Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-07 / 65. szám
1981. március 7., szombat Dunánt úli napló 3 Sléf*viieíí ialfÄiawjN és Ajnásadik gazdaság hátországa Jövedelmező a gazdáknak Ütközőpont a felvásárló MW mam Évi kétmillió forint értékben értékesítenek szemes takarmányt és tápokat a ZÖLDÉRT Felsőmalom utcai boltjában A Minisztertanács alig több mint öt esztendővel ezelőtt hozott határozatot a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatásáról. Megyénkben már előtte is jelentős szerepet játszott a háztáji az ellátásban, a központi árualapok bővítésében. Azóta viszont az ágazat fejlődése mind dinamikusabbá vált, és ma már szerves részét képezik a termelőszövetkezeti közös gazdaságok munkájának. A termelőszövetkezetek útján forgalmazott összes háztáji termék tizenöt százalékát a tej, huszonnégy százalékát a hízómarha és több mint negyvenhat százalékát a hízósertés adja. Az említett három termék a háztáji árutermelés nyolcvannégy százalékát teszi ki és több mint hétszázmillió forint árbevételt biztosít a termelők számára. A termelőszövetkezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak az ágazatra. A megye hatvankét közös gazdaságából ötvenhétben függetlenített szakemberek foglalkoznak a háztáji segítésével. E munkát mintegy százharminc háztáji agronómus illetve termelőszövetkezeti megbízott végzi, közülük nyolcvanötnek fő foglalkozása a kisgazdaságok termelésének segítése. Az említetteken túl tizenkét ágazat termékértékesítését szervezik a termelőszövetkezetek, ennek volumene meghaladja az évi százhatvanmillió forintot. Ezek közé tartozik a nyúl, a pulyka-, a májliba-előállítás, a zöldségtermelés. Az elmúlt öt esztendőben legdinamikusabban a hízósertés-termelés emelkedett. Míg 1976-ban 64 500 vágósertést adott a háztáji, addig az elmúlt esztendőben a száznegyvennégyezret is meghaladta a húsipari vállalatnak átadott hízott sertések száma. Mindez már nem mondható el a hízómarháról, öt évvel ezelőtt több mint 11 860 marha volt a háztájiban, tavaly pedig mindössze alig több mint 10 700 hízómarhát adtak a kisüzemek. A szarvasmarha tartás hullámzása illetve visszaesése többek között azzal függ össze, hogy a marhatartás igen munkaigényes, megfelelő legelő, zöld- és szólastakarmány szükséges. A kialakított'támogatási rendszer ellenére sem vonzó kellőképpen a marhahizlalás, mert a takarmányárak növekedése, válamint az új, magasabb minőségi követelményeket támasztó szabvány következtében csökkent a jövedelmezőség. S ha már a jövedelmezőségről esett szó, érdemes annál egy kicsit elidőzni. Az ágazato~kat tekintve a jövedelem igen nagy eltérést mutat az egyes kisgazdaságokban. Ezt nem csupán a termelési körülmények, az állatok száma, a szakmai hozzáértés befolyásolja, hanem az érvényben lévő szabályozó és ösztönzőrendszer alkalmazása is. Például a hízósertés előállítását, költséqeit legalább tucatnyi tényező befolyásolja. Az egy állatra eső tiszta jövedelem lehet ötven forint, de elérheti az ezret is. De talán éppen ez, az egységnyi termékre eső jövedelem megsokszorozásának lehetősége a háztáji gazdaságok termelésének előrevivője, a fejlődés serkentője. Természetesen, a jövedelem emelkedése vagy csökkenése szoros összefüggésben van az elvégzett munkával, a kockázatvállalással, a szakértelemmel is. Mindehhez nagy segítséget nyújtanak a termelőszövetkezetek szakemberei. A közös gazdaságok évente mintegy háromszázmillió forint értékben biztositják a háztáji és kisegítő gazdaságoknak szükséges takarmányt, tápot, a termeléshez nélkülözhetetlen anyagokat és eszközöket egyaránt.' A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, továbbá az áfészek is jelentős szerepet vállalnak a kistermelők szemestermény- és tápellátásából. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kivül, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok még ma sem juthatnak hozzá korlátlanul a talajművelő és szállítógépekhez; az említett gépekért igen nagy a sorbaállás, ami nehezíti a kistermelők dolgát és ezzel együttvéve a termelés dinamikusabb növelését. Mindez már csak azért is lényeges, mert a termelőszövetkezetek nagy teljesítményű erőgépei nem alkalmasak a kisparcellák megművelésére és a kisebb gépek korlátozott számban állnak rendelkezésre. Érdemes szólni a szerződéses fegyelemmel összefüggő kérdésekről is. A termelőszövetkezeti megbízottak egyrészről a termelők érdekeit képviselik, ugyanakkor nap mint nap a felvásárló vállalat illetve vállalatok közötti ütközőpont szerepét is vállalniuk kell. Nemegyszer megfogalmazódott már, hogy a megbízottak túlzottan leterheltek az adminisztrációs munkában és emiatt nehézkesebben tudják ellátni szervezői teendőiket. Az előrejelzés szerinti szállítást még ma is jelentősen befolyásolják az eltérő tartási körülmények: jó lenne, ha ezeket a sajátosságokat is figyelembe vennék. Célszerűnek látszana, ha a termelőszövetkezeteket más gazdálkodó szervekkel azonos mértékben tennék érdekeltté a háztáji termelés és értékesi* tés szervezésében. Mindezt elősegítené, ha a közös gazdaságok integráló tevékenysége minden szövetkezetben legalább szerény nyereséget biztosítana. Salamon Gyula Of piacokat kerestek Kitűnő minőséggel szereztek rangot exporttermékeiknek Gyors alkalmazkodás az igényekhez Időben alkalmazkodik a gyors piaci változásokhoz az alig ötszáz fős Mohácsi Könynyűipari Vállalat. Tavaly az NSZK-beli Minderer cég nem építette fel, nem rendezte be gépekkel az új központi üzemcsarnokot Mohó-, csőn és férfinadrágokat sem rendelt. Ekkor a nehezen beszerezhető alapanyagokat biztosítani kellett. Új piacot ke-estek, hogy a kiesést pótolják. Az átlag 77 milliós termelési értéknek csaknem a fele külöldön realizálódik: 15—20 féle ronfekciótermék, így a szövetcantalló, a férfi és fiú alsónad. ág, a női alsóruházali cikkek :öbb mint egy évtizede keresettek a szocialista és c* tőkés aiacon. A pontos szállítással js a kitűnő minőséggel főként 3 szovjet és a csehszlovák verőknél szereztek rangot: a morácsi központ, a véméndi és a pécsváradi kisüzem brigádjai liváló exportmunkát végeznek. Takács József igazgató szerint a panasz helyett egyből cselekedtek. Sokat köszönhetnek a régi kereskedelmi partnerüknek, a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalatnak az új megrendelők felkutatásában, de a sikeres piacváltásban segített a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat is, amelynek évek óta ingeket gyártanak. A mohácsi eset azt példázza, hogy egy jól működő kollektívát nem hagynak cserben a partnerei, ha azt épp baj éri. — Egy évtizedes és kedvező tapasztalatokkal rendelkezünk a szovjet vevőknél — kapcsolódik a beszélgetésbe Alsóvölgyi István főmérnök, műszaki igazgatóhelyettes. Igaz, hogy most már a hagyományos cikkekkel, Így a szövetpantallóval, inggel nehéz nagyobb vásárlói kedvre ösztönözni őket, épp ezért mindenképpen több hasznot hozó újdonságokkal kell kirukkolni a megnyerésükért. Az újdonság a fehér és a nyerssárga színű Trapper női farmerszoknya lett. Erre az évre három modellben 46 000 darabot kértek a szovjet megrendelők. A modellkialakításban részt vett a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalászi gyáregysége. A Lenfonóval 15 esztendeje állnak üzleti kapcsolatban, megrendelésükre matracokat készítettek. Most ötéves szerződést írtak alá a budakalásziakkal, hogy a teljesen saját erőből előállított pamut alapanyagukból, melynek méterét 113 forintért kínálják - másnak nem adnak el. A szovjet partnernek jövőre 80 000 Trappért kínálnak nyolc modellben. Jelenleg a Szovjetunióban a mohácsiak 20—30 millió forint értékű árut értékesítenek és ennek az értéke az újdonság révén tízmillió forinttal növekedik. Döntően állami támogatásból, csaknem ötmillió forintért végül is saját kivitelezésben felépítették a mohácsi központban az új gép. és tanműhelyt. Több fény, szellős, tágas, jól fűtött munkahely, nagyobb alapterület, ezek a legfontosabb szociális jellemzői az újdonságnak. Míg ai termelést technológiailag átszervezték, így egy helyen az előgyártás, az összeállítás, valamint a befejező művelet, de korszerű az anyagmozgatás is. A kombinált szalagszerű termelés pedig lehetővé teszi a kiscsoportos munkahelyek aktívabb termelését a minőség javára. A gyártási módok egységesebbek, és a speciális eszközökből is van elegendő. A korszerű tanműhelyben jelenleg 42 saját szakmunkástanulót képeznek, de maximum százat is oktathatnak, ha ezt igénylik a helybéli szabó szövetkezet, az 502-es Radnóti Szakmunkásképző Intézet, valamint a Szekszárdi Szabó Szövetkezet dunaszekcsői, lánycsóki, majsi és magyarbólyi kisüzemei. Nemrég ismét jelentkezett a Hinderer cég és a már meglévő technológiai rendszert tovább finomítja elsősorban az övpántösszeállítás területén. Bizonyos használati idő után a mohácsi gyár megkapja majd a nyugatnémet berendezéseket, ezért cserében a nyugati cég 2—3 éven át havonta 10 000 fér. finadrágot kér. Idén augusztus végéig 30 000-re kötöttek szerződést. Az még kérdéses, hogy bérmunkában vagy csehszlovák alapanyagból alakítják-e ki a szövetpantallókat a nyugatnémet ízlés szerint. A Mohácsi Könnyűipari Vállalat arra törekszik, hogy 1985- ben tízmillió forint értékben exportáljon a nyugatnémet piacra. Eközben más nyugat-európai kereskedelmi cégeket is megnyerni akar például a Bársony, kártolt és fésűs férfinadrággal, ugyanis az újdonságok kikísérletezéséhez is olcsó alapanyagokkal bőségesen rendelkezik a gyár. Csuti János Szerződés csak hazaira? Nyolc évvel ezelőtt országosan is feltűnést keltett a Baranya megyei Villamosgépjavító Szövetkezetnek az a kezdeményezése, mikor bevezette a háztartási gépek átalánydíjas javítását. Azóta ez a szolgáltatási forma közkedveltté vált, ma már szerte az országban tucatnyi szövetkezet, sőt a GELKA is versenybe lépett a lakosság kegyeiért. Rendjén is lenne mindez, ám az átalánydíjas szerződésbe bevonható tartós fogyasztási cikkek közül- nagyrészt csak a hazai gyártásúakra terjed ki e módszer. Hiába vásároltuk hazai üzletben a külföldről behozott Akai magnetofont vagy rádiót és lemezjátszót, szovjet gyártmányú hűtőszekrényt, vagy Evrika típusú félautomata mosógépet, az NDK-ból származó hajszárítót, lengyel bojlert, vagy automata mosógépet — tegyük hozzá a felsorolás korántsem teljes —, ha a javítással foglalkozó cégek átvevői széttárják a karjukat: hozzátéve, mivel az import háztartási gépek alkatrészellátása akadozó, eleve nem vállalják, hogy szerződést kössenek átalánydíjas javításra. Tudom. Nem kötelezhetők erre már csak azért sem, mert bizonytalanra nem vállalhatnak garanciát. Ám háztartásainkban ma mór megszokottá váltak a külföldi műszaki termékek. Mit tehetünk tehát, ha azok meghibásodnak? Mindenféle kerülőutakon próbálkozzunk hozzájutni a szükséges alkatrészhez, hogy aztán azt még borsosabb áron végre valaki beépítse azt, mindez már csak azért is elgondolkoztató, mert rendeletileg kötelezettek a hazai gyártók és- az importőrök is arra, hogy legalább hat—nyolc évig garantálják a tartós fogyasztási cikkek alkatrészellátását. A még garanciális időn belül levő készülékek meghibásodása esetén sem mindig biztosított azok javítása. Elgondolkoztató példa erre a következő! A Baranya megyei Villamosgépjavító Szövetkezet az elmúlt esztendőben kénytelen volt vásárolni huszonegy Evrika gyártmányú félautomata mosógépet azért, hogy így biztosítsa valamelyest az alkatrészeket. Megemlítendő viszont — és ez általánosan érvényes szinte minden tartós fogyasztási cikkre —, hogy a meghibásodások szinte kivétel nélkül hasonlóak, tehát többségében ugyanarra az alkatrészre van szükség. Ilyenkor aztán a megvásárolt készülékek többi részegysége szükségtelen: egyszóval feleslegesen növeli a raktárkészletet. Sajnos, elég gyakori példa az utóbbi időben az is, hogy a még jótállási idő alatt elromlott tartós fogyasztási cikket kénytelen visszavenni az eladó, mert javítására az alkatrészhiány miatt nincs lehetőség. Ilyenkor a javítással foglalkozó cég igazolása alapján a vevő csereutalvónyt kap, ami arra ad lehetőséget, hogy vagy visszatérítik az árat, vagy pedig más gyártmányú cikket vásárol az előző helyett. Az elmúlt esztendőben csak a VILl_ GÉP megközelítőleg hatszáz ilyen csereutalványt adott ki. Mindez szükségtelen lett volna, ha az importtal foglalkozó hazai cégek eredményesebbek lennének az alkatrész-behozatal terén. Nem lenne tehát érdektelen, ha a kül- és belkereskedelmi tárca, az importjoggal feruházott RAMOVILL és RAVILL, valamint egyéb nagy-, kereskedelmi vállalatok az említettekre a közép- és rövidtávú szerződéskötéseknél nagyobb hangsúlyt fektetnének a lakosság érdekében. _ S. Gy.
