Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-29 / 116. szám

1981. április 29., szerda Dunántúli napló 3 A szép környezet belső Igény legyen Társadalmi munkával parkszépités a 39-es dandár úti iskola környékén Társadalmi munka - eddig és ezután 240 millió forint értékű segítség az elmúlt öt évben Nem látványos akciókra van szükség Csikorgó radírozok — Kramfhart megy, brr-brr — harsogtuk az ötvenes évek porában zajló gyermekkorunk karikái után futva, vagy egy — motorkerékpár-kormánynak kinevezett — fadarabra ha­jolva. És Kramfhart ment. Fu­tott úgy is, mint példa, pél­dakép. Nagy név volt, köz- tiszteletnek örvendett, mint motorkerékpár-versenyző. A mostani kramfhartista gyerekek már nem a szójuk­kal börrögnek, hanem a Ver- hovinájukkal. És nem futnak, hanem ülnek. Ráhajolnak az igazi kormányra, bedőlnek az igazi kanyarban és nyomják az igazi gázt. Általában óva­tosak, ismerik a közlekedési szabályokat és be is tartják azokat. Általában igen, ese­tenként nem. A megfontol­tabb autósok lelkesedése irántuk közismert. Szeretik őket, mint mondjuk a hal a horgot, vagy a madár a pus- kasörétet. És nemcsak őket... ők még csak nőnek, fejlődnek és előbb-utóbb azt is belátják, hogy a hosszú élet egyik titka a libasorban való haladás. Az igazán sze- retetreméltóak azok a jármű­vezetők, akik már meglettebb fejjel, esetleg Ladában vagy Daciában ülve maradtak a mai napig elvhű kramfhar- tisták, hogy kései gyermek­koruk csacskaságaival képesz- szenek el bennünket újra, meg újra. Mint annyi mást, e nem éppen életfontosságú fejte­getést is elhallgattam volna, ha nem jelennek meg Pécs utcáin az elmúlt hét véqén azok a dühödt aszfaltradíro- zók, akik eqyszer-kétszer ben­nem is mélvrehűtötték a vért. Valahogy elkerülte a figyel­memet az országrésznyi ér­deklődés keretében megren­dezett autóverseny. Nem gondoltam rá, mígnem egy- szercsak fölvicsorqott mellet­tem eqy fék, kivágódott az egyik kanyarból egy rozsda­színű Lada .........Mi az Isten” — mondom a barátomnak, miközben a ringliSDilként pör­gő, sikoltozó qumijú kocsit fi­gyelem. — ,,Autóverseny” — mondja a barátom. — Hát persze, szombat van, azaz­hogy vasárnap ... Az ember elfárad, észre sem veszi, hogy múlik az idő. Persze, az autóverseny ... A Budai vám­nál majdnem egy gyerekét cipelő asszonyt ütöttek el, a kocsi átvágódott a másik ol­dalra, és éppenhogy föl nem borult. Az infantilizmus mindig megdöbbent. Olyan ez, mint amikor hajdan kramfhartoz- tunk, vagy amikor, cowboyos, indiános, partizános filmek után cowboyosdit, indiános- dit és partizánosdit játszot­tunk. Most autóverseny volt és íme, mit tesz az infantiliz­mus? A kései gyermekkori utónzókedv néhány kollégán­kat csikorgó radírozóvá, „autóversenyzővé" avanzsál­ta. Ők most hallották a fék­csikorgást, átélték a 140-nél történő gázadás üvöltő bor­zongását, ők most egy dara­big radíroznak. Jó volna, ha valami tartalmi elem ragadt volna rájuk a profi-autózás­ból ... Jó volna, hiszen a jó autóversenyző járművének szinte már tudósa, csaknem bűvész. Az autóversenyző nem dönget a forgalmas vá­rosban, mert tud. Mint ahogy a boxoló sem üt meg civilt, mert tud... Az infantilis mindezt gátlástalanul megte­szi, ha hagyják, mert csak a küllemet utánozza. A lényeq- ről nem tud semmit. Gumiiá­val leradírozza a legelemibb közlekedési szabályokat, csi­korgásával mearettenti békés embertársait, félelmet plán­tál a gyermekeit sétáltató anyákba. Elqondolkoztatja a gyermekeikért élő és dolgo­zó családapákat. Az infanti­lis „autóversenyzők" morbid provokációi a sors ellen vé­gül is kiváltják az ellenreak­ciókat. A sors (amelynek léte­zése eqvébként nem eaészen nyilvánvalói meqsértődik és beindítja közismert mechaniz­musait ... A helyzetek általá­ban sztereotíoek. A vesztesek többnyire ártatlanok, a túl­élők pedig bambán motyog­ják maguk elé: — hát, kérem szépen, én ezt nem akar­tam ... Bebesi Károly Munkásgyűlés a Paksi Atomerőmű építkezésén Kincsesbánya lehet a termál- és i gyógyfürdő- hálózat Európai viszonylatban ^ha­zánk rendkívül gazdag gyógy- és termálvizekben, de felhasz­nálásuk még gyerekcipőben jár és nehezen tudunk a nem­zetközi gyógy-idegenforgalom- ban nagyobb szerepet betölteni. Jelenleg 160 településen 200 termál- és gyógyfürdő műkö­dik: többségük 1957 után épült. A legtöbbjük gyógyhatású is, még akkor is, ha ezt jó pár esetben eddig hivatalos elis­merés nem erősítette meg. Pil­lanatnyilag legalább félezer, minimum 35 C-fokos termál­kutat tartanak nyilván Magyar- országon, amelyek a termál­turizmus vagy a mezőgazda­ság kincsesbányái lehetnének. Óriási lehetőségek, de a hasznosításukhoz és mind ma­gasabb színvonalú működteté­sükhöz is súlyos pénzösszegek­re van szükség. Baranya és a Dél-Balaton övezete különösen bővelkedik „parlagon" levő termálvizek­ben. A külföldiek, főként a nyugat-európaiak feltűnően vonzódnak a gyógy- és meleg­vizeinkhez és mindent megfi­zetnének, ha igényeiket teljes mértékben figyelembe vennék. A hévízi gyógyfürdőbe tucatjá­val érkeznek a levelek és íróik szeretnének lovagolni, éjszakai hangversenyre, fürdőmoziba, sőt kaszinóba járni. A közked­veltség kialakulásában közre­játszik az is, hogy olcsóak a fürdőink. Például Ausztriában 2-3 órai gyógyfürdőzés 60-80 schillingbe kerül. A hét végén dr. Czeglédi Jó^ zsef, az Országos Idegenfor­galmi Tanács titkára Pécsett Baranya idegenforgalmi szak­embereivel, vezetőivel találko­zott és tapasztalhatta, hogy megyénk jogosan vár el köz­ponti támogatást. Ugyanis Harkányban a vízdíjak drágu­lása, a túllátogatottság és a sorban állás ellenére gazdasá­gosan működik a fürdő. A har­kányiak beszerzik a modern vízvisszaforgató berendezést, de erre nincs nyolcmilliója Si- kondának. Gond az is, hogy Magyarhertelend termálfürdővé minősítése még mindig várat magára. Központi pénz azonban nincs a termálvíz-fejlesztésre, csakis a helyi erőforrásokból lehet a termálfürdő-hálózatot kiépíteni Dél-Dunántúlon is. Újabb gyógykórházak építése valóban illúzió a jelenlegi gazdasági helyzetben, de a termálturiz­mus fellendítése elkerülhetet­len, hogy például a Balaton „túlterheltsége" mérséklődjön. Csuti J. Egy város életében egyre fontosabb szerepét kap a tár­sadalmi munka. Az elmúlt tíz év számadatai ezt bizonyítják. A IV. ötéves tervben 73,3 mil­lió forint, az V. ötéves tervben már 240 millió forint értékű voit a közösségek által nyúj­tott támogatás. Az igazi nagy fellendülést a legutolsó két évben, 1979-ben és 1980-ban tapasztalhattuk. Már mindenki által ismertté váltak az olyan akciók, mint a közel 20 éves „Egy napot Pécsért” vagy az „Építsünk óvodát”, az „Egy napot a Me­csekért", vagy akár a tanter­mek korszerűbb megvilágításá­ért és a félelemmentes gyer- mokvórókért indított mozgalom. S itt van a legújabb, a „Tiszta, kulturált környezetért” tömeg­akció. S nem lehet megfeled­kezni a régi hagyományról, a patronálásról sem; iskolák, óvcdák, bölcsődék bizony meg­érezték volna ennek hiányát. De az öregek napközi ottho­nainak, szociális otthonoknak is sokat nyújtottak az önkéntes segítő kezek. Álljon itt még egy adat a munka jelentőségének bizonyságául: tavaly közel 900 000 órát, 42,7 millió forint értékben teljesítettek azok, akik fizikai vagy szellemi társadalmi munkát végeztek. Ezt egészítette ki egy más­fajta támogatás: az anyagi, amelynek megjelenési formái az átutalás, önkéntes pénzbe­fizetés vagy alapátengedés volt. A Városi Tanács V. B. mel­lett működő társadalmi mun­kát szervező bizottság fogja mindezt a tevékenységet össze. E bizottság munkatársát, Tóth Bélát kérdeztük a következő öt évre szóló társadalmi mun­ka programjáról. — Az előző években a tár­sadalmi munka 90—95 százalé­kát a hagyományos típusú vál­lalás teljesítése tette ki: ilyen a patronálás, a többi plusz fölajánlás volt. Ezután a ter­vezett vállalások már eleve tar­talmazni fogják az ún. nem hagyományost is. Itt elsősorban a városfejlesztést közvetlenül elősegítő munkákra gondolunk: a jövőben belekalkuláljuk a fejlesztést, a parkosítást, a fenntartást — ez utóbbi élvezi egyébként most az elsőbbsé­get, összhangban a központi elvekkel. Ez nem is lehet más­ként, hiszen a fenntartás, par­kosítás 40 százalékát társadal­mi munkában kell kigazdál­kodni.- Mi tartozik konkrétan a nem hagyományos társadalmi munkák körébe?- Három fő csoportot külö­níthetünk el. Az első, amire már utaltam, a fejlesztéshez kapcsolódik: az új városrészek zöldterületeinek megteremtése, amiben számítunk a környék lakosságára is. A másik a már ismert „Tiszta, kulturált környe­zetért" kampány, ahol máris továbbléptünk a korábbiakhoz képest: nem csupán egy—két­hónapos versenyre támaszko­dunk, hanem számíthatunk az állandó munkára is. Ezért kö­töttünk szerződést 30 iskolával. Itt az iskola közvetlen környe­zetének, egy-egy parknak a tisztaságáért már egész évben a gyerekek felelősek. S végül a harmadik, ami évente változik: 1981 a mozgássérültek éve, te­hát kiemelt helyen szerepel a szociális otthonokért, a szociá­lis foglalkoztatóért, s minden, ezért az ügyért végzett munka. — A parkosítás, a tisztaság fontos része a társadalmi mun­kának. De vannak, akiknek ez a foglalkozásuk. Az ő munká­jukat végzik a gyerekek?! — Nem, erről szó sincs. Mi ezt nem úgy képzeljük el, hogy az iskolások és az önként vál­lalkozók a fizetettek helyett dolgozzanak. Bár sajnos, volt már erre is példa, s ez első­sorban a gyerekeknek szegi a kedvét. Pedig a szép környe­zet megbecsülésére és ápolá­sára ebben a korban kell el­kezdeni a nevelést. Amit tár­sadalmi munkában a parkosí­tás, a tisztaság érdekében tesznek, az egy olyan ráadás, amit már a vállalatok anyagi­lag nem tudnak finanszírozni. Semmiképp sem az ő munká­jukat akarjuk elvégeztetni. S hogy a környezet megóvására való nevelést már gyerekkor­ban kell elkezdeni, azt egy adattal szeretném alátámasz­tani : tavaly a ■vandalizmus 1,9 millió forint kárt okozott. Nem lenne jó, ha ez minden évben megismétlődne. — A társadalmi munkának, önkéntes környezetszépitésnek milyen formáját tartja a leg­célravezetőbbnek ? — A látványos akciónak, hogy évente egyszer mindenki kivonul, semmi értelme. Az ál­landó, folyamatos munka a cél, s ezt szeretnénk elérni, hogy az emberek igénye laká­sukon kívüli környezetük szép­ségére, belülről fakadjon. S ebben most nagy segítségre lesz szükségünk. Dücsö A. Pöksi Atomerőmű építkezé. sének szerelőcsarnokában ked­den munkásgyűlésen értékelték ^a beruházási munkaverseny eredményeit. Háromszáz bri­gádban hatezer építő, szerelő, műszaki kapcsolódott a ver­senymozgalomba. Jórészt nekik köszönhető, hogy elkészült a reaktorbox csaknem 19 méter magasságban lévő zárófödéme is, megtörtént a reaktortartály elhelyezése, valamint a reaktor­csarnok teljes körülzárása. A munkaversenyben kiemel­kedő eredményt fölmutató dol­gozónak, brigádnak K. Papp József, a Tolna megyei Pártbi­zottság első titkára adott át kitüntetéseket Kijelölték a további teendő­ket, melyek közül a legfonto­sabbak: a Paksi Atomerőmű el­ső 440 megawattos egységének üzembe helyezése egy éven be­lül megtörténjen, s hogy a VI. ötéves terv végéig teljes egé­szében átadják hazánk első nukleáris erőművét. Szivárvány a Cuanza felett ■geretes kapcsolatfeluetel Pécs és Angola között Pár hét óta gyógykezelés céljából Harkányban tartózko­dik Armando Jósé Carvalho, az Angola fővárosában és ma- gyarországnyi nagyságú körze­tében működő „MANAUTO 3” nevű autóbuszjavító vállalat igazgatója. Súlyos közlekedési balesete utón az orvosok Magyarország­ra küldték. A pécsi Munkácsy Mihály utcai .klinika, a 400- ágyas kórház után a harkányi fürdőkúra közben most már sokkal jobban érzi magát Car­valho úr.- Sokat, nagyon sokat kö­szönhetek a baranyai orvosok-- nak, a gondos kezelésnek, a mindig figyelmes ápolónővé­reknek. Nem fogom elfelejteni szobatársaim segítőkészségét, de elsősorban a XIV-es AFIT vezetőségének törődését: por­tugál nyelvű újságokat, folyó­iratokat hoztak, megkaptam az MSZMP XII. kongresszusa jegy­zőkönyvét anyanyelvemen, el­halmoztak apró figyelmessé­gekkel. A harkányi üdülő teraszán ülünk, árvácskák és babarózsák között. Egy bronzveretű portu­gál mondat, egy angolai köz­mondás hullik a délutánba: „A barátság olyan, mint a szivár­vány: átível a Cuanza felett."- Először 1980 február—már­ciusban utaztunk Angolába, majd 1980 novemberében - kezdi a kialakuló kapcsolatok rövid történetét Tóth Géza mérnök, a pécsi XIV-es AFIT egyik vezetője. — Vállalatunk igazgatójának, dr. Lantos Ár­pádnak vezetésével, főkönyve­lőnkkel és Várnagy Csaba mérnök kollégámmal azt a fel­adatot igyekeztünk megoldani, hogyan lehetne Angolában egy autóbuszjavító vállalatot létre­hozni a lehető legrövidebb idő alatt. A további együttmű­ködés során magyar személyzet is utazna Pécsről, hogy a léte­sítendő üzem megindításában, az angolai dolgozók kiképzésé­ben segítsen. — Képzeljünk el egy Ma­gyarországnál tizenháromszor nagyobb területet - teszi hoz­zá Várnagy Csaba mérnök -, mely bővelkedik gyémántban, mangánban, csillámban, ahol nagy mennyiségben van réz, wolfram, grafit, kőolaj, ahol dús kávé- és kakaóültetvények virulnak, ahol bőven van cu­kornád, szizál, narancs, banán, olajpálma. Különösen a Cuan- za-vidék páratlanul gazdag. — Rengeteget utaztunk az országban, különösen a fővá­ros környékén. Hatalmas távol­ságokat tettünk meg; trópusi hőségben végeztük a munkán­kat, a terepjárásokat, a tár­gyalásokat, a szükséges számí­tások elvégzését, a rajzok el­készítését. Elefántok, krokodilok, orosz­lánok és más, ilyen állatok után érdeklődünk. Nevetve vá­laszolnak.- Közlekedésünk, mozgásunk teljesen biztonságos volt, mert az ilyen állótok ma már rezer­vátumban élnek.- A gyarmatosítók az utó­védharcaik során a vadállatok között nagy pusztítást végeztek és száraz, szavannás területe­ken nagy tűzvészek tomboltak — mondja Armando Jósé Car­valho. — Ezeket a sebeket most országunknak, az Angolai Nép- köztársaságnak kell begyógyí­tania. Építünk és harcolunk. A harc folytatódik — így szól a jelszavunk, és ez különösen igaz ma, amikor a dél-afrikai Fajüldözők katonái be-betörnek országunk határvidékeire. Kávét hoznak. Carvalho úr szakértőén ízlelgeti. — Bőm — teszi hozzá elismerően és az angolai kávétermesztés nagy lehetőségeiről beszél. Közben már az első magyarországi magyar-portugál műszaki szó­tárt lapozgatja, melyet nemrég fejezett be egy pécsi szerző. — Bőm. Jó, alapos munka. Ezt kitűnően fel tudjuk majd használni az autóiparban, ké­sőbbi együttműködésünk során — jegyzi meg Carvalho úr. — Mi volt a legemlékezete­sebb élményük Angolában? — A nyolc és fél órás repü­lőút. .. az emberek szívélyessé­ge, nyíltsága. Egy csodás szi­várvány a Cuanza folyó egyik vízesése felett. És a világ leg­finomabb itala — egy bögre Armando Jósé Carvalho Har­kányban esővíz kétnapos szomjúság utón ... Tóth Lajos Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom