatalem­bernek húsz vagy huszonegy éves korára garantáljuk a la­kást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „ülj be, testvér, a készbe, éljen a szocializmus". Ez így nem megy, ezért neki is kell va­lamit tennie. A jogos igényeket számon- tartjuk, és azok teljesítésére tö­rekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a társadalom is. Egészében véve — azt hi­szem — ifjúságunk helyzete, je­lene elfogadható, jövője szép és biztos. 0 fiatalok eleget tesznek kötelezett­ségeiknek Ifjúságunk erkölcsi, politikai állapota megfelelő. A fiatal korosztályok óriási többsége ta­nul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben és brigádmozgalomban, önkéntes építőtáborokban. Itt már szóba hozták a védnökségeket, ame­lyek nagyon fontos segítői a szocializmus építésének. Meg­említem Poksot, bár sok más példa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elvtárs is szólt arról, hogy fiataljaink Uszty-llimszk- ben és az orenburgi gázve­zeték építésében is becsük letet szereztek a magyar név­nek. Sőt van olyan tapasztalat, hogy a magyarok külföldön jobban igyekeznek és a nemzet becsületére többet adnak, mint itthon. A világban sokfelé dol­goznak magyar munkások, és általában dicsérik a munkájukat. De jó lenne, ha itthon is min­denütt ugyanezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeiknek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tar­tani hazánk és a szocialista or­szágok védelmi erejét. Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerül­jenek és a maguk akaratát erőszakolják rá az emberiség­re. A népek már tudják, hogy mit várhatnak a kapitalizmustól és az imperializmustól. Min­dent meg kell tennünk és meg is teszünk a megfelelő színvo­nalú honvédelemért. A fiatalo­kat is ilyen szellemben kell ne­velnünk. Minél erősebb védelmi képességünk, annál inkább ele­jét vehetjük az imperialisták mindenféle vérmes reményeinek és kalandor akcióinak. Ez is a béke szolgálata és védelme! Mindent összevetve én a szerény megfoqalmazás híve vagyok: az ifjúsáq általános helyzete, anyagi, erkölcsi és po­litikai állapota jobb méq lehet, rosszabb ne legyen soha! Eszméink melletti határozott kiállásra van szükség A KISZ feladatai között az első helyre teszem az eszmei­politikai nevelést, tudományos világnézetünk, a mancizmus—le- ninizmus terjesztését, és a párt politikájának megvalósítását. Sok vita volt annak idején a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen szerepe van ebben a taglétszámnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamely területen — bár nem teljesen független a taglét­számtól — elsősorban ott mu­tatkozik meg, ahol politikája érvényesül. Ez bizonyos értelem­ben az ifjúsági munkára is ér­vényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt politikája minden kérdésben és mindenhol meg­felelően érvényesüljön. Ennek érdekében elveink, rendszerünk, eszméink mellett ki kell állni. A KISZ-kongresszus elé ter­jesztett jelentés és .az elnöki megnyitó is említést tett arról, hogy a tanácskozást megelő­zően helyenként éles, élénk vi­ták voltak. Itt hozom szóba azt a jelenséget, hogy a párt poli­tikájának helyeslése, a széles körű egyetértés nyomán a fel­nőttek egy része elszokott a vitától, attól, hogy szembeszáll­jon a zavaros nézettel, rámutas­son az igazságra. A felnőttek és a fiatalok ha­tározott kiállására vnn szükséa, a helytelen nézetekkel vitat­kozni és velük szemben ér­velni kell. Ezek között ta­lálható olyan, ami a nyugati világból származik, tőlünk ide­gen, sőt esetenként ellenséges. A fiatalokat különösképpen se­gíteni kell abban, hogy ismer­jék fel az ellenséges, antikom- munista, antiszocialista nézete­ket. Hiszen előfordulhat, hogy valamely nézet ellenséges tar­talmát az a fiatal sem ismeri fel, oki azt terjeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szilárdan kiállni és vitatkozni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a hon­védelem, a művelődés, a sport nemcsak a társadalomnak, ha­nem elsősorban magának a fia­talnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizenéves gye­rek kijelenti oz apjának, nem tanulok neked tovább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az ap­jának, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, hanem elsősorban saját magának tanul. S nem csak a társadalomnak, hanem önmagának is dolgozik, saját jövőjét is építi. Ugyanígy a honvédelmi kötelezettség be­csületes teljesítésével saját éle­tét és jövőjét is védelmezi. Az eszmei, erkölcsi nevelés­ben nagy szerepe van a csa­ládnak, az iskolának, a társa­dalomnak, amibe természetesen beleértem a pártot és a KISZ-t is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint egy termé­szeti lény. Ahhoz, hogy ember­ré váljon, hogy az emberi ma­gatartási normákat megtanul­ja, a társadalom hatása szük­séges. Az első, aki neveli, ta­nítja, a szülő: a második a ta­nító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társada­lom, az idősebb nemzedék. Az embereket szocialista öntudat­ra, hazafiságra és internacio­nalizmusra, a munka megbe­csülésére, politikai és erkölcsi igényességre, bátorságra kell nevelni. A fiatal ebben az ér­telemben legyen „idealista”, és harcoljon az eszmék tiszta ér­vényesüléséért. Később rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben naav a példa ereje. Mert ha valaki nem úgy Plenáris Tegnap délután az Építők Rózsa Ferenc székházában ple­náris üléssel folytatta munkáját a kongresszus. A tanácskozáson jelen volt Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagjai. Az elnöklő Pál László bejelentette: ifjúsági és felnőtt dolgozó kol­lektívák, tanulóközösségek táv­iratok százaiban kívántak ered­ményes munkát a küldötteknek. Mi több: sok helyütt vállaltak a kongresszus tiszteletére kom­munista műszakot, amelynek el­lenértékéből egyebek között if­júsági lakásalapot létesítenek. Ezt követően folytatódott a kongresszusi dokumentumok fö­lött a vita. A kongresszuson felszólalt Pozsgay Imre művelődési mi­niszter, aki a Minisztertanács üdvözletét, jókívánságait tolmá­csolta a küldötteknek. A többi között kiemelte: a párt Közpon­ti Bizottságának 1970-ben ho­zott ifjúságpolitikai határozata, s az annak nyomán született if­Kedves esemény zajlott le a felszólalások sorát megszakítva. A kongresszusi terem bejára­tánál dobszó harsant, s a szé­lesre táruló ajtón 400 budapes­ti piros- és kéknyakkendős ér­kezett zászlókat lobogtatva a kongresszus köszöntésére. Elő­léptek szószólóik — Pribadi Hanna, a XI. kerületi Keveháza utcai általános iskola nyolcadi­kos diákja, az egy évvel „if­jabb” Schönwald Judit, a fe­rencvárosi Ifjúmunkás utca 1. számú Általános Iskola tanuló­ja és a kisdobosok képviselője, Horváth Zoltán, az“ óbudai Mó­kus utcai Általános Iskola har­madik osztályosa. él és nem úgy cselekszik, ahogy azt hirdeti, akkor szavának nincs hitele. S rendkívül fontos nevelési módszer, hogy a fiata­loknak feladatokat adjunk, s bízzunk bennük. Ha a fiatalem­berben ambíció van, arra épí­teni lehet, mert többre képes, mint az előző nemzedék. Mór az indulásnál nagyobb az alapműveltsége, több az isme­rete, a tárgyi tudása. B KISZ számíthat a pártra, a kormányra Kedves Elvtársak! A KISZ X. kongresszusának eredményes, jó munkát kívá­nok. Úgy gondolom, hogy mi­ként a párt XII. kongresszusa, az országgyűlési és tanácsi vá­lasztások, majd a szakszervezeti és a népfrontkongresszus, ak­ként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szi­lárdságát, ifjúságunk tettre készségét és újabb lendületet ad a szocialista építéshez. Amit eddig itt láttam és hallot­tam, az biztató. A pártszerve­zetek eddig is segítették és a jövőben is segíteni fogják a KISZ munkáját. Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb generációnak nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bizott­sága nevében kijelenthetem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele -, hogy a KISZ a jövőben is bizton számíthat a pártra és a kormányra a ma­gyar ifjúság nemes céljainak valóra váltásában. Azt kérem a Kommunista Ifiúsáai Szövetség tisztségviselőitől, KISZ-tagjaitól, valamennyi fiataltól, hogy dol­gozzanak becsülettel, s bízza­nak abban, hogy a szocializ­mus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek jegyében éf és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog életet. ülés júsági törvény hosszú időre ha­tározta meg a társadalmunk e rétegével kapcsolatos feladat tait. A törvény »szellemének megfelelően növekedett az ál­lami szervek, gazdasági intéz­mények felelőssége az ifjúsá­gért, s ez tettekben is kifejező­dött. Az elmúlt években nagy­mértékben javultak a nevelés, a képzés feltételei, gyümölcsö­zőbbé vált a KISZ és az állami szervezetek együttműködése, mindenütt nagyobb figyelemmel fordultak az ifjúság helyzete, problémái felé. Jakab Sándor, a SZOT főtit­kár-helyettese emlékeztetett ar­ra, hogy a szakszervezetek négy és fél milliós tagságának egy- harmada, s a tisztségviselők több mint fele fiatal. Nagy ré­szük éppen a KISZ-munkában szerzett mozgalmi tapasztalatot, jártasságot a közügyekben, el­kötelezettséget a haladás, a szocializmus ügye mellett. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának előkészítése során több tízezer fiatalt vá­lasztottak meg bizalminak, szakszervezeti vezetőnek. A tanácskozás elnöke meg­köszönve az 1 200 000-es úttö­rősereg küldötteinek kedves szavait, bejelentette: kongresz- szusi ajándékként a pajtások vigyék hírül társaiknak azt, hogy az ifjúsági szövetség tag­jai az Úttörőszövetség 35. szü­letésnapja tiszteletére vállalják valamennyi megyében, város­ban és járásban egy-egy sport­pálya, játszótér felújítását s azt, hogy társadalmi munkában felépüljön egy új, margitszigeti úttörőstadion. A plenáris ülésen 18-an szó­laltait fel. Ezzel a kongresszus szombati munkanapja befeje­ződött.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom