Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)
1981-04-26 / 113. szám
Pék Pál Darázs-idő Mert megadatik hogy eleresit a háló — Lassúdon fordul körém a táj, sörényes dombok rázkódnak a szélben, s a völgy is fénnyel telt kosár. És perzsel az út. Suhogva vág a réten csapást a múlt bedőlt bányáiba, ga odaátról végül fölfakad a forrás — Füzek fölött nézek az ég fátylaira. Hogy rohantam ott o patakig egy nyáron, gyógyító vizekben fürdetni az arcom...! S ölelt a sás a megpezsdülő lombok — Darázs-időm onnan újra visszahallom, de fullánkját kitépem, ^ s ami volt, tán épül hiánytalan eggyé: apám, anyám arca — Hisz kisüvit belőlem tél-aklom hidege s földre kushad egem tönkresilányítvaPattantyús József Mesekép llonaton uasarnap Zötyög velünk a vicinális. (Er. ről a szóról is megfeledkezünk lassan,) az országhatártól az ország felé. Szárnyvonal, a kocsikat kályhák fűtik, ízes jóna- pottal köszön, aki felszáll, míg jegyet kezel szőleje állapotát mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, iramodásaival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek—hétfői munkás jegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas féláru, az egész áru jegyek, a returok. Hétköznapokon hímnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Jobbára nagymamák utaznak. Ülök és hallgatom őket- Egy átszállás után majd száz kilométernyire a város. Fonott kosa. rak, főnatos korsók, illatos jo- nathan töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a városnak, életforma, életformának, nemzedék nemzedéknek ízekkel üzen. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak feltérképez, ni ezeket a vasárnapi vonatokat. Versíró embereknek érdemes lenne megmérni a kosarak súlyát, költőknek képzeletben összeadni az ízeket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, ked- dekhez, a hétköznapokhoz. * Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mire kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet süssek. Tudja, hogyan van: azok nem sütnek maguknak. Megveszik a presz- szóban •.. — Olyan is az. Én egész szombaton a hús után szaladgáltam . ., — Az enyimek hívnak, hogy menjek hozzájuk, de hát, nem tudják, hogy milyen lenne akkor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk ... Az „enyim” hosszú „i”-jé- ben érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, képes beszéddel— Az enyimek tavaly szüretkor voltak otthon. Mondtam a gyereket hozzák le legalább, de kicsi még, féltik. így aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akartam nekiindulni, de hát ott vagyak magam . .. — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz az ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányomák most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett . . . Nekem mi kell már otthon? Egy kicsit történelem itt minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a kortynyi örömért. Fiút, lányt, unokát látni, ölhetett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai íz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a tyúkot, aminek gondolatban megkegyelmeztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkalSzép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen tájak, füstös nyári konyhák, sövény- kerítéses udvarok hangulata van a vonatnak. Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni, a távoli város segít. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdött egy nagyot a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön vissza az első vonattal. Más az, meséli, hogy ugyan nem akarta elengedni a gyereket, de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, amim van, eL babrálom, amíg mozogni tudok ... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió és rádióműsor, hány napilap, folyóirat, hány jó könyv munkája érződik a változó véleményekben- Hány fajta új igény él abban a töltöttkáposztát hozó nagymamában, aki otthon a szennyest a lányától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki így, hazaviszi kimosni a lá- nyáék nagyobb szennyesét, és hozza a vasaltat.? örömet hord a vasárnapi vonat. Átszállurtk, utazunk még egy nagyöbb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növő kényelem elveszi a meghittség felét. Az állomáson a ,,gyerekek” várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a nagymamák által már felfedezett, lassan érteni kezdett másik világnak. * Ma már hétfő van. Este sok családban még „hazai” lesz a vacsora, aztán kedd lesz, megszokott-napi gondokkal, aztán szerda és sok-sok faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs szakadék a két világ között, ami van, annak vonat a hídja. Bartha Gábor Andor Attila: Anyám BényeiJózsef Velem árva Elengedsz-e ha látod álmodok délibábot ~ királylányt mesevárat s hülni hagyom a szádat Elengedsz-e hisz ebben a koldus-szerelemben olyan magadba' lennél akár az elcseppent vér Engedj hisz úgyse máshoz költözöm a magányhoz s kivoltál velem árva bocsáss el #árvaságra Ratkó József Búcsú Szegődik az ember madárnak, s dobnak utána követ. Szájukból fegyver származik, szivemre célzott gyűlölet. Kitéve a foguk közül fútt förtelmes fagynak, rágalomnak, ' indulok melegebb hazát keresni ártatlan dalomnakElhúzok Délnek, nem jövök ide többé soha. Fogadott földem fölött tündöklik szárnyam nyoma. Élő adásban sugározta a televízió azt a kívánságműsort, amit a híres művészek kérései alapján állítottak össze. A műsorvezető bemutatta a neves személyiségeket — fölöslegeden, hiszen ismert arcokat pásztázott a kamera —, majd felkérte Perc Adorján színművészt, hogy mondja el kívánságát.- Sokat töprengtem, mit is kérjek — mondta Perc Adorján —, végül is az első ötletemnél maradtam.- Peter Brook? - kíváncsiskodott a műsorvezető. — Részlet az egyik általa rendezett előadásból? Vagy valamelyik elhunyt pályatársát szeretné, ha felidéznénk? Esetleg egy Karaján-koncer- tet?- No, nem — tiltakozott a színész —, ezek túlságosan is szakmába vágó kívánságok lennének, márpedig én most nem dolgozni, hanem szórakozni akarok. Ha úgy tetszik. a művészetek határain túl, valahol a natúr valóságban. Kérem hát, hogy mutassanak be filmen vagy előben egy esztergályost, ahogy éppen esztergál.- Nem értem ... - A műsorvezető arcán döbbenet. — ön ebben az összeállításban egy esztergályost szeretne látni?- Igen, egy esztergályost. És ahogy említettem, munka közben. Mi van ebben olyan különös? Az esztergályos is láthatott már engem különböző szerepekben, most én kívánnék megismerkedni az ő munkájával. Természetesen, ha lehetséges.- Hogyne, hiszen azért kívánságműsor..-. — törődött bele a műsorvezető —, de amíg előkeressük a filmet.. . erre az óhajra ugyanis nem számítottunk ..., addig Kiss B. Teodor zeneszerzőt faggatnám a kívánsága felől. Tófft-Máffté Miklós Kívánságműsor- Nehezen hozakodtam volna ezzel elő — mondta Kiss B. Teodor —, de ha már Perc Adorján elkezdte, akkor nekem is lenne egy hasonló jellegű kérésem... Egy kőbányát szeretnék látni, és kicsit bepillantani a kőfejtők munkájába . .. Ügy emlékszem, volt is erről egy riport, de akkor elfoglaltságom miatt nem tudtam megnézni... Ha most mód lenne rá ... — Van rá mód ... — A műsorvezető arca olyan, mintha ecettel enné a madártejet. — Majd előkeressük a kőfejtőket is. Előbb azonban nézzük meg Tar Vendel esztergályosról készített riportunkat, Perc Adorján kérésére. A filmen Tar Vendel öt percig esztergált. A gép zúgott, a fémforgácsok, megannyi aláhulló „acéltincs”, kunkorodtak, tekergőztek, a munkás arca fénylett az izzadságtól. A kamera többször mutatta közben Perc Adorján átszellemült tekintetét, ahogy a széken előrehajolva kíváncsian figyeli az esztergályos minden mozdulatát.- Csodálatos volt... mondta a riport végén —, lenyűgöző mesterségbeli szaktudás...! Esztétikum, harmónia, ritmus...! Bátrah ajánlanám, némely szakmailag fogyatékos kollégámnak ezt a produkciót... Ezután a kőfejtőkről készült riport következett, majd Csipán Sebestyén író kívánságára a kohászatba látogattak el. Később Pál C. Krisztina textiltervező kérésére egy cukrószüzembe, utána Farsangi Kond szobrász óhajára a tetőfedőkhöz. A műsor további részében szerepeltek még kéményseprők, számítógépkezelők, traktorosok, marósok, pékek, darukezelők, végül — amolyan programozó attrakcióként —, egy épülő tévétorony szerelőit láthatták a magasban. A nagyon színvonalas, szórakoztató este tanulságait Farsangi Kond foglalta öízsze.- Csak hálásak lehetünk a Televíziónak — mondta, —, hogy ebben a másfél órában kicsábított minket az életbe. Régen éreztem már magam ilyen jól. Véleményem szerint többször kéne hasonló kívánságműsorokat rendezni. A következő napokban ömlöttek a nézők levelei, szóltak a telefonok. A többség sikeresnek, érdekesnek találta az adást, és a mielőbbi megismétlését kérte. Bőven ajánlottak más szakmákat is, amelyek ebben az összeállításban nem szerepeltek. A televízió illetékesei ígéretet tettek a nagy sikerű kívánságműsor megismétlésére, addig is azonban szíves figyelmébe ajánlották a nézők millióinak - a munkahelyeket. HÉTVÉGE 9.
