Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-01 / 90. szám

1981. április 1., szerda Dunántúlt napló 5 ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Tavaszi—nyári divat Közei ötven modellt vonul­tattak föl tegnap délután és este a Pécsi Nemzeti Színház­ban megtartott divatbemuta­tón. A fővárosi manökenek és művészék közreműködésével megtartott műsoros bemuta­tón a közönség az idei tava­szi és nyári divatirányzat alapján készült hazai model­leket láthatta, melyék egy része már kapható a MERU- KER-üzleteiben. A bemutató házigazdái a TRITEX, a RÖVL KÖT, a Dunántúli Cipőkeres­kedelmi Vállalat és a MERU- KER voltak. A tegnap látott készruhák természetesen az idei divatszínek és a legújabb fazontervek figyelembevéte­lével készültek; megtalálhatók közöttük — és rövidesen az üzletekben is — a sportos, az elegáns és a szabadidő-öltö­zékek egyaránt. A bemutató modelljeire egy későbbi szá­munkban visszatérünk. Településfejlesztés Nemzeti zászlók / Siklósnak és Harkánynak A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa márciusi ülésén döntött az MSZMP XII. kong­resszusa és hazánk felszabadu­lásának 35. évfordulója tiszte­letére indított településfejlesz­tési társadalmi munkamozga­lom legjobbjainak elismerésé, ról. örömmel állapította meg, hogy a mozgalomhoz az ország lakosságának nagy része csat­lakozott és jelentős értékű, kö­zös munkával járult hozzá vá­rosaink, falvaink fejlesztésé­hez. A szervező munka során példás együttműködés alakult ki az állami, társadalmi és gaz­dasági szervek között. Széle­sedtek az üzemi kollektívákat, a szocialista brigádokat és a lakosságot összefűző munka- kapcsolatok. Mindezek hatá­sára jelentősen növekedett a településfejlesztési társadalmi munkában részt vettek száma és a végzett munka értéke. Ezt igazolja, hogy az 1979. évi, 4,6 milliárd forintról csaknem hat- milliórd forinttal nőtt a váro­sokat, falvakat gyarapító össze­fogás eredménye. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa a kiemelkedő mun­ka elismeréseként nemzeti zász. lót alapított, amelyet a követ­kező településeknek adomá­nyozott: Budapesten a IV. és a XX. kerületnek, Hajdúnánás, Kalocsa, Kecskemét, Körmend, Makó, Salgótarján, Sárvár, Sik­lós és Szolnok városoknak. Har­kány, Simontornya, Szany, Szendrő, Tiszakécske és Veres­egyház nagyközségeknek. Ugyancsak a nemzeti zászlót adományozta Alattyán, Ágas­egyháza, Csaholc, Markóc, Nagyberki és Söjtör községek­nek. A népfrontmozgalom vezető testületé elismerő oklevelét 29 település kapta meg. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa köszöni Magyar- ország lakosságának, a szerve­zésben részt vett valamennyi szervezetnék, hogy a közös munkával méltóképpen köszön­tötte pártunk XII. kongresszusát és felszabadulásunk 35. évfor­dulóját. A végzett nagyértékű munka népünk egyetértésének és cselekvőkészségének méltó, lelkesítő kifejezője. A településfejlesztési társa­dalmi munkamozgalom ered­ményeinek további növelése érdekében a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a legki­emelkedőbb munkát végzők el­ismerésére vándorzászlót ala­pított, amelynek átadására el­ső ízben 1982. április 4-én ke­rül sor. Segítség a lakásépítőknek Iszapeltávolítás a Széchenyi téren Immár sokadszor vonultak fel pár nappal ezelőtt az akna­mélyítők a Széchenyi térre: a Tünde előtt munkahelyet kerí­tettek el maguknak ott, ahol legutóbb akkor dolgoztak, ami­kor a belvárosi távfűtővezeték közműalagútját építették. Most az a feladat, hogy kb. 300 köb­méternyi iszapot távolítsanak el az alagútból. A hordalék akkor került oda, amikor tavaly a Nagy Lajos Gimnázium előtt egy váratlan leszakadás tör­tént. Akkor még javában folyt a tér alatt a közműalagút épí­tése, az üregből kimosott anyag akadálytalanul juthatott az alagútba, melynek rendeltetés- szerű használatát nehezítette azóta is. Az iszap eltávolítá­sa mintegy háromhetes munká­val jár. Információs iroda nyílik Két nap - két hang­Dr. Varga-Sabján László, a KISZ Baranya megyei Bizottsá­gának első titkára kedden délelőtt arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy a KISZ mit tett és mit tesz a jö­vőben a fiatalok lakáshoz ju­tásának segítéséért. Az ifjúsá­gi szövetség első számú fel­adatai között tartja számon a fiatalok lakásgondjainak eny­hítését. E szemlélet és a ten- niakarás hívta életre az elmúlt év nyarán a megyei KISZ-bi- zottsóg kebelében működő la­kásbizottságot. Közigazgatási, pénzügyi, építési, építészeti, beruházási és jogi szakembe­rek tevékenykednek e munka- csoportban. Ifjúsági lakásépí­tő szövetkezetek létrehozása, szervezett tetőtér-beépítési le­hetőségek vizsgálata, a fiata­lokat érintő cserék meggyorsí­tása szerepel napirenden. Ke­resik azokat a formákat, ame­lyek segítségével olcsóbban és gyorsabban juthatnak la­káshoz a rászorulók. Mólom­ban, egy kalákában megvaló­suló ifjúsági lakótelep meg­építésére kerülhet majd sor. A jelenlegi időszakban első­rendű feladat a saját erőből megvalósuló lakásépítés támo­gatósa. A tapasztalatok szerint a vállalkozó kedvű fiatalok már a szükséges információk beszerzésénél nehézségbe üt­köznek. Sok hivatalt kell végig­járniuk, amíg egyáltalán szem­besíthetik elképzeléseiket a le­hetőségekkel. Ezt az utat rövi­díti le és könnyíti meg az új iroda. A szerda délutánonként mű­ködő tanácsadó „testresza- bott” tájékoztatást nyújt majd. Fiatal szakemberek társadal­mi munkában segítik az ide- fordulókat. A megyei tanács képviselői a területrendezési tervekről és beépítési lehető­ségekről; a városi tanács szak­emberei a közművesített tel­kek helyéről és megszerzésének lehetőségeiről, a különböző en­gedélyezési eljárásokról; az OTP-sek a hitelfeltételekről; az Építésügyi Tájékoztató Köz­pont a típustervekről; fiatal jogászok az adás-vétel és a különböző szerződések téma­köréből; a TÜZÉP pedig az építőanyag-kínálatról, árakról, anyagbiztosítási szerződések­ről ad kimerítő ismertetést. Az iroda a Dunántúli Napló KISZ-alapszervezetének patro- nálásával -a Dunántúli Napló épületében (Pécs, Hunyadi út 11.) működik majd a földszin­ti tanácsteremben. Április 8-tól minden szerdán délután 3-tól 6-ig várja az építeni szándé­kozó érdeklődőket. E. Á. verseny Bartók Béla: Ne menj el... című kórusműve volt a sláger az Éneklő Ifjúság gyermekkari bemutatóin Pécsett. Ezen a kis gyöngyszemen mérhette le a zsűri a minősítésre jelentkezett kórusok közötti különbségeket. De nem is kellett szakfelügyelő- nék lenni ahhoz, hogy valaki lemérhesse, hol folyik színvo­nalas kórusmunka és melyik is­kolában tekintik csak kényszerű kötelességnek az énékórákat. Persze a versengés, amellett, hogy általában jobb teljesít­ményre ösztönöz, néha gátló- lag hat az éneklési kedvre. A karnagyon múlik ilyenkor, hogy mennyire tudja elfeledtetni az izgalmakat a kórustagokkal, és mennyire tudja megteremteni a mű légkörét. Hétfőn kilenc általános isko­lai énekkar kapott szereplési lehetőséget a József Attila Mű­velődési Házban. Kedden már valódi verseny folyt a jó minő­sítésekért. összesen tizenegy kó­rus lépett a Ságvári Művelődé­si Ház színpadára, közülük ki­lenc kérte a műsor minősítését. A produkciókat neves zenepe­dagógusokból álló zsűri bírálta el. Képünkön a II. sz. Gyakorló Általános Iskola kórusa. (Fotó: Proksza.) Szemétrakás Orfűn, a Pécsi-tó partján lévő büfé melletti parkoló­ban. Az autós turistákat ezzel biztosan nem lehet az üdülőhelyre csalogatni. Fotó; Kopjár • • Üdülőhelyek ma - autósszemmel Még minden csendes Egy orfűi javaslat Az időjárás jóra fordult, s úgy tűnik, már a meleg nap­sütés is állandó vendég lesz egy darabig. Ha pedig így lesz, akkor lassan beindul a turistainvázió Baranyában. Most, az idegenforgalmi sze­zon kezdete előtt arra hasz­náltuk fel szokásos keddi őr­járatunkat, hogy néhány üdü­lőhelyünkön szétnézzünk: köz­lekedési szempontból mire számíthat az autós turista, ha például Harkányba, Orfűre vagy Abaíigetre téved? Kezdjük Harkánnyal. A für­dőhely elég néptelen még, a főutcán és a Napsugár szálló környékén rengeteg az üres parkoló. Az itt levő egyetlen jelzőlámpás csomópont sem zsúfolt, nem is működnek a lámpák, még nincs is rájuk szükség. Az útbaigazító táb­lák, az útburkolati jelek rend­ben vannak — egyszóval na­gyon nehéz eltévedni. A nyüzs­gés nem az utakon, nem is a strondbejárónál, hanem a „ju- gópiacon” van, ahol viszont nem közlekedési szabályt sér­tenek. Orfűn is idény eleji a forma, azaz a horgászokon és néhány víkendház-tuiajdonoson kívül más nem közlekedik arrafelé. Talán jobb is ... Mert az ide­gen kapkodná a fejét. Kidön- tött, kifordított jelzőtáblák, szeméthegyek a parkolókban, egymásnak homlokegyenest el­lentmondó jelzések. Legutób­bira egy példa. Egy oszlopon két tábla: az alsó „Mindkét irányból behajtani tilos!”, a felső „Egyirányú forgalmú út". Hogy melyiket szeressük? Min­denki maga dönti el, ahhoz tartja magát, amelyik szimpa­tikusába Még egy orfűi gondolat, il­letve javaslat, amit meg kelle­ne fontolni. A Pécsi-tó innenső partján levő büfé vezetője ve­tette fel: meg kellene fordíta­ni a forgalom irányát a ven­déglátóipari egység előtti par­kolóban. Azaz annak a Pécs felőli becsatlakozásánál been­gedni a járműveket az egyirá­nyú „utcába”, éppen fordítva, mint ahogy most van. Az indok kézenfekvő: a balra nagy ív­ben bekanyarodó autók amúgy is lassítani kénytelenek, s így nem veszélyeztetik a büfé kert- helyisége előtt tébláboló, sza­ladgáló kisgyerekeket, akik a jelenlegi forgalmi rend szerint a falatozóhoz tempósan érke­ző gépkocsik, motorok kerekei alá kerülhetnek. Érdemes el­gondolkozni az ötleten, sőt mi több, megfogadni a taná­csot. Abcligeten jártunk még teg­nap. A tó és környéke egyelő­re nyugodt. Igaz, a későbbi, nyári járműözön sem okozhat különösebb gondot. így állunk tehát a három baranyai üdülőhelyen az ide­genforgalmi idény kezdete előtt. Közlekedési szempontból láttunk jót is, rosszat is. De a legtöbb rossz egy kis odafi­gyeléssel, körültekintéssel jóvá is tehető ... H. L. Rádió mell fitt... Ne ' nekem... Az volt szép a gyermekkori utazásokban, hogy kibámul­tunk az ablakon, számoltuk a visszafele szaladó telefonosz­lopokat, rácsodálkoztunk a süllyedő-emelkedő dróthuza­lokra, a vonat mentén félkör- ívben fordult a táj, legelőkkel, marhacsordákkal, falvakkal és templomokkal, nagy tisztes­séggel szalutált a piros zászlós öreg bakter, elringatott ben­nünket a kerekek csattogó rit­musa. ... Az utazás varázsa mára már megváltozott, több benne a kényelem, kevesebb a ro­mantika. Vagy talán csak azért, mert elszaladtak az évek is? Ezen tűnődöm a rádió mellett, nem is nagyon figye­lek oda, amikor azt hallom — szófoszlányokból —, hogy az utasellátós is fejlődik ..., meg hogy ismét ugye, kezdődik a nyaralási szezon, mindössze másfél hónap múlva, ugye ..., a szerelvények százezreket visznek majd az üdülőterüle­tekre, keresztül-kasul az or­szágban ... az utast ki kell szolgálni... érezze magát ott­hon azalatt a néhány óra alatt, amíg ül a vonaton... És amikor a nyilatkozó itt tart, hirtelen elszomorodom ... Miről beszél?! Én még emlék­szem arra, amikor Pécs-Buda- pest-Pécs között csak kivágó­dott az ajtó és fönnhangon ér­tésemre adták:- „Frissítő, fe­kete, cigaretta, szendvics, cso­koládé...!” — kapható és a „kosaras” már nyújtotta is a papírpoharat, zsebében föl­rázta az ötkilónyi aprópénzt, és persze vásároltunk, mert az ember akkor is vett valamit, ha éppen unatkozott... De nemcsak unalomból. ... És arra is emlékszem, milyen örvendetes fejlődésről1 tett tanúságot az utasellátó, v amikor az említett vonalon már étkezőkocsi is szolgálta az utasok kulturált kényelmét. Elindult a hajnali vonat, a je­gyek kezelése után átballag­tunk az étkezőbe, tiszta, szép abroszok borították az aszta­lokat, sótartó, pogácsa, tiszta poharak ... megittuk a szoká­sos adag feketét egy cigaret­ta mellett, nyolc óra után egy szeletke frissen sültet vagy rántottát fogyasztottunk, mert aztán Pesten mór mindenki ro­han saját szolaálati vagy hiva­talos ügyei után, de este visz szafele jó kis vacsorákat kap­tunk ismét az étkezőben, hi­deg palack-sörök kíséreté­ben ... Ezek már nem kirán­dulások voltak, hanem köte­lező hivatalos utazások, ame­lyeket úgy megunt az ember, mint ahogy megunta — mert ismerte — a vonat mellett el­maradó szép tájakat is. De az unalmas órákat is „agyon­csaptuk” egy kis tereferével az asztal mellett, egy-egy sör­rel, kávéval, fröccsel vagy ugyanezekkel — a kosaras jó­voltából — a fülkékben. Vagy­is az úgynevezett — és sokat hangoztatott ki/íturált utazás áldásait élveztük, élvezgettük. Míg nem egy szép napon — mert még a ronda dolgok is „egy szép napon” kezdődnek — elmaradt a „kosaras” ... Vagyis aki nem kapott helyet az étkezőben, vagy mert éppen a magas árak miatt maradt távol, az szomjazhatott egész Pestig, mert elhihetik, nem tu­dom, miért, de vonaton min- diq száraz az utas torka. Az­tán lecsatolták az étkezőko­csit is. Maradt a büfékocsi, vagyis a topogó. Aztán jött a reggeli szesztilalom: azon a hajnali vonaton, amely a fő­városig nem áll meg, kilenc óráig nincs sör. Gyakran üdítő sincs. Gyakran ásványvíz sincs. Vagy például a Pécs-Szom- bathely vonalon — ami fél hat előtt indul és órákon át ván­szorog kis hazánk nyugati pe­reméig — semmi sincs. De a tilalom, ugye, nem mindenre vonatozik. Autón utazva Pes­tig minden kocsmában van ital, kilenc óra előtt is. Hát ezért ne beszéljenek nekem. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom