Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-23 / 81. szám

Vörösmarty, Percre/, Petőfi... Dombormű a Közgazdasági Szakközépiskola folyosóján Hagyomány­tisztelet Bonyhádon Sokszínűén élnek a múlt emlékei Február eleji HDN-ünkben „Város — múzeum nélkül" cím­mel fölvetettük: milyen kár, hogy a ritka szép és érdekes hagyo­mányokat őrző Bonyhádról anélkül távozik az idegen, hogy ezekből — egy-két szobor, em­léktábla kivételével — bárhol, bármit megtekinthetne. (Noha a város gazdasági-társadalmi fejlődésének utóbbi 100—150 éve önmagában is megérne egy dokumentum-kiállítást). Vörösmarty, Petőfi, Perczel Mór, Fáy András — ezek a ne­vek fémjelzik Bonyhád irodal­mi és történelmi emlékeit. So­kakban azzal a természetes kí­vánsággal, hogy egyszer méltó­an mutathassák be: mi fűzi a XIX. század nagy alakjait vá­rosukhoz. Múzeum kialakítására több­féle elgondolás is van, ám ezek távlatiak. Ideiglenes megoldás kellene. Elképzelések erre is vannak. Egy iskolában, ahol tanterem és másfél szobás szol­gálati lakás felszabadításával raktározni s egyúttal — leg­alább iskolai célokra — bemu­tatni is lehetne a város több rétegből (sváb őslakosságból, bukovinai székely és felvidéki telepesekből) kialakult mai la­kosságának múltját, néprajzi sajátosságait. Ebben persze még határozat nem született, bár igen sürgető lenne. Hisz tudjuk, ma már a tárgyi nép­rajzi anyag is egyre fogyatkozik — így maga az élet szorgal­mazza a mielőbbi intézkedést. Annál is inkább, mivel a ha­gyományápolás szép munkájá­ban is jó lenne felmutatni: mi­lyen értéket őriznek a bony­hádi szekrények, padlások. Még egy ideig . . . Az elmúlt napokban elsősor­ban az vonzott Bonyhádra, hogy megtudakozzam: milyen szere­pet kap a gazdag hagyomá­nyok őrzése, ápolása ebben a régi diákvárosban, ahol ma két általános és két középiskolában több ezer diák ismerkedik ta­nulás közben mélyebben is az iskolák névadóival, a reform­kor és a szabadságharc neves alakjaival? A kérdés megválaszolásában Bajor László, a Vörösmarty Mi­­hályról elnevezett ált. iskola igazgatója volt segítségemre. Vörösmarty szobra a gimnáziumi kollégium előtt (Kopjár Géza felvételei) (Bonyhád régi ismerője, a hely­­történeti adatokban hiteles for­rásnak tekintik). Megtudom: va­lamennyi oktató-nevelő intéz­mény valamilyek híres történel­mi-irodalmi személyiség nevét viseli. A közgazdasági szak­­középiskola szép, modern épü­lete előtt a névadó mellszobra, folyosóján dombormű plakettje látható: Perczel Mór ő, a sza­badságharc legendáshírű tá­bornoka, aki a Bonyhád-közeli birtokon született, s nevelődött házitanítója, a fiatal Vörösmarty hatásai révén. A két hagyomány eggyé for­rott a gyerekek tudatában is. A kis- és nagyobb diákok ott vannak a Perczel-megemlékezé­­seken, koszorúzásokon; Vörös­­martyról pedig minden évben házi ünnepségeken emlékeznek meg. Az idén tanítási szünnap­pal egész napos programmal, műsorokkal, vetélkedőkkel és pályázatokkal ünnepelték meg névadójuk születésének 180. évfordulóját. Hasonló megem­lékezéseket szervez a bonyhádi gimnázium is, amely Petőfi ne­vét viseli, és ez év május vé­gén ünnepli meg fennállásának 175. évfordulóját. (A gimnázium jogelődje Sárszentlőrincen ala­kult meg 1806-ban. Ebben járt két tanévet is Petrovics—Petőfi Sándor.) Mindezen túl élő hagyomány a nemzetiségi kultúra ápolása Bonyhád iskoláiban. Sokan — óvodától a középiskoláig — ta­nulják a német nyelvet; az is­kolai táncegyüttesek sárközi, székely és német gyermekjáté­kokkal szerepelnek. A hagyomá­nyok tehát sokszínűén élnek Bonyhádon, most már csak ezek tárgyi valóságából lenne jó látni is valamit. De hol? ... W. E. Szemfényvesztés vagy különös képesség? Ismét a „léleklátórór Jelentkezett Passauból Kele János nevelt fia Tizenhat hónappal ezelőtt, a HDN 1979. november 12-i számában irtunk róla először, hogy egy lipcsei pro­fesszor tanulmányt publikált Kele Jánosról, a harmincas évek nagy feltűnést keltő „léleklátójáról”, aki Pécsett született, majd Németországban folytatott pszichológiai tanulmá­nyokat, később pedig a Budapesti Rendőr-főkapitányság élet­védelmi osztályán segédkezett az öngyilkos-jelöltek megmentésé­ben. Kele, aki úgymond telepatikus képességekkel rendelkezett, a világháború alatt emigrált, és az NSZK-ban halt meg 1957-ben. A HDN említett száma elju­tott ennek az érdekes ember­nek a fogadott fiához, Wolf­gang Ungerhez is, aki Passau­­ban él, újságíró, több nyugat­német sportmagazin munkatár­sa. Wolfgang Unger szívessége folytán további dokumentumok­hoz jutottunk, amelyekből egy­re világosabban rajzolódik ki Kele János élete és kétségkívül figyelmet érdemlő tevékenysé- 9e-A korabeli újságcikkek első­sorban azt a munkát elemzik, amelyet Kele a BRFK életvédel. mi osztályán végzett. ,,A múlt év februárjában eltűnt Zsar­­novszky János 72 éves nyugdíjas holttestét most vetette fel a Sajó. — A .léleklátó' kétszer is megmondta hozzátartozóinak, hogy az idős férfi holtteste a Sajó medrének melyik részén fekszik, de akkor hiába keres­ték, nem találták." „Idegesség a főkapitányságon a .léleklátó' Kele János nyomozási szereplé­se miatt". ,,Kell-e Kele, a fő­kapitányság .léleklátója', vagy bélistára kerül? Nem vagyok lé. leklátó, csak lelki tanácsadó — mondja Kele János és egyelőre marad nyugodtan." Címek a korabeli sajtóból. Az utóbbiak, amelyek Kele képes­ségeiben tamásnak mutatkoz­nak, még a harmincas évek kö­zepén íródtak. A negyvenes évek elejéről már szinte egyön­tetűen elismerő, sőt hozsannázó a sajtóvisszhang. Léleklátó? „Azok az emberek, akik bajaik­kal hozzám jönnek, nem nevez­nek annak. Nem a csodát lát­ják bennem, mint az intelligen­sebb emberek. Mert csoda ért­­bennem nincs: csak egy intuitív megérzés, amelyet már gyerek­korom óta tapasztalok maga­mon. Néha a ruha, a megjele-Seele sí Német lap cikke Keléről nés, vagy a szag teszi, de meg­érzem a dolgokat." Kele János Pécsett, a Nádor­ban is tartott fogadóórákat 1940 körül. Több rokona él ma is a városban. Talán ha a szemta­núk jelentkeznének, bővebbet tudhatnánk meg különleges ké­pességéről. Nyugatnémet, angol lapok is írtak tevékenységéről, Wolfgang Unger dokumentu­mait felhasználva az amerikai Duke Egyetemen könyv jelent meg róla. Kele János személyi­sége komoly tudósokat is foglal­koztatott — köztük Hans Driesch és Armin Forker lipcsei profesz­­szorokat — s ez mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy a pécsi születésű „léleklátó" te­vékenységét nem lehet kézle­gyintéssel elintézni. Havasi János Mikroszkóp alatt a férfi Milyennek látja őt? Ha úgy érzi, eljött az idő, hogy megvonja kapcsolatuk mérlegét, vá­laszoljon a következő kérdésekre. (Bizonyára észreveszi az értékelésnél, hogy ez az a teszt, amelyet a nő ön­magával szemben ,,süt” el.) o Mit érez, ha a szeretett férfire gondol? a) — Gyöngédséget, szeretetet. b) — Anyai aggodalmat. c) — Bizonyos szokásai zavarják — jut eszébe. d) — Legszívesebben neki ajánlaná a világ legszebb szerelmesversét. Q Mit tenne ő, ha együtt ülnének a kandalló előtt? a) — Belemélyedne egy izgalmas könyvbe. b) — Dúdolna, a lángokon feled­ve tekintetét. c) — Türelmetlennek látszana, mint akit untat a helyzet. d) — Tenne a tűzre, hogy jobban lobogjon a láng. 0 A tenger felett felkél a Hold. ö mit tesz? a) — Holnap esni fog — mondaná. b) — Elmenne a horgászfelszerelé­séért. c) — Sétára hívná önt. d) — A természet szépségeiről be­szélne. O Milyen a szerelmi kapcsolatuk? a) — Meglepetés már egyiküket sem érheti. b) — Partnere kedvéért épp csak elviseli. c) — Az idő múltával egyre izga­­tóbb. d) — Egyszerűen csodálatos. 0 Mit csinál, ha egyedül van ott­hon? • a) — Rosszkedvű, unatkozik. b) — Boldogan várja partnere ér­kezését. c) — Érkezésére .kedvetlenül rend­beszedi magát. d) — Ha egyedül van otthon, nem törődik a szépítkezéssel. O Hogyan reagál, ha ajándékot kap tőle? a) — Lelkesedése az ajándék árá­tól függ. b) — Jólesik a figyelmesség. c) — ügyesen palástolt örömmel fogadja. d) — Meglepődik, hogy pontosan eltalálta az ön ízlését. Számolja össze a pontokat: 1. a — 5, b — 2, c — 1, d — 4 2. a — 2, b — 5, c — 1, d — 3 3. a — 2, b — 1, c — 5, d — 4 4. a — 1, b — 2, c — 5, d — 4 5. a — 1, b — 5, c — 3, d — 2 6. a — 1, b — 4, c — 2, d — 5 Értékelés 6—11 pontig: Nehezen figyel föl o személyének szóló barátságra, de ha a kapcsolat mégis kialakul, csak a kölcsönös vonzalom alapján történ­het. Kapcsolatteremtő képessége azért nehézkes, mert elbarikádozza magát, titkolja érzéseit. Ennek oka túl szigorú és formális neveltetésé­ben keresendő. Nagy belső feszült­séggel küzd, ez gyakran viszólyko­­dóshoz vezet, partnerét hidegnek, ér­zéketlennek tartja. Beszéljen nyíltan aggodalmairól, gondjairól, hisz nem megoldhatatlan problémákat rejte­get. Szervusz# Szergejl A bohóc az „elhidegülési háború” ellen Szergej! Ha tizenéves lennék azt monda­nám, szervusz, Szer­gej! — És gondolod, ez változtat­na a dolgokon? Én negyven­­kettő vagyok. Te mikor szület­tél? — Negyvenháromban.- Na látod! Ettől még lehe­tünk gyerekesen komolyak! — Rendben van. Én is így gondoltam. De hadd kérjelek arra, tegyük félre a kellékeket! Tegyük félre azokat a kelléke­ket, amiket nap mint nap hasz­nálsz, és ne beszéljünk a sminkről! Arról beszéljünk, mi­ért vagy szomorú? — Én szomorú? Dehogy va­gyok! A szomorú bohóc eleve lemond az életről. Utálom a rosszat és imádom a jót az életben. És így vagyok a gye­rekekkel is. Csak úgy általában nem lehet szeretni őket. Sze­rintem a gyerek is olyan, mint a felnőtt. Csak azért nyitottabb, mert még nem érte annyi ha­tás, mint bennünket. Én egy kicsit fatalista vagyok azzal együtt, hogy számomra nem létezik más mint az előadómű­vészet. Mindegy, hogy azt po­rondon csinálom, vagy a ka­merák elé állok. Egyetlen do­log érdekel: az amit a szá­maimban eljátszok, azok a né­­hányszavas életképek gondol­­koztassák el a közönséget. Gondolkodjunk el azon, hogy az emberek egy ideje miért távolodtak el egymástól, miért nem teremtenek kapcsolatokat. Sokat foglalkoztat, miből ered­het ez a belülről jövő NEM. Az „elhidegülési háborúnál" borzasztóbb nincs, mert azon mindenki veszít.- Szergej! Közel tíz évig ját­szottál a Fővárosi Nagycirkusz­ban. Miért lettél szabadúszó?^ — Az ember megérzi, ha nem törődnek vele kellőképpen. Holott többet nyújthattam vol­na ott is annál, amit csinál­tam. Számomra a legfonto­sabb, hogy legyen rám szük­ség! Ezt érzem a televíziónál, a filmnél egyaránt, meg aztán a bizonytalanság mindig na­gyobb feladatok vállalására sarkallja az embert. Most ve­szem csak igazán hasznát an­nak, hogy a Moszkvai Színmű­vészeti Főiskola utolsó évében átmentem a Cirkusz és Esztrád Intézetbe: mert ha csak színész lennék, nem találtam volna meg önmagam. — Az utóbbi időben mind többször találkozhat veled a közönséged a képernyőn. De a felvételek többségében nem közönség előtt készülnek. Mennyire zavaró ez? — Annyiban, hogy sokkal na­gyobb koncentrációt kíván tő­lem. Egy-egy forgatás idején sokszor másfél-két kilót is fo­gyok. A felelősség borzasztóan nagy, mert a poénokra egy, esetleg két hónap múlva rea­gálhat a néző. Egyébként most is forgatok. Négy napja a Szeszélyes Évszakok című hat­részes televíziós sorozatban lé­pek fel burleszkjeimmel és az az elképzelésem, hogy azokból külön műsort készítünk majd, Szergej kalandjai címmel. Szergej Kurepov, aki műso­raiban a szeretetről, a barát­ságról, a balekságról vall, kér­dően rám tekint, aztán gyorsan búcsúzunk, Gyökössy Zsolt ren­dező várja a televízióban. Salamon Gyula 12—17 pontig: Úgy tűnik, kapcso­latuk kihűlőben van, figyelmes vizs­gálódással okát is megtalálhatja. Valószínűleg csak átmeneti válság játszik közre. Az ebbe a kategóriába tartozó nőket általában zavarja part­nerük jelenléte, ugyanakkor nem tud­nának nélküle élni. Ez viszont azt je­lenti, hogy kapcsolatuk - mégiscsak boldog lehetne, ehhez azonban bát­ran be kell ismernie érzelmi labili­tását, és el kell határoznia, hogy változtat rajta. 18—23 pontig: Kapcsolatukból hiányzik az egyensúly, mert ,,érze­lemkitöréseik" nincsenek összhang­ban. A megszokás, az unalommal párosulva elhalványítja a szerelmet. Ismerjék meg jobban egymást, őszin­tén beszéljék meg aggodalmaikat. Nem okozhat ez a lépés nagy tö­rést, mert végül is szeretik egymást. Most egy kicsit elbújt a boldogsá­guk a parázs alatt; élesszék fel a lángot még időben. 24—30 pontig: Olyan párról van szó, akiknek ragaszkodása Rómeóhoz és Júliához mérhető. Amennyiben kapcsolatuk nem régi keletű, fennáll a veszély, hogy a rosszul értelmezett büszkeség banális okból kiinduló veszekedéseket produkálhat. A hosz­­szabb ideje tartó kapcsolat viszont megbonthatatlan, de ne feledjék, a beszélgetés, a megbeszélés a legha­tásosabb *,fegyverük". Szertb-horvátból fordította: dr. Ju­hász Edit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom