Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-28 / 86. szám
1981. március 28., szombat Dunántúlt napló 3 Kétszáz évig biztosított a bányászat Kutatófúrás Mecseknádasdon Kedvezmények a kistermelőknek A Gabonatröszt vállalatai, amelyek az elmúlt évben már 1,8 millió fonna takarmányt értékesítettek a kistermelőknek, az idén további kedvezményeket adnak a vásárlóknak. A kistermelők kiadásait csökkenti az, hogy a takarmány papírzsákos értékesítésénél olcsóbb lesz a csomagolóanyag. A négy rétegű papírzsákban forgalomba hozott takarmány megvásárlásánál a csomagolóanyagért kilenc helyett csak hét forintot számolnak fel és 6,90 helyett csak hat forintot kell fizetni a három rétegű papírzsákért. A kimért vetőmagnál a kilónként eddig felszámolt húsz fillér helyett csak tíz fillért kérnek a vásárlóktól. A vállalatok bővítik a házhoz szállítás rendszerét. Az idén 11 megyében 25 mázsán felüli szállításnál kedvezményes fuvarköltséggel viszik házhoz a takarmányokat és további kedvezményként a legalább ilyen nagyságrendű vásárlásnál — a kiskereskedelmi árnál 10 százalékkal olcsóbban — értékesítik a takarmányokat. Szélesítik a mozgóárusító-rendszert. Körjáratokat indítanak a viszonylag rosszabbul ellátott területekre, a távoli tanyavilágba is, a mozgó boltok árujáért szállítási többletköltséget nem számítanak fel. A vállalatok megszervezik egyes helyeken - például Baranya megyében — a körzeti ellátást. Minden képzeletet felülmúló szénvagyon a Mecsekben Munkában ox átvevő bizottság Befejezés előtt átmenői mészmű építése Az elkészült munkahelyeken már magyarok veszik át a stafétabotot Már az 1920-as években ismert volt, hogy a Mecsekben Máza déli részén több száz méterrel a felszín alatt fekete kőszén van. Több mint húsz évvel ezelőtt kisebb kutatás is elkezdődött ezen a részen, de mielőtt eredményeket érhettek volna el, a munkálatokat befejezték. A döntés, mely a kutatást tetszhalálra ítélte már elővetítette a hazai szénbányászat visszafejlesztését, mely alig egy évtized múlva be is következett. A szénhidrogének, elsősorban a kőolaj 1973-as világpiaci árrobbanása felélesztette a Csipkerózsika álmában szendergő mecseki feketeszén-bányászatot. Kutatási program A szén iránti megnövekedett igény szükségessé tette a kutatás újbóli megindítását. A kutatási programban első helyen szerepelt a Máza-dél, Váraljadéi terület. A tervet 1975-ben hagyta jóvá a Központi Földtani Hivatal országos ásványvagyon bizottsága. A munka még abban az évben elkezdődött. A kutatási tervben szerepelt, hogy mintegy 15 négyzetkilométeres területen legalább 70 millió tonna kőszénvagyon van. Mint Somssich Lászlóné főgeológus, az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat igazgatóhelyettese elmondta, a bizottság első nekifutásra két fúrást engedélyezett. Mindkettő tneszsze felülmúlta a tervben becsült kőszén mennyiséget, így a további intenzív kutatás elől minden akadály elhárult, a terv szabad utat kapott. Azóta az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat 25 kutatófúrást hajtott végre a Mázaszászvár, 'Óbánya és Mecseknádasd által határolt területen. A legkisebb fúrási mélység 750 méter, a legnagyobb 1640 méter volt. Érdemes megemlíteni, hogy egy 1600 méter mély fúrás költsége eléri a nyolcmillió forintot. A kutatók eddig több mint 20 000 méter fúrást mélyítettek. A munkálatok nem maradtak eredmény nélkül: minden képzeletet meghaladó kőszénvagyon van a 25 négyzetkilométeres területen. A kutatás azt bizonyította, hogy a Máza-dél, Váralja-dél terület mélyén rejlő kőszénvagyon mennyisége közel azonos az eddig ismert mecseki szénvagyonnal, ami azt jelenti, hogy több mint 200 millió tonna jó minőségű feketeszén vár kiaknázásra. S hogy mennyire kiváló szénről van szó, jól jelzi ezt egy szám: az átlagos kalóriatartalma 20,1—20,4 MJ, azaz 5000—5500 kilokalória. A kokszolhatósága azonos az eddig ismert mecseki szenekkel, a kéntartalma valamivel magasabb; a szennyezőtartalmának vizsgálatát jelenleg végzik. A most megismert szénvagyon több emberöltőre biztosit, ja a szénbányászatot a Mecsekben, hisz várhatóan 200 év alatt lehet csak kitermelni ezt a hatalmas mennyiséget. A hazai kőszénkutatás egyharmad részét költik jelenleg is a mecseki kőszénkutatásra, ami jelzi, hogy igen költséges az itt folyó munka. De afelől senkinek nem lehet már kétsége, hogy ez nem kidobott pénz. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat felkészült a kutatómunka gyorsítására is. Egyébként ennek az ötéves tervnek a közepére a felderítő fázisú felszíni mélyfúrásos kutatást befejezik, addig azonban még számos bányászati problémára szeretnének választ kapni. Ilyen például a leendő bányák gázveszélyfokozatának a megállapítása. Az elkövetkezendő időben egy fúróberendezéssel több vesz részt a kutatásban, így összesen öttel dolgoznak majd. Arra a kérdésre, hogy a Mázaszászvár, Óbánya, Mecseknádasd által határolt területen mikor kezdődhet el a szénkitermelés, egyértelmű választ nehéz adni. Egy biztos: 1990 előtt semmiképpen. Felszínközeli széntelepek? E nagyszabású munka mellett ebben a tervidőszakban Ófalu környékén perspektivikus felszínközeli kőszéntelepek megismerése érdekében is végeznék kutatásokat. Az eddigi eredmények biztatóak. Ebben a tervciklusban Bogádmindszent és Téseny közelében is dolgoznak kutatók. Azt már megállapították, hogy ezen a területen karbonkorú fekete kőszén van, így a kutatás célja a meglevő ismeretek bővítése. Az említett munkákon kívül a vállalat a Mecseki Szénbányák megbízásából termelési kutatást is végez a meglevő bányák határain belül. Roszprim Nándor I'* gy lépcsőkön megmászva még magasabbnak tűnik a csaknem 50 méteres víztorony. Jozef Gillel, a beremendi mészmű építkezés lengyel igazgatójával kapaszkodunk a legfelső szintre fújtatva, a tavaszi csípős szél ellenére izzadva. A torony tetején aztán a körben elénk tárulkozó táj kárpótol a fáradtságért. Keletre a villányi hegyvonulat, délre pedig jugoszláviai magaslatok kéklenek. A kemencét kiszolgáló teher- és személyliftet nem lehetett igénybevenni, most folyik a próbája az átadásra. Lent súlyos betontömböket pakoltak bele a terheléspróbához, itt fent pedig az átadó és átvevő bizottság nézi, méri, vizsgálja, vastag füzetre való előírások, szempontok szerint A fiatal tolmácsnőnek, Bozsena Pickosnak most ugyancsak helyt kell állni, mikor az egymásután záporozó kéréseket és kérdéseket, műszaki szakkifejezéseket kell azonnal tolmácsolnia. Most már egészen biztos, hogy a lengyelországi események miatt határidő csúszásra lehet számítani, bár a lengyel építők az utolsó percekig reménykednek, hogy sikerül behozni a lemaradást. Sajnos a sztrájkok időszakában leálltak, vagy késtek a különböző szállítások és akkor, amikor pontos forgatókönyv szerint szervezik a munkát, az ilyen késések minden területen zavart okoznak. Az itt dolgozóknak pedig igazán nem róható fel ez, hiszen hosszú műszakot, végigdolgozott szombatokat, vasárnapokat áldoznak rá. A végéhez közeledik ez a mammut építkezés. Amíg jó ideig az építés területén csak lengyel szót lehetett hallani, most egyre-másra magyar munkásokkal találkozunk. A kőtörő első üzempróbája még februárban volt, azóta folyamatosan működik és a gépek irányítását a lengyelek kezéből fokozatosan a magyar munkások veszik át. A kőtörő garatjához épp most érkezett rakományával teli dömper. A beinduló kőtömeget súlyos fémőrlő zúzza, az ember gyomra beleremeg, és a zaj a dobhártyán sajdul. Beszélgetés csak a zárt, irányító fülkében lehetséges. Horváth István a régi, már leállított mészüzemben volt sodronypályakezelő. Most itt a kezelőpulton figyeli, rendben megy-e minden. — November közepén tudtam meg, hogy ide kerülök, a kőtörő vezérlőjéhez, örültem és féltem is. Hathetes könnyűgépkezelői tanfolyamot kellett végezni és mikor elkezdődött a próbaüzem, már ideálltunk a lengyelek mellé tanulni. Most majdnem teljesen magunkra hagynak, csak probléma esetén jönnek. Az biztos, hogy öszsze sem lehet hasonlítani a régi munkahelyemmel. Egy kifogásom van, ezt az irányítófülkét rosszul építették, innen nem lehet rálátni a gépsorra. — Ebben nem a kivitelezők a hibásak, hanem a tervező és az, aki elfogadta a tervet — veszi át a szót Bencsik István, akit az új mészüzem üzemvezetőjévé neveztek ki. Elmondja, hogy ezek a finis előtti napok a legnehezebbek, délelőttök, délutánok egybemosódnak. A kőlisztőrlőben ha lehet még nagyobb a zaj. Eddig 30 ezer tonna követ dolgoztak fel, ebből 9 ezer tonna ment a mészégetéshez előkészítve a nyersanyagtárolóba, 600 tonna kőliszt készült az új gépsoron. A többi a cementműbe ment, hisz február óta innen kapja az őrölni való kőzuzalékot. Itt is elviselhetetlen a zaj — a munkásoknak kötelező lesz a fülvédő használata — a zárt irányító helyiségbe menekülünk. A villanó lámpák, kapcsolók mellett lengyelek állnak, Ozsváth Imre most tanul, egészen kezdőnek számít. — Csak két hete tudtam meg, hogy itt lesz a munkahelyem. Először nem örültem, fogalmam sem volt, mit fogok én itt csinálni. A kőbányában szalagkezelő voltam. Most már nagyon tetszik. Harminckét munkás még a nyáron kint volt Lengyelországban négyhetes tanfolyamon — mondja Bencsik István —, itt pedig már előzetesen megtanulták az elméleti tudnivalókat. Vannak, akikre már önállóan rá lehet bízni a munkát. Az újonnan kinevezett üzemvezetőt — aki annak idején a cementmű beüzemelését is irányította — miközben a hatalmas épületek között megyünk, hol magyarul állítják le valamilyen problémával, hol lengyelül szólnak hozzá. Szerbhorvát nyelvtudása hozzásegíti, hogy szót ért velük is. Az építkezés területe még sáros, kátyús, de már egyformán nyüzsögnek itt magyar és lengyel szót értő munkások. Ez a szótértés valóban így értendő, hiszen sokszor tolmács nélkül boldogulnak, tanulják egymástól a tennivalókat. S. Zs. Korszerűsítik a régit Szakosított sertéstelep Véiiiénden A Baranya megyei tsz-ek közül a véméndi Lenin Tsz-ben épül fel két év alatt a legnagyobb szakosított sertéstelep egy régi, 11 éves létesítmény korszerűsítésével. A rekonstrukciós tervet az Agrober szállítja, mig a harmincmilliós beruházás kivitelezésével a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatot bízták meg. Az építőmunka még áprilisban megkezdődik: így felépül négy - egyenként 1100 férőhelyes — hizlalda, valamint egy 300 férőhelyes anyakocaszállás. 1983-tól évente 24—25 000 hízósertést adnak el a Baranya megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalatnak. Súlyuk egyenként* 100—105 kiló lesz. A jelenlegi 50—52 milliós árbevétel eléri a 90 milliót és á húsértékesítésből származó ötmilliós nyereséget megduplázzák, sőt három év múlva a tsz össznyereségének a döntő részét majd az állattenyésztés adja. A korszerűsítés egyik legfontosabb célja, hogy összhangban, teljes kapacitással dolgozhasson a kocaszállós, a fiaztató, a malacneveflő, valamint a hizlaló. Főként a hizlalásra fektetik a hangsúlyt, hogy ne kényszerüljenek olcsóbban és csak süldőként vágóhídra 'vinni az állatokat. A harmincmilliós beruházáshoz a pénzt döntően állami támogatásból szerezték pályázat útján. Járulékos beruházásra nincs szükség és a munkáslétszámot nem növelik. A pénz odaítélésében közrejátszott az a tény is, hogy a véméndi tsz-ben egy kiló sertéshúst 3,93 kiló keveréktakarmány etetésével állítanak elő. A MÉM-norma egy szakosított állattartótelep esetében 4,3 kilót ír elő alsó határnak, vagyis gazdaságosan még elfogadhatónak. A minőséget tovább javítják a tsz-ben, de kitartanak a Kahyb-sertésfajta mellett. Az új hizlaldákban a Szekszárdi Állami Gazdaság kedvező tapasztalatainak felhasználásával az önetetésre és az önitatásra térnek át és bevezetik a természetes levegőcserét. A Baranya megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal ötéves szerződést kötnek, hogy időben hozzájussanak a legújabb és a legjobb minőségű takarmányokhoz, tápokhoz. A felnevelés és a tartás „fogásait” is tovább finomítják, hogy az eladásra szánt húsban a fehérjearány növekedjen és még kevesebb zsírt tartalmazzon. A sertéstelep szennyvízkezelő-rendszerének a korszerűsítésével nemrég végeztek és ez évtől már az összes hígtrágyát hasznosítani tudják, sőt a hizlalás teljes felfutása után is a kezelt melléktermék minden kilogrammját kiszállítják a földekre talajjavításra. Cs. J.
