Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-06 / 64. szám
1981. március 6., péntek Dunántúli napló 3 Jó munkahelyi kollektíva, lakás és háztáji Miért maradnak a fiatalok? Zöld út a kezdeményezőknek Négyen ültünk az asztalnál a MEZŐGÉP mágocsi gyáregységének egyik irodájában, csupa fiatal. A csendes szavú Vincze Andor lakatos, 24 éves, Alsómocsoládról jár ide dolgozni. A KlSZ-mozgalomban jó néhány éven N keresztül funkciót betöltő Katyi József mezőgazdasági gépszerelő, csoportvezető a beosztása. A 15 éve a gyáregységben dolgozó Kmetty Lászlóné titkárnő és Décsy József főmérnök. Décsy József azt mondja: „Másfél évtizeddel ezelőtt, igen, akkor valahogy más volt, aktívabbak voltak a fiatalok, a munka és a lendület kizárta azt, hogy feltegyék maguknak a kérdést: jó-e itt, Mágocson, jó munkahely-e a MEZŐGÉP gyáregysége? Eszükbe sem jutott - akkor - azon gondolkodni: kéne valami jobb állás után nézni ... Kmetty Lászlóné sehogysem érti a kérdést: hogy-hogy elmenni? Adott-e valamit a gyár? Hiszen amikor a gyáregység léte forgott borotvaélen - már arról beszélgettek a munkások, ki hol akar elhelyezkedni —, még akkor sem fordult meg a fejében, hogy állást változtasson. — Amikor elvégeztem a gyors- és gépíró iskolát, itt magasabb fizetéssel fogadtak, mint a hozzám hasonló végzettségűeket. Kaptam közben , jó ajánlatot, de nem fogadtam el. Nem érzem azt, hogy van ennél sokkal jobb munkahely, tehát hogy ez rossz. Nincsen itt semmi bajom, csak az időnkénti sok papírmunkát nem szeretem. De azért nem megyek el innen, ahol már 15 éve dolgozom . . . — Nézzük csak — mondja Décsy József -, mi köti ide a dolgozókat? Teljes körű szociális ellátásról nem beszélhetünk. Van jól felszerelt, és van elmaradt műhelyünk. Az előbbire legyen példa a forgácsoló: új üzem, korszerű gépekkel dolgozik, megoldottuk — nők is vannak itt — az anyagmozgatást. Ebben az üzemben igyekeztünk komfortos munkakörülményeket kialakítani, amibe az is beletartozik például, hogy a festés a színdinamikai szabályokhoz igazodik. Hozzáteszem: ezt a fiatalok társadalmi munkában csinálták meg úgy, hogy kérni sem kellett őket erre. A másik oldal: a lakatosműhely. Zaj- és porártalom, erős fények, mindez „direktben" hat az itt dolgozókra ... — Van, mikor egyszerre 8-10 hegesztőgép fénye vakít - mondja Vincze Andor. — Ezeket a zavaró körülményeket minél sürgősebben meg kellene szüntetni annak érdekében, hogy a fiatal szakemberek szívesen dolgozzanak a lakatosüzemben. Most sok az idősebb, ha ők 10 éven belül elmennek nyugdíjba, ugyan ki marad itt, ha az újak riasztó munkakörülményeket tapasztalnak? — Még ebben az évben! — teszi hozzá a főmérnök. - Most valóban „nomád" körülmények között vannak az itteniek. Nem véletlenül innen mennek el a A mágocsi Mezőgép Vállalat új legtöbben. Van persze más ok is: a kereseti lehetőség a teljesítményhez igazodik, ugyanakkor gyors itt a termékváltás. Jószerével nincsen a lakatosműhelyben olyan termék, amit egy évnél hosszabb ideig csinálnának. Másrészt — és ez a vállalati szinten rendezett szocialista brigádtalálkozókon keresztül közismert tény — az itt dolgozó lakatosok kevesebbet Keresnek, mint mondjuk a pécsiek, pedig nagyon jó munkát végeznek, a gyáregység eredményeire nem lehet panasz. Egy-egy évben a mágocsi lakatosok 5—6 ezer forinttal kevesebbet visznek haza, mint cserkúti kollégáik ... A gyáregységben összesen 307-en dolgoznak, köztük 140 fiatal. (A törzsgárdatagok száma egyébként 240 körül van!) Elsősorban a fiatalok váltanak könnyen munkahelyet: kit a több pénz, másokat a városi körülmények, megint másokat a vőlegény vagy menyasszony csábit új helyre. — Miért mennék én el? — kérdezi Vincze Andor. - Dolgozhatnék a termelőszövetkezetben is, szükség van ott is lakatosra. 10 éve vagyok itt, megvan a pénzem. Ha átmenforgácsoló műhelye nék oda, napi tíz órát kellene dolgoznom, nem sok időm malodna a háztájiban nevelt pulykákra . .- Itt szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt - mondja Katyi József. - Azóta dolgozom a gyáregységben, két hónapig a lakatosüzemben, utána átkértem magam a kompresszorüzembe. Húszán vizsgáztunk le - akkor még helyben volt a szakmunkástanuló-képzés —, ma mór csak egyedül vagyok itt azok közül. Egyszer már eljutottunk mi is addig a feleségemmel, hogy elmegyünk Dombóvárra. De akkor jött a lehetőség: a szövetkezeti lakás. Feleségem is itt dolgozik, a gyáregységtől talán 300 méterre épültek fel a lakások. Alakulhatott volna ennél kedvezőbben? — Tud a gyáregység perspektívát biztosítani a fiataloknak — mondja Décsy József. - Aki akar. az képezheti magát szakmai vonalon, és mi az ilyen ambíciókat örömmel támogatjuk. Nálunk a forgácsolóüzemben egészen magas a szakmunkások aránya. Más módon *is igyekezünk segíteni a fiatalokon: mást ne mondjak, a munkaidő végét követően minden vidéki dolgozónkat hazaszállítjuk saját buszainkkal úgy, hogy 40 percen belül mindenki otthon van. Reggelit, ebédet, vacsorát adunk, természetesen térítés ellenében. Kölcsönt adunk a lakásépítkezéshez, kedvezményes fuvart, állványozó anyagokat, gépeket. A mágocsi tanáccsal együttműködési megállapodásunk van: majdnem minden dolgozónk gyermekét elhelyezik a bölcsődében, óvodában, így ismerve el társadalmi munkánkat. A mi kollektívánk kezdeményezte a tornaterem felépítését is, ugyancsak társadalmi munkával segítettük, most már a község egyik legkihasználtabb „közjóléti" intézménye. — Nem kell más a kötődéshez — mondja Katyi József —, mint egy jó kollektíva, a munkaszeretet és megfelelő kereseti lehetőségek. Ez együtt nemcsak marasztaló, hanem lendületet is adó munkahelyet jelent. — És még valami — teszi hozzá a főmérnök —: szükség van arra, hogy a jó és hasznos ötletek zöld utat kapjanak, ha megengedik, hogy a kísérletező kedv élhessen. Riasztó, ha egy munkahelyen szubjektív okok jelentenek ennek gátat. Mi igyekszünk megteremteni a megvalósításhoz szükséges feltételeket, nem utolsósorban rossz tapasztalatokból okulva. A KISZ-klub? Nem, mostanában nem volt ott klubszerű rendezvény. Időnként kinyitják az ajtaját, ha valamilyen megbeszélés, gyűlés van, de különben alig-alig használják. Pedig két éve csináltak egy felmérést, s a kapott válaszokból kiderült: mit szeretnének a fiatalok. A tervek meg is vannak, ám a megvalósítás egyre késik. Holott — véli a főmérnök — igen hasznos lenne például a háztáji pulykatartást segítő előadássorozat megrendezése, mert sok fiatal dolgozójuk ezzel egészíti ki a jövedelmét. M. A. A debreceni propagandistatanácskozás tapasztalatai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztálya, valamint az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága január közepén országos propagandista-tanácskozást rendezett Debrecenben. A tanácskozáson Benkö László, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának igazgatóhelyettese és Keszthelyi Gyula, az igazgatóság tanára is részt vettek. Tőlük kértünk tájékoztatást a kétnapos rendezvényen elhangzottakról. A tanácskozásra annak a párthatározatnak a nyomán került sor, amely 1976-ban fogalmazódott meg a pártpropaganda fejlesztéséről. Ennek megvalósítását szolgálják az ilyen és a hasonló rendezvények, amelyeken a propagandamunka egy-egy fontos területe kerül napirendre. A debreceni tanácskozás témáját a világnézettormái ás tapasztalatai és leiadatai képezték. A mintegy 150-200 résztvevő előtt hangzottak el a fő referátumok, ezek megvitatására szekcióüléseken került sor. A fő témához kapcsolódva dr. Wirth Adóm A szocializmus dialektikája a propagandamunkában, dr. Lukács József Szövetségi politika, világnézeti vita, dialógus, dr. Kónya István Az értelmiségi ifjúság, ifjú értelmiség világnézeti arculata, dr. Zrinszky László pedig A világnézet-formálás pedagógiai feladatai a pártoktatásban címmel tartott előadást. a jelenhez kapcsolódna A megfelelő időközönként megrendezésre kerülő tanácskozások témái természetesen változnak; a tematikák úgy kapcsolódnak a marxizmus— leninizmus egyes ágazataihoz, hogy feloldják a merev határvonalakat, csökkentsék az elkülönülést. Az 1976-os párthatározatban kiemelten szerepel a dialektikus materiolis. ta szemlélet és meggyőződés erősítése a párttagság körében. Ennek kapcsán kerül újra meg újra előtérbe a marxi dialektika és a szocializmus kérdése. A pártoktatásban - a debreceni tanácskozás tanúsága szerint is - arra kell törekedni, hogy a marxista dialektika ne elvont példázatként és ne csak módszerként szerepeljenek; be kell mutatni azt is, hogy a szocializmus építése során hogyan érvényesüljenek a dialektika törvényei. Ez azt is jelenti, hogy a szocialista társadalomban a folyamatokat ne csak a jelenből kiindulva vizsgáljuk, hanem azt is vegyük figyelembe, hogy a történelmi fejlődés folyamatában hogyan jutottunk el a máig, hogyan van jelen a múlt itt és most, hogyan alakul a jövő. Hasonlóan fontos annak a témának a színvonalas feldolgozása, amit az ellentmondások jeíentenek a szocializmusban, úgy is mint a különböző érdekek egyidejű jelenléte, hatása és érvényesülése, és úgy is, mint a fejlődés folyamatában a folyamatosság és megszakítottság. Fontos mélyen megértetni a hallgatókkal azt, hogy a párt politikájában hogyan jelennek meg az állandó és a változó tényezők. Fontos megértetni azt, hogy a szocializmus építése is ellentmondásokon keresztül, azok leküzdése során valósul meg. Hasonló feladatok merülnek fel nap mint nap a szövetségi politika mélyebb megértetése és az ifjúság világnézeti arculatának formálása terén is. Nem mindegy, hogy például a marxistákkal alapvető politikai érdekazonosságban együtt élő és dolgozó nem marxista állampolgárokkal milyen színvonalú viták, eszmecserék folynak. Az oktatásnak a korábbi gyakorlathoz képest ma már sok mindenre tekintettel kell lennie. Így például számolnia kell az oktatónak azzal, hogy egy adott munkásember esetleg 10—15 évvel korábbon még paraszti munkát végzett. Mit jelentett számára a változás? Hogyan él benne a múlt? Nagyobb köi«etel men v « Az egyre fontosabbá váló világnézeti viták mások, mint pár évvel ezelőtt voltak, másként kell őket megalapozni és másként kell levonni a tanulságaikat. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a vitáknak a lefolytatása nagyobb követelményeket támaszt a bennük részt vevő marxistákkal szemben is. Csak így érhető el az, hogy a más világnézetet vallók ténylegesen közelebb kerüljenek a marxizmushoz. B. K. MII foglalkoztatja á HI III F aktíuístajat? Szocialista demokrácia - lakóhelyi közérzet Amikor tavaly ősszel megtartották Pécsett a HNF városi küldöttértekezletét, a felszólalók sorában Molnár Tiborné, a városi bizottság tagja, ó Tanárképző Főiskola adjunktusa Szocialista demokrácia, lakóhelyi közélet című vitaanyag megyei értékelését ismertette a küldöttekkel. A téma természetéből adódóan mindennapjaink jelenségeinek rendkívül sokoldalú elemzése volt a feladat, s ez egyúttal arra is alkalmat teremtett, hogy a hallgatóság lemérhesse: mi foglalkoztatja a népfrontaktivistákat.- Érintette a felszólalásában a tanácstagi munkát is— Munkájuk reflektorfényben van. Szerintem a lakosság aktivitását is meghatározó tényező: a tanácstagi beszámolókon, lakógyűléseken elhangzó közérdekű javaslataikra érdemi választ kapjanak, intézkedést tapasztaljanak. Ilyen esetben nem kell attól tartani, hogy ezek a fórumok érdektelenségbe fulladnak. Ugyanakkor szerepet játszhat egy-egy ügy elintézésében a tanácstag információs és kapcsolatrendszere. Akad olyan tanácstag, aki mindent el tud intézni, jobbára az értelmiségiek, a vezető beosztásban dolgozók, akiknek gazdag ismeretségi köre van, viszont kifejezetten hátránnyal indul egy elő-" szőr tanácstaggá választott munkásember, aki nem rendelkezik ilyen információs és kapcsolatrendszerrel. Ezzel foglalkozni kell. Véleményem szerint a tanácsnak kellene garanciákat biztosítania minden tanácstag eredményes munkájához — mert ez a város lakosságának általános érdeke. Hasznosítás hiányában a jó javaslatok is elvesznek, a kallódó javaslatok pedig kallódó embereket szülnek.- Ha már a lakosságnál tartunk: új leiadatot jelent a nép- Irontmozgalomnak is a lakótelepeken, újonnan kiépülő városrészekben élők nagy tömege. — Nem új tapasztalat, hogy a nagyvárosokban különösen sok feladat hárul a népfrontra a lakótelepeken. Azt kell elérni, hogy az ideköltözők valóban otthonosan érezzék magukat, szeressék a házat, az utcát, amelyben laknak, óvják a környezetüket. Bebizonyosodott, hogy ahol a beköltözést követően nyomban megbízást kapnak, segítségüket kérik társadalmi munkához, a parkosításhoz, ott a kisebb-nagyobb közösségek kialakításához létrejön egy egészséges mag, amely köré a többiek felzárkózhatnak, így befolyásolni tudják a lakótelepen élők nagy részét. Sajnos, Pécsett kevés értelmiségi vállal munkát a lakóbizottságokban, a népfrontbizottságokban. Gyakran találkozunk ilyen mentalitással: a problémákat elmondom, megoldásukért küszködjön más, a tanács, a népfront, más szervek. Természetesen nem az a cél, hogy bárki is átvegye az intézmények feladatait, de rendkívül sokat tehetnénk a helyi, közvetlen környezetünkhöz kötődő apró, ugyanakkor közérzetünket erősen befolyásoló problémák feloldásáért. Úgy vélem, hogy a várospolitikai kérdésekhez értő műszaki értelmiség, a gazdaságpolitikát értelmezni tudó közgazdászok, az érdekvédelemben szakszerű segítséget nyújtó jogászok bevonása a különböző lakóhelyi népfrontbizottságokba — valamennyi, a körzeti-emberi prob- Jémák szakértelemmel párosult, eredményesebb megoldását jelenthetnék.- Amennyiben a lakóbizottságok eredményesebben dolgoznak.. . ■ — A tanácsok sokszor úgy tekintenek a lakóbizottságokra, mint amelyek „leviszik az információt a tömegekhez", vigyáznak az államhatalom érdekeire, azaz: a közigazgatási munka közkatonáinak tartják ezeket a testületeket. Természetesen feladatuk az információk továbbítása, de ugyanakkor érdekképviseleti szervek is, s kötelességük a körzet lakosságának kívánalmait, észrevételeit eljuttatni a tanácshoz, és ha azok jogosak, teljesíthetők, kiállni mellettük. M. A. Új vasúti személykocsik A vasúti személyszállítás fejlesztésének, korszerűsítésének féladatait vitatták meg a MÁV Vezérigazgatósága és a területi igazgatóságok vezető szakemberei csütörtökön, a Szegeden tartott országos tanácskozásukon. Az eszmecserén elmondták, hogy a következő években 340 négytengelyes, korszerű személykocsit vásárol a MÁV, főként az NDK-ból és Lengyelországból. A következő két évben 45 új, Csehszlovák gyártmányú, dízel-motorkocsit is vásárolnak. Emellett harminc mélyhűtővel felszerelt étkezőkocsi beszerzését is tervezik. Az utazóközönség nagyobb részének kívánságára korlátozzák a dohányzást a vasúti kocsikban és a vá- i rótermekben.
