Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-25 / 83. szám
1981. március 25., szerda Dunántúlt napló 5 így közlekedünk mi Hat kórus rádiófelvétele Nem nyújt teljesen szokatlan látványt a pécsi Könyök utca földbe süppedt házacskái között a Magyar Rádió felvevőkocsija, hiszen ez az utca karolja hátulról a Liszt Termet, megannyi hangverseny színhelyét. Tegnap szinte egész nap forogtak a Magyar Rádió stúdióbuszába szerelt magnetofonok orsói a Könyök utcában: ekkor vették fel az Éneklő ifjúság-verseny baranyai résztvevőinek műsorát. A komlói Kodály Zoltán Zenei Általános Iskola kórusa volt az első Tóth Ferenc vezényletével. Egy óra állt rendelkezésükre, hogy a verseryszámokat rögzítsék — akárcsak a többieknek. Volt, hogy a zenei rendező, Bárány Gusztáv kért ismétlést, volt, hogy a karnagyok — a | cél: minél tökéletesebb felvételt hallgathasson a rádió szigorú zsűrije. A komlóiak után a Nagy Lajos Gimnázium férfi vokálegyüttesének műsora került a magnószalagra, őket Ivasivka Mátyás vezényelte; majd a mohácsi Kisfaludy Gimnázium női kara következett Sas Zsuzsa irányításával. A Janus Pannonius Gimnázium kórusát ismét Ivasivka Mátyás vezényelte, majd Kertész Attila, a Dobó úti Gimnázium leánykarát. A hatodik kórus a pécsi Művészeti Szakközépiskola kórusa volt, Várdai István vezetésével. A kórusok hamarosan levelet kapnak az Éneklő Ifjúság versenyzsürijétől, hogy elfogadták-e műsorukat. Az elfogadott kórusok felvételeit a rádió folyamatosun műsorára tűzi. b. A lakosság is segít Nagytakarítás Ujmecsekalján aSopiana peinek: március 30-án indul a ciprusi járat, s ez hetenként kétszer teremt közvetlen összeköttetést Budapest és Larnaka között. Az idén sem maradnak el a népszerű idényjáratok. Május 1-töl közlekednek a MALÉV gépei Barcelonába, június 1-töl pedig Burgaszba, Várnába, Kijevbe, Dubrovnikbe, Splitbe és Rijekába. A nyári menetrenddel együtt tájékoztató füzetet is kiadott a MALÉV. A „földi kalauz" a jegyrendeléstől a hazaérkezésig használati útmutatást ad valamennyi légi utazással kapcsolatos kérdésben, eligazít például a menetrend jelrendszerében, tájékoztat a díjkedvezményekről, a nemzetközi útbaigazító jelzésekről, tanáccsal szolgál a csomagoláshoz, a éri tennivalókhoz stb. Fékezés a lámpán túl, a keresztforgalmon innen. A Skoda a Mohácsi útnál becsúszott a pirosba. Visszafogitt hévvel Lógott az eső. Amikor beültünk a rendőrautóba, csepergett is. Későb erősebben rákezdett, s ez már meglátszott a kedd reggeli forgalmon. Mindenki óvatosabb lett, nem taposták a qázpedált, csínján bántak a fékkel, finomabban tekerték a kormányt. Nem csoda, hiszen csúszott az úttest. A visszafogott hév érződött, az útkereszteződésekben, de főként a jelzőlámpák előtt kisebbfajta tumultusok alakultak ki. Ám nem volt szitkozódás, mérgelődés, ökölrázás — mintha valamennyi közlekedő türelmesebb lett volna, mint máskor. Kedd reggeli pécsi közlekedési őrjáratunk azonban nemcsak ilyen kellemes meglepetésekkel szolgált. Adalékul: a Szabadság úti halbisztrónál levő jelzőlámpánál például egy teherautó várakozott a zöldre. Vezetőjének ismerőse a kocsi oldalára kapaszkodva váltott vele négyszemközt néhány szót. Aztán zöld lett, a beszélgetőpartner hirtelen leugrott, épp a másik sávban startoló járművek elé. Még jó, hogy megúszta ... Találkoztunk esernyő alá bújt, mereven a földre szegezett tekintettel az úttesten — tilosban — szaladgáló járókelőkkel, akik nem maguknak, inkább az autósoknak köszönhették, hogy épségben haza, vagy a munkahelyre értek. De itt egy másik negatív példa. A Fürst Sándor utcában ereszkedtünk alá a járőrkocsival Gyárváros irányából. A külső sávban egy Skoda teherautó tempósan igyekezett még zöldben átérni a Mohácsi úti jelzőlámpánál. Ami azonban időközben sárgára, majd pirosra váltott. A skodás talán még ezt az akadályt is leküzdötte volna, de ekkor észrevett bennünket és olyan pánikszerű fékezésbe kezdett, hogy alig mertünk odanézni. Szerencsére meg tudott állni: a keresztforgalom előtt, a jelzőlámpán már jóval túl. Ami újdonságként hatott: egy Trabantban a hátsó üveg mögött elhelyezett féklámpákat láttunk. Más országokban ez az új megoldás már teret nyert. New Yorkban 2000 taxit ilyen féklámpákkal láttak el, majd néhány hónap múlva összehasonlították.a fékezést szemmagasságban jelző „kockások” összeütközési arányát a normál féklámpás taxikéval. A tapasztalat: előbbiek nappal csak feleannyi, éjszaka pedig csupán harmadannyi ütközéses balesetnek voltak részesei. Egy tanulmányban bukkantam rá arra, hogy számos ország KRESZ-e — így a mienk is - tiltja a négy stoplómpa használatát, ugyanakkor az alsó elhelyezésüket megköveteli. Több helyen, így az NSZK-ban mozgalom indult a közlekedési előírás eme pontjának megváltoztatásáért. Mindenekelőtt azonban nemzetközi megegyezésre lenne szükség, ami a fékezés e jelzése mellett tenné le a voksot. Több nagy autóvillamossági cég (Hella, Bosch) máris sorozatban gyártja a hátsó ablakba szerelhető kiegészítő stoplámpákat. H. L. Díszoklevél a kiváló exportért A komlói Carbon Könynyűipari Vállalat régóta szállít a szovjet piacokra sport- és felsőruházati konfekciótermékeket, valamint férfi divatcsizmát. Tavaly csaknem 12 millió rubel értékű konfekciót és csizmát adott el a gyár a szovjet megrendelőknek, akik elégedettek az áruféleségekkel, mert határidőre kapják meg a kívánt mennyiségben és kitűnő minőségben. Nemrég a tartós és divatos férficsizmák gyártásáért kapott a Carbon díszoklevelet a szovjet üzleti partnertől. A budapesti szovjet nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének a képviselője adta át a díszoklevelet. szemetet és mindent, ami nem közterületre való. Nagy kedvvel dolgoztak, akár a rendelőintézet fiataljai. Társadalmi munkájuk kettős haszna: megszépül környezetük és 6k maguk is jobban megbecsülik a tisztaságot, rendet, sőt fellépnek a munkájukra fittyet hányó szemetelőkkel szembei}. A tervek szerint Újmecsekalja négy körzetében péntek estig végeznek. Munkájukat a kertészeti és a köztisztasági A nyári időszámítás bevezetésével egyidőben a szokásosnál néhány nappal előbb, március 29-én, vasárnap lép életbe a légi közlekedés nyári menetrendje — jelentették be az Utazás *81 kiállításon, a repülés napja alkalmából tartott MALÉV-sajtótájékoztatón. A nyári menetrend szerint jelentősen bővülnek a légi közlekedési lehetőségek. Az eddigi 108 helyett ugyanis összesen 168 járat közlekedik hetenként Budapest és Európa, valamint Afrika és a Közel-Kelet 27 országának negyven városában. Heti 35 légi járat indul például Berlinbe, 11 járat Drezdába, 10 Moszkvába, 8 Lipcsébe. Naponta közlekedik gép Frankfurtba, Párizsba, Zürichbe. Újdonság, hogy ezentúl hetenként két járat indul Kairóba, öt pedig Athénba. Új vonala is van a MALÉV gévállalatok 1200 kerti szerszámmal, konténerekkel, szemétszállító, út- és járda mosó autókkal segítik. A nagytakarítást végzők keze nyomán egyelőre Üjmecsekalja szépül meg. A szervezők a sikeren felbuzdulva még a tavasz folyamán hasonló akciót indítanak a szigeti városrészben, Lvov-Kertvárosban és Meszesen. Végtére is: ez közügy, és egyáltalán nem mindegy, hogy szép és tiszta-e a város. M. L Költözik A. tavaszi verőfényben különösen bántja a szemet az utakon, járdákon, parkokban heverő kosz, piszok, szemét. A hosszú, kemény tél után ráfér a településekre az alapos nagytakarítás: seprűvel, ásóval, lapáttal, kapával és gereblyével. A kerti szerszámokhoz sok-sok ember, az ő zés és szervezés kell. Pécsett, a városi KlSZ-bizottság környezetvédelmi albizottsága is így gondolta, amikor javasolta a HNF Pécs városi Bizottságának és az újmecsekaljai lakóterületi népfrontbizottságoknak: szervezzük meg az újmecsekaljai nagytakarítást. A szervezők megnyerték a Pécsi Kertészeti és Parképítő, valamint a Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatot, az uránvárosi gyerekeket, fiatalokat - úttörőket és KISZ-eseket -, röpcédulák segítségével pedig a lakosságot. A nagytakarítás tegnap délután kezdődött. A 39-es dandár úti iskola tanulói - a pedagógusok és a szakemberek irányításával — kapáltak, ástak, gereblyéztek, konténerekbe hordták a szanaszét heverő csatasorba állításukhoz meggyő' A pécsi Sopiana Gépgyár szakemberei egy leköltöztetési tervet készítettek el, hogy a Szalai András utcában levő egységek fokozatosan átkerüljenek a kertvárosi, Móra Ferenc utcai új gyárközpontba. A régi belvárosi gyárban egyébként a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet rendezte be a műhelyeit, irodáit, bérbe vette a Sopianától a helyiségek nagy részét. A Sopianának még itt található a csaknem száz szakmunkástanuló képzésére alkalmas tanműhelye, a szerszámüzem, az asztalos- és a lemezmegmunkáló részleg, a festőműhely, valamint egy rak-* tárrendszer: ezekben mintegy nyolcvanon dolgoznak. Az áttelepítést "iáját erőből oldják meg és közben a termelés zavartalan marad. Napok kérdése, hogy a szerszámüzem átköltöztetése megkezdődjön és legkésőbb április közepére befejeződjön. A Móra Ferenc utcában a szerszámüzem új helyét már készítik a forgácsolóműhelyben 250 négyzetméteres területen. Utána a festőműhely kerül le másfél-két hónapon belül, az új helyének a kialakítása folyik. A tervek szerint még az idén az asztalosrészleg és a raktárak is a Móra Ferenc utcában kapnak helyet. A végleges átteíepülés attól függ, hogy mennyire tudnak erre pénzt biztosítani teljesen saját forrásból. A legkésőbb, vagyis jövőre akarnak a modern és nagyon jól felszerelt tanműhely felől dönteni, az sincs kizávra, hogy az ifjúmunkásképzés bázisa marad a belvárosban. Mindenképpen hasznosítják a megüresedő helyiségeket, erről folynak a tárgyalások. A Vasas Ipari Szövetkezet mindenesetre igényt tart a felszabaduló festőműhelyre. Frei János főtechnológustól megtudtuk, hogy az elköltöző egységek létszáma, gépparkja, gazdasági funkciója nem változik meg. A cél az, hogy a szállítási költség csökkenjen, a kiszolgálás egyszerűsödjön és az ide települő kiszolgáló részlegek jól kötődjenek a termelőmunkához. Cs. J. MALÉV-sajtótájékoztató a nyári menetrendről A költözködő Sopiana régi épülete az egykori Regős, a mai Szalai András utcában 1 m rí 3010 ellett ... W r Megbélyegzettek ... Most föl vagyok háborodva, de tudom, sokan azt mondják erre: „Na és akkor mi van?!”, de én okkor is fölháborodtam néhány rádióriport hallatán. Neveket, munkahelyet nem közöltek, mert nem is lényeges, de az eset meghökkentő. Iparitanulók utaznak autóbusszal a termelőszövetkezet földjére, segítenek egy kicsit a mezőgazdasági munkálatokban. Hazafele jövet a hátsó üléseken néhány ifjonc rágyújt a cigarettára, amit tiltanak az oktatók és tilt maga a gépkocsivezető is, érthető okokból. Az egyik szakoktató - akit a riportban szereplők valamennyien — mesternek neveznek, megérzi a füstszagot, hátra tülekedik a busz végébe és az egyiket elcsípi. Elkapja a gyerek csuklóját és az ujjai között füstölgő cigarettával együtt a halántékához nyomja. Erről — mellesleg — az orvos látleletet is ad a későbbiek folyamán. Megindul a lavina. A gyerek otthon panaszkodik, erre a mama — aki egyébként az intézetben portásnő — az igazgatóhoz fordul, aki „kirúgással" fenyegeti a fegyelmezetlen tanulót. Mert igaz ugyan, hogy az oktató a fiú fejéhez nyomta a parázsló cigarettát, „ ... ez nagyon helytelen volt!" — ismeri el az igazgató, de amúgy is sok van a rovásán a szóban forgó tanulónak. Mert óra alatt rajzolgatott már korábban is és e „ ... rendbontó magatartásával bomlasztja az iskola közösségét..." A fegyelmi bizottság a gyereket elmarasztalja ekképpen: tanulóéveiből egy esztendőt semmisnek nyilvánítanak, de — felfüggesztve. (Nesze semmi, fogd meg jól...) Biztos vagyok benne, hogy nem földre szállt angyalok a fenti esetek ifjú sértettéi. Bizonyos korban a gyerekek — akármennyi kivételtől eltekintve — rosszak Annyira neveletlenek, rosszak mint mi voltunk és apáink és dédapáink voltak. A fiatal emberke néha megbolondul, akár itt, akár Afrika közepén, akár Jerevánban vagy éppen Csikágóban. így volt és így is lesz mindig. De a nevelési módszer — amelyben csak a verés, sőt egyáltalán a verés! — kap elsődleges szerepet, már eleve megalázó és felháborító. A megalázásnak van másféle megnyilvánulása is. Egy nő panaszolja a rádióriporternek, hogy amikor átlépte a fővárosi harisnyagyár kapuját, a portán felszólították: vegye le a nadrágját... Már úgy értve, hogy a farmerjét, hogy aztán a harisnyájára a portásnő egy szép kis pecsétet üthessen, ami jelzi, hogy a rajta levő harisnyát nem lopta. Azt hittem, lefordulok o székről, amikor ezt végighallgattam. Nyilatkozott — nagyon higgadtan — a vez'érigazgatónő is, aki nagyon helyénvalónak tartja a társadalmi tulajdon védelmének e fura — talán első hallásra komikusnak tűnő «módszerét. Még azt is mondta, hogy amelyik nő akarja, annak a talpára nyomják a stemplit, de nyomhatják máshova is, ahova éppen neki tetszik. El tudom képzelni, hogy néhány belevaló kis pesti — hqrisnyagyári — munkáslány áthaladva a portán fölrántja a szoknyáját — már csak a balhé kedvéért is — és azt mondja: „Ide a stemplivej, portásnéni!" A műsorvezetőnőnek is volt némi humora: „Nem tudom — a vezérigazgatónő is kap-e stemplit a portán?" Ezt én sem tudom. Azt sem, hogyan kellene elejét venni a harisnyalopásnak. De így nem. Mélységesen megclázó. Rab Ferenc
