Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-19 / 77. szám
1981. március 19., csütörtök Dunántúlt Tlaplö 3 Ötnapos tanítási hét az iskolákban Mindössze néhány hete annak, hogy a Minisztertanács határozatot hozott: jövő esztendőtől kezdve hazánkban fokozatosan áttérünk a 40 órás munkahétre. Jó néhány iparágban, a népgazdaság számos területén — korábbi kísérletekből, részintézkedésekből adódóan — akadt már „előzetese" ennek az intézkedés-sorozatnak. Az oktatás területén viszont — amelyre szintén vonatkozik ez a döntés, s amelynek helyzetéről már az előző parlamenti ülésszakon szólt a művelődési miniszter — előjeleiben és teendőit tekintve is különleges megoldásokat kíván a rövidített munkahét. Előzménynek tekinthető szakasz: a tizenegy napos tanítási ciklus bevezetése, amely korántsem volt gondoktól mentes. Ez mindmáig az általános iskolák „leckéje", eltekintve azoktól a kísérletre kijelölt középiskoláktól, amelyekben mintegy előkészületi jelzésrendszerként tanulmányozták a tizenegy napos oktatási hét kihatásait. Társadalmi vitára bocsátják A Köznevelés, a Művelődési Minisztérium oktatáspolitikai hetilapja teljes társadalmi szinten szándékozik teret adni az 1982 szeptemberében tervezett ötnapos tanítási hét bevezetésével kapcsolatos javaslatoknak. Igen nagy szükség van a vélemények egyeztetésére, a tapasztalatok és az ötletek kicserélésére! Olyan kérdésekre kell ugyanis megnyugtató és nemcsak egy tanévre szóló, hanem — esetleg - évtizedekig érvényes feleletet kapni (lehetőleg konzultatív módszerek nyomán) mint: hogyan és miként célszerű majd beosztani a tanévet általános iskolákban, illetve középiskolákban? Miként gazdálkodjék jól iskola és család a diákszombatokkal - ugyanakkor hogyan maradjon mégis értékénél és mértékénél a tananyag? Az új beosztású iskolai rend megteremtésével mennyire gyarapítható az otthoni diákelfoglaltság? Az utóbbi évtizedek szinte legnagyobb vállalkozása lesz az ötnapos tanítási hét megvalósítása. Kellő megalapozásának ilyen - társadalmi méretű - konzultációja tehát nemcsak hasznos, hanem elengedhetetlen is. Milyen hosszú legyen a tanév? A szocialista demokrácia szélesedésének egyik jele az oktatási szervek véleménykérő módszere. Nem a tervezett és immár bejelentett intézkedés megkérdőjelezését várják, hanem okos és hasznosítható tanácsokat, javaslatokat. Elképzelhető ugyanis többféle módszer arra, hogy a nemrégiben korszerűsített tananyag ne rövidüljön tovább és hogy a kidolgozott, megújított tantervek, tanmenetek se károsodjanak. A változatok közül társadalmi méretű konzultációra tarthat igényt például olyan kérdés megítélése: meghosszabbitsók-e június végéig a szorgalmi időt? A hazai tanévbeosztásban korábban évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy június végénél előbb nem zárták be az iskolakapukat. Elképzelhető a korábbi tanévkezdés is, hasonlóan jó néhány nyugat-európai ország oktatási menetrendjéhez .. . Vagy: csússzqnak-e át délutáni órákra a készségfejlesztő tárgyak, netán legyen a mainál is több a hetedik és nyolcadik tanítási óra, de ne nyúljon hosszabbra az iskolaév? E gondolatok megvalósításának máris vannak pártfogói és ellenzői. Szülőktől is érdemes véleményeket összegyűjteni, hiszen a központi intézkedésnek korántsem öncélú szabaidőnövelés lesz a célja. Még csak az sem kizárólag indíték, hogy a százezernél több érintett pedagógus is méltán tarthat iaényt rövidített munkaidőre . . . Mór az előkészítés időszakában is a társadalmi érdek a döntő. A vélemények kialakításának egyik „leginkább racionális formája az lehet, ha a kisebb kö zösségek ötletei, gondolatai — kozmetikázás nélkül, átgondoltan, az egymástól elütő javaslatoknak helyt adva - eljutnak a helyi tanácsokhoz, illetve vállalkozik tolmácsolásukra adott esetben a szakszervezet". Lényeges, hogy a javaslatok kellő időben jussanak el az intézkedésre hivatott vezető testületekhez — a minisztériumba, a szakszervezeti központba, a fővárosi, megyei tanácsok művelődésügyi osztályaihoz. Várnak a szülők javaslatára Nehéz, fontos szerepet vállalnak a tizenegy napos tanítási ciklusban részt vevő középiskolák tantestületei. Az is fontos, hogy a szülői munkaközösségek tevékenységét jól ismerő, sőt bizonyos értelemben szervező népfront-szakemberek is hallassák szavukat, éppen a szülői javaslatok, illetve gondolatok tolmácsolásában. Több mint másfél millió általános és középiskolás diák tervezett szabad szombatjáról, ennek pedagógiai vonatkozásai ról sokszor és sok fórumon kell szólni a következő hónapokban. Csak helyeselhető, hogy az oktatási tárca nem hirdetett meg eleve elrendelt szabályokat, hanem megbízik — és bizonyos fokig rá is hagyatkozik a közös bölcsességből kovácsolódó javaslatokra, a szakszervezet álláspontját is beleértve. A bizalom természetesen felelősségvállalást is feltételez. Hiszen a közösen kialakított módszerek vizsgáznak majd a gyakorlatban, a minden heti iskolai szabad szombat társadalmi, családi hatásában is. Várkonyi Margit A KISZ-kongresszus tiszteletére Könyvtárbusz - társadalmi mvnkában Gatyára vetkőztettek" két délután egy Ikarus— r r 255 típusú autóbuszt a Volán 12. Vállalatánál. A „levetkőztetett” busz leszaladt már pár százezer kilométert, s fog is még gurulni - igaz, egészen más feladattal, mint eddig. Most csupasz vázszerkezettel, de már felújított motorral, erőátvitellel a vállalat ipari üzemében áll, várva a délutánokat, a délutánok 2100 munkaóráját. Ez idő alatt kell, pontosan május 1-re elkészülnie. Akkorra már csak külsejében lesz busz. belülről könyvtárrá alakítják a Volán 12. sz. Vállalatának dolgozói. Mondhatnánk, gyakorlatuk van már benne, hiszen 1974- ben alakítottak már át egyet bíbliobusszá. A Pécsi Városi Könyvtár azzal oldotta meg a peremkerületek kölcsönkönyvvel való ellátását. Kilenc helyen volt megállója, heti rendszerességgel keresték fel a beiratkozott olvasók, s tízezer könyvből választhattak maguknak olvasnivalót. Tavaly például több mint tizenötezer .kötetet kölcsönözlek ki, pedig a busz már gyakran nem jelent meg a megszokott napokon — öreg lévén, gyakran meghibásodott. — Új könyvtárbuszra lenne szükségünk — kopogtattak a városi tanácson a könyvtár vezetői. — Ehhez kellene másfél millió, ami nincs — lehetett volna ez is a felelet. Ám ehelyett a városi tanács és a városi könyvtár vezetői a Volán pécsi vállalatához fordultak. Február elején a tanács és a vállalat vezetői aztán aláírták a szocialista együttműködési szerződést, miszerint a Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusa tiszteletére a Volán 12. sz. Vállalat vállalja, hogy felújít és mozgókönyvtárrá alakít egy Ikarus—255 típusú autóbuszt. A városi tanács 150 ezer forintot utal át a kulturális ágazat felújítási keretéből a vállalatnak. A szükséges alkatrészeket a vállalat készíti, a szocialista brigádok pedig 2100 óro társadalmi munkát ajánlottak fel a bibliobusz kialakitásá ra. Az ipari üzem vezetőjénél, Meződ/' Bélánál kezdtük a tájékozódást, ő mutatta be a társadalmi munkát vállalt brigádok képviselőit. Miski Béla, a személyforgalmi üzemegység KISZ-alapszervezetének titkára három ifjúsági szocialista brigádot képviselt, a Dózsa György, az Ikarus és a Bánki Donát brigádot. Ott volt az ipari üzemi alapszervezet titkára, Angyal István és Studi József, a Május 1. brigádtól. Az idősebbeket képviselte Bogyó Frigyes a Gamma brigádtól. további tíz brigád szószólójaként. — Tanulók voltunk Studi Jóskával, amikor az első könyvtárbuszt készítette az üzem. Egy kicsit dolgoztunk azon is - monja Miski Béla. - A mostani elkészítését jórészt a fiatalok vállalták, de nem nélkülözhetjük az idősebbek tudását sem, ezért nemcsak az ifjúsági brigádok vesznek részt a munkában.- Nemcsak amiatt veszünk részt ebben — mondja Bogyó Frigyes. — A mi brigádunk például már háromszor szerepelt - a Munka és művelődés városi döntőjében. Az MM-ak. ciókban való részvétel pedig elképzelhetetlen anélkül, hogy könyvtárba rendszeresen ne járnánk. Tudom magamról, mit' jelent egy könyvtár valaki számára, s megértem, hogy mit jelent azoknak, akik a város peremén laknak, messze az igazi könyvtáraktól. Ezért vesz részt szívesen a mi brigádunk is a társadalmi munkában. Egy kicsit rövid a határidő — mondja Paál György de bízom abban, hogy teljesíteni tudjuk, amit a vállalat vállalt. Emlékszem, amikor az első készült, nagyon sok segítséget kaptunk azoktól is, akik közvetlenül nem voltak érdekeltek a társadalmi munkában. Ha szükség lett valamilyen alkatrészre a könyvtárbuszhoz, szinte azonnal beszerezték nekünk. Remélem, így lesz most is. Néhány hét múlva a régi könyvtárbusz végleg abbahagyja útjait a város szélére. Ami felhasználható berendezéséből, beépítik az újba, sorsa a bontótelepen ér véget. Májustól a panorámás, felújított Ikarus viszi majd a kilenc állomáshelyre a könyveket. S mit ad a Városi Könyvtár cserébe a volánosoknak? Amit adhat: segít a Könyv és ifjúság vetélkedősorozatra és a Munka és művelődés akcióra való felkészülésben, a könyvtári szolgáltatásokat a dolgozók családtagjainak is ingyen biztosítja. S szeretnének a volánosokkal együtt felvonulni a májusi seregszemlén — az új busszal, természetesen. b. I. Stúdió? Amikor a televízió egy felismert igény kielégítésére műsorkeretet dolgoz ki, sorozatot indít, többnyire hullámzó színvonalnak, az eszményi célt váltakozó sikerrel megközelítő próbálkozásoknak vagyunk tanúi. Nincs ebben semmi rendkívüli, mondhatni: törvényszerű, hogy így van. Idővel aztán a műsorfajta „beáll” egy szintre — hacsak közben ki nem derül, hogy szervi hibában szenvedett. Amikor a Stúdió '81 indult, kulturális hetilapnak harangozták be. Ez azt jelentette volna, hogy hétről hétre nyomon követi a kultúra legfontosabb eseményeit, jelenségeit, természetesen a tévéhez illő tálalásban, a műfaji adottságokat is figyelembe véve. A „kulturális hetilap” fogalmához feltétlenül társul egy olyan követelmény, amit talán úgy lehetne nevezni: elemzés. Vagy másképpen: az események kommentálása, magyarázása, minősítése, illetve a jelenségek mélyebb elemzése, az összefüggések felmutatása. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a jó kulturális hetilap — legyen az bár a televízióban — nemcsak informál egy sereg dologról, hanem úgy is tükre próbál lenni jelenünk kulturális képének, hogy rámutat a fontos tendenciákra, lappangó jelenségekre is, ha azok történetesen épp azon a héten épp egy említésre méltó esemény formájában nem is jelentkeznek. Különben hírcsokorról, jobb esetben magazinról beszélhetünk csak. B Stúdió '81 — és tavalyi elődje — sokáig kereste az utat. Eleinte úgy tűnt, nem a hírekre, információkra helyezi a súlyt, hanem sokkal jobban megközelíti címében is jelzett stúdiójellegét. Események és vitás kérdések, fölmutatott jelenségek és vélemények tűzijátékának és — bár lehetnek róla különféle vélekedések, egy biztos — érdekesnek ígérkezett. Aztán a „stúdió" színes, mozgékony képe egy másmilyen stúdió formáját öltötte, a megszckottabbét, ahol egy műsorvezető ül egy asztalnál, irányítja a dolgok menetét, konferál és kommentál. Ez még mindig stúdió, sőt, még mindig kulturális hetilap — vagy talán inkább művészeti? — noha a hangsúly már erősen áttevődött az információra. Mégpedig az „egy kicsit innen, egy kicsit onnan” alapelve szerint. Amiről persze nem rjondható el, hogy különösebben igényes szerkesztési elv lenne. Legutóbb a Stúdió ’81 már végképp elveszítette stúdió mivoltát, egyszerű kulturális hírösszeállítás lett Sőt. A Bartókblokkot kivéve — amely ugyan, megmondom őszintén, nekem nem tetszett, mégha formálisan színesnek tűnt is, mert nélkülözte azt az összefogottságot, koncepciót, ami nélkül az ilyen „vélemények csokra", miután elolvastuk vagy megnéztük, elúszik a feledésbe, s nem marad belőle semmi megfogható, különösképp olyan nem, ami a nagy zeneszerzőről őrzött képünket valamelyest motiválná, — szóval ezen az összeállításon kívül ez a Stúdió ’81 tulajdonképpen színházi magazin volt, műsorajánló legfeljebb, a hajdani Színházi album kései utódja, semmivel sem jobb annál. Ha így megy tovább, célszerűbb lesz a műsor címét Színház '81-re változtatni. Márcsak azért is, mert utoljára a hírblókkok és interjú-morzsák már a kommentátort is nékülözve sorakoztak egymás mellé, ami — lehetséges — egy másfajta igényfelkeltéssel indított műsornál nem lenne baj, itt valahogy mégis elszürkülést, elkedvetlenítő be- és leszűkítést jelentett. Jegyzetsorok az éneklésről Játszani is... Komlón gyerekeket hallottam énekelni nemrégen. Ez nem különösebben ritkaság, hisz köztudottan nem sok helyen akad ennyi pódiumképes ifjúsági és gyermekkórus, mint itt. Ezúttal vendégegyüttes szerepelt, a csehszlovákiai Olomoucból. (A két város kórusegyütteseit évek óta szoros baráti kapcsolat fűzi egymáshoz). Az olomouci „Bel canto" női kamarakórus mellett egy 30—40 tagú gyermekkórus is eljött és föllépett o szomszédos, alig 27 ezer lakosú Kromeriz városkából egy Jan Stepánek nevű helybeli matematika-fizika tanár vezénylésével, aki hobbyból muzsikus, karvezető. Őszintén szólva engem ezeknek a gyerekeknek a felszabadult, szép, tiszta éneklése ragadott meg a leginkább ezen az estén. Miért? Jószerével klasszikus művet egyáltalán nem énekeltek. Ha csak az angol Rogers bájos gyermekoperájából vett Do-re-mi kórusrészlet annak ne.m tekinthető. Mégis birtokában voltak valaminek, ami nálunk szinte ismeretlen. Életöröm, kacagás, csupamosoly gyermeki tekintetek ragyogták be az egész zsúfolt előadótermet, amikor rázendítettek a Jertek velünk! című vidám, tömegdalhatású; ritmikájában és zongorakíséretében sok dzsesszesdisszonáns elemmel és hangzottal átszőtt kórusműre. A Bölcsödal a kislányomhoz című igénytelen kis dalocskánál ezek a gyermekek elbűvölően mosolyogtak; éreztem, átszellemülted altatják a kisöccsüket, kishúgukat. A Jörökméz című több szólamú, erősen szinkópázott gyermekkori darab - zongora és dob kísérettel — valami cserlsztonszerű ritmusban íródott, s ők minden porcikájukkal érezték örega: yáink játékos táncdallamait. Az Erdei távirat ritmusképleteinek kitapsolásakor pedig hangosan kacagtak a mű zenei humorán. Hót ez bizony nálunk ritka. Nem vitatom: ezek a művek nem nagy igényűek, nem is népzenei elemekből szövődtek, s versenyekre se vihetnék őket. Nem is azt a célt szolgálják. De gyerekeknek íródtak, a gyerekek örömére — Csehszlovákia-szerte. És nálunk? A magyar gyermekkórusok elkápráztatják a világot a rendkívül nehéz klasszikus és modern művek előadásának magas színvonalával; zeneiségükkel s egymás után hozzák el a nemzetközi fesztiváldíjakat. Ez eddig rendben. De amikor az elnyűtt arccal, kimerültén éneklő gyerekek idegfeszültsége a Dana-dana vagy a Süket sógor közben se képes mosolyban feloldódni, akkor nagyon elszomorodom. .. Ezen változtatni kellene. Már a kemény próbák közben is. Néha. legalább. Játszani, kacagni, táncdalt, Paorikajancsit, Micimackót, Tipperary-t énekelve - mindegy! Karvezetők és tanügyi bácsik, nénik: gyerekkórusaink hadd legyenek gyerekek is! Néha . .. (w. e.) H. E.
