Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-25 / 83. szám

1981. március 25., szerda Dunántúlt napló 5 így közlekedünk mi Hat kórus rádiófelvétele Nem nyújt teljesen szokat­lan látványt a pécsi Könyök utca földbe süppedt házacs­kái között a Magyar Rádió felvevőkocsija, hiszen ez az utca karolja hátulról a Liszt Termet, megannyi hangver­seny színhelyét. Tegnap szinte egész nap forogtak a Magyar Rádió stúdióbuszába szerelt mag­netofonok orsói a Könyök utcában: ekkor vették fel az Éneklő ifjúság-verseny bara­nyai résztvevőinek műsorát. A komlói Kodály Zoltán Ze­nei Általános Iskola kórusa volt az első Tóth Ferenc ve­zényletével. Egy óra állt rendelkezésükre, hogy a ver­­seryszámokat rögzítsék — akárcsak a többieknek. Volt, hogy a zenei rendező, Bá­rány Gusztáv kért ismétlést, volt, hogy a karnagyok — a | cél: minél tökéletesebb fel­vételt hallgathasson a rádió szigorú zsűrije. A komlóiak után a Nagy Lajos Gimnázium férfi vokál­­együttesének műsora került a magnószalagra, őket Ivasivka Mátyás vezényelte; majd a mohácsi Kisfaludy Gimnázi­um női kara következett Sas Zsuzsa irányításával. A Janus Pannonius Gimnázium kóru­sát ismét Ivasivka Mátyás vezényelte, majd Kertész At­tila, a Dobó úti Gimnázium leánykarát. A hatodik kórus a pécsi Művészeti Szakkö­zépiskola kórusa volt, Várdai István vezetésével. A kórusok hamarosan le­velet kapnak az Éneklő Ifjú­ság versenyzsürijétől, hogy elfogadták-e műsorukat. Az elfogadott kórusok felvételeit a rádió folyamatosun műso­rára tűzi. b. A lakosság is segít Nagytakarítás Ujmecsekalján aSopiana peinek: március 30-án indul a ciprusi járat, s ez hetenként kétszer teremt közvetlen összeköttetést Budapest és Larnaka között. Az idén sem maradnak el a nép­szerű idényjáratok. Május 1-töl köz­lekednek a MALÉV gépei Barceloná­ba, június 1-töl pedig Burgaszba, Várnába, Kijevbe, Dubrovnikbe, Splitbe és Rijekába. A nyári menetrenddel együtt tájé­koztató füzetet is kiadott a MALÉV. A „földi kalauz" a jegyrendeléstől a hazaérkezésig használati útmuta­tást ad valamennyi légi utazással kapcsolatos kérdésben, eligazít pél­dául a menetrend jelrendszerében, tájékoztat a díjkedvezményekről, a nemzetközi útbaigazító jelzésekről, ta­náccsal szolgál a csomagoláshoz, a éri tennivalókhoz stb. Fékezés a lámpán túl, a keresztforgalmon innen. A Skoda a Mo­hácsi útnál becsúszott a pirosba. Visszafogitt hévvel Lógott az eső. Amikor beül­tünk a rendőrautóba, csepergett is. Későb erősebben rákezdett, s ez már meglátszott a kedd reggeli forgalmon. Mindenki óvatosabb lett, nem taposták a qázpedált, csínján bántak a fékkel, finomabban tekerték a kormányt. Nem csoda, hiszen csúszott az úttest. A visszafogott hév érződött, az útkereszteződé­sekben, de főként a jelzőlám­pák előtt kisebbfajta tumultusok alakultak ki. Ám nem volt szit­­kozódás, mérgelődés, ökölrázás — mintha valamennyi közlekedő türelmesebb lett volna, mint máskor. Kedd reggeli pécsi közleke­dési őrjáratunk azonban nem­csak ilyen kellemes meglepeté­sekkel szolgált. Adalékul: a Szabadság úti halbisztrónál le­vő jelzőlámpánál például egy teherautó várakozott a zöldre. Vezetőjének ismerőse a kocsi oldalára kapaszkodva váltott vele négyszemközt néhány szót. Aztán zöld lett, a beszélgető­­partner hirtelen leugrott, épp a másik sávban startoló járművek elé. Még jó, hogy megúszta ... Találkoztunk esernyő alá bújt, mereven a földre szegezett te­kintettel az úttesten — tilosban — szaladgáló járókelőkkel, akik nem maguknak, inkább az autó­soknak köszönhették, hogy ép­ségben haza, vagy a munka­helyre értek. De itt egy másik negatív pél­da. A Fürst Sándor utcában ereszkedtünk alá a járőrkocsi­val Gyárváros irányából. A kül­ső sávban egy Skoda teherautó tempósan igyekezett még zöld­ben átérni a Mohácsi úti jelző­lámpánál. Ami azonban időköz­ben sárgára, majd pirosra vál­tott. A skodás talán még ezt az akadályt is leküzdötte vol­na, de ekkor észrevett bennün­ket és olyan pánikszerű féke­zésbe kezdett, hogy alig mer­tünk odanézni. Szerencsére meg tudott állni: a keresztforgalom előtt, a jelzőlámpán már jóval túl. Ami újdonságként hatott: egy Trabantban a hátsó üveg mö­gött elhelyezett féklámpákat láttunk. Más országokban ez az új megoldás már teret nyert. New Yorkban 2000 taxit ilyen féklámpákkal láttak el, majd néhány hónap múlva összeha­sonlították.a fékezést szemma­gasságban jelző „kockások” összeütközési arányát a normál féklámpás taxikéval. A tapasz­talat: előbbiek nappal csak fe­leannyi, éjszaka pedig csupán harmadannyi ütközéses baleset­nek voltak részesei. Egy tanul­mányban bukkantam rá arra, hogy számos ország KRESZ-e — így a mienk is - tiltja a négy stoplómpa használatát, ugyan­akkor az alsó elhelyezésüket megköveteli. Több helyen, így az NSZK-ban mozgalom indult a közlekedési előírás eme pont­jának megváltoztatásáért. Min­denekelőtt azonban nemzetközi megegyezésre lenne szükség, ami a fékezés e jelzése mellett tenné le a voksot. Több nagy autóvillamossági cég (Hella, Bosch) máris sorozatban gyárt­ja a hátsó ablakba szerelhető kiegészítő stoplámpákat. H. L. Díszoklevél a kiváló exportért A komlói Carbon Köny­­nyűipari Vállalat régóta szállít a szovjet piacokra sport- és felsőruházati kon­fekciótermékeket, valamint férfi divatcsizmát. Tavaly csaknem 12 millió rubel értékű konfekciót és csiz­mát adott el a gyár a szovjet megrendelőknek, akik elégedettek az árufé­leségekkel, mert határidő­re kapják meg a kívánt mennyiségben és kitűnő minőségben. Nemrég a tartós és divatos férficsiz­mák gyártásáért kapott a Carbon díszoklevelet a szovjet üzleti partnertől. A budapesti szovjet nagykö­vetség kereskedelmi ki­­rendeltségének a képvise­lője adta át a díszokleve­let. szemetet és mindent, ami nem közterületre való. Nagy kedvvel dolgoztak, akár a rendelőinté­zet fiataljai. Társadalmi mun­kájuk kettős haszna: megszé­pül környezetük és 6k maguk is jobban megbecsülik a tiszta­ságot, rendet, sőt fellépnek a munkájukra fittyet hányó sze­­metelőkkel szembei}. A tervek szerint Újmecsekal­­ja négy körzetében péntek es­tig végeznek. Munkájukat a kertészeti és a köztisztasági A nyári időszámítás bevezetésével egyidőben a szokásosnál néhány nap­pal előbb, március 29-én, vasárnap lép életbe a légi közlekedés nyári menetrendje — jelentették be az Uta­zás *81 kiállításon, a repülés napja alkalmából tartott MALÉV-sajtótájé­­koztatón. A nyári menetrend szerint jelentő­sen bővülnek a légi közlekedési lehe­tőségek. Az eddigi 108 helyett ugyan­is összesen 168 járat közlekedik he­tenként Budapest és Európa, vala­mint Afrika és a Közel-Kelet 27 or­szágának negyven városában. Heti 35 légi járat indul például Berlinbe, 11 járat Drezdába, 10 Moszkvába, 8 Lipcsébe. Naponta közlekedik gép Frankfurtba, Párizsba, Zürichbe. Új­donság, hogy ezentúl hetenként két járat indul Kairóba, öt pedig Athén­ba. Új vonala is van a MALÉV gé­vállalatok 1200 kerti szerszám­mal, konténerekkel, szemét­­szállító, út- és járda mosó au­tókkal segítik. A nagytakarítást végzők keze nyomán egyelőre Üjmecsekalja szépül meg. A szervezők a sikeren felbuzdulva még a tavasz folyamán hason­ló akciót indítanak a szigeti városrészben, Lvov-Kertváros­­ban és Meszesen. Végtére is: ez közügy, és egyáltalán nem mindegy, hogy szép és tiszta-e a város. M. L Költözik A. tavaszi verőfényben különösen bántja a szemet az utakon, járdákon, parkokban heverő kosz, piszok, szemét. A hosszú, kemény tél után ráfér a településekre az alapos nagytakarítás: seprűvel, ásóval, lapáttal, kapával és gereblyével. A kerti szer­számokhoz sok-sok ember, az ő zés és szervezés kell. Pécsett, a városi KlSZ-bizott­­ság környezetvédelmi albizott­sága is így gondolta, amikor javasolta a HNF Pécs városi Bizottságának és az újmecsek­­aljai lakóterületi népfrontbi­zottságoknak: szervezzük meg az újmecsekaljai nagytakarí­tást. A szervezők megnyerték a Pécsi Kertészeti és Parképítő, valamint a Köztisztasági és Út­karbantartó Vállalatot, az uránvárosi gyerekeket, fiatalo­kat - úttörőket és KISZ-eseket -, röpcédulák segítségével pe­dig a lakosságot. A nagytakarítás tegnap dél­után kezdődött. A 39-es dan­dár úti iskola tanulói - a pe­dagógusok és a szakemberek irányításával — kapáltak, ás­tak, gereblyéztek, konténerekbe hordták a szanaszét heverő csatasorba állításukhoz meggyő' A pécsi Sopiana Gépgyár szakemberei egy leköltöztetési tervet készítettek el, hogy a Szalai András utcában levő egységek fokozatosan átkerül­jenek a kertvárosi, Móra Fe­renc utcai új gyárközpontba. A régi belvárosi gyárban egyébként a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet rendezte be a mű­helyeit, irodáit, bérbe vette a Sopianától a helyiségek nagy részét. A Sopianának még itt található a csaknem száz szakmunkástanuló képzésére alkalmas tanműhelye, a szer­számüzem, az asztalos- és a lemezmegmunkáló részleg, a festőműhely, valamint egy rak-* tárrendszer: ezekben mintegy nyolcvanon dolgoznak. Az áttelepítést "iáját erőből oldják meg és közben a terme­lés zavartalan marad. Napok kérdése, hogy a szerszámüzem átköltöztetése megkezdődjön és legkésőbb április közepére befejeződjön. A Móra Ferenc utcában a szerszámüzem új he­lyét már készítik a forgácsoló­műhelyben 250 négyzetméteres területen. Utána a festőműhely kerül le másfél-két hónapon belül, az új helyének a kialakí­tása folyik. A tervek szerint még az idén az asztalosrészleg és a raktárak is a Móra Ferenc utcában kapnak helyet. A vég­leges átteíepülés attól függ, hogy mennyire tudnak erre pénzt biztosítani teljesen saját forrásból. A legkésőbb, vagyis jövőre akarnak a modern és nagyon jól felszerelt tanmű­hely felől dönteni, az sincs ki­­závra, hogy az ifjúmunkáskép­zés bázisa marad a belváros­ban. Mindenképpen hasznosít­ják a megüresedő helyiségeket, erről folynak a tárgyalások. A Vasas Ipari Szövetkezet min­denesetre igényt tart a felsza­baduló festőműhelyre. Frei János főtechnológustól megtudtuk, hogy az elköltöző egységek létszáma, gépparkja, gazdasági funkciója nem vál­tozik meg. A cél az, hogy a szállítási költség csökkenjen, a kiszolgálás egyszerűsödjön és az ide települő kiszolgáló rész­legek jól kötődjenek a terme­lőmunkához. Cs. J. MALÉV-sajtótájékoztató a nyári menetrendről A költözködő Sopiana régi épülete az egykori Regős, a mai Sza­lai András utcában 1 m rí 3010 ellett ... W r Meg­bélyegzettek ... Most föl vagyok háborodva, de tudom, sokan azt mondják erre: „Na és akkor mi van?!”, de én okkor is fölháborodtam néhány rádióriport hallatán. Neveket, munkahelyet nem kö­zöltek, mert nem is lényeges, de az eset meghökkentő. Ipari­tanulók utaznak autóbusszal a termelőszövetkezet földjére, se­gítenek egy kicsit a mezőgaz­dasági munkálatokban. Haza­fele jövet a hátsó üléseken né­hány ifjonc rágyújt a cigaret­tára, amit tiltanak az oktatók és tilt maga a gépkocsivezető is, érthető okokból. Az egyik szakoktató - akit a riportban szereplők valamennyien — mesternek neveznek, megérzi a füstszagot, hátra tülekedik a busz végébe és az egyiket el­csípi. Elkapja a gyerek csukló­ját és az ujjai között füstölgő cigarettával együtt a halánté­kához nyomja. Erről — melles­leg — az orvos látleletet is ad a későbbiek folyamán. Megin­dul a lavina. A gyerek otthon panaszkodik, erre a mama — aki egyébként az intézetben portásnő — az igazgatóhoz fordul, aki „kirúgással" fenye­geti a fegyelmezetlen tanulót. Mert igaz ugyan, hogy az ok­tató a fiú fejéhez nyomta a parázsló cigarettát, „ ... ez na­gyon helytelen volt!" — ismeri el az igazgató, de amúgy is sok van a rovásán a szóban forgó tanulónak. Mert óra alatt rajzolgatott már koráb­ban is és e „ ... rendbontó magatartásával bomlasztja az iskola közösségét..." A fegyel­mi bizottság a gyereket elma­rasztalja ekképpen: tanulóévei­ből egy esztendőt semmisnek nyilvánítanak, de — felfüggeszt­ve. (Nesze semmi, fogd meg jól...) Biztos vagyok benne, hogy nem földre szállt angyalok a fenti esetek ifjú sértettéi. Bizo­nyos korban a gyerekek — akármennyi kivételtől eltekintve — rosszak Annyira nevelet­lenek, rosszak mint mi voltunk és apáink és dédapáink vol­tak. A fiatal emberke néha megbolondul, akár itt, akár Af­rika közepén, akár Jerevánban vagy éppen Csikágóban. így volt és így is lesz mindig. De a nevelési módszer — amely­ben csak a verés, sőt egyál­talán a verés! — kap elsődle­ges szerepet, már eleve meg­alázó és felháborító. A megalázásnak van más­féle megnyilvánulása is. Egy nő panaszolja a rádióriporter­nek, hogy amikor átlépte a fővárosi harisnyagyár kapuját, a portán felszólították: vegye le a nadrágját... Már úgy értve, hogy a farmerjét, hogy aztán a harisnyájára a por­tásnő egy szép kis pecsétet üt­hessen, ami jelzi, hogy a rajta levő harisnyát nem lopta. Azt hittem, lefordulok o székről, amikor ezt végighallgattam. Nyilatkozott — nagyon higgad­tan — a vez'érigazgatónő is, aki nagyon helyénvalónak tart­ja a társadalmi tulajdon vé­delmének e fura — talán első hallásra komikusnak tűnő «­­módszerét. Még azt is mondta, hogy amelyik nő akarja, an­nak a talpára nyomják a stemplit, de nyomhatják más­hova is, ahova éppen neki tet­szik. El tudom képzelni, hogy néhány belevaló kis pesti — hqrisnyagyári — munkáslány áthaladva a portán fölrántja a szoknyáját — már csak a balhé kedvéért is — és azt mondja: „Ide a stemplivej, portásnéni!" A műsorvezetőnőnek is volt né­mi humora: „Nem tudom — a vezérigazgatónő is kap-e stemplit a portán?" Ezt én sem tudom. Azt sem, hogyan kellene elejét venni a harisnyalopásnak. De így nem. Mélységesen megclázó. Rab Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom