Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-17 / 105. szám

e Dunántúlt napló 1981. április 17., péntek Tudomány — Technika Columbia: nagy távlatok A z űrkutatás szempont­jából nagy horderejű szenzációnak számit a több mint ötvenórás űr­utazás után visszatért ame­rikai Columbia űrrepülő­gép útja. John Young és Robert Crippen, akik üzemszerű körülmények kö­zött próbálták ki az űrku­tatás új szállítóeszközét, kedden simán landoltak a Kennedy űrközpont terüle­tén kialakított öt és fél kilométer hosszú és száz méter szélességű leszálló- pályán. A több évig tartó megfeszített kutatómunka Columbiában megtestesí­tett eredményeit néhány jellemzővel érdemes fel­eleveníteni. A kilenc éven át tartó fejlesztőmunka elsődleges célja az volt, hogy egy olyan űrrepülőgépet hoz­zanak létre, ameíy több­szöri használatra is alkal­mas. Mivel a repülés külön « böző szakaszaiban, így leszálláskor sem lép fel 3 g-nél nagyobb túlterhelés, lehetővé válik, hogy a kü­lönlegesen szigorú orvosi előírásokon enyhítsenek, így a későbbi utazásokon részt vevők körét bővíthe­tik. A Columbia és épülő „testvérei" — a Challanger, a Discovery és az Atlantis — egyenként harminc ton­na tömegű hasznos terhet vihetnek magukkal a 4,6 átmérőjű és 18,3 méter hosszú rakodótérben. A fejlesztés során szá­mos műszaki problémát kellett megoldani. Ilyen volt például az akár száz­szor is felhasználható ra­kétahajtóművek kialakítá­sa. Különösen nehéz fel­adatot jelentett a külső hőszigetelés megoldása, amely a hétszáz tonna cseppfolyós hidrogént és oxigént befogadó külső üzemanyagtartályok védel­mét szolgálja. Legalább ekkora — ha nem nagyobb jelentősége volt — az űr­repülőgépet borító több mint harmincezer zsindely- szerűen elhelyezett hővé­dőburkolat kikísérletezése, amelynek a leszálláskor volt nagy szerepe. Az űrrepülőgép első út­ja nagy lépés lehet a koz­mikus térség rendszeres látogatására . . . Gázturbinával a síneken Minden korábbinál nagyobb teljesítmény A gázturbina eredményes al­kalmazása a repülésben, majd a hajókon és a csúcserőművek­ben időszerűvé tette mozdony­erőgépként való használatát is. A közel három évtizedes fej­lesztés eredményeként kezde­nek megjelenni a sínpályákon a gázturbinás mozdonytípusok. A gázturbina előnye a vasúti vontatásban elsősorban abban rejlik, hogy a dízelmotorokénál sokkal gyengébb minőségű tü­zelőanyaggal is „megelégszik”, ezenkívül nincs szükség vízhű­tésre, tehát a mozdony kisebb önsúlyú lehet és így minden korábbinál nagyobb teljesít­ményűre építhető. Ráadásul a gázturbina olajfogyasztása is kevesebb, mint a dízelmotoré, elsősorban a csapágyak kisebb száma és a dugattyúk teljes elmaradása miatt, ami nem el­hanyagolható szempont. A gázturbinás mozdony hát­ránya viszont a rosszabb ha­tásfok, továbbá a részterhelé­ses üzemben erősen megnö­vekvő fajlagos tüzelőanyag-fo­gyasztás. A gázturbina a re­pülésben éppen azért válhatott be, mert tartósan működhet tel­jes terheléssel, állandó fordu­latszámmal, miközben a környe­zet hőmérséklete a magasban elég alacsony (mínusz 20—40 C fok körüli). A hajókon is el­sősorban az nyújt előnyt, hogy a tengerjárók főmotorjai hosz- szú időn át járnak állandó nagy terheléssel. A gázturbinás mozdonyok viszont erősen vál­tozó igénybevétellel kénytele­nek működni, miközben a kör­nyezeti hőmérséklet eléggé széles határok között ingado­zik. A gázturbinák mozdony ha­tásfokának növelésére a legha­tékonyabb eszköz a turbina üzemi hőmérsékletének emelé­se. A turbina forgatónyomaté- ka többszörös áttételen keresz­tül jut a rendszerint hidrome- chanikus hajtóművekhez, ami­nek főként az indításnál van jelentősége. Arról egyelőre szó sincs, hogy a gázturbinás moz­donyok kiszoríthatják elődei­ket. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy a gázturbina va­lamennyi belsőégésű erőgé­pünk közül a „legfiatalabb", hosszú idő távlatában tehát meg változhat a helyzet. Kanadában készült gázturbinás motorvonat, amelynek 200 km/óra az utazósebessége, de ha kell, 250 km/óra csúcssebességgel is tud száguldani. Építéséhez igen sok alumíniumot használtak fel, amivel jelentős súlymegtakaritást értek el a luxuskényelmü motor­vonat tervezői. Új irányzatok a repülésben A z elmúlt években legalábbis a tervezők asztalán gyorsabban mó­dosulnak a repülőgéplormák és új és új technikai megoldásokat „dobnak ki” a technikusok. Ennek oka pedjg a már szinte egy évtizele dü­höngő energiaválság. A repülőgépek „szomjának” mérséklésére több út is lehet­séges. Ezek közül a legfonto­sabb a fajlagos fogyasztás csök­kentése és a drágább üzem­anyagok arányának a mérsék­lése. A már több gyár által al­kalmazott takarékossági meg­oldás, hogy a légellenállás csökkentésére a közepes mé­retű és sebességű, enyhén nyi- lazott szárnyú gépek szárnyvé­geire felálló fülek vagy szarvak kerülnek. Újabban előtérbe kerülnek ismét a légcsavaros gázturbi­nák, mert ezek a leggazdasá­gosabbak teljesítményüket, sú. lyukat és fogyasztásukat, va­lamint a felhasznált üzem­anyagot tekintve. A gép orrából viszont hátra helyezik a légcsavart, így a zaj az utas- ka bin mögé kerül és a légcsavar által kavart légáramlás is ke­vesebb gondot okoz. A légcsa­var is átalakul: könnyű, szál­erősített műanyagból építik és szárnyainak a hegyét megtö­rik, ezzel javul a hatásfokuk. Ha azonban hátra kerül a mo­tor, megváltozik a súlyelosztás, a súlypont annyira hátra kerül, hogy a gép a farkát nem képes felemelni a földről. Ha ennek elkerülésére a szárnyat telje­sen hátra teszik, kicsi lesz a távolság a farokrész kormány­felületi és a szárny vonalá­ban lévő súlypont között, így a gép nem kormányozható. Nincs más megoldás: elöl lesz a gép „farka" a kormányfelü­lettel. aztán az utastér, mögötte a szárny, majd a motor és vé­gül a légcsavar. Már épül az USA-ban az első ilyen, hatsze­mélyes gép. Szintén az energiaválság ve­tette elő a balesetek miatt egy­szer már „végérvényesen" elve­tett hidrogén üzemanyagot. A hidrogén, ez az egyszerű szer­kezetű, rendkívül könnyű és nagy hőtartalmú gáz kiváló haj. tóanyaq a gázturbinák számá­ra. Gaznemű állapotban egy- egy kilogrammjának fűtőértéke a szénhidrogéneknek csaknem háromszorosa Folyékony álla­potban is könnyű, s így egy- egy liter fűtőértéke negyede a benzinének. Hidrogénből te­hát több liter, de kevesebb ki­logramm kell azonos teljesít­mény eléréséhez. Kisebb lesz tehát a gép felszállósúlya és ez a repülőknél döntő köve­telmény. A hidrogént hajtóanyagként való felhasználásához mélyhű­téssel cseppfolyósítani kell, kü­lönben hatalmas tartályra len­ne szükség. Mielőtt azonban a hajtóműbe vezetik, ismét gáz­zá alakítják. Kezelése a leg­nagyobb elővigyázatosságot igényli, hiszen rendkívül tűzve­szélyes A számítások szerint 1995-ben megérik a helyzet a hidrogénnel üzemelő repülő­gépek forgalomba állítására. Ma még nem látható, hogy az ismertetett és a többi új irány­zat milyen gyakorlati jelentősé, gű. Mindenképpen várható azonban, hogy a századfordu­lóig nagy ugrást tesz meg a re­pülés — a gazdaságosság irá­nyába. T. M. * A „L EDOUARD LD”, a világ legnagyobb metánszóllitó hajója Óriás metán- szállító Hajó A francia flotta az európai élvonalban Franciaország energiagond. jain a földgáz egyre szélesebb körű alkalmazása nagymérték­ben segít Növekszik a földgáz felhasználása és ez a növeke­dés nemcsak azzal magyaráz­ható, hogy az energiaszükséklet fedezése földgáz felhasználásá­val oldható meg.gazdaságosan. A második világháború óta a vegyipar szervesalapanyag, szükségletének jelentős részét a petrolkémiai ipar földgázbá­zisból kiindulva állítja, elő. A földgázfronton elsősorban a metángáz szállítása jelent problémát Európában a fran­ciákon kívül a belgáknak, a hollandoknak, a nyugatnéme­teknek is. Ázsiában a japánok építenek metánszállító hajókat. A metángáz szállítása a ten­geren cseppfolyós állapotban történik, tehát a végcélba ér­kezés utón a szállítmányt visz- sza kell gázosítani és így lehet bevezetni az illető ország há­lózatába. A metánszállító flotta terén Franciaország európai viszony­latban az élvonalban találha­tó. Napjainkban egy metánha­jó építési költsége háromszoro­sára tehető a hagyományos olajszállítóhoz viszonyítva. Fran. cia szakemberek becslése sze­rint azonban 2000-ben már a metánszállító hajók száma meg fog egyezni az olajszállítóké­val a világtengereken. Düh nélkül Nem várt ellentétes nézete­ket váltott ki utolsó, korántsem dühödten fogalmazott cikkünk, amelyben a dühhel és a düh­vei szó helyesírását fejteget­tük, s mindkét írásmód elfo­gadhatósága mellett szálltunk síkra. E sorainkra több levél érke­zett. Az egyik keményen elma­rasztalja a cikk szerzőjét, mondván: „Tanár létére miért kifogásolja az akadémiai he­lyesírást, amelyet a tapasztalt x nyelvtudósokból és akadémiku­sokból álló helyesírási bizott­ság hosszú viták után fogadott el, s követendő zsinórmértékül mindenki számára előír? Mi lenne — írja a szigorú bíráló —, ha mindenki a saját feje vagy füle hallása szerint írná a ma­gyar szavakat — a helyesírási szabályok sutba vágásával? Olyan zűrzavar alakulna ki, amely teljesen meggátolná az egységes magyar helyesírás ki­alakulását." így az egyik levél. Most nézzük a vele szemben álló másik levelet! „Be kell vallanom, hogy bár érettségiztem, mégsem tudtam eddig a dühvei írásmódról. Én mindig dühhelt mondtam és írtam, mert a magyar nyelvben nincs szóvégi nyújtó h betű, mint a németben. Szerintem tehát nincs dü, mé, cé, ju, rü, hanem igenis van düh, méh, céh, juh és rüh." Nem kívánjuk a vitát folytat­ni hisz az új, 1982-es szabály­zat minden bizonnyal dönt majd ebben a kérdésben is. Szerényen mégis megjegyez­zük, hogy a törvények, így a nyelviek is, nem örökérvényűek. Ha nem lehetne megváltoztat­ni őket, nem volna szükség a törvényhozás házára, sem pe­dig a Magyar Tudományos Akadémiára. Mai nyelvművelésünk nem nyelv-, hanem emberközpontú. Ez Lőrincze Lajos megfogalma­zásában ekként hangzik: „A nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük: a társadalmi hasznos­ság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében, következés­képpen abban, hogy a keletke­ző, jelentkező újat támogatjuk, tűrjük vagy tiltjuk." Lőrincze Lajos szerint van olyan nyelvművelő, aki „a nyelvnek minden mozgását meggátolná, a változásokat romlásnak tartja, s a régihez akkor is ragaszkodik, ha a nyelvileg művelt magyar be­szélők többsége már az új formával él." Ez a mi véleményünk is a dühvei vagy dühhel fogalma­zott sorokról. És ha már a h végű szavakról írtunk, hadd említsük meg azokat a német nyelvből átvett idegen szava­kat is, amelyeket — nem tud­hatni milyen okból — még ma is németesen ch-val kell írnunk annak ellenére, hogy a ma­gyar abc nem ismeri a eh be­tűt. A cech, pech, krach, lach stb. szavakat annyira régóta használjuk már, annyira át­mentek a nyelvhasználatba, hogy nyeivkincsünkbe tarto­zóknak érezzük. Kár tehát unos-untalan hangoztatni — éppen németes helyesírásuk­kal — idegen voltukat. Ma már vannak írók (pl. Tabi László), akik cehet, pehet, krahot, fa- hot írnak. Jól megférnek már ezek a tánc, a bál, a pár, a polgár, a verbunkos, a mester, a must, a farsang, a fortély és még sok más német erede­tű szavunkkal: sógorságban vannak egymással. Tóth István dr. PÉCS SZÜLETTEK: Zöld Zsuzsanna, Pocs- kai Dávid, Csermák Melinda, Ámán József, Hutter Bernadett, Balogh László, Horváth Anita, Tánczos László, Hübér Tünde, Lémárt Dóra, Villányi Tímea, Bújdosó Zsófia, Szi- ládi Gábor, Danóczi Barnabás, Ló- rencz Zsuzsanna, Lakatos Anett, Keim Tímea, Jádi Beáta, Löki Dá­niel, Takács Zsófia, Takács Éva, Kovács Mária, Kisfali Ildikó, Né­meth Anita, Imre Beáta, Hetesi Sza­bolcs, Szarka András, Sági Péter, Molnár Péter, Schiszler Éva, Miskol- czi Melinda, Benkö Katalin, Takács István, Lohner Szimonetta, Perényi Krisztián, Lábadi Árpád, Lábadi Jó­zsef, Pirisi Zoltán, Kaluber Mariann, Novák Péter, Tresch Csaba , Veisz Viktória, Horváth Krisztián, Balogh István, Molnár Ildikó, Mayer Márta, Alkonyi Csaba. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Varjú Sándor és Földesdi Éva, Déri Tibor és Hoffecker Mária, Gajdos Csaba és Pál Valéria, Fekete Zsolt és Bernhardt Veronika, Bernhardt János és Ambrus Judit, Spolár Viktor és Baranyai Mária, Schaff Dénes és Nepel Andrea. MEGHALTAK: dr. Szalay Elemér, Bocz Nikoletta, Kordé József, Hoff­mann Imréné Záré Margit, Rudolf György, Fodor Józsefné Hajnal Ro­zália, Vituska Éva, Rétfalvi Aman­da, Keilhauer József, Törő Sándorné Törő Júlia, Hegedűs Gáborné Far­kas Mária, László István, Bottó Lő- rincné Mohai Magdolna, Palotai István, Szabó Jánosné Pfiszter Mar­git, Légrádi József, Cseh Lajos, Zsémberi Gyula, Horváth Istvánná Kovács Mária, Schmidt Imre, Petro- hán Gyula, Wodl Jenöné Cserna Má­ria, Berta Szabó József, Somogyi Dénes, Muth Géza, Ribics Gyula, Deubinger Józsefné Csedlacsek Kata­lin, Stark Istvánná Morosics Mag­dolna, Bödö Ferenc, Orbán Pálné Zsifkovics Etelka, Lichtnecker György- né Kovács Rozália, Farkas Jánosné Bóra Erzsébet, Tábori Jánosné Fürtös Anna, Jusztusz Miksáné Geiszt Irén, Molnár Jánosné Szilvái Anna, Viszti Anita, Kutnyák Ferenc, Dandos Jó­zsef, Szögleti Kálmán, Czimber Mik­lós, Németh Sándorné Lőrincz Teré­zia, Méhn József, Katona Józsefné Sárosi Erzsébet, Balogh Mihály, Weisz Ernő, Máramarosi Márton, Kajdy An- dorné Jóvi Etel, Szabó Erzsébet, Ha- genthurn János, Mezei István, Unter- steller Károlyné Horváth Magdolna, Péter Eszter, Halász Jánosné Ifko- vics Anna, Varga István, Mátyás Ferencné Karnis Erzsébet, Mészáros László, Kovács István, Szekeres Ist­ván, dr. Szabolcsi Miklós, Parázs Józsefné Török Anna, Kislaci Géza, Balázs János. Kórházi felvételes iigyeletek Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére Pécs vá­ros POTE Gyermekklinika. Szigetvár, város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkór­ház. Gyermeksebészeti, kórházi fel­vételt igénylő gyermekfülészeti be­tegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermekklinika, páros napokon: Me­gyei Gyermekkórház, Pécs és a me­gye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, sebészet, baleseti sebészet: II. sz. klinikai tömb. Égési sérülések: Honvéd Kór­ház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gé­gészet: POTE Fül-, Orr-, Gége­klinika. ÉJSZAKAI KÖRZETI ORVOSI ÜGYELET: Felnőtt betegek részére: Korvin O. u. 23., tel.: 11-169, Munkácsy M. u. rendelőintézet, ügyeleti be­járat. Tel.: 12-812. Veress E. u. 'ren­delőintézet. Tel.: 15-833. Gyermek­betegek részére: Munkácsy M. u. ren­delőintézet, gyermekpoliklinika, föld­szinti bejárat, tel.: 10-895. Fogásza­ti ügyelet: Munkácsy M. u. ügyeleti helyiség, tel.: 12-812. Minden este 7 órától reggel 7 óráig. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRAK I. kér.: Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8., 10 52. sz. gyógyszertár, Pécs-Meszes, Szeptember 6. tér 1., 10 3. sz. gyógyszertár. II. kér.: Pécs, Kossuth L. u. 81., 10/8. sz. gyógy­szertár, Pécs, Munkácsy Mihály u. 4., 10 9. sz. gyógyszertár. III. kér.: Pécs, Veress E. u. 2., 10/7. sz. gyógyszer- tár. SOS-ÉLET telefonszolgálat hívó­száma: 12-390 — este 7-től reggel 7 óráig díjmentesen hívható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom