Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-10 / 68. szám

1981. március 10., kedd Dunántúlt napló 5 A MALÉV sajtó­­tájékoztatója Két új repülő fílmilliánlért keSZtyŰS SZiMtZel Munkatársunk tése. telelonjelen-Ferihegyen most is fújt a szél és a szomszéd óriásgépet az újságírók azonnal elkeresztel­ték Olgának, jelzésének utolsó betűje: az O alapján. Aztán fellépdeltünk a másikra — ez P, azaz Pterur! —, hogy meg­kezdődjék a jubileumi sajtó­­tájékoztató. Mert Olga és Pte­rur a napokban érkezett Pestre és ezzel tízre nőtt a magyar polgári repülőparkban a TU— 154-es gépek száma. Tegnap Jávor József, a MA­LÉV vezérigazgatója és vezető munkatársai ismertették a tízre nőtt TU—154-es géppark meg­alapozta terveket, egyben a két új gép adatait. A lényeges műszaki tulajdonságok dolgá­ban Olga és Pterur nem tér el 7 társától, nemzetközi szín­vonalon repülő, korszerű gé­pek. 151 utast szállíthatnak, hasznos terhelésük 18 tonna. De hat óra alatt átalakíthatok 19 tonnát szállító tehergépek­­ké, teljes terheléssel 3100 ki­lométerre szállíthatnak, terhe­lés nélkül pedig több mint 5000-re. Sebességük óránként 950 km, vagyis a hangsebes­ség 88 százaléka. Ellátták ki­szolgáló konténerekkel. Tehát nem lesz többé tálcás légikis­asszony, mert az ülések köze mindent betolnak konténerben. Hiszen ez a legnehezebb pin­cérmunka, néha 20 perc alatt 150 utast kell kiszolgálni. A két gép tartalékfelszerelésekkel együtt félmilliárd forintba ke­rül. A legfontosabb: a magyar polgári repülőpark jelentős részt vállal gazdasági életünk fejlesztéséből, mert növeli az ország valutakészletét. Bevétel­lel és átcsoportosítással. Utób­bi azt jelenti, hogy számos, a szocialista országokat is érintő nemzetközi járaton, dollárelszá­molású államok gépei repül­nek. Nekik tehát ilyen valutá­val kell fizetnünk. Most a nö­vekvő géppark egyre több kon­vertibilis valutát „kímél" meg, mert rubelelszámolású országok­ban is indítunk új járatokat. Ez a második legfontosabb szem­pont. Az első: a repülési biz­tonság. Ennek híján út és be­vétel egyaránt elmarad, de 1981-ben még nem kellett já­ratot kihagyni veszélyesség miatt. A TU—154-esek ma­gyar felségjelekkel jövőre való­színűleg több észak-afrikai or­szágba is járnak majd. Olga már dolgozik, megjárta Rómát. Földessy Dénes Részközgyűlés Szederkényben Jó évet zárt a pécsi Ua valamely cégek -rövidre zárva érzékelik a világpiaci hul­­** lámzásokat, akkor a könnyűipar hazai vállalatai és szö­vetkezetei ezek közé sorolhatók. így van ezzel a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet is, amely több nyugati partner tönkremenetele miatt ugyancsak gyorsan kellett hogy új piacok után nézzen a tavalyi esztendőben. Hadd tegyük mindjárt hoz­zá, hogy a TANNIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat o tradíció­kat vállalva átérezte a váltás fontosságát. Többek között ez is lényeges lépés volt annak ér­dekében, hogy a szövetkezet mintegy ezerkétszáz dolgozója, a pécsi, mohácsi, fonyódi és szederkényi üzemekben kesz­tyűt és divattáskákat varró asz­­szonyok nem érezték meg any­­nyira a változásokat. Tegnap délután, a már ko­rábban megtartott küldöttgyű­lést követően, a szederkényi üzem mintegy száz munkásának jelenlétében Steftner Jenő. a szövetkezet elnöke adott szá­mot az 1980. év eredményeiről és a részközgyűlésen többek között az idei feladatokról is szólt. De térjünk vissza, az el­múlt esztendőre! A tavaly bevezetett szabályo-. zórendszerből fakadó változá­sok érzékenyen érintették a szö­vetkezetét, amit a tőkés export­nál jelentkező piaci, gondok is nehezítettek. Ennek ellenére vi­szont sikerült az időközben je­lentkezett árfolyamváltozások hatására a tervben megfogal­mazott nyereségszintet megkö­zelítőleg negyven százalékkal növelni. A tőkés export aránya ugyan alig két százalékkal emel­kedett, ám a dollár kitermelési mutató érezhetően javult. A tő­kés export, a nehézségek elle­nére az elmúlt esztendőhöz vi­szonyítva 1,8 millió forinttal nőtt és az sem hanyagolható el, hogy a belföldi értékesítés értéke mintegy hárommillió fo­rinttal haladta meg az 1979. évit. Stettner Jenő, a szövetke­zet elnöke külön is kitért arra. hogy a TANNIMPEX-szel tovább kívánják erősíteni a már ki­­clakult kapcsolatokat' ami vég­sősoron a termelőüzemek kapa­citásának,— egyszóval a folya­matos munkavégzés biztosításá­nak - kellő lekötését jelenti. Mindez egyben azt is érzékeli és ez nemcsupán erre az esz­tendőre értendő, hogy a tőkés piac megtartásán túl annak bő. vítése az egyik legfontosabb számukra. Erre minden bizony­nyal garanciát nyújtanak a szö­vetkezetnél dolgozó kesztyű- és bőrdíszművarró szakemberek. A szövetkezet az elmúlt esz­tendei eredménye alapján 21,9 millió forintos nyereséggel zár­ta az 1980. évet, amiből mintegy hatmillió forint fejlesztési ala­pot képezhet és az 1,6 milliós részesedési alap kétheti mun­kabérnek megfelelő összeg kifi­zetését teszi lehetővé. S. Gy. nemzetközi nőnap al-Akalmából az egész­ségügyi miniszter ki­tüntetéseket adományozott. Kiváló munkáért kitüntetés­ben részesült Hock Jánosné, az Egyesített Szociális Intéz­mények igazgatója (Siklós), dr. Kránitz Árpádné városi­járási vezető védőnő (Siklós), dr. Király Jánosné asszisztens, városi tanács Kórház-Rende­lőintézet (Siklós), dr. Pávko­­vics Mária főorvos, Kórház- Rendelőintézet (Mohács), In­­hoff Józsefné bölcsődei veze­tő (Somberek), Jozing Antal­­né műtős asszisztens, Kórház- Rendelőintézet Véradó Állo­más (Komló), Barhet Jakabné körzeti ápolónő (Hidas), Stu­­der Péterné előadó, Pécs m. városi Tanács vb egészség­­ügyi osztály, dr. Bokor Zsuzsa főorvos, Baranya megyei Ta­nács Kórház-Rendelőintézet I. sz. Belgyógyászat, Pólffy Ká­­rolyné csoportvezető, Bara­nya megyei Tanács Gyógyszer­tári Központ. Miniszteri dicséretben ré-KITÜNTETÉSEK A NŐNAP ALKALMÁBÓL szesült dr. Csúcs Márta gyer­mek körzeti orvos, Kórház- Rendelőintézet (Mohács), Vincze Csabáné, Kórház-Ren­delőintézet, vezető asszisztens (Komló), Tóth Béláné védőnő, Hosszúhetény, Tóka Jánosné körzeti védőnő (Berkesd), F. Nagy Bálintné osztályvezető ápolónő, Baranya megyei Ta­nács Kórház-Rendelőintézet Tüdőgyógyintézete, Herbert Józsefné osztályvezető gon­dozónő, Megyei Gyermekkór­ház, Vigh Ferencné gondozó­nő, egészségügyi gyermekott­hon (Boly). Megyei főorvosi dicséret­ben részesült további hat egészségügyi dolgozó. A ki­tüntetéseket dr. Kóbor József megyei főorvos tegnap dél­után adta át. Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kapott Koleszárics Mótyásné sertésgondozó (Sza­­lánta) és Kovács Sándorné üzemgazdász (Szalánta), va­lamint Gálffy Béláné tehe­nész (Borjád). * Kiváló munkáért kitüntetés­ben részesült Baracs Ferencné főiskolai docens (Pécs), Feny­ves Alajos nevelő (Pécs, II. sz. Gyakorló Iskola), Sáfár Bélá­né nevelő (Pécs). Ugyancsak Kiváló munkáért kitüntetésben részesült Bu­gyik Jánosné, a Baranya me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat SZTK-ügyin­­tézője. Ma is itt köszönti a legtöbb ismerős Kende Sándor szerzői estje Pécsett Kende Sándor hétfőn reggel bement a Magyar írók Köny­vesboltjába. Nyomban ismerő­sökkel találkozott. Délben ter­mészetesen a Nádorban ebé­delt, a kávéhózban beszélte meg a világ dolgait költő ba­rátjával, Calambosi Lászlóval, mint annyiszor, pécsi évei alatt. Fél hatkor szerzői est a Mozgalmi Házban. Gyerekek, idős asszonyok, férfiak, Kende Sándor legutóbbi két regényé­vel a kezükben, dedikációra várnak a ruhatári pultnál. Az író semmit sem változott, mióta nyugdíjba ment és Pest­re költözött.- Nem változott a „történe­ti” főváros sem — mondja a dedikálás szünetében, amikor Unger Pálma és N. Szabó Sán­dor, az est színész közreműkö­dői is megérkeznek. — Amióta nyugdíjba mentem, többet dol­gozom. Bár ez a nyugdíj is olyan, hogy csak az életkorom utal rá; 1973 óta szabadúszó vagyok, magam gazdálkodom az időmmel. A prózaírás meg­lehetősen időigényes műfaj, szükségem van arra a napi öt­hat órára, amit az íróasztal mellett tölthetek. Amíg állás­ban voltam, ez nem mindig si­került. Persze, a próza más­részről az élet-élményeket is kiköveteli magának, s ezt „írói magányból", rendszeres kenyér­kereső munka nélkül nemigen lehet megszerezni. Emlékeztetőül: Kende Sándor az az író, aki 1950-ben kéthe­tes kiküldetésre érkezett Pécs­re. A két hétből harminc év lett. Előzőleg női szabóként járta a világot, s közben a Sor­bonne híres professzorainak előadásait hallgatta. Első re­gényét az ügyészség betiltotta: 1943-at írtak akkor. Nyolc-tíz évvel később A három Lázár — két másik könyvvel együtt — ugyancsak indexre került. „Polgári író” - sütötték rá Ken­dére, s ez a skatulya sokáig rajta ragadt. A skatulyák is felpattannak egyszer, minden csak idő kér­dése. Kende Sándor ma akár sikeres írónak is nevezheti ma­gát, hiszen legújabb könyvét, amely tizenhétezer példányban jelent meg, most adták ki má­sodszor. Pécsre ebből a könyv­ből több érkezett, mint az or­szág más városaiba. Ma is itt köszönti a legtöbb ismerős, törzsasztalát — ha nem is tar­tották fönn - megtalálja a Ná­dorban. Az 1950-es kiküldetési utasítás ily módon máig érvé­nyesnek tekinthető. H. J. iSirögystérelflatásL maga« fokon Egész sereg foglalkozási ág, pálya szinte visszafordíthatatla­nul elnőiesedik, ide tartozik a Az igazgató: dr. Kőhegyi Imréné gyógyszerészet is. Ugyanakkor vannak olyan — elsősorban ve­zetői — beosztások, amelyeknél szilárdan tartja magát a férfiúi hegemónia. A gyógyszerészet, legalábbis Baranyában nem ilyen. Ez év február elsejétől dr. Kőhegyi Imréné — vagy akinek így ismerősebben cseng: dr. Arató Ágnes — a Baranya me­gyei Gyógyszertári Központ igazgatója. — Ugrattam is a férfikolle­gákat, na most harcolhattok az egyenjogúságotokért — mondta nevetve. Ez a vidámság, a mo­soly éppoly elválaszthatatlan tőle, mint a szeretett szakma, amelynek immár 21 éve diplo­másként elkötelezettje, sokolda­lú ismerője.- Az igazgatói kinevezést fo­gadhatja az ember váratlan sikerként, vagy rég várt elis­merés gyanánt. Okozhat szo­rongást, de erősítheti a maga­­biztosságot. Rá tudna mutatni valamelyik hatásra az ön ese­tében? — önmagában egyik sem lenne igaz. Könnyű a dolgom, mert Baranya volt az első mun­kahelyem, jól ismerem a me­gyének mind az ötvenhat gyógyszertárát, szinte mind a kilencszáz dolgozó személyes ismerősöm. Korábbi pályafutá­somat tekintve ez nem is meg. lepő, hiszen voltam analitikus, szakfelügyelő, oktatási felelős, szerveztem a gyógyszerészek és az asszisztensek megyei és or­szágos továbbképzését is, ne­kem kellett segítenem az egye­temistákat és a friss diplomá­sokat a szakmai gyakorlatokon. Nehezebb viszont,, mert nem­csak a szűkebb értelemben vett szakmai kérdésekkel kell ezután foglalkoznom, hanem attól kezdve, hogy például szakado­zik a szabadszentkirályi gyógy­szertár teteje, hogy repednek a falai az új harkányi gyógy­szertárnak, magas fokon kell biztosítani a megye gyógyszer­­ellátását. Mindezek mellett egy pillanatra sem szabad figyel­men kívül hagyni az emberi té­nyezőket. Alaptulajdonságom, hogy szeretek segíteni máso­kon, szívügyem a munktársaim élet- és munkakörülményei. Ezt viszont összhangba kell hoz­nom azzal, amit a becsületes munka megkövetel. — Beosztottként bizonyára volt olyan gondolata, hogy ezt', vagy amazt másképp csinálná. Most az igazgatói székből ho­gyan látja? — Változatlanul meggyőző­désem az, hogy az egészség­­ügyi alapellátáshoz szervesen hozzátartozik a gyógyszerellá­tás, mégpedig az adott lehető­ségeknek megfelelő legmaga­sabb fokon. Élőbbé kell tenni az úgynevezett gyógyszerismer­tető hálózatot, vagyis az alap­ellátást végző orvosok* és a gyógyszertárak kapcsolatát. A kölcsönös, naprakész informált­ság éppúgy hasznára válik a betegnek, mint a gyógyszer­­ellátásnak. Utóbbihoz kapcso­lódik, hogy minden lakossági igényt meg kell vizsgálni és le­hetőségeink arányában, sürgős­ségüknek megfelelően eleget tenni. — Mindehhez partnerek is kellenek ... — Családom, férjem és há­rom gyermekem sokat átvállal az otthon terheiből, a régi kol­legák pedig kitűnő segítőtár­sak. Kurucz Gyula Az országos diáknapok megyei bemutatója A KISZ Baranya megyei Bizottsága a hét végére szervezte meg a közép­fokú tanintézetek diákjai számára az országos diáknapok megyei bemuta­tóját. A kétnapos vetélkedésen közel 1500 tanuló több mint 500 müsorszá­­mot mutatott be a négy zsűri előtt. A zsűrik arany, ezüst és bronz foko­zattal minősítették a legjobbakat. Az arany fokozatot elértek közül kerülnek majd ki azok, akik megyénket képvi­selik az április végén kezdődő keszt­helyi Helikon-ünnepségeken. A Heli­konra utazók április 27-én gálamű­sort tartanak a Pécsi Nemzeti Szín­házban. Az országos diáknapok me­gyei bemutatóján a következők kaptak arany fokozatot: Az Éneklő ifjúság kategóriá­ban: a Nagy Lajos Gimnázium fiúkórusa, a Dobó úti Gimná­zium leánykórusa, a Művé­szeti Szakközépiskola leány­kára és a Széchenyi Gimná­zium vegyeskara. A vers- és prózamondó kate­góriában: Hámori Andrea (Ko­marov Gimn.), Sárközi Angélái" Sütöri Judit (Kun Béla Gimn.), Szilágyi Eszter, Spolarics And­rea (Nagy Lajos Gimn.). A néptánc, népzene, diák­­szinpad kategóriában: Pesti Ágnes (Leöwey Gimn.), az 500- as Ip. Szakm. Intézet népzene­együttese, a Marek J. Mg Szakm. Intézet néptáncegyüttesei, az 500-as Ip. Szakm. Intézet nép­táncegyüttese és a Nagy Lajos Gimnázium diákszínpada. A szólóének, szólóhangszer kategóriában: a Dobó úti Gim­náziumból: Hómann Anette, Bankos Erzsébet-Vómosi Tamás -Sör Zóra-Hómann Anette, három kamaraének-együttes, Bankos Erzsébet, Vámosi Ta­más, Haris Gabriella, Freppán Csilla, Sós Mariann; a Janus Panonius Gimnáziumból: László Szilvia, a horvát-szerb nemze­tiségi kamarakórus, Auth Ani­kó; a Komarov Gimnáziumból: Wágner—Tanó duó, Nagy Ilona furulya kamarazene-együttes, Qoud dixi, dixi együttes; a Kis­faludy K. Gimnáziumból: Sóly­mos Adrienn, Szabó Sára, Fad­dy Zsuzsa. Szűcs Katalin—Fad­dy Zsuzsa, Szabó Sára—Rádics Ildikó, Balogh Áqnes—Czijáky Gabriella—Dezső Emőke, Auth Éva-Dezső Emőke-Zászkaliczky Zsuzsa-Muck Klára; a Nagy Lajos Gimnáziumból: Benke Eszter, Pázmándy Ágnes, Kop­­csányi Rita-Barth Észter-Ke­resztes Zsuzsa—Fagyos Zsuzsa, a Vonós kamarazenekar, az Orff kamarazenekar, Sáray László, Facsi Éva—Krali Albin; a Leöwey Gimnáziumból: Bárdi Judit-Nagy Andrea, Varga Má­ria, Farkas Tamás-Bárdi Judit, Benkő Vanda—Hollósy Gabriel­la, Hetvei Gábor; a Széchenyi Gimnáziumból: Kancsár Tünde —Tóth Zsolt; a Kun Béla Gim­náziumból: Király Csaba, La­katos Judit: a Z. M. Eü. Szak­­középiskolából: Erős Enikő; a Marek J. Mg.-i Szakközépisko­lából: Markesz János; az 509. sz. Szakm. Intézetből: Tótfalusi Eleonóra és a Dolgozók ön­álló Gimnáziumából: Gerzsenyi Csaba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom