Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-02 / 91. szám

© Dunántúli napló 1981. április 2., csütörtök Különleges kezdések A szépség műhelyében Természetes anyagok és az emberi kéz gyógyító ereje Időszámításunk előtt ötezer évvel a Nílus mentén élő né­pek már használták az ajak-, az arc-, a szem- és a hajfes­tés szereit. Az egyiptomi ismereteket át­vették a görögök és a rómaiak. A tudományteremtő orvosok, a görög Hippokratész és a római Galenus receptjei az arab or­vostudomány közvetítésével el­jutottak Európába. A mai koz­metika is annyival több, amennyivel többet tud az or­vostudomány, a biofizika, a kémia vagy az elektronika. De bármennyire is tökéletes a mai szépségműhely, a termé­szetes anyagok, a növényi ola­jok használata s az emberi kéz gyógyító ereje ugyanúgy meg­maradt, mint ahogy azt az in­kák, vagy a babiloniak ismer­hették, alkalmazhatták ... * Mit tud ma egy kozmetika? Egy pécsi kozmetika? A Baranya megyei Fodrász- szövetkezet szépségműhelyt nyi­tott a Nagy Jenő utcában. Az ott dolgozók írisz szalonnak nevezik. Minden bútordarab, építészeti részlet szertartásos tisztelet az egészséges emberi test, a szépség előtt. Ügy tű­nik, elfogult vagyok, pedig elő­ítéletekkel jöttem ide: a koz­metikáról eddig tűzpiros ajkak és türkizkék szemhéjak jutottak eszembe, s ezek a hívságok nem csábítottak. És itt senki sem beszélt sminkekről, csupán egészséges arcbőrről, testkultú­ráról, vitaminokról volt szó. Nézzük, milyen itt egy kúra. A legtöbben a szaunával kez­dik, s mivel Pécsett ez az első, igen nagy az érdeklődés. Oly­annyira, hogy csütörtökönként férfinapot is tartanak. És so­kan csak ezért jönnek, egyórás nyugalomért. Mi menjünk tovább, A box Klári néni „munkaasztala". Gyapay Jenőné, a műszakve- zető átöltöztetett, kék ruhát, sapkát kaptam. A kezelés, neki talán fárasztó, nekem kellemes, frissítő volt. Nagyítóval nézte meg a bő­röm. Úgy tudtam, három típusú, száraz, zsíros és normál bőr van, de ez mór a múlté. Hetet különböztetnek meg. Persze, nem a bőrünk változott meg, csupán a biokémia, a bőrgyó­gyászat fejlődött. Most megtu­dom, melyik skatulyába tarto­zom, s íme a diagnózis: — Az arcod középső része zsírosabb. A külső része szára­zabb, vízhiányos. Mosakodás után húzódik, ugye? — Hát igen. Az orrom he­gye mindig fénylett a krémek­től, a két orcám meg csak úgy itta a kencéket. — Nem sérült a bőröd. Ezt is megnéztem, mert a gépi tisz­títást csak egészséges bőrön alkalmazhatjuk. — Ózongőzbe ültetett, elmagyarázta, hogy ez az indikátor fújta „hegyi” le­vegő fertőtleníti, felpuhítja a bőrömet, és tűrjem csak türe­lemmel, ezután tűszúrások kö­vetkeznek. Persze szó sincs fáj­dalmas beavatkozásról. A Ne- mectron, a mindentudó doboz elektródcsápjával végigtapo­gatja az arcot, s nem marad más, mint a tisztára vetkezte­tett makulátlan pórusú bőr. (Ezzel az elektrokozmetikai mű­szerek segítenek megszabadul­ni a felesleges kilóktól is, a tájuk kapcsolt párnákkal vég­zik a passzív fogyasztó tornát. Azt mondják, tíz kezelés után mindenféle önkínzás-éhezés nélkül megszabadulhatunk 4— 5 centimétertől, azaz két kilo­grammtól.) A kúra első része lezárult. Eltehetjük a műszere­ket. Hogy így kiokosodtam, tu­dom, a tápláló pakolás követ­kezik. A kérdésre viszont nem számítottam: — A vérnyomásod rendben van? Akkor kipróbáljuk a svéd masszázst. A svéd masszázs nemcsak az arcomat, a nyakamat, tarkómat is megtornásztatta, és Klári né­ni végig magyarázott: hogy ser­kenti a bőröm anyagcseréjét, hat a vérnyomásomra, a nyirok­mirigyekre és az idegrendsze­remre. Mindezt elhiszem, mert ilyen kikapcsolás mellett ne­hezen figyeltem, pedig beszá­molt az idegpályák vonaláról, megmutatta melyik arcizom hol ered, hova tapad . .. A szomszédos boxban a dok­tornő rábólintott. Huszonnyolc éve ez a munkája. S évről évre tanulni kell. Tavaly az ország­ban harmincon tették le a szakkozmetikusi vizsgát, ő is köztük volt. Hogy mi változott az elmúlt huszonnyolc év alatt? „Eddig azt tudtuk, hogy mi a jó bőrtápláló, ma már azt is tudjuk, miért" — mondta, s hozzátette, itt a kozmetikában természetes hatóanyagokat használnak: placenta kivona­tot, collogént és sokféle vita­mint. S hogy a vendégek ott­hon folytathassák a kezelést, ezekből a készítményekből kaphatnak is. Nem kaptam sminket, amúgy nem volt rajtam semmi feltű­nő. csupán megpihentem né­hány órára ... És biztos, hogy bármennyire is tökéletes-a mai szépségműhely, a természetes anyagok használata, az em­beri kéz gyógyító ereje ugyan­úgy megmaradt, mint ahogy azt az inkák, vagy a babilo­niak ismerhették ... G. M. Tavaszi szeplők... K át lány átment a Margit-hídon s köz- m m ben kitavaszo­dott ... - írta kedves sorait a költő, és valóban ily köny- nyedén érkezett az idei ta­vasz, de hinni benne persze nem kell, mert néha dühítő­en makrancos, hiába is csa. lógatja ki a virágokat — ra­vaszul - elismerésre várva. És most megint bedőlök ne. ki, komolyan veszem a haj­nali madarakat, kitárom az ablakot, akkor hunytak ki éppen az utcai lámpák ezüst-zöld szemei, most az­tán itt az ideje, hogy be­váltsam a januári égre-föld- re esküdözéseket, hogy csak langyuljanak a reggelek, azonnal fölcaplatok a hegy­oldalra ... a csend ..., a jó levegő... a kitisztult lé­lek . .. Na gyerünk. Vissza­fekszem, bár az ablakot tárva hagyom ... nem árt, ha szoktatja magát az em­ber, aztán majd holnap ... Holnap nem, mert már korán dolgom akad, de... ha ilyen marad az idő, akkor holnapután... úgy van!, holnapután ... most úgysincs fűző a tornacipőmben ... Hát ezt már ismerem. Azt is elhatároztam egyik nap, hogy sétálok. így, ahogy mondom, minden cél nélkül, hátratett kézzel sé­tálni fogok az utcán, és majd mindenkinek köszön- getek, hol erre, hol arra tekintgetve és csak könnyed, semmitmondó beszélgetések­re leszek hajlandó, ilyesmi­re, hogy: „Szép napunk van ma, Rezdovics úri”, meg- hogy: „Oh persze __ lát­t am én is a tévében az Ob­rien urat, csodálatos egy po­fa volt...!”, de aztán a sé­tából semmi sem lett. A szerkesztőségtől az út a Ná­dorig igazán nem hosszú, s e rövid táv is elegendő ar­ra, hogy fogadalmaimat el­feledjem. Meg aztán nem is tudok sétálni. Hova sétál­jak? Vagy megyek valahova s akkor felülök a buszra, vagy nem megyek sehova. Egyszer próbálkoztam a Kos­suth utcával, talán lassan végiggyalogolok rajta, de a szemtől jövők előtt elkezd­tem táncolni, hol jobbról, hol balról akartam kitérni, lendületemet vesztve csak ugráltam mint egy sánta cinke. A Mecsek, az persze más. Már alulról is szép — úgy értve, hogy a Széchenyi tér­ről nézve — látni a kertek halványlila mandulafáit, bár ez a látvány — a lakásbe­építettség ütemével arányo­san erősen szűkül. Két hete vasárnap a tavasz fölszip­pantotta a hegyre a töme­get,, az emberek a padokon, tisztásokon ülve kifeszítették magukat a napfénynek, a vendégek úgy estek neki az éttermek déli ebédkínálatá­nak, mintha soha nem ettek volna, az állatkert előtti vendéglátópavilonnál folyt a sör és a bor... ... és soha ennyi részeg gyereket nem láttam, mint akkor... Na, ez nem igaz. De nem rajtuk múlott, hogy nem ihattak bele a felnőttek poharába, ha már egyszer nem volt üdítő ital, sem ás­ványvíz, sem szódavíz, dél­után fél háromkor. Minden­esetre ez is jelezte, hogy itt a tavasz. (Már most előre megmondom, mikor lesz nyár: amikor sör sem lesz...) Az autósok meg arról pa­naszkodtak, hogy — tavasz lévén — az Orfűre, Abaligetre vezető út mentén nylonzsá­kokba gondosan csomagolt háztartási szemét ékesíti az erdőszegélyt. Föl vannak há­borodva. Milyen igazuk van. Én is láttam gyalogosokat, akik Pécsről tízkilométere­ken át cipelik vállukon a sze­metet, hogy aztán megsza­baduljanak tőle az autó­utak mentén ... A fene a. . . A buszban valaki azt mondta, látta, amint a majmok vörös bort hörpiztek ebédidőben és ak­kor egy — magában dúdol- gató — kis hapsi fölugrott, hadonászott a kezével, hogy őt ne nézze senki majom­nak, mert most mindjárt úgy levágja a buszról, hogy megemlegeti még a ... Én mint jól értesült, azon­nal közöltem az utasokkal, hogy az állatkert némely majma tényleg vörös bort, mit vörös bort, villányit kap, egy vagy két decit, egyszer próbáltak neki fehéret fel­szolgálni, de fogót vicsor- gatva kiköpte. Mert a vörös borban vitamin van és a vi­taminokat fölöttébb csípi a majom is. Miért? Más nem?! Nincs ebben semmi. Miután természettudományi okfejté­sem helyességében többen osztozva lelkesen kezet ráz­tak velem, elindultam haza, át a sétatéren, ahol aztán megint összejön az ember ezzel-azzal. Az idén megint láttam azt a lányt, akinek arcán minden márciusban kivirulnak a szeplők és így neki van a világ legszemte­lenebb képe. Rab Ferenc Kiváló természettudós és néprajzkutató Herman Otto (1835—19ia) Herman Ottóról a közelmúlt­ban neveztek el utcát Pécsett, a város Nyugat-Mecseknek is­mert részén. A sokoldalú, ki­váló természettudós, néprajz- kutató a korabeli források szerint polihisztor, haladó gon­dolkodású politikus a Zólyom megyei Breznóbányán született. A középiskolát Miskolcon vé­gezte el, majd 1853-tól a bécsi politechnikum hallgatója lett. Természetbúvár szeretett volna lenni, de egy ideig kénytelen géplakatosként dolgozni. Nem az egyetemre ment tanulni, hanem ki a természetbe, a Kis-Balaton akkor még szinte megközelíthetetlen mocsarai­ba, Norvégia nyaktörően me­redek vidékeire, ahol ugyan diplomát nem kapott, de is­meretet annál többel. Részt vett 1S63-ban a lengyel sza­badságharcban, majd a bécsi udvari múzeum természetrajzi osztályának hivatalnokaként te­vékenykedett, ahol első dolgo­zatait is kiadhatta. Ezekre fi­gyelt fel Brossai Sámuel tudós, és meghívta őt munkatársnak a kolozsvári múzeumba. Itt, mint konzervátor tekinthetett be a szakma rejtelmeibe. A kapcsolat a muzeológiával már egy egész életre szólt. A Magyar Polgár című lap hasábjain 1871-ben szenvedé­lyes hangon állt ki a párizsi kommün mellett. Felismerte a munkásmozgalom jelentőségét és kapcsolatot keresett veze­tőivel. A Magyar Nemzeti Mú­zeum Állattárában 1875-ben kapott állást, majd két év múlva indította és tíz évig szerkesztette a Természetrajzi Füzetek című folyóiratot, amelyben egymásután jelenlek meg nagy értékű tanulmányai. Kossuth Lajossal 1875-től szo­ros kapcsolatot tartott fenn, két alkalommal, 1887-ben és 1892- ben meg is látogatta Tu- rinban. Herman Ottó irányí­tása alatt 1889-ben a Függet­lenségi Párt tüntetést szervezett a katonai törvényjavaslat el­len. A tömeg „Éljen Kossuth Lajos" feliratú táblák alatt vo­nult Budára. Tizenkét társával 1893- ban megalakította az Or­szágos Függetlenségi Pártot. Majd a magyar pásztor­élettel kezdett foglalkozni. A Balaton védelmének ége­tő szükségességét már ak­kor felvetette, mikor az e cél­ra hivatott Balaton Szövetség még csírájában sem létezett. A tudomány szempontjából nagyon fontos könyveket irt, bár a külföld mindig jobban becsülte munkásságát, mint a hazai „kollégái”. Nagyobb volt idegenben a hatása, tekintélye mint idehaza. Említésre méltó­ak a következő művei: Ma­gyarország pókfaunája, 3 kö­tetben jelent meg, A madarak hasznáról és káráról, Az észa­ki madárhegyek tájáról, A magyar halászat könyve, ez kétkötetes, Az ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet, Ter­mészeti képek. Ez utóbbi már korunkban látott napvilágot. Lillafüred mellett barlangot neveztek el a tudósról. Nemcsak kutató volt. Örömet és értéket talált a mindennapi munkában is. Mint a Magyar Ornithológiai Központ vezetője a madarak gondozásának leg­apróbb, ám mégis jelentős problémáit is magáévá tette, így került kapcsolatba Bara­nyával, a Kárász községben élő fűrészáru-gyáros Kühnel Mártonnal, akitől fészekodukat rendelt. Közös üzleti vállalko­zásuk Herman Ottó haláláig fennállt, amelynek epizódjait Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Sziget­vár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, sebészet, baleseti sebészet: I. sz. Klinika. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Ko­ponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., telefon: 11-169. Munkácsy M. utcai rendelőintézet, ügyeleti bejárat. a Múzeumi Kurir 1977-ben is­mertette (ifj. Szita L.). Herman Ottó 1914-ben halt meg. Budapesten a Kossuth Lajos utca és Múzeum körút kereszteződésében egy bérko­csi elgázolta a már rosszul hal­ló tudóst. Lába eltörött, majd egyheti kórházi ápolás után hörghurutban hunyt el. A hivatalos elismerésektől igyekezett elzárkózni. Több íz­ben utasította vissza az Aka­démia tagságát. Tiszta ma­gyarsággal tudott írni és be­szélni. Ha nem is mindenki szerette, becsületes élete tisz­teletet vívott ki. Majd 80 évének mottója ta­lán saját mondata lehetne: „Az ember e világot benépesíti eszményeivel s valahányszor a való sérti, ide, eszményeihez me­nekül, itt békül ismét meg.” Erdödi Gyula levéltáros telefon: 12-812. Veress E. u. rendelő- intézet, telefon: 15-833. Gyermek be­tegek részére: Munkácsy M. utcai rendelőintézet, gyermekpoliklinika, földszinti bejárat, telefon: 10-895. Fo­gászati ügyelet: Munkácsy M. u. rendelőintézet ügyeleti helyiség. Te­lefon: 12-812. Minden este 7 árától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK I. kér. Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs- Meszes, Szeptember 6. tér^ 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kos­suth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. III. kér. Pécs, Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszertár. SOS-ÉLET telefonszolgálat hívószá­ma: 12-390 — este 7-től reggel 7 óráig. Kórházi felvételes ügyeletek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom