Dunántúli Napló, 1981. április (38. évfolyam, 90-117. szám)

1981-04-16 / 104. szám

1981. április 16., csütörtök Dunántúli napló 3 Az oktatásügy alappillére: az általános iskola Dreczin József művelődési miniszterhelyettes az 1981—85. évi fejlesztésekről Félénk, nyugtalan gyerekek... Újabb tanulmány a cigányokról Egy iskolaérettségi vizsgálat tanulságai Gondjaikat a többi szociális problémával együtt kell megoldani A 6—13 éves tankötelesek is­koláztatása gyakorlatilag teljes körű (99 százalék). A beiratko­zottaknak koriábban mintegy 80— 82 százaléka fejezte be tanul­mányait tanévvesztés nélkül, jelenleg arányuk eléri a 86 százalékot. Az általános iskolák osztály- termi célra 4600-zal, a napkö­zis csoportok elhelyezésére 500- zal több helyiséget használnak, mint öt évvel korábban. A ter­vezettnél több tanterem épült, ám elnéptelenedés vagy az is­kolák rossz műszaki állapota miatt több is szűnt meg. Végül is az általános iskolák — külö­nösen a fejlődő településeken, településrészeken — zsúfoltak. Az osztálytermek 17 százalékát váltott rendszerben használják. A napközis csoportok felét az iskolák nem e célra kialakított helyiségben, hanem osztályter­mekben, egyéb oktatási célú helyiségekben, lakásokban, stb. kénytelenek elhelyezni. Az osz­tálytermek közel egytizede nem alkalmas oktatásra, és e szük­séghelyiségek aránya az elmúlt tíz évben alig csökkent. — Napjaink egyik mielőbb megoldásra váró problé­mája tehát az általános is­kolai hálózat korszerűsítése, bővítése. Mit tesz a Műve­lődési Minisztérium ennek érdekében? — erre kértünk választ Dreczin József mű-- velődési miniszterhelyettes­től. — A VI. ötéves terv az álta­lános iskolai hálózat fejleszté­sét kiemelt feladatnak tekinti. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy öt év alatt mintegy 130 ezer fővel növekszik majd a tanulólétszám, és ehhez meg kell teremteni az alapvető ok­tatási feltételekei, mégpedig úgy, hogy az ellátás ne romol­jon. Egyidejűleg jelentősen szé­lesíteni fogjuk a napközis há­lózatot, elsősorban alsó tago­zatos tanulók részére. Fontos feladat egyes településeken az oktatási feltételek nagy elma­radásának mérséklése. — A tervidőszakban együt­tesen 5700—6000 általános is­kolai tanterem létesítésével számolunk. Várhatóan ennek mintegy 60—65 százaléka új épületben, a többi meglévő intézmények bővítésével, kor­szerűsítésével, más célú épüle­tek, helyiségek igénybevételé­vel valósul meg. — öt év alatt előrelátha­tóan mennyi pénz áll ren­delkezésre az általános is­kolák bővítésére, s hol szán­dékoznak nagyobb arányú fejlesztéseket eszközölni? — A tanácsi tervjavaslatok megközelítően 15 milliárd fo­rint ráfordítással számolnak az általános iskolai hálózatfejlesz­tésben. Az összeg legnagyobb részét természetesen az új isko­lák építésére fordítják, kisebb hányadát a bővítés- és korsze- rűsítés-jellegű feljesztésekre. — Mi úgy gondoljuk, az is­kolák legnagyobb részét ott kell majd építeni, ahol a de­mográfiai hullám leginkább érezteti a hatását, vagyis a na­gyobb városokban (illetve azok lakótelepein), a gyorsan fejlődő ipari településeken, munkás­körzetekben. Magától értető­dően ezeknek a fejlesztéseknek összhangban kell lenniük a te­lepüléshálózat fejlesztési tervé­vel, és törekedni kell arra, hogy komplex, többcélúan is hasz­nosítható épületegyütteseket alakítsanak ki. A Művelődési Minisztérium a ÉVM-mel együttműködve kidolgoztatta a lakóterületi alapfokú közintéz­mények összevont és több cél­ra hasznosítható épületeinek típusterveit. A meglévő iskolák gyors és viszonylag olcsó bő­vítését szolgáló műszaki meg­oldások kimunkálása is meg­történt. Az építési költségek elfogadhatónak ígérkeznek. — Az idén a tanácsokkal karöltve milyen terveik van­nak az általános iskolai fej­lesztésekre? Hol épül új is­kola? — A demográfiai körülmé­nyek miatt 1981 82-es tanév­ben a növekvő számban jelent­kező első osztályosok fogadása okoz nagy gondot a tanácsok­nak. A tanácsi tervjavaslatok 1981-ben 1000—1100 osztály­terem-bővüléssel számolnak, ebből 6—7000 létesül új iskolg*- épületben, a többi bővítés, kor­szerűsítés és egyéb fejlesztés útján. Ez igen feszített feladat és minden szóba jöhető segít­ségre szükség van a megvaló­sításához. — Nagyobb arányú fejlesz­tések várhatók 1981-ben Bé­kés, Borsod, Csongrád, Győr, Hajdú-Bihar, Pest megyékben és a fővárosban. Néhány példa erre: Miskolc Avas III. lakótele­pen 16 tanterem és a Szinva- Népkertben 20 tanterem, Pest megyében, Zsámbékon 16 tan­terem, Aszódon 12 és Sziget­halmon 8 tanterem, Hódmező­vásárhelyen 16 tanterem,' Ma­kón 8 tanterem, a debreceni Újkert lakótelepen 16 tante­rem, Hajdúböszörményben 8 tanterem, Hajdúnánáson 8 tan­terem, Püspökladányban 8 tan­terem, Győrött, a Kun Béla la­kótelepen 24 tanterem épül. — Véleménye szerint a városok, községek művelő­dési házait átmenetileg lel lehet-e használni az általá­nos iskolák oktatására és miként? — Tekintettel arra, hogy a demográfiai hullám csak átme­netileg emeli meg erősebben a tanulólétszámot, nem követhet­jük ezt mindenütt új fejleszté­sekkel. Ezért átmenetileg igény­be kell venni osztályok elhelye­zésére iskolán kívüli helyisége­ket. Esetenként ilyenek a mű­velődési házak. A közművelő­dési intézményeket szélesebb körben kapcsoljuk be a gyer­mekek tanórán kívüli foglalkoz­tatásába is (pl. szakkörök, kor­repetálósok, stb.) — Az óvodáskorúak elhe­lyezését milyen beruházások szolgálják 1981-ben és a későbbiekben? — A 70-es évek végén a szü­letésszámok mérséklődtek, ezért már 1981-ben országosan csök­ken az óvodáskorúak száma, 1985-re pedig több mint 100 ezer fővel lesz kisebb a lét­szám. A tanácsok által terve­zett, közel 38 ezer óvodai hely létesítésével az ellátás lényegé­ben megoldódik, a nagyobb városok és néhány megye óvo­dáit kivéve megszűnik a zsú­foltság is. — Idén a tanácsok több mint 11 ezer új óvodai hellyel számolnak, amelynek jóval több mint a fele új épületben várja a gyerekeket. Ezzel már lénye-' gesen csökkenhet a helyhiány miatt elutasítottak száma. Fahidy József Az utóbbi időben nem hogy csöndesednének, Inkább erő­södnek a cigány-nacionalizmus körüli viták. Ezt mutatja a Köz­nevelés című hetilap január 16-i számában lezajlott rövid és gyors „ütemváltás" is dr. Pik Katalin és dr. Várnagy Elemér között a cigánygyermekek örök. letes tulajdonságai tárgyában. Dr. Pik Katalin azzal vádolja a Pécsi Tanárképző Főiskola tanárát, hogy a Pedagógia II. című tankönyv Vili. fejezetében „fajelméleti" alapon, tudomány. tanlanul olyan örökletes nega­tív tulajdonságokkal ruházza fel a cikánygyermekeket, amelyek, kel azok nem rendelkeznek. Dr. Pik Katalin ezen kívül még a főiskolai hallgatók nézeteit ká­rosan befolyásoló „sugalma- zást" is felró a fejezet szerző­jének. Dr. Várnagy Elemér részle­tes cáfolatát ezen a helyen fe­lesleges volna közölni, mindez elolvasható a Köznevelésben, mint ahogy dr. Czeizel Endre vitazárója is. A neves genetikus a fogalmak tisztázása mellett felhívja a figyelmet arra, hogy a rassz-kutatás nálunk még ma is „tabutémának” számít, hol­ott ezt semmi esetre sem lehet azonosítani holmi fajelméleti előítéletekkel. Nagyon is szük­ség volna ilyen kutatásokra. A viták forrása tulajdonkép­pen az, hogy Várnagy Elemér és pécsi kutatócsoportja, de a neves budapesti ciganológus, dr. Vekerdi József is teljes mér­tékben a magáévá teszi a mo­dern társadalomtudományoknak Figyelemre méltó tanulmány­gyűjtemény jelent meg a kö­zelmúltban a Pécsi Tudomány- egyetem Baráti Társaságának kiadósában. A közel négyszáz­oldalas kötet címe: Fejezetek a pécsi egyetem történetéből. Szerkesztője dr. Csizmadia An­dor jogtörténész professzor, aki e tanév elején ment nyugdíjba az egyetemről. A tanulmánykötet minden eddiginél átfogóbb és alapo­sabb mű a Pécsi Tudomány- egyetem e századi működésé­ről. A középkori pécsi egyetem alapításának 600 éves jubileu­mán, 1967-ben, érthetően a régmúlt eseményei álltak a ku­tatás középpontjában. A Nagy Lajos által alapított Studium generale működése eddig még nem tisztázott időpontban megszűnt és universitast Pécs csak 1923-ban kapott újra: az országtól elcsatolt Pozsony egyetemét helyezték át. Ennek az újjáalakított egyetemnek a történetét dolgozza most föl az említett köfet egészen a hetvenes évek közepéig. A his­tóriai vonatkozásokat Csizma­azt az állítását, hogy a cigány­ságot nem lehet egységes nép­csoportonként, nemzetiségként kezelni. Ezzel szemben a ci­gány származású értelmiségiek közül néhányon azt állítják, hogy cigány nyelvű oktatással, c'igányklubokkal, saját folyó­irattal és érdekvédelmi szerve­zettel hatékonyabban lehetne a cigánylakosság elmaradott­ságának csökkentéséért küz­deni. Ez azonban — amellett, hogy gyakorlatilag szinte tel­jesen kivihetetlen, elsősorban nyelvi problémák miatt — még azt a veszélyt is. maga után vonja, hogy tovább növekszik a cigányság elszigeteltsége, el­zárkózása. A 6-os számú akadémiai ku­tatási főirányon belül folytatja munkáját az a kutatócsoport a pécsi főiskolán, amely Várnagy Elemér vezetésével a cigány- gyermekek oktatásával és ne­velésével kapcsolatos problé­mákat vizsgálja. A csoport har. madik nagyobb tanulmánya az elmúlt év végén jelent meg Egy iskolaérettségi vizsgálat né­dia Andor tanulmányai tárják följ és ugyancsak ő számol be a jogtörténeti oktatás múltjáról és jelenéről is. Az egyes feje­zetek az Állam- és Jogtudomá­nyi Kar tanszékeinek, tanszék- csoportjainak tevékenységét tárgyalják a tanszékvezetők és a beosztott oktatók tollából. Az utolsó fejezetben érdekes adalékokat találunk az egye­tem társadalmi és ifjúsági szer­vezeteinek, kollégiumi, sport- és kulturális életének történe­téhez, illetve az idegennyelvi lektorátus és az egyetemi könyvtár tevékenységéhez. A Fejezetek a pécsi egyetem történetéből című könyv nem­csak a Tudományegyetem régi és mai hallgatóinak, oktatói­nak, hanem a kívülállóknak is haszonnal forgatott olvasmá­nya lehet. Remélhetőleg az 1973 óta bekövetkezett nagy változások krónikáját tartal­mazó kötet megjelenésére nem kell majd a második egyetem­alapítás százéves jubileumáig várni. H. J. hány adata dél-dunántúli tele­pülések „beás" cigány gyerme­keinél címmel. Szerzője dr. Rup- pertné Bátora Gabriella tudo­mányos munkatárs és dr. Vár­nagy Elemér. A vizsgálatot a kutatócsoport tagjai és más pe. dagógusok végezték Baranya és Somogy megyében, 25 tele­pülés óvodájában és általános iskolájában. A tanulmány de­cemberben akadémiai dijat nyert. A vizsgálat célja az volt, hogy ellenőrizzék a korábbi tényfel­táró kutatások eredményeit és alapot teremtsenek egy, a kö­zeljövőben megindítandó ’kí­sérletsorozat nevelési módsze­reinek kidolgozásához. A kísér, let a dél-dunántúli régió né­hány cigányok lakta települé­sének iskoláiban kezdődne meg. A tanulmány szerzői adatokat közölnek a vizsgált cigánygyer. mekek testi és pszichikai álla­potáról, családi jés iskolai kö­rülményeikről, anyanyelvi, ma­tematikai és íráskészségbeli tu. dásszintjükről. Felmérték a ci­gánygyermekek magatartás-kul­túráját is néhány alapvető ön­kiszolgálási műveleten — étke­zés, öltözködés, mosakodás, stb. - keresztül. A vizsgálat eredményét egy olyan orszá­gos felmérés adataival vetet­ték össze, amelyet nem cigány gyermekek körében végeztek. (Megállapították egyebek kö­zött, hogy a cigánygyermekek 5—6 éves korukban átlagosan 6 centiméterrel alacsonyabbak, mint a hasonló korú nem cigány gyerekek; a vizsgált csoport tagjainak közel 85 százaléka otthon veszélyeztetett, vagy hát­rányos helyzetben van). A tanulmány szerzőinek vég­következtetése az, hogy az is­kola küszöbén álló, negatív szó. ciális háttérrel rendelkező kis­gyermekek iskolai előkészíté­sével az eddigieknél sokkal dif. ferencióltabb módszerekkel kel­lene foglalkozni. A cigánygyer­mekek sem azért kívánnak több törődést, mert cigányok ha­nem azért, mert testi, értelmi, érzelmi fejlődésük sok eset­ben születésüktől kezdve nem volt zavartalan. Sorsuk javu­lását ezért a legkevésbé sem holmi délibábos „cigánynemze­tiségi" elszigetelésüktől, hanem magyar anyanyelvi nevelésük­től, az idejekorán elkezdett in­tézményes törődéstől remélhet­jük. Havasi János Folyóirat Hungarológiai Értesítő Nagy mulasztásunkat igyek­szik pótolni a Nemzetközi Ma- gycr Filológiai Társaság, ami­kor a Hungarológiai Értesítő kiadásával a hungarológiát, vagyis a magyarságludományt művelő szakemberek 1977. év­ben megjelent munkáit mutat­ja be nemcsak a szakterületek kutatóinak, hanem azoknak is, akiket közelebbről érint e tu­dományágak hazánkon belüli vagy kívüli ápolása. Amíg kül­földön a germanisztika, szla­visztika, polonisztika régóta nemcsak nemzeti, hanem nem­zetközi tudományág, addig a hungarológiai kutatásokban eddig csak az első lépéseket tettük meg. Valós problémát tár fei tehát a szerkesztői meg­állapítás: „Soha és sehol nem volt még példa, hogy a hun­garológia tudományos termé­séről évről évre haladó rend­szerességgel és egyetlen kiad­vány nyújtson világméretű át­tekintést." Az 1977-es esztendő kiadvá­nyait áttekintve úgy látták a szerkesztők (Kása László és D. Mátai Mária közreműködé­sével Jankovics József), hogy 300-nál is több olyan munkát kell ismertetniük, amely a ma­gyar nyelvészet, irodalom és néprajz területén végzett ku­tatómunka hatékonyabb feltá­rását szolgálja. Bár a 405 laonyi terjedelmű munka bevezetésében a szer­kesztő recenziókról szól, úgy látjuk, hogy legtöbbjükben könyvismertetések ezek, mert a recenzeálás fogalmába mindig beleérzőnk valamiféle bírála­tot, kritikát, esetleg glosszát is. Mindezekből az Értesítőben csak halványan sugárzódik elő egy kevés. Minden bizonnyal nem is ez volt a cél, hanem — ami valóban fontosabb — a megjelent munkák rövid tema­tikai feltárása, tárgyilagos is­mertetése röviden, lényegrelá- tóan. A folyóirat (inkább: év­könyv) java része, mintegy két­száz lap, könyvismertetéseket ölel fel. Ebből is csaknem ki­lenc ívnyi terjedelmű az iroda­lomtörténet. A négysoros ismer­tetéstől (?) a 90 sorosig helyt kapott minden 1977-ben meg­jelent hungarológiai alkotás, még akkor is, ha nem került könyvárusi forgalomba, hanem csak az antikváriumodon vagy közvetlenül volt beszerezhető. A belföldi és a külföldi ma­gyar irodalmi élet vitalitását tükrözi az a sok tanulmány, amely a régi irodalomtól nap­jainkig sokféle műfajban je­lentkezik: visszatekintések, em­lékiratok levelezésközlések, vil. lanó kritikák, szövegértelmezé­sek, verselemzések stb. Külö­nösen jelentősek a szomszédos országokban és az USA-ban élő magyarságnak a hazai és az ottani irodalmi élettel való kapcsolatainak, az eredetük­ben is eltérő kultúrák kölcsön­hatásának megfigyelése, az e folyamatok reális felmérése. Értékes anyagot tartalmaz a Magyar nyelvészet 1977 rész is. A főbb témakörök az anya­nyelv kérdéseivel, nyelvfejlődé­sünk történetével, a nyelvhe­lyességi elvek ismertetésével, nyelvművelő tanácsokkal fog­lalkoznak. Az Értesítő második része az 1977. év könyvtermésének bib­liográfiáját adja. Az irodalom- tudományi részt szerkezetileg ekként tagolja: általános rész, összehasonlító irodalomtörté­net, irodalmi kapcsolatok; majd: irodalomelmélet, nyelv, stílus és fordítás. Ki kell emel­nünk A magyar irodalom kül­földön című fejezetet, amely Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ro­mánia, a Szovjetunió és más országok magyar irodalmát fogja össze. A könyvárusi forgalomban is kapható kötetet a hungaroló­gia hírei (szervezeti élet, em­lékülések, a vezetőség és a tagság névsora) zárják. Mind a művek, mind pedig a tag­ság soraiban örömmel fedez­tünk fel néhány pécsi nevet is. T. I. Könyv a pécsi egyetemről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom