Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-20 / 136. szám

1961. május 20., szerda Dunántúli Tlaplo ■gy lek ed Un le mi Ha nem egyformák a feltételek... Tájékoztató Komlón, vita Sikondán Pofon Ismerősök kérdezik, hallot­tad-e azt a bizonyos rádióri­portot, amelyből kiderült, hogy — Budapest közvetlen környé­kén — T. községben egyik pe­dagógus ütlegeli a nebulókat, és ez nagyon ronda dolog, megmondta a nyilatkozó mi­nisztériumi osztólyvezetőnő is, milyen mélységesen elítélendő ez a nevelési módszer, és hogy az illető tanár ezzel szakmai képzettségének silányságáról tett tanúbizonyságot. „Ez így igaz - feleltem — mellesleg jó­magam is hallottam a ripor­tot." És fölháborodtam. Egyszer magán a puszta tényen. Utáno pedig elszomorodtam amiatt, hogy egyre gyakrabban hallani testi fenyítésről, holott külön­böző szintű fórumok, továbbá a sajtó, rádió, televízió igazán tapintatosan' hívja fel némely eltévelyedett tanár figyelmét egy alapvető szabályra: ne üsd meg a gyereket. Mégis meg­üti. Kínos dolog erről beszélni, mert nagyon sok pedagógus bár a testi fenyítést mellőzi, ám el nem ítéli. Szemet hunynak, hátat fordítanak, mondván: mit csináljon az a szerencsétlen, ha semmi más fenyítési eszköz nincs a kezében? Amikor akad­nak olyan istenverte rossz kölykök, hogy már puszta meg­jelenésük láttán viszket a tanár tenyere? Mert szemtelenek, mert javíthatatlanok, mert már- már emberi méltóságában sértik meg a tanárt, tanárnőt. Ez is igaz, a fene egye meg. De hát gondoljanak bele: a felnőtt ember is (van ilyen elég!) halálra idegesíti felnőtt embertársát, mégsem csaphat oda neki, mert ha az önbírás­kodás — láncreakció gyanánt — elharapódzik annak követ­kezményére jobb nem gondol­ni .. . Hát akkor üssük a gyen­gébbet? A hat-nyolc-tíz eszten­dős gyereket? Vagy a kamaszt? Hogy aztán ezek az emberkék egy életen át utálattal gondol­janak vissza arra a pedagó­gusra, aki eldöngette őket, mert nem az ütés -, azt ki lehet he­verni —, hanem a megalázott- ság hagy kitörölhetetlen nyo­mot. Igen, tudom, az érettségi találkozókon, a tiz-tizenöt-húsz év múltán megszervezett össze­jöveteleken minden megszépül, kifényesednek az iskolai évek is, amíg . . . van még bor az asztalon, s amíg az „osz­tály" ismét szét nem széled. Aztán a fény kialszik és meg­maradnak o sötetebb foltok . . . Mondom, az ismerősök köré­ben az említett eset vitát vál­tott ki, majd újabb és újabb történeteket meséltek el, nap­jainkra vonatkoztatva. Hogy például: egyik iskola „pedellu­sa" hol nylonszatyorral, hol kopott aktatáskával „kedélye­sen” hátba vágja az udvaron vagy a folyosón hancúrozó gye­rekeket, csakhogy a táskában ott van egy literes üveg, amely­nek tartalmát már kiitta, vagy kiinni készül . . . Aztán: X. tanár — a többi nem, csak ő! — szin­te rendszeresen osztogatja a pofonokat, nyakleveseket, leg­utóbb egy fadarabbal toldotta meg a karját, úgy hatásosabb a módszer. De ugyanez az X. tanár úr a diákokat kiviszi a gyümölcsösébe és szépen meg is művelteti velük, „hadd ta­nuljanak a gyerekek egy kis kerti munkát" —, és itt is ki­oszt néhány pofont, napszám- bér helyett. . . Az elmúlt évek során magam is írtam néhány történetet, ab­ban a reményben, hogy majd elapadnak a testi fenyítéssel kapcsolatos panaszok. Azért még mindig reménykedem. És főleg bízom azokban, akik ugyan eddig szemet hunytak — rosszul értelmezett kollégialitás jegyében — de egyszer mégis körülnéznek és leintik társukat.! Rab Ferenc Parkolunk, de kogyan? gött állnak a gépjárművek, amikor egy trabantos érkezik. És két kocsi közé, rójuk majd­nem merőlegesen befurakodik. Hogy az ilyen beállás itt nem szokásos? Törődik is ő vele .. . Még egy gondolat: a temető előtti parkolóban felfestett „ket- reíek" túl levegősek inkább Cadillacra, Pontiacra, Chevro­letre méretezettek, nem pedig Trabantra és más. kevésbé hosz. szú járgányra. Ha egyszer új­rafestik itt a téglalapokat, ta­lán a kisebb méret, a rövidebb „udvar" is megtenné, azzal is lehetne plusz férőhelyre szert tenni. Végül még egy megfigyelés, színhelyre és időpontra való utalás nélkül, mert általános ta­pasztalat. Ha a belvárosban, az egymás hátsó részébe érő parkoló kocsisorokat vesszük szemügyre, siralmas a látvány, Egy-másfél, sőt nemegyszer két métert is hagynak egymás kö­zött a frissen beállók, nehogy még valaki más is beférkőzhes­sen közéjük várakozási céllal. Jó lenne, ha ezen is tudnának változtatni az érintettek, mert könnyen elképzelhető, hogy egy­szer ök is az emiatt szítkozódók között találják magukat.. . H. L. Tüskés Tibor előadását tartja Várkonyi Nándorról Könyvtárat neveztek el Várkonyi Nándorról Koszorúzás és emlékünnepség Kiadásra váró gazdag hagyaték Várkonyi Nándorról, Pécs szellemi életének hat éve el­hunyt, kiemelkedő alakjáról ne­vezték el tegnap a város leg­szebb könyvtárát, a Nagy Jenő utcai 1. számú fiókkönyvtárat. A névadás évfordulóhoz. Várko­nyi Nándor születésének 85. év­fordulójához kapcsolódott. Ez alkalomból a város kulturális életének, a helyi írócsoportnak képviselői valamint a Várkonyi család tagjai megkoszorúzták Várkonyi Nándor sírját a pécsi központi temetőben. Itt Berták László, a Magyar írók Szövet­sége Dél-dunántúli Csoportjá­nak titkára, a Pécs városi Könyvtár igazgatója emlékezett Pécs egykori tudós könyvtárosá­ra. A koszorúzást emlékünnepség követte a Pécs városi Könyvtár 1. számú fiókkönyvtárában, amely tegnaptól fogva Várko­nyi Nándor nevét viseli. Az ün­nepségen közreműködött a pé­csi Ifjúsági Ház zenekara és ifj. Kőmíves Sándor színművész, aki Csorba Győző versét olvas­ta fel. Ezután hangzott el Tüs­kés Tibor író előadása Várko­nyi Nándorról, akit Németh László „Pécs szent emberének” nevezett, és akinek életműve a tudomány és a művészet har­monikus együttélését jelképezi. Tüskés Tibor figyelmeztetett arra, hogy Várkonyi könyvei, azoknak legújabb kiadásai bár­ki számára hozzáférhetők, mégis „ébreszteni" kell őt. Hátraha­gyott munkáinak, kéziratainak feldolgozása ma is igény és fel­adat. Gazdag levelezése is pub­likációt kíván. Most, hogy Pé­csett utca után könyvtár is őrzi az egykori tudós könyvtáros, Várkonyi Nándor nevét, ismét megfogalmazódnak ezek az igények mindazok körében, akik ismerték Várkonyi Nándor mun. kásságának értékeit, egyénisé­gének hallatlan mozgatóerejét. Gállos Orsolya „Várakozó” gépkocsik a főpályaudvaron Legyünk tekintettel társainkra A gyanúm beigazolódott: or aulós. ha pécsi, nem tud . má­sokra is tekintettel parkolni. Ter­mészetesen a kivétel ebben az esetben is erősíti a szabályt, de hát ez az általános tapasztala­ton nemigen változtat. A színhelyek és az érvek. Konzum Áruház környéke. . Indianapclisi" rajttal, azaz egy­mással párhuzamosan várakoz­nak a kocsik az áruház és a zsinagóga előtt. De hogy? Né­hol legalább másfél méterre állnak egymástól az autók, ami ugyebár luxus. Mert minden ne. gyedik parkolóhelynél még le­hetne spórolni még egy „ketre­cet", s ez az ínséges időkben nem utolsó szempont Igaz, a beállás rendjét szabályozó fel­festés lekopott, így mindenki úgy sorakozik be a parkolóba, ahogy éppen akar. S nem min­dig arra is tekintettel, hogy mások is — minél többen — odaférjenek. Főpályaudvar. Körülbelül 10 autó fér el a nagyállomás előt­ti parkírozóban, ami viszont nem fizető. Biztosan nem ártana, ha az lenne. Mert mit tesz jó né­hány pécsi autós? Hajnalban a Mecsekkel felutazik Pestre, és kocsiját az esti visszaérke­zésig otthagyja a pályaudvar előtt. Nem is csoda, hogy nap­közben kevés remény van itt üres parkolóhelyet találni. Köztemető. Fotós kollégám­mal éppen az itteni, felfestett parkolót figyeljük, ahol az út­tal párhuzamosan, egymás mö. Nyolcvan kilónyi kvarcóra a csempész autójában Jugoszláv óracsempész fölött ítélkezett kedden a Győri Me­gyei Bíróság. Mladenovic Gra- nimir 26 éves, Bécsben dolgozó jugoszláv vendégmunkást 1981. február 3-án a soproni közúti határátkelőhelyen leplezték le. Kocsijában - különböző helye­ken elrejtve — 1685 különböző típusú kvarcórát találtak, s a lefoglalt órák mennyisége súly­ra is tisztes — 80 kilót nyomott —, belföldi használati értékük pedig 1 millió 132 ezer forintot tett ki. A csempész a bíróságon az­zal védekezett, hogy nem tudott a rakományról, a kocsi az uta­zás előtt szervizen volt, bizo­nyára akkor rejthették el benne a nagy tömegű órát. A bíróság a védekezést nem fogadta el és csempészés bűntettének el­követése miatt Mladenovic Gra- nimirt 10 hónapi, börtönben le­töltendő szabadságvesztésre ítélte, s úgy rendelkezett, hogy a büntetés letöltése után a csempészt utositsák ki az or­szágból. Az ítélet jogerős. A megyei művelődési központok igazgatóinak keddi programja Öregek napja Azok, akik szép időben, dél­előttönként a pádon beszélik meg a világ folyását, talán tavaly ilyenkor találkoztak elő­ször, s ismerkedtek össze Kert­városban. Vagy tavalyelőtt, az­előtt. Hiszen a Hazafias Nép­front Pécs Ivov-kertvárosi I. sz. alapszervezetének nótanácsa és a Vöröskereszt alapszervezetei évek óta szerveznek „öregek napját" az Anikó utcai általá­nos iskolában. Mint idén is. tegnap délután. Az asztalokon virágok, üdítők, sütemények, a szabadon ha­gyott kis területen a gyerekek műsoros köszöntői. Azoké a gyerekeké, akik napközben ta­lán némi bosszúságot is okoz­nak az idősebbeknek, meg nem érthetve az öregkor bánatait és örömeit. Talán azokat a könny­cseppeket sem értették a ki­csik, amit az óvodások, iskolá­sok tánca követett, s azt o Japsot sem igazán, amit a ke­rületi bölcsődék dolgozóiból alakult énekkar érdemelt. Ezek okát csak az öregek tudhatták igazán, azok, akik életnyi esz­tendők után kerültek számukra alapvetően más életformába, lakótelepibe. De kóstolva a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola KISZ-eseinek süteményét, be­szélgetve múlatni az időt - így segít lakóhellyé változtatni a lakás helyét az öregek napja. b. I. hogy maga után hagyjon? Ho­gyan érvényesülhet egyformán minden magyar állampolgár al­kotmányos joga a műveltség megszerzésére, ha a települé­sek, megyék és országrészek között olyan nagy különbségek vannak az intézményi ellátott­ságot illetően, mint Magyaror­szágon? Ilyen súlyú kérdések szerepelnek a hétfőn Pécsett megkezdődött megyei művelő­dési központ vezetői országos tanácskozás napirendjén. Amint Ács Miklósáétól, a Népművelé­si Intézet igazgatójától meg­tudtuk, az intézet őszre egy összefoglaló tanulmányt sze­retne letenni a művelődési kor­mányzat asztalára az intéz­ményhálózat szervezettségi hely­zetéről. A tanulmány egyben javaslatot is tartalmazna a kor­szerűsítés módozataira. Ehhez gyűjtik most minden felhasznál­ható formában az információ­kat, s ezt a döntéselőkészítő munkát szolgálja a háromnapos pécsi tanácskozás is. A megyei művelődési közpon­tok vezetői, továbbá a Népmű­velési Intézet képviselői ked­den Komlóra látogattak. A Má­jus 1. Művelődési Központban dr. Varga János, a komlói Vá­rosi Tanács közművelődési cso­portvezetője és Páll Lajos, a mű­velődési központ igazgatója számolt be a komlói intézmé­nyek integrációjának három­éves tapasztalatairól. A bá­nyászvárosban 1977. július 1- gyel a Május 1. Művelődési Ház irányítása alá helyeztek tizenegy kulturális intézményt, közte ifjúsági házat, múzeumot, klubkönyvtárakat. Ezekhez to­vábbi „telephelyek" tartoznak: Márévár, a sikondai tószínpad, üzemi klubok, a mánfai temp­lom stb. Tizenöt vállalat írt alá közös fenntartási szerződést a központtal, s ez a munkásmű­velődés ügyének is használ. A népművelők jó benyomá­sokkal távoztak Komlóról. A két nap során összegyűlt tapaszta­latokat kedd délután Sikondón vitatták meg. Ma délelőtt a pé­csi tv-presszóban tartott üléssel zárul az eszmecsere. H. J. Lehet-e azt várni, hogy egy falusi vagy kisvárosi művelődé­si ház ugyanazokat a szolgál­tatásokat nyújtsa, mint a me­gyei művelődési központ? Egy­általán: melyek azok a tevé­kenységi-formák, amelyek még a művelődési intézmények pro­filjába tartoznak? Szükségsze- rü-e, hogy a közművelődés tömködje be azokat a lyukakat, amelyeket az iskolai oktatás hagy maga után, pontosabban amelyeket nem volna szabad A temetőnél lévő levegős „ketrecek" és a furcsán parkoló Trabant. Elférne hosszában is, de akkor tolatni is kellene. Arra viszont már nincs ideje, bár helye lenne hozzá. Vendégségben a fiataloknál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom