Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-04 / 62. szám
1981. március 4., szerda Dunántúli napló 3 „Bűbáj és iszonyat” m'm gy tűnik, lehetetlenül ség kiűzni a hivalkodó feliratú boltokból g giccset. Jól megfér egymás mellett a drága szőttes és a vacak ez-az, ami ugyan olcsóbb, de „művészi” színvonalát tekintve egy fabatkát sem ér. Hányszor volt már róla szó sajtóban, rádióban, televízióban I Csak legutóbb is, a Stúdió '81-ben aki nézte, láthatta: a megkérdezett minisztériumi osztályvezető maga is kilátástalannak ítélte a helyzetet, s megmondta, nincs arra lehetőség, hogy ezen változtassunk. Igaz, sokszor nemcsak a giccsgyártók ízlése lehangoló, hanem a kereskedőké is, akik a mütyürkéket megveszik. De ha nincs más? Valamivel csak meg kell tölteni a boltokat is. És végül, sajnos, őket igazolja az eredmény: sok vásárló meggyőződése, hogy a csillogó-villogó tömegvacakok szépek. Az kétségtelen, hogy a szőttesek, blúzok, bőr- és fatárgyak között akad szép, na de olyan áron, amit nem mindenki engedhet meg magának. Akadtak persze jó kezdeményezések is. Körülbelül két éve az Iparművészeti Vállalat ajándéktárgyak készítésére pályázatot hirdetett. Arról volt szó, hogy a legszebbek majd forgalomba kerülnek. A megyei tanács művelődési osztályán érdeklődtem, hozott-e ez a jónak induló kísérlet valamilyen eredményt? A válasz egyértelmű volt: nem. S ez most nem a szervezésen vagy a kereskedelmen múlott. Szinte hihetetlen, de alig akadt pályázó, mindössze egy-két munka érkezett be. Nem is tudtak mit kezdeni vele. A Baranya megyei Népművészeti Szövetkezet és a Budapesti Népművészeti és Háziipari Szövetkezet árui ízlésesek. Az apróbb és olcsóbb tárgyakat — ezek a kelendőbbek — a Veszprémi Vegyes- és Háziipari Szövetkezettől kapja a Baranyaker. Emellett az Óra-Ékszer és húsz magánkisiparos a fő beszerzési forrás. Alig van olyan tárgy, ami az ízléses kategóriába sorolható, olyan meg végképp-_nincs, ami helyi jeflegzetesség. Például a vitorláson a Balaton partján „üdvözlet a Balatonról", Harkányban „üdvözlet Harkányból” felirat áll — és így tovább. Kicsit komikus, hogy a magyar souvenirboltokban bolgár és lengyel ajándékot kínálnak. Túlzottad azzal sem vigasztalódtam meg, hogy a Baranyakernél mondták: ez más országokban is így van. Az igazit, az eredetit úgyis csak falvakban, a népművészeknél lehet helyben megkapni. Egy dologgal mégis gyarapodott a kínálat; amit két éve még oly sokan hiányoltak: van diasorozat. Csak azt honnan tudja meg a szegény idegen, hogy a papírboltokban árulják, s nem az emléktárgyak között. De ez már a többihez képest részletkérdés. És végül: megnéztem a boltokat. Semmi biztatót nem láttam. A kínálat leginkább az Élet és Irodalom (jan. 24.) egyik glosszájával jellemezhető: „Báj, negéd, kecs, bű báj, szörnyetegek, iszonyat". És úgy látszik, ez már csak így f marad, amíg ajándékboltok léteznek. Diicső Csilla Értékek a csúf uédötetö alatt Kiviteli terv az ókeresztény sírtemplom védőépületére Hányszor foglalkozott újságíró az elmúlt öthat évben a pécsi Sétatér helyzetével?... S mindig azzal a keserűséggel, hogy a „fekete ház" még mindig — és ki tudja meddig — ott áll. Pécs számos értékes kultúrtörténeti emléke közül is az egyik legértékesebb rejtőzik a csúf védőtető alatt. De hiába tudjuk ezt, a város e jelentékeny helyén mindenképpen zavaró ez az épitmény. Ezúttal azonban közölhetjük: az Országos Műemléki Felügyelőségnél tartott tervtanácson elfogadták az ókeresz, tény sirtemplom védőépületének a kiviteli tervét. A látvány lovára válik Hosszú idő óta vajúdik a tervezés. Az előző, évekig készült, s végül elfogadhatatlannak minősült terv helyett új terv készítésére a múlt év derekán kapott megbízást a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Bachmann Zoltán és Vezér Csaba. Az eredményt a képünkön látható modellen tárjuk az olvasó elé. A terv lényege, hogy a tér T hangulatát nem befolyásolja, a székesegyház uralkodó látványát nem csökkenti. A cél ugyanis a közel két évezredes építmény láttatása, nem pedig egy új építménnyel való hivalkodás. Ezért crz, aki a Miasszonyunk templom felől szemléli a teret, a székesegyházat, nem fog közbenső, zavaró építményt látni. Sőt, ha az Alsó-Sétatér rendezésének a tervére is kimondják az igent, olyanná formálódik az egész, ami a látvány javára válik és talán a XVIII. század hangulatát is visszahozza. A vízlépcső helye lágyan emelkedő füves térséggé alakul, középütt — az eredeti helyen — állítanák fel Klimó György püspök Szent György kútját — levéltári leírás alapján újrafaragva. A sirtemplom látványként a helyszínen jelenik meg előttem. Közvetlenül a közelébe érve látom a templom előkerült és konzervált falmaradványait, s beléphetek a falakon belülre is, az egykori téglaburkolatot a Fürtös György tervezte, s a tégláéval azonos hatást keltő pirogránit helyettesíti. S minthogy alulról érkeztem, rögtön az épitmény bal oldalán egy körlépcsőn le is mehetek a kör alakú előcsarnokba, ahonnan rövid várakozás után negyed magammal bejut-hatok a sirkamrába, ahol a márvány szarkofágok és a felbecsülhetetlen értékű falfestmények vannak. De ezektől üvegfal választ el, mögötte légkondicionálás óvja a kétezer éves kincset. Feltűnik, hogy vasbeton boltozat borul a sirkamra fölé, a beton ive a faltöredék mögé hajlik, sejtetve, hogy a régi és az új között valami van. Csakugyan: az alsó építmény körbejárható, a festményeket hordozó falakat kivül-belül óvja a kondicionált levegő, megtartása a következő évszázadokra - biztosított. Nem kis munkáról van szó. Hogy megértsük: a II—III. századi Sopianae-beliek (feltehetően) úgy építették nekropolisuk közepén ezt a mauzóleumot, hogy előbb leástak egy kisebb gödröt, melynek padlásszintjére falazták föl a sírkamrát, ettől 2—3 méterrel magasabban kiszélesítették a göd. rőt és az ottani magasságtól kezdve építették magát a templomot. Most a sírkamra alatti talajt injektálással kell majd szigetelni, a falat betonnal aláala. pozzák, aztán a sírtemplom fala alól termelik ki a földet, de úgy, hogy a föl maga meg se moccanjon, s alá kell betonozni, ami egyben a héjszerkezet oldalsó támasztófala is lesz. Erre a szép és nehéz munkára az aknamélyítők vállalkoztak. Az egész egy katlanszerű mélyedésben lesz, keleti oldalán padszerű kiképzéssel, ahol megpihenhet a fáradt vándor. Minderre kész és elfogadott kiviteli terv van, hamarosan megindul a munka a „fekete házban”, s előreláthatóan jövő ilyenkorra lehetünk a részesei annak a pillanatnak, amikor ez a hatéves, ám ideiglenes építmény végre eltűnik, hogy o környezetet is rendbe lehessen tenni. Jóváhagyásra várva A térre viszont még csak beruházási program van, jóváhagyás kellene, hogy nekiláthassanak a kiviteli terveknek. De azért elmondhatjuk röviden, mit akar a Bachmann—Vezér kettős. A tér Gosztonyi Gyula alkotta szerkezete kevés módosítással megmarad. Újjávarázsolják a központi szökőkutat: a vizet itt gazdagon jelenítik meg, a játszóteret a legkisebbek számára formálják át, a jellegtelen aszfaltburkolatot pedig a volt obaligeti vasúti viaduktok mész. kőtömbjeiből hasított lemezekkel cserélik tel és ugyanilyen burkolatot kapnak a teret övező házsorok előtti járdák is. Hársfai István Jó üzlet-e a bérbe vett üzlet? A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat nemrég bérbe kínálta 19 üzletét. Ilyen kísérletekbe kezdett a Baranya megyei Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek is. Amikor a vendéglátó vállalat 19 üzletét kínálta hirdetésben, sajtótájékoztatón, ezt a címet adtuk a tudósításnak: „Nem leszünk gazdagabbak, csak nyugodtabban alszunk!” — Mégis több olvasónk telefonált: miért kapnak sokan lehetőséget arra, hogy megtollasodjanak. A kérdés egyfelől természetes, hiszen a mindennapi ember gondolkodásának tengelyében a munka és jövedelem viszonya áll. Az üzletek kiadásának pedig ez még csak a kezdete. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalat lassan üzleteinek többségét bérbe adja, s az említett többi vállalat, szövetkezet is fokozatosan növeli a kiadott boltok számát. Az ügy tehát kereskedelempolitika és közvélemény összefüggésében — napirenden van. Beszélünk róla. Így fontos, hogy tisztázzuk a forgalmakat. Jobb munkával több jövedelmet Elsőként: nem munka nélkül szerzett magánjövedelmekről van szó. Fordítva: csak sok és jobb munkával lehet több jövedelmet szerezni. Az államosításkor három évtizeddel ezelőtt a nem hatalmas kizsákmányoló, hanem alkalmazottak nélkül dolgozó, papírmunkát nem igénylő .kis üzleteket is állami tulajdonba, gondozásba vették. Ez a gondozás aztán elcsúszott a papírmunka irányába. „Mindent szabályozni, tervszerűvé tenni!” — ettől lett a legteljesebb zűrzavar. Nemrég hallottam: egy jogi osztály körlevélben kérte számon az egyszemélyes büféktől is, hogy a körlevélben meg más írásos módon kiadott utasításokat, tájékoztatókat irattározták-e, hogy eddig és eddig rendezzék, minden aktáról számoljanak be. Hallatlan papírmunka! Egyszemélyes büféknél is, ahol ha a büfés tisztességesen akar dolgozni, hát nyitás előtt egy órával, hajnalban készíti elodáz árut, zárás után egy óra hosszat is rakosgat, rendezget, számol. A védekezés hátha leltárhiány lesz. s akkor néha elveszett, eldobott utasítások miatt tájékozatlanságra hivatkoznak a büfések. Leírni is hosszú! Miért ez a paragrafus-erdő? Hány jogászt és más íróasztali embert tart el néhány büfé, italbolt, presszó? És mi a haszna ebből a vendégnek, vevőnek, vállalatnak, szövetkezetnek? — Semmi. Elterjedt a mondás: ha egy jogászcsoport vagy revizorgárda paragrafusokat igen betanult csoportja „rászáll” egy üzletvezetőre, hát valamilyen szabálytalanságot tíz közül tíznél előbb-utóbb talál. A bérbe adott üzletekben a vállalat ezentúl csupán polgári jogi úton érvényesíti érdekeit, tehát egyszerűbb, kevesebb jogszabállyal, s kevesebb, a társadalmilaq haszontalan papírokkal. Ezért alszanak majd nyugodtabban a bérlők, mint az alkalmazotti állományban levő üzletvezetők. De miért nem lesznek sokkal gazdagabbak? — Nos, őszintén: a vendéglátóipari üzletvezetők eddig sem tartoztak a szegény réteghez. Igy-úgy, szakmai ránggal, jó vagy netán rossz értelmű összeköttetéssel megszerezték az üzletet és szépen kerestek. Most majd többet kereshetnek, mint eddig. Hogy mennyivel többet, azt a munkájuk, ötleteik, ügyességük határozza meg. Aki pedig dolgozik, az keressen, persze, ha a jog és tisztesség határait nem lépi túl. Eddig sem az volt baj, hogy a ven' déglősök „elszegényedtek”, de a vendéglátóipari üzletvezetők többletkeresetének nem lett következménye a vállalati nyereség arányos emelkedése. * Jól jár majd a vevő is A bérbe adósok után meglesz annak az alapja, hogy a sokat, jól dolgozó, egymással versengő üzleteknek ne csak a a vezetői keressenek jól, mint eddig. Emellett jól járjon a vevő is, hiszen most oda megy majd be, ahol többet, olcsóbban, jobbat kap, nem pedig közömbösen a szabványvendéglők tengerének egyikébe lép be. Jól jár a vállalat is, mert a bérletet, amit a versenytárgyaláson szabnak meg, mindenképpen megkapja. Ezt évek alatt kell befizetni. A jól menő üzletekért többet. A licitálások tehát nem készpénzzel történnek. Az életképesség mércéje az lesz: ki mennyit ad a vendégnek, a vevőnek. — y — s Folyamatos sütőipari próbaüzem Hajnali öt óra. Martin Zetke, a Werner Pfleiderer cég vezető szerelője leállítja az osztrák zsemlegyártó sort. Túl aprók a Multimat osztógépből kikerülő nyerstészták. A daraboló- és gömbölyítőgép 6 teflondugatytyúját segítői és tanítványai, Bakó József általános gépész és Csonka István villanyszerelő kimossák a csap alatt, paraffinnal bekenik, visszateszik a helyére és megpörgetik a gépet. Ezt a1 műveletet többször megismétlik. Gombnyomásra ismét indul a gyártósor. Február elejétől folyamatos próbaüzemelést tart a Pécsi Sütőipari Vállalat 3. számú (süteményes) üzemének zsemlegyórtó sora. Gyakori még a kényszer leállás az automatizált berendezések finomitásá, beállítása, pontosítása miatt. A tervek szerint március 9-én indul a folyamatos, 72 órás üzem. Ha akkor nem jön ki Szép termékek az új zsemlegyártó sorról semmi probléma, ha o gépsor egyenletesen hozza azt az eredményt és főleg azt a minőséget, amit tudnia keli, akkor utána beindul a tényleges gyártás. A gépsor teljesítménye óránként 14 500 zsemle. (A jelenlegi Teme. tő utcai süteményes üzemben kilencen 7000 darabot sütnek órqn. ként). Pécs napi igénye már 110 000 zsemle. Zetke úr sem érti, miért sok a selejt. Gyakori a súlyhiónyos, a formátlan termék, sok összeragadva ér ki az alagútkemencéből. — A 'kemencénél és a kelesztőnél minden rendben, a Multimatot munka körben többször kell tisztítani. Aztán beállítási problémák is vannak, a zsemlevonalat egyedül csak Magyarországon kérik vizes zsemlére, erre a tésztára is meg kell „tanítani" a gépet. — Milyenek a magyar segítői?- Igényesek, jó sütőipari szakmunkások. Jó kezekbe kerül majd a berendezés. Az ÉLGÉP gyártmányú folyamatos dagasztógépet Demeter János tésztakészítő „eteti” — élesztővel, sólével, vízzel, liszt-» tel, adalékanyaggal — és felügyel rá. A gép szájából széles tésztakígyó kúszik fölfelé a futószalagon a. Multimatba. Somogyvóri Ferencné gépkezelő sokszor kézzel igazgatja a kelesztőbölcsőbe pottyanó tésztákat. Az üzemvezető, Varga Győző mutatja meg a zsemlegyártást. A nyers tésztapogácsák 75 perc után ropogós zsemlévé sülnek. Somogyi Lajosné vízzel per. metezi valamennyit, a selejtet ládába dobja — prézfi lesz — a jók a csőborítású futószalagon és. a: csigalépcsőt utánzó spirálcsövön érkeznék a földszinti kiadóba. Ott két ügyes kezű asz. szony cserélgeti az alacsony falú műanyag rekeszeket, egy-egy. be 50 zsömlét enged a fotócellás adagoló. Reggel hét óra. Leállítják a> zsemlevonalat, megkezdik a tisz. títását, karbantartását. A próbaüzem jó minőségű termékeit 22 járat szállítja folyamatosan a 490 megrendelőhöz. Nemsokára minden zsömle a Werner Pfleiderer gyártósorból kerül az asztalunkra. Murányi
