Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-31 / 89. szám

1981. március 31., kedd Dunántúlt napló 3 SzanaSastől a szanálásig? Gyengélkedik intervenciós" tsz MB' Nyolc éve nincs nyereség Kovécshidán Nyolc évvel ezelőtt, 1973- ban szanálták a ko­­vácshidai Egyetértés Tsz-t. A négymilliós szanálási hi­tel és az új vezetés, úgy tűnt, lábra állítja a 2500 hektáros kis ormánsági gazdaságot. A nagy kiter­jedésű gyepterületek ön­ként kínálták a megol­dást. A szövetkezet legel­tetésre alapozott növen­­dékmarha-nevelésre ren­dezkedett be. Kiépítette kapacitásait, s megkezdte a háztáji gazdaságokban levágásra ítélt választott, illetve szopósborjak felvá­sárlását. Annak idején lapunkban is el­ismeréssel adóztunk annak a munkának, amit Kovácshida vál­lalt az értékes háztáji tehénál­lomány megmentése érdekében. A megye legnagyobb interven­ciós telepe jött itt létre, s a het­venes évek közepén évente 1000 vemhes üsző került ki a ko­­vácshidai, «drávocsepelyi, drá­­vaszerdahelyi legelőkről. Az üszőket az Állattenyésztési Fel­ügyelőség segített értékesíteni. Ámde az idő- közben eljárt a magyartarka felett. Új fajták jelentek meg, s az Egyetértés Tsz nem tudott időben alkal­mazkodni a megváltozott kö­rülményekhez. Tavaly döbben­tek rá — mikor már csak 300 üszőn tudtak úgy, ahogy túlad­ni —, hogy árujukra nincs vevő. Az az ágazat, amibe a pén­züket fektették, s amitől a tapraállást várták, ismét a szanálás közelébe sodorta a gazdaságot. — Az elmúlt évet 810 000 fo­rint veszteséggel zártuk, de szanálásra nem kerül sor. A hiányt 1981. évi amortizációs alapunkból magunk rendezzük. Így tettünk tavaly is, azelőtt is. A szanálás óta minden évben hol mérleghiányunk, hol alap­hiányunk volt. A hét év alatt egyszer volt 7000 forint nyere­ségünk, de ez csak valami összeadási hiba folytán jöhe­tett ki. Végeredményben ott tartunk, ahol elkezdtük. A négymilliós szanálási hitelt a mai napig nem fizettük vissza, csak a kamatait. De ezek a kamatok lassan meghaladják a négymilliót. Nyereségünk nincs, fejlesztési alapunk nincs, minden évben előre fel­éljük az alapjainkat. Amortizá­ciónk évi 2,5 millió forint. Ami ebből a veszteség rendezése után megmarad, abból még egy tisztességes traktort sem tudunk venni. Komáromi József elnökhe­lyettes szavai keserűen csenge­nek. Aki szegény volt, még jobban elszegényedett — mondja. Az intervenció megbu­kott, struktúrát kell változtat­ni, de úgy, hogy a kiépült kapacitást is hasznosítsák. Egyelőre 2000 birkát helyeztek ki a legelőkre, az azonban nem pótolja a kieső bevételt. Fajtát váltanak, a magyartar­ka helyett megkezdik a Hols­­tein-friz borjak felvásárlását. Azonban ez sem kecsegtet gyors sikerrel. A pénz körfor­gása a szarvasmarha-tartás­ban igen lassú. Két évre kell lekötni a tökét, addig csak visz és nem hoz. A Tsz Szö­vetség kimutatása szerint 100 forint befektetéssel a növény­­termelésben átlag 49 forintot, az állattenyésztésben viszont' csak 12 forintot állítottak elő tavaly a tsz-ek. Hogy a pénzt hova érdemes és mibe nem érdemes befektetni, azt a gyenge tsz-ek mutatói jobban aláhúzzák, a növénytermesz­tésben 100 forint befektetéssel ezek o tsz-ek 30 forintot, az állattenyésztésben 5 forintot produkáltak. Ma már Kovácshidán is úgy látják, hogy a növénytermelés a jobb befektetés. Tavalyelőtt a búza, tavaly a kukorica gé­pesítésére vettek fel összesen mintegy négymillió forint ex­portfejlesztési hitelt. Ebből vá­sároltak nagyteljesítményű traktorokat, talajművelő gépe­ket. Betakarító gépeik azonban elöregedtek, s nincs módjuk ezek pótiására. Igen drága bérmunkára szorulnak. Búza­termésük 47,6, a kukorica 56 mázsa volt, de a terméstöbb­letet „elvitte1’ a magas költ­ség. Szárítójuk nincs, a ter­ményt négy környező gazda­ságban szárittatták meg tete­mes szállítási többletköltséggel. Tavaly megyeszerte jó ter­mést adott az új slágernövény, a napraforgó. Kovácshidán 1,5 millió forintot fizettek rá a 200 hektár napraforgóra. Hiába permetezték meg repülőgéppel háromszor, a Botritisz elvitte a termés 30 százalékát. S ki tud­ja, hány százalékot vitt el a szakértelem hiánya. Növény­védő szakmérnökük nincs. A tsz állandóan szakemberhiánnyal küzd. öt év alatt 18 szakem­ber fordult meg a gazdaság­ban. — Földjeink átlag 18,6 aranykoronásak. Ezen a hat ti­zeden bukott meg, hogy szak­embereink megkapják a gyen­ge tsz-ekben járó fizetéskiegé­szítést. „C" kategóriás tsz va­gyunk. Nagyobb tsz-ekben, pél­dául Üjpetrén, egy telepvezető többet keres, mint nálunk a fő­­agronómus. Prémium, nyere­ségrészesedés évek óta nincs. Szakemberhelyzetünket csak akkor stabilizálhatjuk, ha meg­kapjuk a fizetéskiegészítést, ami az alapkereset 50 száza­lékát teheti ki. Ezt kértük a megyétől. Kérelmünket a MÉM bírálja el. A fiatal elnökhelyettes sokat remél egy jó szakgárdá­tól, ami kétségtelenül enyhíte­ne nyomasztó gondjaikon. Hoz­hatnak pénzt a házhoz a terv­be vett melléküzemek is. A komlói Carbonnal közösen var­rodát akarnak az idén létesí­teni a tsz-asszonyok foglalkoz­tatására. Régi tervük a tsz te­rületén levő tőzegbánya hasz­nosítása. Ez annak idején a most hozzájuk tartozó dráva­­szerdahelyi tsz-é volt, ma a Ta­lajerőgazdálkodásé. A válla­lattal kooperálva az idén 1000 vagon Jromposztföldet kívánnak előállítani és közösen értékesí­teni, amihez a tsz adná a szer­ves trágyát. Kibővítik a tsz épí­tőbrigádját is. Tavaly sokfelé dolgoztak a járásban, egyebek közt a harkányi kórház építé­sén is — közmegelégedésre. Helyzetüket mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1980-ban az építőrészleg volt a kovács­­hidai tsz egyetlen nyereséges ágazata. Mégsem valószínű, hogy 8—10 ügyes kőműves meg tudja menteni a szövetkezetét az újabb veszteségtől. Annál kevésbé, mivel földjeik belvizesek. Víz alatt áll az őszi vetések egy része. Gyökeres változást csak a komplex me­lioráció hozhatna. Nyolc évvel ezelőtt készült meliorációs ter­vük valahol egy fiók mélyén porosodik, mivel nincs pénzük a saját erő letételére. Befekte­tett pénzük kétévenként térül vissza az állattenyésztésben, a növénytermelés folytatásához pedig hitelt vesznek fel 9—10 százalékos kamattal. Mindez alapvető szerkezeti változtatást sürget Kovácshidán, és gazda­sági együttműködést a megle­vő kapacitások gazdaságos hasznosítására. Ilyen törekvé­sek azonban egyelőre nem sze­repelnek terveikben. — Rné -Hazatérőben a birkanyáj a kovácshidai legelőről Nagymérvű fejlesztés a téglaiparban Készül az egységrakomány a görcsönyi téglagyárban Uniform blokktégla Hőszigetelő habarcs, színezett tetőfedő cserép A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat legfőbb feladata — mint Zac­­comer János igazgató el­mondta — a magánépítkezők zavartalan ellátásának bizto­sítása. Termékeik mintegy 75 százalékát a lakosság vásárol­ta meg, s bizonyos mérvű fennakadás csupán a kismére­tű tégla ellátásban jelentkezett, holott 1980-ban több mint 48 millió darabot gyártottak. A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat tavaly 11-féle téglát és kétfé­le tetőcserepet gyártott. Bár jobbnál jobb blokktéglákat ál­lítanak elő, a kis méretű tég­lákra változatlanul óriási az igény. Az építkezői szokásokat nehéz máról holnapra meg­változtatni, pedig a vállalat mindent megtesz ezért. Ennek jegyében kezdték el gyártani a közelmúltban a poroton tégla­családot, mellyel jóval gazda­ságosabb a házépítés, arról nem is beszélve, hogy a hő­­szigetelése minden eddigi tí­pusét felülmúlja. Ahhoz, hogy a Tégla- és Cserépipari Tröszt megfeleljen a megnövekedett igényeknek, elkerülhetetlen a gyárak kor­szerűsítése. Ezt követeli egy­részt a mind jobb minőségre váró piac, másrészt az egyre aggasztóbbá váló munkáslét­­szám-csökkenés. A Baranya— Tolna megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalattól évente a dolgozók 3—4 százaléka megy el, s keres könnyebb fizikai munkát. A vállalat tehát rákénysze­rül, hogy ebben az ötéves terv­ben központi segítséggel nagy­arányú fejlesztést hajtson vég­re. A legnagyobb munkála­tokra a bótaszéki gyárban ke­rül sor. Mintegy 100 millió fo­rintot emészt fel az égető- és szárítókemencék eddigi olaj­tüzelésű rendszerének átalakí­tása földgázra. Egy másik be­ruházással a poroton tégla előállításának növelését cé­lozták meg: a gyártás korsze­rűsítése után megduplázódik a1 termelés, s évente 40 millió darab hagyhatja el a gyárat. Ugyancsak a bótaszéki gyár­ban kezdenek a közeljövőben két új termék gyártásához. NSZK licenc alapján állítják majd elő a hőszigetelő ha­barcsot, melyből már most nem tudnának annyit termelni, amennyi el ne fogyna. Sokan várják a színezett, úgyevezett engóbozott cserép megjelené­sét. A bátaszékiek bordó, sö­tétbarna és világosbarna szín­ben kezdik a gyártását. A mohácsi és a görcsönyi gyárban rakó- és csomagoló­automatákat helyeznek üzem­be mintegy 60 millió forintért. A beruházás fő célja az élő­munka kiváltása. A gyártási technológiát ebben az eszten­dőben a sásdi és a mázai gyárban korszerűsítik, melyek értéke meghaladja a 10 millió forintot. Ilyen jellegű beruhá­zást 1985-ig még két gyárban valósítanak meg. A vállalat szeretné még az alsómocsolá­­di gyárát felújítani, ami azt jelentené, hogy a kis méretű tégla gyártását növelni tud­nák. A Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat várhatóan 1982-ben egy új blokktégla családdal is jelent­kezik. A négy egységből ólló Uniform téglacsaládot a Budapesti Műszaki Egyetemen most vizsgálják, de annyi bi­zonyos, hogy az új hőszigetelé­si szabványnak megfelel. A vállalat vezetői a következő évben már 10 millió darab gyártását tervezik. Olcsóbb lesz mint a poroton. Roszprim Nándor Energ ia ta ka rékosság Megbírságolják a pazarló üzemeket, intézményeket Eddig a meggyőzéssel igye­keztek jpbb belátásra bír­ni a körzeti energiafelü­gyeletek az energiahordozókkal pazarló üzemeket, tsz-eket, in. tézményeket, de az utóbbi idő­ben mindinkább a pénzbírság­­golás kerül előtérbe. Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Fel­ügyelet pécsi körzete csaknem ezer fogyasztót ellenőriz Bara­nya, Somogy, Tolna és Zala megyében. Korábban csak a hőfoktúllépést, vagy a több- Jetenergia-fogyasztást büntet­ték, addig napjainkban meg­bírságolják azokat at üzeme­ket is, amelyek egy országos áramzavar esetén nem korlá­tozzák ae áramfogyasztásukat, vagy az ’ áramot jogszabály­­ellenesen hőfejlesztésre veszik igénybe. Az úgynevezett ener­giagazdálkodási bírság össze­ge elérheti a felhasznált ener­gia termelői árának a 10, vagy akár a 30 százalékát is. Melyek a tipikus hibák? így például az irodahelyiségeket a megengedettnél általában túl­fűtik. Az őszi baranyai fűtési idényben a vizsgált 63 vállalat több mint felénél túlfűtést ta­pasztaltak, amely meghaladta az átlag két fokot. Egy fok „többlet-rfneleg” a szükséges­nél hat százalékkal több ener­giát „visz el”. Ezenkívül több­letenergia-felhasználást ered. ményez az is, hogy az energia­­átalakítá és -felhasználó beren­dezések zöme elavult és rossz hatásfokkal működik. A közintézmények, de a la­kosság nem nagyon veszik igénybe a nappali csúcsfo­gyasztások mérséklésére az ol­csó éjszakai áramot, a bojle­rek és a hőtárolós kályhák üze­meltetésével. Van olyan kör­zet Pécsett, ahol „sorban­­állnak” ezért az olcsó áramért, de nem juthatnak hozzá, mert a vezetékrendszer túlterhelt. A tsz-ek főként a termény­­szárítók és az erőgépek működ­tetésekor kevésbé tartják be a rájuk vonatkozó rendeleteket, jogszabályokat. A szárítóknál a helytelenül kialakított optimá­lis hőfok, vagy az erőgépeknél a porlasztó be nem szabályo­zása okoz túlfogyasztást, örven­detes kezdeményezés, hogy né­hány helyen a fűtőolajat pa­kurával vagy hulladékenergiá­val, így például kukoricaszárral váltják ki, például a szárítók üzemeltetésekor. Főként az ipari üzemek vesz­nek részt a különféle energia­racionalizálási pályázatokon, hogy a tüzelőolajat szénnel, vagy földgázzal váltsák ki a bankhitellel is támogatott beru. házás keretében. A pályázat benyújtásához szakmai taná­csot nyújt a pécsi körzeti ener­giafelügyelet A dél-dunántúli kis. és kö­zépüzemekben és a tsz-ekben nem kiforrott az energetikusi szervezet. Ha van is energeti­kus, azt egyéb dolgok intézésé, vei bízzák meg, így például szervezi a munkavédelmet, a gépkocsik elosztását. A tsZ- ek ma még inkább kifizetik a magas bírságot, mintsem az energetikusi szervezetet töké­letesítenék, bár vannak pozitív tapasztalatok is. A termelőüzemek, vállalatok szövetkezetek továbbra is sza­badon gazdálkodhatnak az 1973. évi rendeletben engedé­lyezett. éves energiamennyiség­gel. Kivéve a közületi fogyasz­tókat, akiket ugyancsak rende­let kötelez arra, hogy az évi energiafelhasználásuk nem ha­ladhatja meg az 1978 évinek a 95 százalékát. Három éve aktuális téma az energiatakarékosság a Dél-Du. nántúlon, ahol különösen sok szénhidrogént fogyasztanak, aztán a szén következik, míg az áramfogyasztás a termelésben nem olyan erőteljes. Fontos cél, hogy a szénhidrogének felhasz­nálásának az aránya csökken­jen, a szénfogyasztás viszont maximálisan emelkedhet. A pécsi körzeti energiafelü­gyelet vezetője, Gadó Ferenc így foglalta össze a három év tapasztalatait:- A központi elvárások álta­lában érvényesülnek, de azért túlzott elégedettségre nincs ok. A gazdálkodó szerveknek na­gyobb gondot kell fordítani a rendeletek betartására. Csuti János Harvestore terménytároló A KSZE Szekszárdi Növény­­termesztési Rendszer mohácsi termelésszervezési egységénél tegnap délelőtt, a Harvestore amerikai cég angliai leányvál­lalatának képviselője találko­zott a szakemberekkel: tájékoz­tatást adott az általuk gyártott terménytároló tornyokról. A szakemberek a filmvetítéssel egybekötött előadás kapcsán megismerkedhettek a szárítás nélküli, energiatakarékos, lég­mentesen tárolt kukorica tartó­sítási eljárással. Ezt követően Kölber László, a KSZE műszaki igazgatóhelyettese tartott tájé­koztatót a termelési rendszer által folytatott szárítás nélküli kukorica tartósítási eljárások­ról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom