Dunántúli Napló, 1981. május (38. évfolyam, 118-147. szám)

1981-05-16 / 132. szám

1981. május 16., szombat Dunántúli Tlaplo 3 Gépkocsival külföldön... Leszakadt a dugattyú Lindaunál A hazaszállítás mintegy 16 000 forint A közelmúltban megjelent, „Kocsival Nizzában" című írá­somra, mely az autós turizmus egyik égető kérdését tette szó­vá konkrét eset kapcsán, töb­ben is telefonáltak szerkesztő­ségünkbe. Az akkori történet röviden: D. J. elromlott Dáciái motorját - melyről a francia szerelők megállapították, hogy javíthatatlan - kicseréltette al­kalmasint Renault motorra, s úgy tért haza nyaralásából. D. J. a javítás legolcsóbb változa­tát választotta. Hazatérte után a szavatossági igényéért perle­kedik, a kirótt vámösszeg eltör­lésében réménykedik. A telefonálók között akadt valaki, T. Z„ szintén pécsi la­kos, aki majdnem hasonló mó­don járt. Története közzététel­re kívánkozik. Közel 10 éves Austin kocsival járt 1979-ben az NSZK-ban, s hazatérése közben az ausztriai Lindauban kocsija tönkrement. Pontosabban: a motor dugattyúja leszakadt, s a hajtókar „kikönyökölt”, lyukat vágott a blokkban. S mindez az autópálya közepén. Több tele­fon után a „Swoboda" cég el­vontatta Steyermühlig, ahol egy javítóműhelyben felajánlották neki, hogy olcsón kaphat egy használt motort, s azzal vígan hazajöhet. T. Z. nem mert egye­dül dönteni; felhívta a bécsi követséget, ahol a következő ta­nácsot kapta: „A kocsi motor­ját nem cseréltetheti ki, de ha­za kell vontatnia, hiszen a gép­jármű nemzeti vagyonunk." Mivel T. Z.-nek fogytában volt a pénze, a követségtől kapott annyit, amennyi az Austin ha­tárhoz szállításához elegendő volt. A „Loos" céq csörlős von­tatóval egészen Sopronig von­tatta, onnan pedig néhány nap­pal később Pécsre hozatta a kocsit — autómentővel. A történet idáig érthetően „csendes”, mondhatnánk: a mindenhol segítő kezeket kapó turistánk végül is szerencsésen hazaérkezett. Igen ám, csak­hogy megérkeztek a számlák is. Az ausztriai autómentés-vonta­tás költségei előbb 40 százalék­kal, majd 3 százalékos kezelési költséggel felduzzadva — scbil- lingről van szó —, s a Sopron­tól Pécsig tartó vontatás sem volt ingyen, összesen közel 16 000 forintot kellett kifizetnie, úgy, hogy még szerencséjére le­gyen mondva, a 10 éves, motor nélküli Austint 9 ezerért el tud­ta adni. A különbözei 7 ezer lorint. És most tette fel telefonálónk a kérdést: Miért nem dönthet­tem úay. hogy az örea „csotro­gányt” otthagyom Ausztriában? Számomra az került többe, hogy hazahúzattam. S mi van, ha történetesen Spanyolországban történik mindez? Anyagilag tel­jesen tönkretesz ez a „hazaho­zatali kötelesség”. Vagy: miért nem választhattam a motorcse­rét, ami — lévén egy hasonló használt motorról szó — sokkal olcsóbb lett volna, s talán még ma is fut az Austin? A kérdéseket mi is föltesszük, remélve: csak akad illetékes, aki megpróbál válaszolni rájuk. Úgy véljük: a motorizáció mai fokán csak kéne már lenni va­lahol egy biztos kapaszkodónak. Egy olyan lehetőségnek, ami ad „kimagyarázkodási-mentési" módot a külföldi motorhibákra Mert a biztosító is csak akkor fizet, ha a kár kívülről „közelí­tette meg” személygépkocsin­kat. Magyarán mondva: karam­bol esetén. Ha a dugattyú „kö­nyököl ki” — a turista magára marad megannyi autómentő sárga angyal ellenére... Kozma Ferenc A fiatalok szexuális neveléséről Értelmes szóval A fizikai-lelki törésektől akarjuk megóvni a fiatal generációt Nem ritkaság, hogy már 13 éves korban sor kerül az első terhesség- megszakításra — ezt és még eh­hez hasonló riasztó tényeket a me­gyei KISZ-küldöttgyülés középisko­lás szekciójában hallottam először. A szexuális nevelésnek és fölvilá- gositásnak elképesztő hiányosságai vannak még ma is, s ez negatív következményekkel jár. Éppen ezért ment el a középiskolás szekcióba a POTE Szülészeti Klinikájának fia­tal orvosa, hogy mindezt elmondja, hogy tudatosítsa a számok bizonyí­totta veszélyt, s hogy fölajánlja a klinika 28 orvosának segítségét egy egészséges nemzedék érdekében. Az ott elhangzottak késztet­tek arra, hogy fölkeressem dr. Soponyai Józsefet és beszélges­sünk a fiatalok szexuális neve­léséről és a legsürgősebb fel­adatokról, — Hogy a helyzet kétségbe­ejtő, azt a számok mutatják cá- (olhatatlanul. Néhány adat a szülészeti klinikáról: a terhes-, ségmegszakitás a mi statiszti­kánkban már 13 éves kortól szerepel; a 15 évesek közül 22 páciensünk volt, 16 éves már 50, 17 éves pedig 90. S ez csak a mi klinikánk! Egyébként — nem mintha ez vigasz lenne —, a serdülő korúak nem kívána. tos terhessége világjelenség. Az USA-ban például 1950 és 1967 között ennek aránya 300 százalékkal emelkedett. — Mi az oka annak, hogy ilyen sokan egész fiatalon, nemegyszer még szinte gyerek­korban ezzel a problémával kerülnek a klinikára? — Nálunk elsősorban az, hogy sohasem beszélünk róla, csak amikor már késő. A téma a legtöbb családban tabu és — sajnos, még mindig — tabu az iskolákban is. A mai tizen­évesek pedig az akceleráció következtében biológiailag jó­val előbb válnak éretté, mint az előző nemzedékek. A tudati érés viszont elmaradt ettől, sőt, mintha hátrább tolódott volna. A felnőttek egyszerűen mintha nem lennének hajlandók tudo­másul venni a korai érettséget, s nem beszélnek időben gyere­keikkel szexuális kérdésekről. S nemhogy időben, de sokszor egyáltalán nem. S így történ­het meg az, hogy 12 évesen szül valaki — erre is volt már példa! A kollektív hallgatás miatt a probléma már társadal­mi méretűvé vált. Éppen ezért beszélni kell róla, mert nem mindegy, hogy a következő nemzedék milyen lesz, mind egészségügyi, mind pedig pszi­chés szempontból. Ha továbbra is agyonhallgatjuk a témát, ha egy „tiltott" dolog megreked a pikantéria szintjén, a helyzet csak rosszabbodik. — Ha valaki gyakorlatilag tu­datlanul, igen fiatalon kezdi a szexuális életet, annak nyilván­valóan következményei lesznek. — Orvosilag és emberileg is igen káros következményei van­nak, amiket azután hosszasan kell gyógyítanunk. Terhesség­megszakítás után szövődmény, gyulladás, átmeneti — időnként végleges — meddőség 45—50 százalékban és sorozatos ko­raszülések a későbbiek folya­mán. S még néhány elgondol­kodtató tény: az utóbbi időben jelentősen megemelkedett is­mét a különféle nemibetegsé­gek száma; ennek egyik oka a gyakori partrierváltás. Többek között a korán elkezdett szexu­ális élet is az egyik legrettene­tesebb betegség, a méhnyak- rák okozói közé tartozik — talán ez a legmegdöbbentőbb tény, hiszen ennek halálos áldozatai is vannak. — Mindez rendkívül elriasztó- on, meglélemlitően hat. — Igen, de nem az elretten­tés a célunk, hanem az elgon- dolkodtatás. Nem azt akarjuk, hogy most ijedtében senki ne merjen szexuális életet élni, ez különben is lehetetlenség, de azt szeretnénk elérni, hogy ezt is okosan tegyék. A tényeket, amiket elsoroltam, a felelőtlen­ség hívta életre, s nemcsak a fiatalok, a felnőttek felelőtlen­sége is. Az orvosi következmé­nyeken kívül vannak a dolog­nak szexuálpszichológiai, pszi­chiátriai vetületei is: kiábrán­dultsághoz, kiégettséghez, fri­giditáshoz vezet a tartalom nél­küli, gyakori partnerváltással járó, korán elkezdett nemi élet. Ez egy vakvágány. A fi­zikai-lelki törésektől akarjuk megkímélni az utánunk jövő generációt. Ezért is ajánlottuk — megjegyzem, nem először —, hogy elmegyünk az általános és középiskolákba, beszélge­tünk a gyerekekkel, fiatalokkal. Hangsúlyozom, nem előadást akarunk tartani, beszélgetni szeretnénk, ennek több haszna lenne. — Azt mondja, nem először ajánlották löl. . . ___ — Így is van, de „nem volt rá igény". Ez azt jelentené, hogy e témakörben a pedagó­gusok elvégzik azt, amit mi el­vállalnánk? A statisztika nem ezt igazolja ... Mi ezt a taná­rokkal együtt, közösen akarjuk csinálni, s jó lenne addig, amíg végleg nem késő. — Koraérettség és tudatlan­ság, kétes helyekről származó inlormációözön és tájékozatlan­ság - mindez együtt, egymás mellett élve okozzák a mostani tarthatatlan állapotot. — így van. Egészen fiatal kor­ban — jobb híján — honnan kapják a „fölvilágositást”? Or­vos, tanár és szülő helyett film, tv, barátok. A tizenévesek nem járnak nőgyógyászhoz, ha jön­nek, egyedül, netán szülővel, már régen baj van. Pedig ha valami tabu, valamiről nem be­szélünk, annál nagyobb a vonz­ereje, s annál több kárt oko­zunk a hallgatásunkkal. Értel­mes szóval azonban el lehetne érni, hogy a szexuális élet kez­dete kicsit későbbre tolódjon, magyarul ne 12—13 éves korra essen. S aki elkezdi, az leg­alább annyit tudjon róla, hogy elkerülje a műtéteket. Mert az orvosok célja nem az, hogy műtétek sorával korrigálják a már elrontottat, hanem minden­nek a megelőzése. Dücsö Csilla Hz alapszervezet kezdeményező szerepe Nincs oz életnek olyan te­rülete, amelyen ma ne han­goznék el — és mindenhol jogosan —, hogy támogatni kell a kezdeményezést, szük­ség van a kezdeményezésre, vállalni kell a kezdeménye­zéssel járó kockázatokat] De hogyan jelentkezik ez a gyakorlatban? Mindenhol úgy, hogy valamilyen mógon kötődik a pártalapszervezet életéhez, tevékenységéhez, állásfoglalásához. Hiszen a párt irányító és ellenőrző szerepéből következik, hogy működési területén tudnia kell minden lényeges dolog­ról, ami ott a munka vagy az emberek sorsa szempont­jából fontos. Sohasem mellékes, hogy valamely kezdeményezés kér­désében miként vélekedik a pártalapszervezet, mert azt az erkölcsi-politikai támogatást, amelyet az alapszervezetnek kell nyújtania, senki mástól nem kaphatják meg a kez­deményezők. A pártszervezet a maga politikai súlyával, erejével segíthet zöld utat biztosítani az újat vagy újab­bat akaróknak, de segíthet úgy is, hogy a körébe tartozó kommunistáknak konkrét megbízatásként adja vala­mely kezdeményezés szakmai segítését, patronálását. Az alapszervezetek felelő­sek a maguk területén első' sorban a párt politikájának valóra váltásáért. Ebből egyértelműen következik, hogy a kezdeményezéshez való viszonyuk milyen legyen. Támogató, segítő, kockázat- vállalásra serkentő, a tehet­ségeket felkaroló, a kénye­lem vagy olykor a kockázat­tól való indokolt félelem el­len fellépő. Mindazonáltal leszűkíte­nénk a pártszervezeteknek a kezdeményezéssel kapcsola­tos kötelességeit, ha csak a gazdaság, a munka, a ter­melés területére vonatkoz­tatnánk. Néha nincs na­gyobb segítség a jó példá­nál. Ezért a pártszervezet a kezdeményezőkészség támo­gatásában és terjesztésében minden szóbeli agitációnál több sikert érhet el, ha ma­ga is kezdeményez. Ha mű­ködési területét ismerve ja­vaslatokat tesz, előremutató és a kommunisták munkáját konstruktívabbá tévő határo­zatokat hoz. Kezdeményezé­sei vonatkozhatnak az élet minden területére, de minde­nekelőtt a pártszervezet munkájára, s ha úgy adódik, belső életére. Pártunk életének minden­napjai ékesen bizonyítják: mindez nem valami elvont óhaj és nem is valami me­rőben új ötlet és új igény. A pártélet minden területén születnek új meg új formái, módszerei, eszközei a politi­zálásnak. Az utóbbi években talán elsősorban a pártcso­portok izmosodtak meg, az ott végzett munka lett erő­sebb, hatékonyabb, intenzí­vebb. És mór maga ez a tény is az élethez való iga­zodást jelzi, hiszen a hétköz­napok munkával kapcsolatos követelménynövekedése kész­teti arra a kisebb közössége­ket, hogy összeforrottabban, a maguk területének legköz­vetlenebb, leginkább szemé­lyekre „lebontott” ismeretei alapján tartsák számon és fogalmazzák meg a teendő­ket. Hasonlóképpen sokféle kez­deményezés tanúi vagyunk a körzetek, pontosabban a la­kóterületi pórtalapszerveze- tek munkájában, a nyugdí­jas, idős párttagok foglalkoz­tatásában, az agitációs mun­ka koordinálásában más tár­sadalmi-politikai szervezetek­kel az informálódás és az informálás meggyorsítására vonatkozó törekvésekben, a kádermunka, a káderutánpót­lás tervszerű, sokoldalú ne­velésében és ami nem ke­vésbé lényeges, örvendetes: a pártmunka elismerésében és megbecsülésében. Ha a pártalapszervezet kö­rültekintően és lendületesen politizál, akkor minden bi­zonnyal kezdeményező sze­repet vállal és tölt be a szo­cialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelésben, a tudat- és az ízlésformálásra, a közéle- tiségre való nevelésben. Kez­deményez gazdasági építő- munkánk feladatainak minél tökéletesebb elvégzésére, ezen belül a takarékosságra, az ésszerű kockázatvállalás­ra. Kezdeményez a szocialista demokrácia fejlesztésére, al­kotó vitákra, arra, hogy mind többen és mind aktívabban vállaljanak részt a közélet gondjaiból és tennivalóiból, kezdeményez a szocialista erkölccsel egyező egyéni és közmorál terjesztésére, illetve a meggyőzésre és harcra, ha ezekkel ellentétes nézetekkel és gyakorlattal kell megüt­közni. Kezdeményez minden­ben, ami közvetve vagy köz­vetlenül a dolgozók, a ma­gyar állampolgárok életére, anyagi és szellemi gyarapo­dására, közérzetére kihat. A pártszervezet, ha ezt a feladatát szívósan és követ­kezetesen ellátja, akkor csak növeli tekintélyét a szűkebb közösségben, s ezáltal növeli egész pártunk és politikánk iránt a bizalmat, segít az egész ország előtt álló fel­adatok megoldásában. Ezért hát manapság talán az egyik legnagyobb dicséret, ha az emberek szinte egyenlőség- jelet tudnak tenni a két szó közt: alapszervezet = kez­deményezés. Cs. I. Családi klub Nem tudom, felmérte-e már valaki, témáik szerint hogyan rétegeződnek nálunk a viccek, amit még társadalomtudomá­nyi vizsgálódások szempontjá­ból sem célszerű mellőzni, hi­szen meglehetősen pontos ké­pét adják annak, hogy milyen kérdések szerepelnek a társa­dalmi érdeklődés homlokteré­ben Egy biztos: a családdal kapcsolatosak (anyósviccek, a házastársi hűtlenség, az iszákos férjet sodrófával váró asszony, a gyermeknevelés, generációs ellentétek stb) ma, (egy részük a régebbi korokból örököltén örökzöld témaként) egyik fő ágát képezik a magyar vicc­termésnek. Még mindig él az a hamis felfogás, hogy a családi élettel is úgy vagyunk, mint a focival: mindenki ért hozzá, sőt, velünk született képesség, vagy lega­lábbis tanítani nem fehet, mert úgyis mindenki a saját kárán tanul bele, ha ez egyáltalán lehetséges. Az asztal végén csendes fi­gyelőként óhatatlanul ezek a gondolatok jutottak eszembe a Mozgalmi Házban a Családi klub foglalkozásán. Húsvét utá­ni nap volt, estébe hajló dél­után, s nem voltak most túl so­kan a klubtagok: összesen ti­zenegyen hallgatták a vitave­zetőt, Komlós Sándor főiskolai tanárt. Kilenc nő és két férfi, a többségük negyven éven felüli. Mint Nagy Sándornétál, a Ha­zafias Népfront pécs-újmecsek- aljai 4 körzeti bizottságának elnökétől, a Családi klub egyik fő szervezőjétől később meg­tudtam, a klub taglétszáma 35, s az első foglalkozáson sokkal jobb volt a fiatalok és a férfi­ak aránya. Úgy látszik az ün­nep utáni fáradtság sokakat otthon marasztott. A kisebb létszámnak inkább csak Komlós Sándor örült; így valóban vitavezető, vitát provo­káló lehetett, s valamennyi klubtag szóhoz jutott. Elmond­hatta a véleményét olyan té­mákról, amelyekről sokat lehet, s talán még az eddigieknél is többet kell beszélni: a házas­ság tartóssága és a kamasz ko­rúak nevelési problémái. Jel­lemző, hogy ez utóbbi téma megvitatására már nem is ju­tott idő. Holtbiztos tippeket, tökéletes recepteket persze nem adtak egymásnak a klubtagok, hiszen ilyen nincs is, de el­mondták saját tapasztalatukat, véleményüket Volt valami haszna is ennek a kétórás vitának, egyáltalán miért lettek tagjai ennek a klubnak? — erről faggatóztam a két legfiatalabb klubtagtól. Késő is volt mór, mindketten si­ettek, hiszen családanyák. Kisbáró Sóndorné: — Miért lettem klubtag? El­sősorban azért, hogy tanuljak például a gyermeknevelésről, hiszen a klub programja sze­rint az óvodáskortól a kamasz­korig foglalkozunk ezzel a té­mával. Már az első foglalkozá­son is kaptam olyan tanácsokat, amelyeket hasznosítani is tud­tam. Szakonyi Klára: — Kíváncsi vagyok a más.ok véleményére, tapasztalataira, s talán én is tudok ^ mondani olyan dolgokat, amelyek a többiek számára jelenthetnek segítséget, ha másként nem, hát a „más kárán tanul az okos" alapján. Nagy Sóndorné, a klub szer­vezője, s tulajdonképpen kita­lálója, a mostani gyér látoga­tottság ellenére sem pesszi­mista: — Célunk az volt, hogy va­lamilyen keretet adjunk e csa­ládi érzés erősítésének és se­gítséget mindazoknak, akik felismerték, hogy családi, gyer­meknevelési1 problémáik egy­ben a közösség, a társadalom problémái is. Nem titkoltan ez­zel a klubformával célunk volt a közélet formálása is. A „csa­ládok klubja" egyelőre kísérle­ti forma, nem is csináltunk nagy propagandát neki. Mintegy há­romszáz meghívót küldtünk ki a körzetünkbe, s az első fog­lalkozáson majdnem negyve­nen voltunk. Most tavasszal le­mérjük a tapasztalatokat, s ezek alapján, ha lesz rá igény, ősztől tovább folytatjuk a klub- foglalkozásokat. Addig is, és akkor is, minden érdeklődőt, új klubtagot szeretettel várunk. Dunai Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom