Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-02 / 60. szám

Birkózás Csak Módos szerzett aranyérmet A hét végén a PMSC terme adott otthont az országos ifjú­sági „B” kategóriás szabadfo­gású birkózó verseny résztvevői­nek. Az egyéni küzdelemben 24 egyesület 110 versenyzője lé­pett szőnyegre o tíz súlycsoport­ban. A Baranya megyei ver­senyzők közül Módos szerzett aranyérmet, míg Kfáics, So­­mogyvári és Almósi ezüstérmet nyert A többi baranyai már a selejtező során elbúcsúzott a további küzdelemtől. Az egyesü­letek közül legeredményesebben a csepeliek szerepeltek, s ezzel megtörték a Szombathelyi Ha­ladás eddigi sikerét. Eredmények: Győztesek: 48 kg: Marosvölgyi (Szombathelyi Haladás), 52 kg: Módos (Szi­getvár), 2. Kláics (PMSC). 56 kg: Mihálovics (Kunszentmiklós), 60 kg: Odrovszkij (Bp. Honvéd), 65 kg: Reschnyik (FTC). 70 kg: La­katos (Turkleve), 75 kg: Tóth G. (Csepel), 81 kg: Dobai (Csepel). 2. Somogyvári (Szigetvár), 87 kg: Aszódi (Kecskeméti SC), + 87 kg: Kóló (Abony), 2. Almá­­si (P. Kinizsi). Kovács Miklós Sakk OB l„ 3. forduló: Bp. Hon­véd—PMSC 11:3. A pécsiek kö­zül Bohuszlavszkij győzött, dön­tetlenül mérkőzött Sax, Karsa, Kádár és Krisztián. Egy-iksz-kettő A HDN totó* tippjeit a 10. já­tékhétre Pap László gépkocsi­­vezető, a pécsi Rákóczi úti totózó törzstagja állítot­ta össze. E heti tippelőnk 1965 óta játszik rendszere­sen, kollektív szelvényekkel. Volt már 12-es találata is, ami 6000 forintot ért. A 10. hét tippjei: 1. Gyula—Ózd. Az Ózd a vezető helyét biztosítani akarja. Tipp: 2. 2. Szarvas—Hódmezővásárhely. Tipp: 1. MÁV MTE—Gyöngyös. 3. Szolnoki Tipp: 2, x. 4. Rákóczi SE—MÁV DAC Tipp: 1. 5. Keszthely—Sabaria. Minden elő­fordulhat, bármelyik csapat nyerhet. Tipp: 1, 2. 6. Sopron—Olajbányász. Tipp: 2, x. 7. Cagliari—Torino. Tipp: x. 8. Pistoiese—Bologna. Nagy kü­lönbség van a két együttes között a Róma javára. Tipp: 2, x. 9. Róma—Napoli: Tipp: 1. 10. Udinese—Como. Tipp: z. 11. Pescara—Sampdoria. Tipp: x. 12. Varese—Lazio: Tipp: 2, x. 13. Verona—Milan. Nem is lehet más, csak 2-es. Tipp: 2. + 1 14. Bari—Palermo. Tipp: x. Pénz szükséges, nem is kevés Nem kell az NB /.? Dél-Dunántúlon a jó példa a gyakoribb IVyi ár hogyne kellene! — vághatja oda bárki a kézenfekvő vő- 1" • laszt a címben feltett, értelmetlennek tűnő kérdésre. Pe­dig az utóbbi időben több példa mutatta, hogy a kérdés nem ér­telmetlen és a válasz nem mindig kézenfekvő. Vannak csapatok, akiknek nincs más céljuk, mint szép csendesen meghúzódni saját „skatulyájukban”. Mi ennek az oka? — szögez­tük neki a kérdést a tapasztalt sportvezetőnek, dr. Szepezdi Ist­vánnak, a Baranya megyei Testnevelési és Sporthivatal il­letékesének. — Leggyakrabban az anyagi lehetőségek hiánya — mondta. — Nem titok: sportmozgalmunk­ban jelenleg a szintentartás a cél. a feljebb lépéshez pedig ál­talában pénz szükséges, nem is kevés. — Dél-Dunántúlon a férfi ko­sárlabda NB II. nyugati csoport­jának hajráját nagyon figyelik a szurkolók. Tart a versenyfutás a kaposvári SÁÉV, a pécsi Uni­versitas PEAC és a Dombóvári VSE között, de a Táncsics SE is nyomukban van. A „jólértesül­tek" szerint ezek a csapatok bajnokságot akarnak nyerni, de az NB l-et nem vállalnák. Mi az igazság? A SÁÉV köz­gyűlésén segítséget kértek ab­ban az esetben, ha elsők len­nének. Sass Csaba, kaposvári városi sportfelügyelő a követke. zőket mondta: „Mindenki na­gyon szeretné, ha több NB l-es csapatunk lenne. Megtaláljuk a módját, hogy segítsünk. Bár már ott tartanánk, hogy szükség len­ne rá!” Az Universitas PEAC női csapata két évvel ezelőtt baj­nokként visszaadta az NB l-es mandátumot. Most vajon mi a helyzet? „Azt mondtuk a fiúk­nak és a lányoknak is, legye­nek bajnokok, ha tudnak. Az NB l-töl sem lépnénk vissza, bár nagy terheket róna ránk.” — említették az egyesületnél. Dom. bóvórott pedig egyenesen ko­sárlabda-lázban ég a város. Épül már a sportcsarnok, no­vember 7-én szeretnék avatni — NB l-es mérkőzéssel. Más sportágból is vehetünk példákat. Ugyancsak Dombó­­várott a kétpályás automata te­kepályájuk helyett négy pályá­sat építettek, mert a helyi csa­pat NB l-es lett. A Pécsi Spar­tacus asztaliteniszező lányai is megragadták az alkalmat, hogy egy hely megürült a „felsöház­­ban”. Kovács Tibor elnök így beszélt: — „Elsődlegesek a sportszakmai szempontok és az, hogy a városnak legyen NB l-es csapata. Persze, segítséget vá­runk a bázisvállalatoktól és a sportfőhatóságtól". Úgy tűnik nem hiába. A meayei sporthiva­tal már a zsebébe nyúlt. Kapos, várott viszont azt rebesgetik a szurkolók, nem véletlen, hogy a Vasas Izzó röplabdás lányai há­romszor egymás után másodikok lettek. Nem akarnak felkerülni — mondják. A sportvezetők sze­rint, akarnak, csak nem tudnak. A perdöntő, persze egy bajno­ki cím lenne. De vajon nem bánja-e meg utólag a kis egyesület, ha a csúcsra merészkedik? Motis Gé. za. a PVSK ügyvezető elnöke, aki labdarúgóik kapcsán jól ismeri ezt a kérdést, így felelt: —„Sok­ba került, sokszor kikaptunk, de mégiscsak ott voltunk. Ma is így döntenénk. mert minden más ellentétes lenne a sporterkölcs­­csel!" Kosárlabda Kettős győzelem PVSK—ZTE 102:87 (53:33). NB I. férfi mérkőzés, városi sportcsarnok, 400 néző. V.: Rit­ter, Gidófalvy. PVSK: Vojtek (9), Darázs (8), Varasdi (35), Rab (30), Tóth (19). Csere: Gá­­losi (1), Kovács (—). Edző: Sol­ti József. A sokáig dobogóra esélyes ZTE meglepően lélekte­­lenül kezdett és ezt a PVSK jól kihasználva jelentős előnyre tett szert. Szünet után már szoro­sabb lett a mérkőzés, de a vasutasok győzelme egy pilla­natig sem forgott veszélyben. A ZTE legjobbjai Halász (22), Magyar I. (19) voltak. PVSK—ZTE 81:72 (48:43) NB I. női mérkőzés, városi sport­­csarnok, 300 néző. V.: Berendi, Aranyosi. PVSK: Hollós (23), Bundászné (15), Padragi (11), Csankó (—), Verbőcziné (16). Csere: Szabóné (5). Horváth (11), Gál (—■). Edző: Horváth Imre. A ZTE a második félidő közepére kiegyenlített, de a hajrában ismét a PVSK volt a jobb. A vendégek legjobb do­bói: Antoni (29), Rákosi (12) voltak. Dombóvár—Bakony Vegyész 92:77 (53:38), P. Postás—Pét 79:70 (51:34). NB II. *érfi mér­kőzések. Nyilvánvaló, hogy a visszalé­pések a bajnokságot komolyta­lanná teszik. Persze, a rosszabb módszer az, amikor a csapat „időben" elhullatja pontjait hogy elmeneküljön a „veszélyes" felső zónából. Szerencsére, Dél. Dunántúlon mostanában a jó példa a gyakoribb. Belénessy Csaba Ökölvívás Magyar idő szerint vasárnapra *ir­­■adóra került ser (Kapd Cityben mint­­egy 5000 néző előtt az Egyesült Át­kötésre. Az USA — nagy meglepe­tésre — súlyos vereséget mórt a ma­­gyár válogatottra, mert a magyaréit kulcsemberei sorra vereséget szen­vedlek. így nem szerzett pontot a Várod! és a nehézsúlyú' Lév*Tm. vezetlek. A magyarok közül könnyű­­súlyban Szakács, váltósűlyban Mol­nár, fétnebézsűtyban Soltész nyert, n - U'.__|7 r„.i... /»r.. . • *g Kozsa, varod, rontás, ooocii, Karácsowy, Wémedy, Pém, Lévai, vo­le mint Reder vereseget szenvedett. Egyesült AH am ok—Magyarral így HA Tolna Baranya 15:15. Megyei válo­hnrawjaiak közül Keszeg, Vlodár. Flow dl er, Urszán, Kosztics, Böröcz és Orsós II., Pécsi, Orsós I., Szekeres, Seánlő és Rigó győzött. A Dunai— Hári összecsapás döntetlenül végző­dött. Zala—Somogy 9:21. Megyei váloga-IP Csak” a Benficának kellett... Nem akármilyen klub a Benfica: a képen a szerzett trófeák, serlegek, díjak egy része. futballcsapat által A telefonnál Lisszabonból: Baráti Lajos „Baráti filmszinészi megjele­nés. Mindig jólöltözött, ápolt, nyakkendője sose áll csálén, az inge mindig vakítóan fehér, mandzsettája elöirásszerúen bukkan elő a zakója ujjábái. Tiszteletet parancsoló fehér haj. de talán mindennél jobban uralják megjelenését az arcán kusza vonalban találkozó ba­rázdák. Ebből a markáns, fér­fias erőt tükröző arcból szinte gyerekesen bukkan elő a szür­késkék szempár. Tudatos, tö­rekvő edző, noha a válogatott élére mindig a véletlen állí­totta.” (Részlet L. Réti Anna Miért vesztettünk című, most megjelent könyvéből.) * Szegeden kezdett futballozni, majd Győrben szerepelt, ám egy csehszlovákiai túrán lábát törte. befellegzett labdarúgó­­karrierjének. Azután edző lett. Az állomások: Bp. Postás. Va­sas, a válogatott. Ű. Dózsa. Pe­ru, Vasas, a válogatott. Innsbruck és most Portugália, közelebbről is a Benfica, aho­vá tavaly nyáron szerződött. Hogy miért, meddig és ho­gyan? — erre készséggel vála­szolt telefonon, amikor lissza­boni lakásán hívtuk. — 1980. júliusában szerződ­tem a Benficához — kezdte Baráti Lajos. — Harmincéves ed­zői pályafutásom alatt nem él­tem át olyan keserves három hetet, mint az argentínai vb előtt és alatt, amikor szövetsé­gi kapitány voltam. Akkor min­den összejött. Tartoztam ma­gamnak annyival, hogy bebi­zonyítsam: ilyen dicstelenül nem búcsúzhatom a kispadtól. Innsbruck után kaptam a por­tugál klub ajánlatát amit el is fogadtam. — A portugál és a külföldi újságok felsőfokokban írnak ténykedéséről__ — Jó sajtónk van, az igaz. Szerencsémre, amióta ott va­gyok, feltámadt a csapat. Ko­rábban három évig nem nyert bajnokságot a Benfica és az európai kupaküzdelmektől is már az első fordulóban elbú­csúzott. Most 16 győzelemmel, 3 döntetlennel. 1 vereséggel. 49:7-es gólaránnyal, a Porto előtt két pont előnnyel elsők vagyunk, és bejutottunk az UEFA Kupában a legjobb 8 közé is. Tehát akár mindkét fronton célba érhetünk. Az irá­nyításban szabad kezet kap­tam. és ezzel nem éltem visz sza. — Kik a legjobb játékosai? — Bento szerintem Európa legkiválóbb kapusa. Aztán ott van a középpályás Sheu és Al­ves (a játékos kabalából min­den meccsen fehér glasszé­­kesztyűben játszik), a csatár­sorban pedig a gólerős Nene. De a többieket is dicsérhetem. A csapat egyébként játékos fut­ballt játszik, ami tetszik a kö­zönségnek. — Meddig marad Portugáliá­ban? — Egyéves szerződést kötöt­tem, ami idén júliusban lejár. Nem hosszabbítom meg. Elég volt. 67 éves leszek addigra. Hazajövök Magyarországra és végleg búcsút intek a kispad­­nak. Remélem, hogy továbbra is tesznek róla a portugál fiúk, hogy szép búcsúm legyen ... * Idézet L. Réti Anna már em­lített könyvéből: ,Alégy világ­­bajnokságon volt szövetségi kapitány Baráti Lajos. Az 1958- as vb után inzultusok érték, 1966-ban gyalázkodó leveleket kapott. 1978 után leírták." Horváth László Döntetlen és adok­­kapok Csepelen Tovább csökkentek a kaposvári remények Pontosan két hónappal a magyar labdarúgó-válogatott első vb-selejtezője előtt foly­tatódott a pontvadászat az NB l-ben. A 21. forduló fénypontjá­nak a Videoton Ollói úti ven­dégszereplése ígérkezett. A rangadón az FTC győzött, és az élre került. Otthon nyert a Va­sas is, ezzel a harmadik helyre tolta vissza a fehérváriakat. Szombaton meglepetés nemigen született, hacsak a Kaposvár sima hazai vereségét (a Tata­bányától) nem számítjuk annak. A vasárnapi folytatás kisebb­fajta szenzációja; a Volán le­iskolázta (3:1-re) az Ú. Dózsát. * — „Kecskelábú" mérkőzés lesz — hallottuk Csepelen az egyik szurkoló jóslatát a mérkő­zés első perceiben, utalva arra, hogy itt más nem is születhet, csak iksz. Sokáig úgy tűnt, té­ved. hiszen a PMSC győzhetett volna. Az első félidőben szer­zett vezetését okos játékkal — és némi szerencsével — a 74. percig tartósítani tudta, ekkor egyenlített a szünet után jóval nagyobb elánnal küzdő Cse­pel. Ennyit röviden magáról a já­tékról. És most valamivel bő­vebbet annak nemkívánatos mellékjelenségeiről. A durvu­­ságról, a kíméletlenségről, az odok-kapokról. — Büki játék­vezető erétytelenségétől vérsze­met kaptak mindkét csapat já­tékosai. Nem is tudom, volt-e olyan PMSC-futballista, aki megúszta sérülés nélkül ezt a 90 percet! — kesergett Szöcs János, a pécsiek vezető edzője. Való igaz, például Lőrincznek ráléptek a kezére (jókora vér­ömlenyt okozva), Réfinek a rüsztjére történt „rátartás" miatt majdnem papucsban kel­lett hazamepnie, Schulteisz egy stopli legalább ötcentis nyomót viseli majd még napokig a homlokán. Katzirzot és Róthot is ápolni kejlett. Szombaton délután Csepelen majdnem elszabadult a pokol. Rúgtak a játékosok derékon alul és felül, mivel meglehető­sen későn kezdtek röpködni Bü­ki sárga lapjai. A csepeliek azért rúgdostak, mivel „brusz­­tolásukba” ez is beletartozott (egyébként a küzdelem hevében két focistájuk izomszakadást szenvedett). PMSC-sek meg azért, mert ha a hazaiaknak szabad, akkor... Kár volt ezekért a jelenete­kért. Mert a futball mégiscsak játék. Még ha pontra és pénz­re megy, akkor is ... * Kaposvárott a mérkőzés előtt szinte síri csend volt a Rákóczi öltözőben. Mindenki tudta, hogy ezen a találkozón sok minden eldől. Arra, hogy nem sikerül a rajt — látszólag — senki sem gondolt. Aztán lepergett a sokak szá­mára bizonyára emlékezetes, keserű 90 perc. Egy darabig nem is volt hiba, a mezőnyben a Rákóczi volt az „úr”, ámde a mezőnyfölény semmit sem je­lentett. Pláne, amikor a vendé­gek negyedóra elteltével két pontrúgásból (egy szabadrúgás, meg egy szöglet) öt perc alatt kétgólos előnyre tettek szert. Válaszként maradt a Rákóczi támadások sora. Ezek azonban rendszerint már 25—30 méter­rel a Bányász-kapu előtt elhal­tak. Jellemző a kaposvári tá­madójátékra. hogy a 90 perc alatt rúgott 10 szögletből csak egy végződött gólveszéllyel. Ek­kor a csaknem 40 éves Szabó vágta ki a gólvonalról a lab­dát. Igazából csak egyetlen­egyszer Czabula (még 0:0-nál) célzott pontosan, a bal felső sarokba tartó labdát azonban Kiss bravúrosan kivédte. Jogos volt tehát Puskás dr. mérkőzés előtti aggodalma. A Rákóczinak ebben az összetételben, de a pillanatnyilag egészséges játé­kosokat is számba véve, nin­csenek csatárai. No és a védelem? A remélt kapusigazolás még mindig füg­gőben van. Aztán a két első „egyforma gól" — amikor a vendégek egy-egy embere szin­te őrizetlenül állt 5 méterre Békéi kapuja előtt — szintén mond valamit. Azt, hogy to­vább csökkentek a kaposvári remények, s most mór igazában csak matematikailag számítha­tó ki, hogy a K. Rákóczi bent marad-e az NB l-ben. H. L.—Kovács Sándor -----------------* -----------------­így láttam A Csepel—PMSC mérkőzésen látottak alapján a pécsi játé­kosok teljesítményét Fenyvesi József, a csapatot idegenbe is elkísérő piros-fekete törzsszur­koló értékelte: Katzirz (7) — Schulteisz (6), Torna (7), Róth (7), Kincses (7) — Lutz (7), Dár­dai (7), Dobány (6) — Kardos (5), Réfi (5), Lőrincz (6). Cse­rék: Vigh (5), Gallai (—).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom