Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-03 / 61. szám
e Dunántúli napló 1981- március 3., kedd Növelni a minőségi vörösbor-termelést Déí-dundntú/i Szőlő- és Bortermelési Rendszer Telepítéstervezés — fajtaváltás A technikai bázis jobb kihasználása Múlt év végén fogadta el a MÉM a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát rendszerpályázatát, s 1981. január 1-vel megkezdte működését a Dél-dunántúli Szőlő- és Bortermelési Rendszer, pécsi székhellyel. A rendszer két történelmi borvidék (villány -siklósi, mecsekaljai), valamint Zala megye szőlő- és bortermelését kívánja integrálni. Halmai János, a kombinát vezérigazgatója arra a kérdésre, mik a termelési rendszer célkitűzései, a következőket válaszolta. — A szőlő- és bortermelést kívánjuk segíteni a fenti termő-' helyeken, ahol a kiváló adottságok mellett nincs olyan mértékű előrelépés, mint amilyen indokolt volna. Ennek keretén belül hármas feiadat áll előttünk: a meglevő szőlőterületek eredményességének javítása, a terv szerinti felújítás és területbővítés, illetve a két utóbbin belül a korszerű fajtaváltás. A gesztorszerepre vállalkozó kombinát évente 350—360 000 hektoliter bort és pezsgőt forgalmaz — a csúcs 1979-ben 400 000 hektoliter volt. Ennek 44-45 százalékát palackozva forgalmazta. A fehér és vörös borok egyharmada exportra kerül. A kombinát érdekeltségi területén kiemelkedő helyet foglal el Baranya megye. A megye 8000 hektáros szőlőterülerületéből jelenleg 1700 hektár a nagyüzemi szőlő, ebből 1059 hektár a kombinát tulajdonában van Villány térségében. Míg a termelőszövetkezetek nem rendelkeznek számottevő feldolgozó-kapacitással, addig a kombinátnak — a megyénkben - napi 6—7000 mázsa szőlő feldolgozására alkalmas kapacitása van, s ezt a VI. ötéves terv során tovább kívánja bővíteni. Ezt lehetővé teszi, hogy a kombinát múlt év július 1-vel — a tröszt megszűnésével — önállóvá vált, s így saját fejlesztési eszközeivel ettől az évtől kezdve már maga rendelkezik. — Meglevő feldolgozó- és tárolókapacitásunkat — számolva a rendszer keretében megvalósuló termelésfelfutásra - Baranya megyében 60 százalékkal kívánjuk bővíteni. Tekintve, hogy a hazai fogyasztók és a külföldi vevők a vörös borokat keresik jobban, kiemelten kezeljük a kékszőlő-feldolgozás bővítését. Villányban jelenleg hagyományos módszerrel évi 30-32 000 mázsa, melegítéses eljárással további 8- 10 000 mázsa kék szőlőt tudunk a korszerű követelményeknek megfelelően feldolgozni. A VI. ötéves tervben 25-30 000 mázsával kívánjuk növelni ezt a kapacitást. Ezzel egyidejűleg ugyancsak a villány-siklósi borvidéken újabb bortároló kapacitásbővítést végzünk. Nem a pincéket bővítjük tovább, hanem szabadtéren, illetve fedett épületekben fémből készült bortárolókat állítunk fel. A fehér szőlőfeldolgozó- és tárolókapacitást is korszerűsítjük és bővítjük. Mindezek lehetővé teszik, hogy a térségben gazdálkodó termelőszövetkezetek szőlőtermését is feldolgozzuk, s az eddigieknél jobb minőségben forgalmazzuk. Ez hót az a feldolgozóháttér, amivel a gesztor Baranya megyében rendelkezik. Ezenkívül a kombinátnak 61 hektáros szőlőanyatelepe van két telephelyen a villány-siklósi borvidéken. Évente 30—32 százalékos — az országos átlagnál jobb - eredéssel 2,2 millió darab gyökeres kész oltványt forgalmaznak. Ez akkora mennyiség, ami a megye telepítési, pótlási szaporítóanyag-szükségletén felül lehetővé tesz évi 700—800 000 darab oltványexportot és az országos igények kielégítésében jelentős szerep vállalását. A VI. ötéves terv keretén belül jelenleg a kombinát 200 hektár szőlő telepítését készíti elő. A termelőszövetkezetek telepítési szándéka még nem teljesen ismert, de bizonyára ők is előre kívánnak lépni. A kombinát azonban nemcsak a nagyüzemeket képes ellátni jó minőségű szaporítóanyaggal, az áfészeken keresztül a szőlőtermelő szakcsoportok, a tsz-eken keresztül pedig a háztáji szőlőterületek oltványigényét is kielégíti. A rendszer keretén belül végezni kívánja a korszerűsítések, és új ültetvények telepítésének tervezését is. Villány —Siklós környékén a kombinátban befejeződött a régi szőlők korszerűsítése. A sorokat kiszélesítették, nagyüzemi művelésre alkalmas az egész terület, s az új telepítéseknél már a legkorszerűbb rm'.lési módokat alkalmazzák. A jövőben ezek a módszerek a tsz-ek által integrált háztáji, kisüzemi szőlőterületeken is adaptálhatók. — Termelési rendszerünk, amelyet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézettel közösen dolgoztunk ki, lehetővé teszi a tudományos eredmények széles körű gyakorlati alkalmazását. Legjobb példa a villányi gazdaságunk körzetében létrehozott helikopteres növényvédelmi együttműködés, amely - négy termelőszövetkezet, két szakcsoport és a kombinát — eredményesen működik. A rendszer keretében a szellemi és technikai bázis jobb kihasználásával, a beruházások észszerű koncentrálásával az eddigieknél lényegesen gyorsabb termelésfejlesztést valósíthatunk meg. Baranya megye térségében fő feladatunknak a minőségi vörösbor-termelés felkarolását tartjuk. Ebbén fontos szerepe van a korszerű fajták elterjesztésének is. A villányrsiklósi ' történelmi borvidék uralkodó kék szőlőfajtája ma az Oportó, amely a vörös bort adó szőlőterület háromnegyed részét teszi ki. Kiváló korai fajta, de a héja igen vékony, és ezért rothadásra hajamos, betakarítását 8—10 nap alatt kell elvégezni. A kistél melők továbbra is ragaszkodnak az Oportóhoz, a nagyüzemek azonban arra törekednek, hogy a szüreti csúcsot mindinkább széthúzzák. A rendszer az Oportó-telepítés átmeneti szüneteltetését javasolja. Helyette a közepes érésű Kék Zweigel, a Blauburger és a Merlot, a későbbi érésű Cabernet franc és Sauvignon klánokat, a Bíborkadarka és Karmin telepítését szorgalmazza. A tájegység legperspektivikusabb fajtája a Kékfrankos, amely valamivel később érik az Oportónál, de lényegesen kiegyenlítettebb, termőképessége pedig 130-140 mázsa hektáronként. A VMBK villányi gazdasága több év átlagában 100 mázsás termést ért el, ez országosan is jó eredmény. Az utóbbi időben néhány Baranya megyei termelőszövetkezet elérte, sőt meg is haladta ezt a termelési színvonalat. A rendszer számukra csak akkor gyakorolhat vonzerőt, ha a kölcsönös előnyök alapján aknázzák ki a rendszerszerű termelésben rejlő újabb lehetőségeket. A szövetkezetek érdekeit a Területi Szövetség képviseli a megkezdődő rendszerszervezési tárgyalásokon.- Rné -A Villány—Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát villányi üzemében készülnek a nemes oltványok. Hiányzik majd szaktudása a gyárnak Az ember és kétkezi munkája Negyvenhárom és fél évi munkaviszony után e hónap végén nyugdíjba vonul Markovid István asztalosmester, a Siklósi Székgyár művezetője. Tulajdonképpen, ha a tanulóéveket is hozzászámítjuk, 46 éve van a szakmában, és leszámítva a két év,katonaságot és három év hadifogságot mindezt egy helyen töltötte, ami ugyancsak ritkaságszámba megy. Bár éveit tekintve idősnek számít, mégsem a megfáradt, nyugdíjra vágyó, inkább az energikus, tenniakaró ember benyomását kelti. Azt mondja, elég volt. Vágyik arra, hogy az unokáit sétáltassa, unokaöccse szőlőjében babrálgasson, Harkányban kúrálja fájó tagjait. Kívánja már a pihenést.- Hiszen - meséli - már 1935-ben inas voltam Reinhardt Lajos siklósi asztalosmester műhelyében. Ennél a rendkívül ügyes szakembernél és még ügyesebb üzletembernél mennie kellett a munkának. Ott egyszerűen Tiem lehetett nem megtanulni a szakma mesterfogásait. Csodálatos bútorokat készítettünk, intarziásakat, faragottakat, olyant is, amelyik az egyik világkiállításon díjat nyert. — Aztán jött a háború, a nagy történelmi átalakulások évei és az üzem 1951-ben Faipari Vállalat lett — 70 taggal -, amely az akkori háború utáni kor igényeinek megfelelően deszkapótlót készített. Később, 1955-ben már nyers konyhabútorokat is gyártottunk, és 1956- ban kezdtünk fényezett bútorokat készíteni. Becze László kollégámmal ketten tanítottuk be az új munkára az egész munkásgárdát, köztük 60 asszonyt. Az ezt követő évek a csendes, egyenletes munkavégzés évei voltak. Ennek az időszaknak egyik sikerdarabja volt az ún. balassagyarmati kombináltszekrény, amely egészen 1973- ig tartotta magát a piacon. — 1973-ban lettünk a Szék- és Kárpitosipari Vállalat gyáregysége, és mint ilyen, a termelést mindjárt svéd exportszékekkel kezdtük. A nagy minőségi ugrást az 1977-ben elkészült új csarnok, majd a folyamatosan elkészülő többi üzemrészbe való áttelepülés jelentette. — Én a csaknem 44 év alatt minden napot munkával töltöttem, csak kétszer kellett operáció miatt kényszerpihenőt tartani. Az én életemben az egyik nagy sikerélményt az jelentette, mikor 1956-ban kineveztek művezetőnek, és mikor háromszor kaptam Kiváló Dolgozó és egyszer a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Markovics István a csiszoló műhely vezetője. Huszonnégy ember munkáját kell irányítania, szerveznie úgy, hogy jórészt itt dől el a felület finomkikészítésénél, csiszolásánál a termék minősége. A mostani bútordivat a natúrfelület, rusztikus vonal.- Szépek, nagyon szépek ezek a bútorok - mondja a művezető -, de tudja, nekem azért a régi, fényezettek jobban tetszettek. Mint ahogyan a régi kézi munka számomra sokkal szebb volt. Az ember sokszor úgy eltudott gyönyörködni a saját kétkezi munkájában .. . Persze, a mostani követelményeknek már nem lehetne úgy eleget tenni, hiszen legalább a tízszeresét kell most elkészíteni ugyanannyi idő alatt. — Kértük Pista bácsit, . maradjon még egy-két évig a gyárban - mondja a ’gyár Hass, alkoss, g/arapíts (V.) Egyéni boldogulás ■ ■■ ■■ r ■ r I I- közösségi erdek A változások, amelyeket a termelési és o gyártmányszerkezet átalakítása, a munkaerővel, a szaktudással, a tapasztalattal és a tehetséggel való jobb gazdálkodás szükségessé tesz, elkerülhetetlenül érintik majd az embereket. Ezek nem mellettük, hanem velük történnek majd. Munkahelyet kell változtatni, esetleg új szakmával ismerkedni. A terv előírja, hogy a munkaerő átcsoportositását a teljes foglalkoztatottság fenntartásával együtt kell megoldani. Főleg az iparból, építőiparból, kismértékben a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő a szolgáltatási ágazat hatékony fejlesztését, bővítését alapozza meg. Már nem kevés a létszám E mozgások öt év alatt az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatott mai teljes létszámnak 3—4 százalékát érintheti. Ez a létszám a háttériparban, a szolgáltatási ágazatban, a háztáji-' és kisegítő gazdaságban, az infrastruktúra számottevő javulását segítheti, hozzájárulva ezzel az életkörülmények fejlődéséhez. Ahonnan pedig a munkcarő eltávozik, ott javul az élőmunka hatékonysága. Az iparban és az építőiparban felszabaduló létszám foglalkoztatását elsősorban helyben, a vállalat, vagy a település környékén keli megoldani. A kisebb települések esetleges foglalkoztatási gondjainak megoldásához a helyi tervezés számolhat a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének fejlesztésével is. A munkaerő-átcsoportosítás szükséges gyakorlatának kialakítása ugyanakkor megköveteli a vállalati, területi munkaerő-gazdái, kodás, a rendszerszemléletű, előrelátó és körültekintő munkaügyi tervezés kialakítását, színvonalának erőteljes emelését. A munkaerő-gazdálkodásban számottevőek a tartalékok. A 70-es évek elején, közepén szinte nem akadt vállalat vagy ágazat, ahol a munkaerőhiányra ne panaszkodtak volna. Azóta az iparban (1979-től az építőiparban is) továbbá a mezőgazdaságban egyre csökkent a létszám, miközben jelentősen nőtt a termelés, mégis: ma már a termelőegységek alig-alig említik a létszámhiány gondjait. (Az iparban 1980 elején csaknem 80 ezerrel, a mezőgazdaságban megközelítően 180 ezerrel kisebb létszámmal termeltek mint 1971-ben. Az építőiparban 1979-től 10 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma.) Ez a hatékonyság javítása érdekében kibontakozó egyik legkedvezőbb, s a jövőt illetően is biztató folyamat. Jelzi, hogy egyre több vállalatnál tanulják meg az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodást. Ebben a jobb gazdálkodásra egyértelműbben ösztönző igazgatója. - Olyan hallatlan nagy szakmai tudással, gyakorlattal rendelkezik, hogy bármilyen területen levő problémáról volt szó, mindig hozzá lehetett fordulni segítségért. Nagyon sajnáljuk, hogy elmegy, szaktudása nagyon fog hiányozni a gyárból. S. Zs. szabályzók mellett a viszonylagos munkaerőhiánynak is szerepe volt. Lehet, hogy a fejlesztési alapok viszonylagos szűkössége pedig a gépi berendezések jobb kihasználására szorítja majd a vállalatokat, a termelőeszközök kihasználásának tudományában való elmélyülésre. Csoportos fluktuáció A szervezett, a népgazdaság érdekeivel megegyező, csoportos „fluktuáció" nem sérti az emberek személyes érdekeit. Egy lassan fejlődő termelőegységnél ugyanis a dolgozni tudó és szerető ember — hiába kiugró a teljesítménye —, semmiképp sem kereshet annyit, mint egy gyorsan fejlődő korszerű gyárban. A személyes munkajövedelmek mértékét alapvetően a vállalati jövedelmek alakulása szabja meg. Ez a körülmény egyébként a kollektivitás fontosságát is hangsúlyozza. A mai, korszerű gyáriparban, vagy az iparszerűen szervezett mezőgazdaságban egy-egy ember tisztességes munkája nem elég a boldoguláshoz: az egész kollektívának kell jól dolgoznia! Ez pedig azt jelenti, hogy az egyéni teljesítmények növelése sem egyszerűen mennyiségi kérdés többé: úgy is javítani kell a teljesítményt, hogy — ahol ez szükséges — vállalni kell a többiek serkentését, esetleg bírálatát, vagy szakmai megsegítését is. Csak a nagyobb kollektív teljesítmény adhat ugyanis módot a többet teljesítők differenciált bérezésére. Kíilönbözö esélyekkel A vállalatok közötti különbségtételnek is ugyanez, az egész ország érdekeit szolgáló összefüggésrendszer az alapja. A több tiszta jövedelmet produkáló termelőegység többel járul hozzá a társadalmi közkiadásokhoz, például a VI. ötéves terv szociálpolitikai céljainak megvalósításához. Az ilyen vállalat tehát több jövedelmet érdemel, s több kedvezményt a hitelezési gyakorlatban, illetve a munkaerő-átcsoportosítás menetében. A saját erejéből is lendületesen fejlődő, versenyképes termelőegységeknél valóban kár lenne, ha létszámhiány miatt kellene a reálisan elvárható termelésbővítési ütemet mérsékelni, vagy az esetleg kínálkozó jó piaci lehetőségeket kihasználatlanul hagyni. A hatékonyság következetes fejlesztése felvet néhány társadalmi, szociálpolitikai, generációs sőt: látszólag ideológiai gondot is. Kétségtelen, a termelőegységek eltérő starthelyzetből indulnak. Az ezekből adódó gondok ugyanúgy objektív következményei az előállott körülményeknek, mint például az egyensúlyi problémák: s nincs más kiút, mindegyikkel szembe kell nézni. Ezeket is a társadalmi munka hatékonyságának javításával lehet és kell megoldani. Az állam szociálpolitikája a garancia arra, hogy a szocialista társadalomban a hatékonyság következetes javítása semmiképp sem vezethessen a dolgozó emberek helyzetének tartós romlásához, létbizonytalanságához. Gerencsér Ferenc (Következik: A vállalkozás: kötelező!)
