Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-25 / 83. szám
1981. március 25., szerda Dunán tult napló 3 Dunára néző „nagyutcás" hatéi Mit jelent nekünk a „Csele”? A National Geography reklámja Yonzzaa vendéget, idehozza Európát Az ablakok az ország legnagyobb utcájára nyílnak. Szélcsendben Duna-illat úszik be rajtuk, és ha itt alszik egy nyugalmazott hajóskapitány, hát biztos, hogy az ifjúságról álmodik. Hiszen az ablakok a Dunára néznek, a folyóra, a nagy nemzetközi utcára, amire oly büszkék a mohácsiak. Például azt is illik tudni, hogy mohácsi embernek a Duna nem a Fekete-erdőtől ered, hanem Mohácsnál. Nekik itt a nullkilométer, legfeljebb felfelé is számolják, de akkor is innét, ahol az új Csele hotel is épült. Hotel . . . Azt is írhattam volna, helyesebben, magyarosabban; hogy szálló. De a „hotel" nemcsak idegen, hanem nagyvilágibb szó. Olyan, mint a Duna. Nemzetközi. A másik „nagyutcás” magyarországi szálló, a Hiltonék Duna Intercontinentálja is hotel névre hallgat. De el nem éri a mohácsi Csele hangulatát, mivel hogy ott, Pesten, az irdatlan magas emeletek ablakából semmit sem lehet pontosan behajítani a vízbe, és utána merengeni a hullámgyűrü felett. Meg ladikokat sem látni, sem erdős túlpartot, sem gumicsizmás parasztokat kompkorlátra könyökölve, meg egyáltalán .. . Tulajdonképpen születésnaphoz közeleg a Csele. Lassan egy esztendeje, hogy nagy kézfogások, meg fényképezések mellett átadták a „kedves vendégeknek". Igaz, egy hamburgi házaspár, két sráccal mór előtte éjjel itt aludt, mert korán jöttek, a hivatalos megnyitás előtt. A Békében foglaltak nekik szobát, dehát ezek a németek nagyon keményen akarnak, megmutatták hát nekik az apartmant és ők idekönyörögték magukat. De honnét tudták Hamburgban, hogy hotel nyílik Mohácson?! — Megírták a világlapok. Már 10 éve. A National Geography nevezetű sok milliós amerikai folyóirat már 1971 tavaszán négyoldalas riportot közölt nemzeti nagylétünk nagy temetőjéről. Tisztes, elismerő hangon. Azóta figyel a világ Mohácsra és most, hogy Dunára néző szép szállója is van, hát jönnek sorra. Nem akárhonnét; Japánból. Ausztráliából is jönnek például. Jönnek a szomszéd csárdái halié végett, a vizet bámuló nyugalomért és ismerkedni Magyarországgal. Akármilyen messziről, de közülük többen emlékeznek a National Geography riportjára és tisztelettel elzarándokolnak Sátorhelyre, a huszonegynéhány-ezer magyar jobbágykatona síremlékéhez, hogy lássák: kik védték az európai kultúrát. A riport nyomán egy olasz cukrász mondta a nyáron a csatatéri síroktól jövet: „Uram, ha önök nem harcolnak és Magyarország 150 éven keresztül nem védi öntestével Európát, hát odahaza, Firenzében is mecset állna most, nem a Dóm!” A Csele Hotel társalgójában a sátorhelyi látogatások után erről elmélkednek németek, franciák, olaszok. Nemzetünk képe tisztul, emelkedik fel ilyenkor, pedig csak egy szép szálló épült fel, alig esztendeje. És idehozza Európát. Meg Pestről is, a szállodaipart. Sorra jönnek az ország, a főváros hotel igazgatói megnézni, mitől szép, mitől olcsó a mohácsi Csele. Hiszen a Mecsek Tourist szállóján,. Gettó József tervei alapján, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és a Szentlőrinci ÁFÉSZ, 25 millióért remek munkát végzett. A földszinti fehér-barna hall fényeibe belefonódik a Dunát sejtető acélkék háttér. Itt nem fojtogat a fülleteg öreg szállók csicsás falmintája, ezek a fehér függönyök csupán arra valók, hogy meglebegtessék a természetadta hátteret, a mohácsi-szigeti partot. Olyan az egész hall, mintha azért volna, hogy segítsen jó nagyokat lélegezni. Aki meg nem kényelmeskedik, és a felvonó helyett a melegbarna fakorlátok mentén, a lépcsőn sétál felfelé, ugyanolyan lélegzelsegítő társalgóra lel az első emeleten. Bár- ezt a társalgót előadóteremnek is használják. A második meg a harmadik emelet folyosója is csak egyoldalt készült falból, másik, az északi fele, már fényt sugároz, a mohácsi utcáról. A többi? — Mosoda, olajfűtésű kazán, műhely, raktárak, szépen elrejtve a szem elől, ahogy illik. Csak a büfé. ahol a 30 forintos kötelező reggelit elköltik a vendégek, az hívogat szép küllemével. Szóval ide húzza a vendéget ez a hangulat. Meg a boldogító érzés, hogy erszényét nem nagyon húzza a számla. A 38 kétágyas szoba ára téli idényben, szobánként 260, nyáron 300 forint egy éjszakára, hozzá — ha kell — pótágy; télen 30, nyáron 60 forintért. Van még öt olyan kétágyas is, ahol nincs lehetőség pótágyra. A 4 egyágyas ára 160, illetve 180 forint, meg a pótágy dija. Két lakosztályuk van, ezekért 400, illetőleg 420 forintot kell fizetni. Persze, hogy sok elkel abból, ami olcsó. A „Csele” többnyire teli van, még télen is. Igaz, a külföldiek aránya még nem olyan mint Pesten vagy a Balatonon. Az első félévben 700 hazai vendégük volt, továbbá 700 külföldi, közülük 411 dollárelszámolású országból jött. Ők is forinttal fizetnek, s ez kár. Mert a népgazdaságnak megérné, hogy ha valaki például NSZK-márkával fizet, akkor kapjon mondjuk 10 százalék árkedvezményt. Ez is könnyebb valutaszerzés, mint áruval versengeni a nemzetközi piacon, sok nagy vetélytárs mellett. A Hotel Csele tehát már eddig is szép pályát futott be a hotelkarrierek sorában. Csak a túlpart szomorít el, amikor kérdik, hol lehet fürödni, kinél kilincselni horgászengedélyért, kitől csónakot bérelni.. Csak két hétre. Mert jönne ide a vendég, de ötlet, ez a sosem elég vendéglátóipari és idegenforgalmi mágnes - ez kellene. Több és még több. Úgy megszeretnék a mohácsi Duna-parlot, mint mi szeretjük. Az ablakok az ország legnagyobb utcájára nyílnak ... Földessy Dénes Este jönnek a A közületi és a lakossági igények gyors és maradéktalan kielégítésére törekszik a Pécsi Épület- és Lakáskarbantartó Iparí Szövetkezet (ÉLISZ). Ha nem teszi ezt, akkor alulmarad a versenyben. A megrendelőket azzal is megtarthatják, hogy egy napot sem csúszik a vállalt határidő. Különösen fontos ez az iskolákban, a gyárakban, a kórházakban, a hivatalokban, ahol a napi munkát nem zavarhatják és csak délután négy vagy öt után állatnak munkába az ÉLISZ brigádjai. Ősztől kísérleti jelleggel a szakipari dolgozók — a műanyagpadló-fektetők, kőművesek, a melegburkolók egy része - a napi nyolcórás munkaidő befejezte után is ellátja a feladatát a már említett helyeken. A szövetkezeten belüli mellékfoglalkozás kísérleti bevezetését ígéretes kísérlet az újfajta szolgáltatások megszervezése is indokolta. így például nem győzik a divatossá vált ongroplast műanyag falburkolók felszerelését, de óriási az érdeklődés a sziloplast ablak- és ajtószigetelő, vagy a bitulax tetőszigetelő iránt is. Sorban állás volt; oly sokan akartak bejutni a nyújtott műszakban dolgozók közösségébe, de csak 25 ember jelentkezését fogadták el. akik nagyoo jó szakmai tapasztalattal rendelkeznek, fegyelmezettek és régóta tagjai a szövetkezetnek. Mindegyikük darabbérben dolgozik állandó ellenőrzés mellett. A visszaélés lehetősége teljesen az ÉLISZ-nél kizárva, hiszen az anyaggal pontosan el kell számolni, és csak a határidőre befejezett, kitűnő minőségű munkát fogadja el a szövetkezet. A megrendelők azt tapasztalhatják, hogy a kért időben és főként az esti órákban, sőt még szombat-vasárnap is megérkeznek a szakipari munkások. A dolgozók napi nyolc óra utáni szorgalmát azzal méltányolja a szövetkezet, hogy néha túlórában számolja el a többletidőt, vagy amikor nincs hajrá, akkor letölthetik a szombat-vasárnapi munkavégzésért járó szabadnapokat. Ezeket a szabadnapokat egyszerre is kivehetik. A különszerelők féle jutalmazáskor a „nyújtottműszakosok” teljesítményét figyelembe veszik. A szakemberek párt alkotnak, vagy 5-6 fős miniközösségbe tömörülnek, hogy a feleslegés anyagokhoz minél hamarább hozzájussanak, a legjobb szerszámokat maximálisan kihasználhassák és legalább egy autósa is legyen a munkacsapatnak. Az újfajta munkaszervezést tovább finomítják, elsősorban a lakossági szolgáltatás területén, hogy még több lakossági megrendelést vállaljanak az esti órákban és a hét végén. A későbbiekben szó lehet majd a kötetlen munkaidőről is. Cs. J. A tájegység egészének érdekében A tanácsok közötti együttműködés A nem szakember számára száraznak tűnő területen vizsgálódott dr. Farkas Károly, Baranya megye Tanácsának osztályvezetője, dr. Ivancsics Imre és dr. Kiss László, a Pécsi Tudományegyetem oktatói. A közös munkálkodás eredményeként napvilágot látott tanulmány címe: A tanácsok közötti együttműködés elvi és gyakorlati kérdései. Dr. Bihari Ottó akadémikus előszavában Erdei Ferencet idézi: ,.Országrendező terv mindenütt a világon a városoknak és a falvaknak a helyes összeszervezését jelenti. Azt akarja az ilyen terv, hogy a városok és vidékük a gazdasági és társadalmi viszonyoknak meglelelően fejlődjenek és jól teljesíthessék a városvidék munkamegosztásából eredő kötelességeket." fl megyei tanács példája modell Miért tarthat számot közérdeklődésre a tanácsok közötti együttműködés kérdése? Szerzőink vélekedése szerint azért, mert itt alapvetően nem szervezetek különböző igazgatási kapcsolatairól van pusztán szó. A tét ennél nagyobb: nevezetesen a tanácsok csak úgy lehetnek területük igazi gazdái, ha nem község-, város- vagy megyehatárokig terjed ki csupán tevékenységük, hanem a tájegység egészében tudnak gondolkozni. Az „országban gondolkozni", nemes ideálja hogyan is érvényesül a gyakorlatban? Mert országban csak az tud gondolkodni, aki régióban vagy városkörnyékben is tud mérlegelni. A tanulmány az egymással függő viszonyban nem levő tanácsi szervezetek (testületek, tisztségviselők) kapcsolatait elemzi. Így a megyei tanácsok; a városi és városkörnyéki községi tanácsok, valamint a községi tanácsok együttműködési formáit. Elgondolkoztató megállapítása a munkának, mely szerint a megyék tanácsai nem csupán az együttműködés közvetlen részesei, hanem egyben a megyén belüli területi koordináció fejlesztői, élesztői is. Egyértelmű: a Megyei Tanács példája minden tekintetben modell. Akkor is, ha követésre méltó és akkor is, ha rossz a gyakorlat. A megyék együttműködésének szükségességét — úgy tűnik — mindig újra és újra kell hangsúlyozni, noha idén éppen 10 esztendős az a kormánydöntés, amely az országot tervezési-gazdasági körzetekre osztotta. A megyék közötti együttműködés tényleges gyakorlata napjainkban van kibontakozóban, igen eltérő mélységű és intenzitású — fogalmazzák meg finoman véleményüket a szerzők. A tanácsi testületek kapcsolatai kimerülnek egyegy jelentősebb anyag, tájékoztató egymásnak történő megküldésében. Gyakrabban kellene élni olyan közös szervezetek létrehozásának lehetőségével, amelyek azután a „regionális" feladatok gondozóivá is válhatnak. Pozitívumként állapítható meg, hogy a megyei tanácsok tisztségviselői közötti kapcsolatok általában jónak mondhatók. Ez végső soron kedvező előfeltétele lehetne a folyamatos és rendszeres együttműködésnek. A megyék közötti kapcsolat javításának fontosságára utal egyetlen részterület is: a megyehatár közelében fekvő települések ellátása. Az egész1 ségügyi alapellátásban például igen szigorúan veszik a megyehatárokat. Sajnos. Nincs arra példa, hogy a körzethatár átlépné a megyehatárt. A betegek ezért néha jóval nagyobb távolságra kénytelenek utazni, mint ahogy az logikus és természetes lenne. Ha az alapellátásban át mernénk lépni a megyehatárokat, akkor jobban megszervezhető lenne az éjszakai, illetve^ a munkaszüneti napokon történő orvosi ellátás is. Hasonló megállapítások igazak az iskolakörzetítési program végrehajtására is. A város nem ott végződik, ahol falai vagy legszélső házai állnak, hanem ameddig a funkciói kihatnak. E gondolat szellemében tárgyalják a város és a városkörnyéki községi tanácsok együttműködésének problematikáját. Talán e területen a legkiforratlanabb a gyakorlat. Hiányos, ellentmondásos a jogi szabályozás és úgy tűnik, hogy a gyakorlat háttérbe szorítja a községeket. Márpedig nem szerencsés állapot, ha a város és a városkörnyék nem egymásért, hanem egymás ellenére próbál létezni. Ugyancsak elszomorítóak a községek közötti együttműködésről közzétett tapasztalatok. Úgy tűnik, hogy a járási hivatalok sem ösztönzői, hanem sok esetben inkább kerékkötői e kapcsolatoknak. Pedig hát a községi tanácsok közös erővel — mint erre már jó néhány példa van — jobban szolgálhatnák a település lakosságának érdekeit. Széles a lehetséges megállapodások skálája: a közös műszaki ellenőrzés, vagy regionális vízmű létesítése épp olyan fontos része, mint közös üzlethálózat vagy éppen közös orvosi ügyelet kialakítása. Szélesíthető lenne az a gyakorlat is, hogy egy gazdasági tájkörzetbe tartozó községi tanácsok közösen alkalmazzanak szakembereket bizonyos feladatok végrehajtására. A tanulmány szerzőinek álláspontja szerint a tanácsok közötti együttműködés egyértelmű és átfogó jogi rendezésére nagy szükség lenne. Ez azonban nem feledtetheti azt a tényt, hoqy e kapcsolatokban rendkívül fontos szerepet játszanak a nem jogi eszközök. így elsősorban a szemlélet. Bár fordított lenne a helyzet. Azaz: jogi formákat kellene csupán találni a meglévő korszerű szemlélet könynyebb érvényesüléséhez. A szórványos hazai tapasztalatok alapulvételével közzéteszik a tanácsok közötti együttműködési megállapodások példatárát is. Remélve azt, hogy ezzel is lendületet adnak a kapcsolat fejlesztésének. Országban gondolkodni Végül annyit: e tanulmány létrejötte is jelzi a megyei tanácsok tenniakarásának feléledését. Baranya, Somogy, Tolna és Zala tanácsainak közös megbízásából született a pécsi szerzők műve. Készült: a Zala megyei Tanács házi nyomdájában. Reméljük anynyi példányban, hogy eljusson mindenkihez, aki valamit is tehet azért, hogy mind többen próbáljanak ne településhatárokban, hanem tájegységekben - országban gondol-
