Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-01 / 59. szám

Felelősséggel késiUlünk a KISZ kongresszusára Megyénkben 55 ezer 30 éven aluli munkásfiatal dolgozik és közel 20 ezer diák él és tanul a közép- és felsőoktatási intézmé­nyekben. Közülük 36 ez­ren tagjai a Kommunista Megerősödött Baranyában az ifjúsági szövetség Ifjúsági Szövetségnek. Gyakran felvetődik a kér­dés: sok ez, avagy kevés? Valójában mekkora az if­júsági szövetségnek a fia­talokra gyakorolt hatása? Néhány hónappal a KISZ X. kongresszusa előtt, az alapszervezeti taggyűlé­sek időszakában ezekről és más, a fiatalokat érin­tő kérdésekről beszélget­tünk dr. Varga Sabján Lászlóval, a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövet­ség Baranya megyei Bi­zottságának első titkárá­val. — Egy politikai tömegszerve­zetnek a társadalomra, konk­rétan az ifjúsági szövetségnek a fiatalokra gyakorolt hatását mérni nehéz dolog — mondotta dr. Varga Sabján László. — Mégis induljunk ki a számok­ból. Tagságunkból 22 ezren dolgoznak, 14 ezren tanulnak. A KISZ-tagok száma az elmúlt 2 évben — különösen az ifjú­munkás fiatalok körében — dinamikusan emelkedett. Ugyanakkor a KISZ, mint az egész magyar ifjúság politikai szervezete, nemcsak tagjaival foglalkozik, hanem a többi fia­tallal is, az ifjúság tömegeire támaszkodik és benne él. A ‘‘szocialista brigádmozgalomban a KISZ-tagok mellett további 11 ezer, az „Edzett ifjúságért" tömegsport-mozgalomban pe­dig a KISZ-tagokon kívül 25 ezer fiatal vesz részt, sőt a po­litikai vitaköröket látogatók egy része a KISZ-en kívüli fia­tal. Ugyanakkor még nem is szóltunk a különböző társadal­mi munkaakciókról, kommunis­ta műszakokról, a nagy tömeg­­politikai rendezvényekről, a KISZ-szervezetek által rende­zett kulturális és sportesemé­nyekről. így ma elmondhatjuk, hogy szövetségünk megerősö­dött Baranyában — hatása a fiatalok túlnyomó többségére kiterjed.- Április 26-án ül össze a KISZ megyei küldöttgyűlé­se, melynek egyik leiadata, hogy a KISZ sajátos néző­pontjából tekintse át me­gyénk fejlődésének fő kér­déseit, számot adjon saját eredményeiről, elemezze a hiányosságok okait. Hogyan értékelhetjük a baranyai fiatalok szerepét a gazda­sági épitőmunkában?- Megyénk összes dolgozó­jának egyharmada a mi kor­osztályunkhoz tartozik. A KISZ a maga módján részt vesz a párt gazdaságpolitikájának ér­vényre juttatásában. Olyan mozgalmakat, akciókat szervez, amelyek segíthetik a vállalatok feladatainak megvalósítását és egyben lehetőséget adnak ar­ra is, hogy a fiatalok kibonta­koztassák az új iránti fogé­konyságukat, fiatalos lendüle­tüket, tenniakarásukat. Ez HÉTVÉGE 4. Interjú dr. Varga Sabján Lászlóval, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkárával gítik társaikat és ezzel az egyik legnemesebb társadalmi mun­kát vállalják. Mi felkarolunk és segítünk megvalósítani minden olyan ötletet, kezdeményezést, amellyel gyorsabban, olcsób­ban lehet lakásokat építeni. Gondolunk az olcsóbb techno­lógiákra, a saját és a segítő­társak munkaerejének bevoná­sára, a tetőterek beépítésére, átmeneti megoldásokra. — A szabad idő hasznos eltöltésének egyik módja a munka, az egyéni boldogu­lás alapja. De csaknem azonos erővel jelentkezik a fiataloknál a szórakozás igénye is. mind-mind benne van megyénk gazdaságának eredményei­ben. Néhány kiemelkedő pél­dát hadd mondjak: a K—4-es akna mélyítését az Aknamélyítő Vállalat komlói körzet KISZ- szervezete védnökségével vé­gezték, az új gépek, berende­zések eredményes működteté­sében fontos szerepet vállaltak a szénbányász fiatalok. A Me­cseki Ércbanya Vállalat KISZ- szervezete az V-ös üzem építé­sét, a Baranya megyei Építő­ipari Vállalat KISZ-fiataljai pe­dig a lakásépítést tekintették a legfontosabbnak. Ez utóbbi si­keres teljesítéséért sokat tettek a középiskolások és az egye­temisták is. A Sopiana Gép­gyár szakember-utánpótlásának biztosításában Pécs város KISZ- szervezetei, a szakosított állat­tenyésztő-telepek hozdmainak növelése érdekében a mező­­gazdaságban dolgozó fiatalok tettek sokat munkahelyi köte­lességeiken túlmenően is. S ha már a mezőgazdaságnál tar­tunk, nem szabad megfeled­keznünk azokról a fiúkról és lá­nyokról, akik a ma még nélkü­lözhetetlen kézi munkát adják a betakarítások idején, akik például kukoricát címereznek a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nátban, vagy gyümölcsöt szed­nek a Pécsi Állami Gazdaság­ban. Mindezeken túl további 81 helyi védnökség bizonyítja megyénkben az ifjúmunkások, a dolgozó fiatalok tenniakará­­sát. — A népgazdaság inten­zív fejlesztésének programja nemcsak gazdasági, hanem társadalmi program is. Nemcsak egyszerűen job­ban kell dolgozni, hanem másképpen is. — Ez így igaz, újra és újra igazodni kell a változó feltéte­lekhez. Ez a program vállalko­zó kedvet, alkotó szellemű meg­közelítést, új iránti fogékony­ságot igényel. Ezért valljuk azt, hogy ez az ifjúság programja. Nagy számmal vannak me­gyénkben is olyan ifjúmunká­sok, fiatal értelmiségiek és má­sok, akiknek van elképzelésük arról, hogy munkahelyükön ho­gyan lehetne jobban, eredmé­nyesebben dolgozni. Azt kíván­juk, hogy kezdeményezéseik ne ütközzenek falakba, ne találja­nak süket fülekre, ne szoktassa le őket környezetük az alkotó, bátor kezdeményezésről. A KISZ nemcsak szavakkal kíván­ja támogatni mindazt, ami elő­revisz. Ezt új kezdeményezések is igazolják. Ilyen az „Alkotó Ifjúság" Egyesülés, amelyet a Központi Bizottságunk az Álla­mi Fejlesztési Bankkal közösen azért alapított, hogy teret biz­tosítson az Alkotó Ifjúság pá­lyázat során és más módon létrejött alkalmas, új műszaki, szervezési megoldások kipróbá­lására, elterjesztésére.- Újra kellett fogalmaz­nunk a társadalmi aktivi­tásról vallott felfogásunkat is. — Szövetségünk IX. kong­resszusán a háztáji munka tá­mogatása jelezte e törekvést. Napjainkban ezt tovább kell szélesíteni. Támogatni és segí­teni kell minden olyan munka­időn túli tevékenységet és ki­egészítő jövedelemszerzési le­hetőséget, amely tisztességes munkában testesül meg és tár­sadalmi érdeket is szolgál. Sza­kítani kell azzal a nézettel, hogy a munkaidőn túli jövede­lemszerzés csak egyéni érdeket szolgál.- A kérdés kézenfekvő­nek tűnik: milyen perspektí­vái vannak a mai fiatalok­nak, hogyan tudja az ifjú­sági szövetség társadalmi beilleszkedésüket, egyéni boldogulásukat segíteni, támogatni?- Meggyőződésem szerint a következő éveknek az ifjúság jövője, perspektívája szempont­jából döntő jelentősége van. Az a politika, amit a párt XII. kongresszusa kidolgozott, reá­lis lehetőséget nyújt arra, hogy tisztességes munkával minden­ki boldoguljon. Mi úgy gon­doljuk, hogy különösen fontos feladat a fiatalok családalapí­tási feltételeinek javítása, ezen belül a lakásprobléma a tár­sadalom legfeszítőbb szociál­politikai gondja. Feladatunk, hogy az ifjúságnak ezt a gond­ját minden fórumon és minden lehetséges módon képviseljük. A magánerős lakásépítés ma még magánügynek számít. Még nem tudatosult kellően, hogy bármennyire saját cél a ma­gánerőből építendő lakás, ez az egyik legfontosabb társadal­mi érdek is. Ezért örülünk an­nak, hogy uránbányász KISZ- alapszervezetek kalákában se­- A szórakozási szokások az utóbbi időben változtak, ez módszereink felülvizsgálatára késztetett bennünket. Nagyobb figyelmet fordítunk a szórako­zás feltételeinek javítására. A zenének — ma a rocknak — sa­játos helye van a fiatalok éle­tében. Az ezzel kapcsolatos ál­láspontokat még sokan nem értik. Előfordult az is, hogy az egyik középiskola igazgatója megtiltotta a tanulóinak, hogy egy általuk szervezett - rock­koncertet is magában foglaló - programon részt vegyenek. A leghatározottabban szem­­benállunk a sommás megítélé­sekkel, felfogásunk egyoldalú felülbírálásával. Ugyanakkor fellépünk minden olyan szán­dékkal szemben is, amely,a szórakozás ürügyén romboló in­dulatokat gerjeszt. Azt pedig, hogy egy művelődési ház fe­dezékében, a szórakozni vágyó fiatalok kihasználásával egye­sek tisztességtelen eszközök­kel tisztességtelen haszonra tegyenek szert, nem engedhet­jük. A rokkantak nemzetközi éve „alkalmából" a Puskin Mű­velődési Ház által rendezett Piramis koncertről van szó.- Hogyan Ítéli meg ön, milyen irányba fejlődhet to­vább az ifjúsági mozgalom, hogyan alakul a szövetség jövője?- A reális helyzet megítélé­séhez őszinte vitákra, nyílt esz­mecserékre van szükség tagsá­gunkkal, azokkat a fiatalokkal, akik még nem ismerik, vagy nem ismerik el törekvéseinket, idősebb elvtársainkkal és mind­azokkal, akiknek fontos ifjúsá­gunk, az ifjúsági szövetség jö­vője. Ehhez jó alapot ad a KISZ KB kongresszusi levele. A legfontosabb • változást a jövő­ben politikai szerepvállalásunk erősítésében, fejlesztésében, KISZ-szervezeteink markánsabb politizálásában látom. Lehető­séget, fórumot kell biztosíta­nunk a fiatalok számára ah­hoz, hogy a politika konkrét megvalósításának részesei le­hessenek. Vállalkoznunk kell az ifjúság sajátos csoportérdekei feltárására, %mély és alapos megismerésére, határozott, oly­kor a nézeteltéréseket is válla­ló képviseletére. El akarjuk érni, hogy a KISZ egyre inkább a fiatalok politizálásának fő színtere legyen. Az ifjúság amellett, hogy á társadalom integráns része, sajátos ér­dekkel is rendelkezik. A fiata­lokat közelről érintő problé­mák mélyebb kifejtése, felve­tése a KISZ joga és feladata. A párt támaszkodik a KISZ munkájára és politikát alakító szerepére is. Ifjúsági szövetsé­günk az ezzel járó felleősség­­gel készül X. kongresszusára - mondotta befejezésül dr. Var­ga Sabján László, a KISZ Ba­ranya megyei Bizottságának első titkára. Kozma Ferenc Hazánk Kelet-EurApa (5.) Az első világháború és az új Kőzép-Európa A XX. század elején Európa politikájában és gazdaságában egyaránt Németország volt a hangadó, a kialakuló monopol­kapitalizmus legsikeresebb ál­lamának tűnt, de a verseny­ben lemaradó Anglia és Fran­ciaország, a francia pénzen fölzárkózni és modernizálódni kezdő Oroszország, sőt a többi kisebb-nagyobb európai or­szág is úgy vélte, hogy a nyil­vánvaló gazdasági, társadalmi és politikai feszültségek jó al­kalmat teremtenek saját pozí­cióik megjavítására. A nemzeti célok mind grandiózusabbak lettek: továbbá gazdasági és területi terjeszkedés (a már be­­futottaknál), a régi vagy so­sem volt nagyság helyreállítása az ambiciózus kisebbeknél. Az előző században fölszabadulást kereső és néptestvériséget hir­dető nacionalizmus türelmetlen, elnyomó és gyűlölködő sovi­nizmussá nőtte ki magát, a birtokon belülieknél és a he­lyükre vágyódóknál egyaránt. A két hatalmi csoportba oszló Európában a kielégítetlen ke­­let-középeurópai mozgalmak­nak egyszerre megnőtt az esé­lye arra, hogy nagyhatalmi tá­mogatást találjanak, s így az egyes államok belső, nemzeti­ségi kérdését külpolitikai kér­déssé tegyék. A kelet-európai társadal­makban a XX. század elejére az egyes osztályok és rétegek egymáshoz való viszonya, hierarchiája nem változott meg, de létszámban, vagyoni erőben és öntudatában nagyon megerősödött a polgárság. Ez a folyamat nem korlátozódott az „uralkodó” nemzetekre, sőt a politikailag hátrányosabb helyzetben élő népek esetében — akiknél gyakran hiányzott a tradicionális uralkodó osztály — „polgáribb" társadalomszer­kezet alakult ki, így politikai és társadalmi magatartásformáik sokszor progresszívabb külső­ben jelentkeztek. Előfordult, hogy az „alárendelt" nép ipa­rosodottabb volt, mint az ural­kodó (pl. Lengyelország Orosz­országhoz kerülő része, vagy a cseh-morva területek az oszt­rák alpesi tartományokhoz ké­pest), vagy, hogy az „üldözött” kisebbség fejlettebb volt, job­ban élt, mint független álla­miságot élvező testvéreik (pl. az erdélyi románok Romániá­hoz képest). Az iparosodással együttjárt a munkásosztály ki­alakulása, ez pedig komoly szociális emelőerőt adott a nemzeti mozgalmak számára, annak ellenére, hogy a szo­­cáldemokrata mozgalom a tár­sadalmi és politikai kérdések megoldását nem nemzeti, ha­nem internacionális keretekben kereste. Feszítő ellentmondás alakult ki tehát a gyors ütem­ben növekvő gazdaság és a ve­le lépést tartani nem tudó me­rev politikai rendszer, a polgá­rosodó társadalom és a nem­zeti önállóság hiánya között. Mindenfelé aktivizálódtak a nemzeti mozgalmak, és még a hegemón helyzetben levő oszt­rákok és magyarok is elége­detlenek voltak gazdasági és politikai pozíciójukkal. A balkáni háborúban a törö­kök ellen elért siker nagyban növelte a délszlávok nemzeti öntudatát, ami az Osztrák— Magyar Monarchiában élők esetében.elégedetlenséggel pá­rosult. Támogatót is találtak Oroszországban, amely az 1905- ben Japántól elszenvedett ve­reség és a nyomában kibonta­kozó forradalom utón balkáni befolyása erősítésében keresett kompenzációt és figyelemelte­relő eszközt belső bajaira. A csehek és a románok körében egyre többen tekintettek vára­kozással az angol—francia— orosz hármas antantra. Meg is találták ott a barátokat, párt­fogókat, akik — belső meggyő­ződésből, külpolitikai érdekből, személyi okokból vagy megbí­­básból — szívesen propagálták a nyugat-európai közvélemény­ben Ausztria—Magyarország „elnyomott nemzetiségei" ügyét. Az 1914 nyarán kitört világhá­ború okai sokfélék, szerteágazó­ak, de közöttük van a délszláv nemzeti kérdés, sőt, általában a kelet-középeurópai nemzeti­nemzetiségi kérdés megoldat­lansága, az ezen a területen fölgyülemlő feszültségek. Prin­­cip boszniai szerb diák fegyve­rét kétségkívül ez sütötte el, s a hatalmi érdekek, a szövetségi rendszerek ebből a merénylet­ből csináltak világháborút-A háború erősen megosztotta Kelet-Közép-Európa népeit. Többségük a központi hatalmak államaiban élve az ő oldalu­kon vonult be katonának Orosz­ország, Szerbia, majd Románia ellen. Az egyes népeken belül voltak, akik a központi hatal­mak, voltak, akik az antant győzelmétől vártak több előnyt a maguk számára, s ennek megfelelően tettek lojalitási nyilatkozatokat, emigráltak vagy dezertáltak, szerveztek föld alat­ti mozgalmakat, vagy légiókat. A térség egyetlen népéről sem lehet elmondani, hogy ne let­tek volna imperialistái, sovinisz­­tái, de ne lettek volna demok­ratái, pacifistái vagy szocialis­tái is. Mindegyiknek volt an­tant-barát és antant-ellenes „csapata”. Ez a helyzet nem­csak súlyos belső nézeteltéré­seket eredményezett az egyes nemzeteken belül, de tragikus konfliktusokat is. Nemcsak szer­­bek és horvátok lőttek egymás­ra, de erdélyi és királyságbeli románok, sőt, galíciai és orosz­­országi lengyelek is, nem is be­szélve a sztrájkokról és a rend­fönntartók összecsapásáról vagy a katonalázadásokról, l A kölcsönösen imperialista célokért folytatott háborúban a kelet-európai népek végső ál­lásfoglalását az határozta meg, hogy ki tudott számukra többet kínálni, elsősorban a területi kérdésben. Az antant jóvaf könnyebb helyzetben volt, mert ellenfelei rovására a maximális nemzeti-területi program meg­valósulását kínálhatta a cse­heknek, románoknak, szerbek­nek, Oroszország 1917-es ki­esése után pedig a lengyelek­nek is. Azt azonban nem tit­kolta, hogy a háborút nem a Habsburg-monarchia népeinek függetlenségéért vívja, s ha Né­metország leteszi a fegyvert, vagy Ausztria—Magyarország különbékét köt, az antant nem fog tovább harcolni Közép- Európa átalakításáért. A háború elhúzódása, a holt­pontról való kimozdulás szük­ségessége miatt Londonban és Párizsban (de a másik oldalon Berlinben is) egyre inkább elő­térbe került az ellenfél belső alácknázásának a programja, a létező társadalmi és nemzeti elégedetlenség kihasználása, a forradalmi mozgalmak támoga­tását is beleértve. 1918 tava­szára az antant-hatalmak lé­nyegében eldöntötték, hogy a Habsburg-monarchia szüksé­gességének évszázados dogmá­ját föladva támogatni fogják Közép-Európa független álla­mokra osztását, amelyek a há­ború után is megbízható né­metellenes szövetségesként jö­hetnek majd számításba. így történt, hogy noha valamennyi kelet-közép-európai nép nagy­jából egyformán viselkedett a háborúban (először örömmel fogadta és aktívan támogatta valamelyik felet, majd egyre jobban a mielőbbi békét kíván­ta), a végén egyesek győztesek, mások vesztesek lettek, egyes népeket területekkel jutalmaz­tak meg, másokat pedig meg­büntettek. Jeszenszky Géza (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom