Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)
1981-05-17 / 133. szám
A sebész együtt szenved a beteggel Czani letette a szi két Az a kórházi éjszaka tíz év után jutott ismét eszembe. Kollégám édesanyját vittük fel a lépcsőn — a pécsbányai kórház sebészeti osztálvóról Hormai Mihály rohant elénk. Karjaiba vette a fuldokló idős asszonyt. Csak annyit mondott, rögtön telefonál az osztályvezető főorvosért. — Most mór semmi baj nem lesz — nyugtattam barátomat. Azon az éjszakán félálombon voltam, amikor dr. Gogev Czani bejött a kórterembe, minden beteget megnézett, néhánynak a pulzusát ellenőrizte, másoknak a kötését, nem vérzett-e ót. Kitakarta sérült tébam, leheletfinomon tapintotta meg az elszakadt inakat, amikor keze alatt megrándult a bokám, elvette kezét és csitított: — Tudod, most már semmi baj. Mint mondja: nem emlékszik sem erre, sem a qégemetszésre, ami akkor meqmentette kollégám édesanyját. Nem csodálkoznék: négy évtized alatt legalább harmincezer műtétet csinált, amelynek egyharmada nehéz sebészi beavatkozás volt. Az utolsó néqy esztendő műtéti naplójában lapozgatok, ennek alapján lehet megbecsülni, hányszor állt a műtőasztal mellett. — Tudod, inkább megmutatom a kertet, nem szeretek én a munkámról beszélni. Még mindig érezni, hogy nem magyar az anyanyelve. A gyönyörűen megmunkált kerten meglátszik, hogy jócskán örökölt családja ősi mesterségéből. Kukoricát darál a csibéknek, friss füvet dob a nyulaknak, aztán a lugas friss hajtásait nézi, talán a héten méq permetezni is kellene. Alkonyodik, szemben a Mecsek már egyetlen sötét folt, az erdő álmosítóan friss, hűvös illatot áraszt. Istenáldásvölgy felett kékes ködök úsznak, távolabb a külfejtés hegymarói dübörögnek. Fél- száz éves szelidgesztenyefának támaszkodva évszázadot megy vissza családja történetében a főorvos. — Tudod, még 1880-ban öregapóm jött magyarorszáqra, 1910-ig kertészkedett, aztán fiaira hagyta a bolgárkertet. Én tizennyolc éves koromig anyámmal éltem, az észak-bulgáriai Tirnovóban, ott is volt egy kis birtokunk. Az érettségi után, pontosan 1934. szeptember 15- én hajóra szálltam, és szeptember 26-án léptem át a pécsi egyetem küszöbét, 1940. december 7-én doktoráltam. Minden dátumra jól emlékszik. Most újból fontossá váltak: két hónapja szabadságon van, talán örökre letette a szikét, sokat gondol o múltra, lányaira szeretné hagyni családja írott történetét. — Huszonhat éves koromban, 1942. december 7-én behívtak katonának, aztán a háború alatt a bolgárok itt Magyarországon behívtak még egyszer. Közben már az egyetem elvégzése után ugyanis Pécsett, az 1-es számú klinikán dolgoztam. Egészen 1952. június 5-ig, akkor kerültem a Pécsbányai városi Kórházba. Huszonkilenc évig dolgoztam itt... A sebészfőorvos együtt megy nyugdíjba az öreg kórházzal. Dr. Gogev Czani számára most egyszerre minden jelentős fogalommá válik, amely azelőtt úgy vette körül, mint a levegő, amely nélkül ugyan nem lehet élni, de amit csak akkor veszünk észre, ha nincs. Amikor fáradtan hazament. szeretett egyedül lenni, a kertben szösz- mötölni, szerette a csendet. A kert az orvosi munka után a mindene volt. Ö maga is elismeri : — Azelőtt szerettem a magányt, most azonban alig várom, hogy jöjjön valaki. Azt latolgatja, hogy ha nem ég le a Megyei Kórház szülészeti osztálya, talán még néhány évig élt volna az öreg bónyatelepi kórház, talán akkor ő sem ment volna nyugdíjba. Az öreg kórház . . . 1916-ban a DGT legényotthonnak építette, később alakították ót kórházzá. Az ötvenes években egyszer a minisztériumból lejött egy fiatalember és azt mondta: erre egy fillért sem szabad költeni. Azóta valóban csak foltozgatták: a folyosókat tálalóvá, kezelővé alakították. Nem volt lift, a súlyos, mozdíthatatlan betegeket ágyastól kellett mozgatni. És mégis: hetente kétszer és minden hónap ulol'O* só szombatján, vasárnapján ide hozták a balesetet szenvedett betegeket, az emberek tízezreit gyógyították meg. — Tudod, nekem olyan segítségeim voltak, mint a Mike János, az az, aki futballista is volt, aztán később a Hormai Miska, a Nemere Péter, a Kulcsár Laci . .. aztán Németh Júlia és Hartig Béla, a műtősök. Az ő munkájukat nem lehet megfizetni. Sosem voltak fáradtak, mindent előkészítettek a műtőben. Bélának természetes paraszti esze volt, például egyszer egy combszögelésnél a hátam mögül odaszólt, hogy főorvos úr, tessék még egy kicsit meghúzni. Én megköszöntem. Nagyon sok éjszaka összetalálkoztunk a kórtermekben, pedig nekik a műtét után mór nem kellett volna a betegekkel törődni ... Csaknem teljesen besötétedett kinn, a pécsbányai templom vöröstégla épülete egyetlen fekete árnyék. Itt a szobában is tompított fényű lámpa ég, egy szamovár, nagy sötét íróasztal, előtte támla nélküli nyeregszék, a zsúfolt könyvszekrény kap hangsúlyt, a másik szobában súlyos, sötét barokk bútor, o harmadikban egy örökmécses ég. Úgy érzem, erről nem szabad kérdezni . . . Biztosabb talajt keresünk mindketten: — Hát persze, hogy voltak kudarcok is. Tudod, a sebész együtt szenved a beteggel. Amikor itthon csengett a telefon, valamim rögtön fájni kezdett. Ha megszólalt Pipi néni és mondta: főorvos úr, kapcsolom az osztályt, én már nem tudtam enni, bármilyen jó volt is az ebéd, kiment az ólom a szememből egyetlen pillanat alatt, bármilyen fáradt is voltam. Persze, a kollégák csak azt mondták, lehetőleg közömbös hangot erőltetve: nincs semmi különös, de . . . puffad a has, nem mennek a szelek, akkor mór rohanni kellett. Egyszer, emlékszem, egy porcelángyári asszony esetére. Műtét után benéztem hozzá, rögtön láttam, hogy baj van: békanyak, bevér- zett, kezdett kékülni. Struma- műtét volt. A 12-es kórteremben feküdt, még négy-öt beteg volt a szobában. Megfogtam a pulzusát, ödémás, vizenyős, nehéz légzése volt, aztán elállt a légzés. Letéptem a kötést, szétszakítottam a sebet, kidobtam a véralvacsokat. Csak ezután vittük a műtőbe. Akkor egy perc késés a véget jelentette volna. Megmentettük. A többi beteg úgy megijedt, hogy mind elszaladt. Voltak nehéz esetek: egy beteget délben eszméletlenül vittünk a műtőbe, este nyolcig operáltuk. Másnap a buszon hátat fordítottam a lányának, hogy ne kérdezzen semmit. Meggyógyult. A mi szakmánkban a trombózis, az embólia a rém, 10—14 nap a kritikus időszak, azért is mondjuk a betegeknek, hogy a műtét utón minél előbb és minél többet mozogjon. Rámnéz. — Te is leadhatnál ám öt-hot kilót. Nagyon sok betegem a f£|, „jólét betegségében” szenvedett. A sebész nem szereti a kövér embereket. A háború olatt még a gyomorfekélyesek is meggyógyultak. A súlyos epeköves betegeimtől mindig csak azt kérdeztem: hány disznót vágott? Mindig itt lehetett a baj forrását keresni. A haja már teljesen fehér, szemöldöke árulkodik azonban milyen sötét lehetett. Valószi- nűtlenül fekete maradt, mögötte hihetetlenül fiatalos élénk barna szeme, fiatalos alakja még csak sejteni sem engedi valódi korát. Jó lenne még nyerni ettől az embertől, olyan életerősnek tűnik. Alig elképzelhető, hogy többé ne vegyen sebészkést kezébe, vagy legalább az évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalataiból vissza ne hagyjon valamit. — Amikor dolgoztam, hajtottak a betegek, nem értem ró címeket szerezni, tudományos munkát végezni. Most olyan hirtelen jött az egész, csak ezt az egy műtétnaplót hoztam haza, pedig sok mindent lehetne elemezni: az epekő, epehó- lyaq-qvulladás, hasnválmiriqy- gyulladós, gyomorvérzés, a struma különböző eseteinek vizsgálata bizonyára hasznos lenne. Dehót össze kellett volna szednem a kórlapokat. Tudod, láttam egyszer egy filmet, amely arról szólt, hogy 23 óra múlva elpusztul a föld, az emberiség. Óráról órára nagyobb lesz a pánik, egyre jobban félnek oz emberek. Számomra talán így jobb: nem kellett a napokat számolni, hogy még ennyit dolgozom, még ezt csinálom meg. Annyi mindent megoldottunk. Régen napokig kellett figyelni, honnan ered a vérzés, ma a gyomortükrözéssel könnyebb kimutatni, hogy csak egyetlen példát mondjak. Egy valamiben azonban úgy érzem visszafelé haladunk. Az emberek közti kapcsolatokban egyre nagyobb az űr. Amíg dolgoztam, ezt nem éreztem ennyire, mint most, amikor nagyon sok időm van gondolkodni. Például azon is, hogy ilyen korban, mint én is vagyok, már nem okosnak kell lenni, hanem bölcsnek.?. Lombosi Jenő A család társadalmunk alapvető fontosságú egysége Á tanácsok családpolitikai tevékenysége Az emberközpontúság társadalmunkban azt is jelenti, hogy családközpontúság. Az emberek többsége családba születik, családban nevelkedik, családban él Olyan megtartó és ösz- szetartó erő ez, amit mikroszin- ten a leglényegesebbnek kell tekintenünk. Nem véletlen, hogy a társadalmunk fejlődésére vonatkozó főbb dokumentumok sokoldalúan és hangsúlyozottan foglalkoznak a családdal. A családpolitika az állami és társadalmi szervek tevékenységének szerves részét képezi, amely — mint a Baranya megyei Tanács 1978. december 18-i ülésének előterjesztésében olvasható — a szakigazgatási szerveken belül külön-külön végzett, a családok helyzetére ható szociálpolitikai tevékenység koordinációját jelenti. Célja: a család belső viszonyainak megszilárdítása, funkciói ellátásának segítése, a társadalomhoz fűződő kapcsolatainak erősítése. Erről beszélgettem Albert Lászlóval, a Baranya megyei Tanács főelőadójával.- Baranyát sok tekintetben jellegzetes megyének tekinthetjük. Beszélhetünk-e helyi sajátosságokról a családok tekintetében? — Az 1970-es népszámlálás adatai szerint az akkori 119,615 család a népesség 85 százalékát foglalta magába. 100 családra 303 személy, ezen belül 76 — 15 éven felüli gyermek jutott. Az országos átlagnál az átlagos családnagysóq és a hozzájuk tartozíó gyermekek száma egyaránt magasabb volt valamivel. Pécsen ezzel szemben kisebb családnagyságról és kevesebb gyermekről beszélhet, tünk. Ezeknek az adatoknak a figyelembevételével, azt hiszem, ezen a területen nincsenek különösebb helyi sajátosságok.- A családpolitika nyilvánvalóan szerteágazó, komplex tevékenységet jelent, amely nagy körültekintést és o társadalom e szférájának alapos ismeretét tételezi lel. Miből indulhat ki napjainkban egy korszerűnek mondható családpolitika? — Semmi esetre sem szeretnénk a családok életébe közvetlenül beleszólni vagy beleavatkozni. A családpolitika fogalomkörébe tágabb értelemben beletartozik mindaz, ami a családok életét bármilyen formában érinti, boldogulását hátráltatja, vagy elősegíti. A lakáshelyzet, a kereskedelmi és szolgáltatói ellátottság, a bölcsőde, óvoda iskola, a tömegközlekedés, az egészségügy, a munkaügy, a pályaválasztás — mind olyan terület, amely lényegileg érinti a családok életét. Ezek családpolitikai vetületeivel, a családokra gyakorolt hatásával rendszeresen és megkülönböztetett figyelemmel kell foglalkozni. A családpolitika a család funkcióinak mondhatni: funkciórendszerének a figyelembevételével igyekszik rangsorolni a teendőket. Ezek között a funkciók között vannak olyanok, amelyeket többé-kevésbé állandónak, és vannak amelyeket változónak lehet tekinteni. Változatlan funkciói a családoknak például a népesség újratermelése és a gyermek- nevelés. Ismét fölerősödőben van az öregekről, betegekről való gondoskodás, a qazdasógi és érzelmi funkció. Egy adott települési szerkezeten belül is állandó változásoknak lehetünk' tanúi. Egy városrészbe, ahova túlnyomórészt fiatalok kisgyermekesek költöznek, mások a feladatok, mint ott, ahol idősebbek vagy egyéb — társadalmi szempontból — eltérő helyzetű emberek élnek. Nyilvánvaló, hogy a családpolitikai tevékenység alapvetően más feladatokra koncentrál például egy cigánylakta körzetben, mint ott, ahol ehhez hasonló gondok föl sem merülnek.- Napjaink sokféle vitáinak egyike-másika a családot is kikezdte. Sokan kétségesnek látják a család jövőjét és ezen belül a házasság jövőjét. Mi a véleménye erről?- A család fontosságát, jövőjét kétségbevonó vélemények többségét aligha lehet vitaképesnek tekinteni. Az ezen a területen folyó viták, megjelenő tanulmányok közül számunkra azok a legfontosabbak, amelyek konstruktív szellemben foglalkoznak o családdal. Véleményem szerint a megyei tanács ezzel kapcsolatos 1978-as ülésének előterjesztése jól jellemzi a jelenlegi helyzetet és egyben jelzi a fejlődés irányát is. Azt lehet mondani, hogy o csalódok összetétele, funkciója, a családtagok kapcsolata a szocialista elemek túlsúlyának az irányában változik. A házastársak egyenrangúsága mind szélesebb körben valósul meg, erősödik a házastársak között a kölcsönös megbecsülés és tisztelet A férfiak is egyre inkább részt vállalnak a családi munkamegosztásban, a qyermekek nevelésében. A család nyitottabbá válik a társadalom irányában, erősíti kapcsolatait a többi nevelési tényezővel, óvodával, iskolával, ifjúsági szervezettel. Pozitív irányban változik a szülők és gyermekek kapcsolata is. Ami a családpolitikai következtetéseket illeti, világosan látható, hogy a család befolyásolása csak összehangolt, a család egész életmódjára kiható intézkedésekkel valósulhat meg eredményesen.- A családpolitika ezek szerint, elsősorban hosszútávú feladatokat foglal magába. Milyen főbb elvek itt a meghatározók?- Mindenekelőtt az MSZMP XI. kongresszusának program- nyilatkozata, amely megállapít, ja: A család szocialista társadalmunkban az emberi együttélés alapvető közössége. Minden tevékenységével olyan feladatokat lát el, amelyek nem csupán oz egyén, hanem az egész társa- dalom számára rendkívül fontosak. A Munkaügyi Minisztérium családpolitikai irányelvei szerint a családpolitika a szociálpolitika szerves része. A tanácsok szempontjából ez a szakigazgatási szervek szerteágazó — családokat érintő — tevékenységének a koordinációját is jelenti. Ezért a családcentrikus szemlélet erősítésével jobban össze kell hangolni az ilyen jellegű szakigazgatási tevékenységet. További lehetőség a rendelkezésre álló anyagi eszközök koncentrált felhasználása, a gondoskodásra szoruló családok aktív felderítése, a szociális gondoskodás folyamatosságának biztosítása, ellenőrzése, a társadalmi és tömegszervezetek fokozottabb bevonása a területi családvédelmi munkába, a családvédelem terv- szerűségének biztosítása - és egy sereg egyéb lehetőség, ami. vei az adott esetben élni lehet és élni kell Bebesi Károly HÉTVÉGE 5.
