Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-14 / 72. szám

1981. március 14., szombat Dunántúlt napló 3 fóliasátrakban Várják a Jóváhagyást Uborkarengeteg Töttösön Primőrtermelés. Van, aki ki­csiben csinálja, alig néhány négyzetméteres fóliatakaró alatt családja számára. Mások húsz—hatvan méter hosszú sát­rakat feszítenek a tél derekán, arra számítva, hogy jó ára lesz a tavasz beállta előtt fejesedő salátának, a paprikának, uborkának. Egy helyütt azt ol­vastam: nem baj, ha drága, csak legyen! Baranyában legalább tíz­ezerre tehető azoknak a szá­ma, akik önállóan vagy szakcso­portban foglalkoznak primőr-, illetve zöldségtermeléssel. Há­rom évvel ezelőtt alig haladta meg megyénkben a negyven hektárt a fóliával takart te­rület, tavaly hatvan hektáron emeltek fűtött műanyagsátra­kat a palánták fölé, idén pe­dig legalább hatvanöt hektá­ron termelnek primőrt az ófé­szek szakcsoportjainak tagjai, elsősorban Siklós, Komló, Szi­getvár, Beremend, Nagyárpád és Pogány környékén, valamint a Duna és a Dráva menti köz­ségekben. * Töttösre érve, a szövetkezeti bolt előtt pillanatok alatt útba­igazítanak, merre is találom Balogh Béla portáját. A falu­ban ő az egyetlen „primörös”, aki tulajdonképpen a több mint nyolcszáz lelket számláló hely­séget egymaga képes lenne ellátni korai zöldségfélével. — Családi vállalkozás a mienk — kezdi a valamikor mezőgazdasági gépszerelőként dolgozó fiatalember, majd bel­jebb tessékel bennünket. Kollé­gám tenyérnyi szirmú gerberá­ki az időjárás változékonysága, az esetleges áramszünet és még sorolhatnám ... A holland, korona fajta uborkából — amit csak kígyóuborkának ismer a vásárló — négyszáz tő bontott virágot, hegyes erőspaprikából ezernyolcszáz, paradicsomból pedig ezerhétszáz tő kötött. Édespaprikóból várhatóan ti­zenhétezer palántát ültetünk a fólia alá, amelynek egy része már itt sorol a palást alatt: fel­kötözött zsinegre futtatva. Balogh Béla a Bólyi Áfész­­szel van szerződéses viszony­ban. A körzete Boly, Szeder­kény és Nagynyáród; a fo­gyasztási szövetkezet által mű­ködtetett boltokba szállítja gép­kocsiján a frissen szedett pri­mőrárut. Ettől a téltől számítva auto­mata olajégőkkel ellátott ka­zánok ontják a meleg levegőt a fóliasátrakba, amelyek ezer­nyolcszáz négyzetméter alapte­­rületűek. Csodálkozom, mikor megjegyzi, hogy a szülőkkel mi­képpen is tudnak megmozgatni legalább háromszáz mázsányi trágyát, ugyanennyi földet és tőzeget, a kapálásról nem is beszélve. Természetesen mindez csak gépi erő igénybevételével képzelhető el: a belső mozga­tást egy kiselejtezett Multikár­ral végzi, a sátor alatt ott pihen a rotációs kapa és természete­sen a szükséges gyomirtószerek sem hiányozhatnak. Utóbbi kapcsán viszont megjegyzi: — A vegyszerellátás időről időre gondot okoz. A fehér lepke és a különböző atkák el­len nehezen tudunk védekezni. Kistételben az ellenük használó Olajkazán fűti a' salátasátrat Bályban kát örökít meg. miközben a ház mögött sorakozó fóliasátrak tompán pufognak a havas szélben. A műanyag ajtó mö­gött temperált világ fogad vi­rágzó paprika-, uborka- és pa­radicsomtövekkel. — Négy esztendeje hagytam ott a szakmámat, leginkább a fizetség miatt — mondja Ba­logh Béla. — Tulajdonképpen azóta foglalkozunk komolyan és mindent egy lapra téve a pri­mőrrel. Hogy mit értek ez alatt? Ha megbukik az ember, minden elveszett, mert velünk nem köt szerződést a biztosító. így a legnagyobb biztonságot szá­munkra az állandó odafigyelés jelenti, de eleve nem zárható szereket nem csomagolják és sok esetben problémát jelent . a Tóliabeszerzés is. * A bólyi Petrovics Lajos, aki a termelőszövetkezet háztó ü__ag­­ronómusa, még ma is élénken emlékszik a tizenhárom évvel ezelőtti kezdetre. Ök a salátá­ra specializálták magukat, a szülők segítségére alapozva. A hátsó kertben szinte talpalatnyi szabad terület nincs, megköze­lítőleg ezer négyzetmétert fed­nek be a duplafóliás sátrak. — Valamikor áttelelő salá­tával kezdtük kis ágyásokka'l, majd sajátkezűleg készítettem én is a növényházat, csakúgy mint o töttösi Balogh Béla. An-Primőr­termelők nak idején a fólialepedők mé­rete miatt magunk ragasztottuk, vasaltuk a sátoranyagot. Most holland Deci-Minor fajtát ter­melünk, november végén kezd­tük a vetést, január közepén ültettük a palántákat. Úgy vár­juk, hogy idén legalább tizen­nyolcezer fejet adunk át a Zöl­dértnek. A ládákat helybe hoz­zák és innen szállítanak. Egyéb­ként éppen tegnap vittem át a (elvásárlóhoz próbaképpen az első kétszáz fejet. A tíz—tizen­két dekagramm súlyú salátáért háromnyolcvanat, ezen felül ti­zenöt dekáig öt forintot, afölött pedig hatot kapunk egy fejért. A bevételre nem panaszkodha­kezdtünk cl kertészkedni ketten a feleségemmel. Persze több év kellett ahhoz, hogy a leg­alább harminc fajtából teljes biztonsággal kikísérleteztem, melyik az a saláta, amit érde­mes termelni. Odáig jutottam, és ne vegye nagyképűségnek, hogy ma mór folyamatosan, még szezonon kívül is megje­lenhetek a piacon és ez nagy előny. A szakirodalom, a leg­újabb kísérleti eredmények fi­gyelemmel kisérése nélkül meg sem mozdulhatnánk. Van olyan fojtám, aminek még neve sincs, csak száma. Ez alapján döntöm majd el, melyik termelésére ál­lok rá. Mindehhez nagy segit-Palántanevelö a kisszobában Pogánybon Erb János felvételei tunk, de tartunk attól, ha a tü­zelőolaj ára még magasabbra szökik, jelentősen megcsappan a családi bevétel. Ha a felvá­sárlási árban ez nem kompen­zálódik megfelelőképpen, le­het, hogy ennyi idő után abba­hagyjuk a primőrtermelést. * Pogánybon, az öreg faluban azzal fogad Gergelics Lajos, hogy későn érkeztünk. Először nem tudom, mire vélni meg­jegyzését, hiszen alig múlt dél­után egy óra, de mikor a domboldalra kapaszkodó sátrak aló érünk, akkor ocsúdok. A fólia alatt néhányszáz saláta vár szedésre, a kiültetett négy­ezer tő döntő hányadát már beszállította a pécsi vásárcsar­nokba. — Nyolc éve költöztem ki az urónvárosi garzonból és séget ka'pok — és a termelők egy része ezt teszi — a Kerté­szeti Egyetem Zöldségtermesz­tési Intézetétől, ahol rendsze­resen tartanak szakmai tájé­koztatót, amit időnként Pécsett és a megye „zöldségcentrumai­ban" is neves szakemberek tar­tanak. Felesége a régi paraszthoz hátsó konyhájába invitál. A nagyszobányi helyiségben fólia­­boritás alatt nyújtózkodó pap­rika- és paradicsompalánták sorolnak a napfényt pótló halo­génlámpák sugarai alatt. A há­zigazda — aki mellesleg gé­pésztechnikus —, a jobb fény­­hasznosítás érdekében alufóliá­val borította a sátor mennye­zetét, a megfelelő légcserét pedig ventillátorral biztosítja. Salamon Gyula A faipari szakemberek képzésére otthont felajánló intézet, a Dr. Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola Fotó: Schindl József Faipari szakközépiskolát kér Mohács Három éve hangzott el elő­ször a kívánság Mohácson a faipari üzemek szakemberei ré­széről, hogy a megfelelő után­pótlás érdekében faipari szak­­középiskolát kellene létrehozni a város valamelyik középfokú tanintézetében. Tavaly a városi pártértekezle­ten Belló Jóisetné, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárának dolgozója mondta: „A munkahelyi kollektíva véle­ményét tolmácsolom: szükség lenne városunkban egy nappali tagozaton indítandó faipari szakmunkásképző iskolára. Ez nemcsak a mi gyárunk, hanem több más mohácsi üzem érde­ke és igénye. Kérem a pártér­tekezlet támogatását." A vita összefoglalójában Borsos Já­nos, a városi pártbizottság el­ső titkára a következőket vá­laszolta: „A faipari szakközép­­iskola létrehozása jogos igény­ként vetődött lel több üzemünk részéről is, de gyakorlati meg­valósítására ez idő szerint sem anyagi, sem egyéb teltételek­kel nem rendelkezünk. Javasol­ni lógjuk a megyei tanács ille­tékes szerveinek a levelező ok­tatás megszervezésének meg­vizsgálását." Az elmúlt év októberében a megyei vezetés úgy foglalt ál­lást, hogy a munkaerő-szükség­let és a térségbe települt fa­ipar nagyságrendjét figyelembe véve Mohácson létre kell hozni a faipari szakközépiskolai kép­zést. Faipari szakközépiskola ipari tagozata ugyanis az or­szágban csupán három helyen működik: Budapesten, Csong­­rádon és Zalaegerszegen. Vagy­is az ország közép-déli része ellátatlan terület. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat mohácsi gyárában tavaly év végén tartott megbeszélésen a gyár igazgatója, Ősi János elmondta, hogy felméréseket végeztek Mohácson kívül Ba­ján, Bátaszéken, Szekszárdon és természetesen Baranya más faipari üzemeiben is a feltéte­lezett igényről. Egyértelmű volt részükről is a kívánság az isko­la Mohácson történő létrehozá­sára. A Duna-parti város ugyanis elérhetőbb közelség­ben van nekik is, mint a má­sik három. A Dr. Marek József nevét vi­selő Mezőgazdasági Szakkö­zépiskola jelentkezett a város vezetői . kezdeményezésének megvalósítására. A modern épületben lévő, jól felszerelt tantermek mellett a másik biz­tosíték o faipari szakközépisko­la beindítására az a vállalás, amit a SZKIV mohácsi gyára juttatott el a megyei tanács­hoz ióváhagyás végett. A költ­ségeket tekinve a felvállalt 1 126 000 forintban meghatáro­zott keret azt jelenti, hogy a mohácsi gyár a mezőgazdasá­gi szakközépiskola részéről biz­tosított tanműhely felszerelését az első és második évfolyamon a gyakorlati képzéshez szüksé­ges és előírt szerszámokkal, eszközökkel bővíti — a. faipari géoek kivételével, mivel azok már a gyárban meglévő tanmű­helyekben rendelkezésre állnak. A faipari szakközépiskola 1982/83-as tanévben történő beindítására szóló felterjesztést a dologi és bérvállalásokkal együtt a megyei tanács elfo­gadta és jóváhagyás végett január közepén továbbította a Művelődésügyi Minisztériumba. Kapuvári László Szélesedik megyénkben a mezőgazdasági termékfeldolgozó és értékesítő társaság Megalapozott vállalkozás Egyre szigorúbbak a követel­mények a mezőgazdasági áru­féleségekkel szemben. Nem vé­letlen, hogy a TSZKER pécsi te­rületi központja és a görcsönyi tsz egy mezőgazdasági termék­­feldolgozó és -értékesítő társa­ságot szervezett. A társaságba már jelentkez­tek; többek között a mohácsi Dunavölgye és az újpetrei tsz. A szerződéseket most kötik. Még ebben az évben 15-20 mezőgazdasági üzem belépé­sére számítanak. A tervek szerint a TSZKER ezer vagon borsót, napraforgót, repcét vásárol fel évente, amit a görcsönyi tisztít, osztályoz, csomagol a csaknem 25 milliós szárítójában. Jelenleg a TSZKER évente átlag 130-140 millió forint értékű árut közve­tít exportra megyénkből, ami­nek az értéke 80—100 millió fo­rinttal növekedik még idén, amennyiben sikerül megalakíta­ni a Mezőgazdasági Termékfel­dolgozó és -Értékesítő Társasá­got. A TSZKER 12 millió forintot adott, hogy a görcsönyi ter­ményszárítóban és -tárolóban már a nyáron exportra termel­jenek. Ennek érdekében új technológiát vezetnek be, új automata mérlegeket, osztályo­zó és zsókvarró-gépeket vásá­rolnak. Az Agrotröszt és a TSZKER országos központja azzal biztat, hogy a berendezé­sek hamarosan a helyszínre ér­keznek és az Agrober szak­emberei nyugodtan készíthetik a kivitelezési tervet. Mivel segít a görcsönyi tsz? Adja a szárítót, amelynek a ki­használtsága ezzel teljes lesz. A rekonstrukciót saját erőből kivitelezi, ezenkívül negyven munkást biztosít. Két mellék­üzemet rendez be, így az egyik­ben a műanyag zsákokat, míg a másikban a raklapokat ké­szítik. A cserkúti vasútállomáson pedig berakják az árufélesége­ket. Idén. elsősorban azokat az üzemeket fogadják, melyek mór foglalkoztak exportra küldendő termények szárításával, de több-kevesebb sikerrel. Jövőre viszont azok is jelentkezhetnek, ahol nincs szárító. Sőt később a görcsönyi tsz szállító járművei egyenest a kombájnokhoz men­nek a földekre, hogy beszállít­sák a terményt. Idővel a leg­jobb termelők úgynevezett ösz­tönző nyereségben részesülnek. Babot, hajdinát is felvásárol­nak, ahoqy jövőre elkészül az aprómagszárító-üzem és a tü­zelésben, a technológiában a drága olajat felváltja az ol­csóbb pakura-Mi lesz, ha nem érkeznek meg időben a modern gépek? Akkor is fogadhat ötszáz vagon terményt Görcsöny. Egyébként a két vállalkozó cég szakem­berei biztosok abban, hogy idő­ben itt lesznek az igényelt be­rendezések. Hollmann Antal elnök szerint üzletileg megalapozott ez a vállalkozás és a munkások ki­képzése jó ütemben folyik, hogy minőségi munkájukkal majd maximálisan megfelelje­nek az exportelvárásoknak. Várják az exportra dolgozó baranyai tsz-ek jelentkezését, hogy július 1-én zavartalanul megkezdődhessen a termelés a kibővített központi termény­­szárítóban. Csuti J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom