Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-09 / 39. szám

n H D H Siklóson Találkozóra, beszélgetésre invitáljuk olvasóinkat ma estére Siklóson. Szerkesztőségünk a siklósi HDN- esttel megkezdi a Hétfői Dunántúli Napló újságíró—olvasó találkozóinak sorozatát. Minden érdeklődőt szeretettel várunk ma este 6 órakor a siklósi művelődési ház hírlapolvasójában. Bohócaszínpadon Artista, kaszkadőr, pan­tomimes egy személyben Houa tűnt a var?... Kultúra és idegen- forgalom Siklóson A nívós műsor - szolgáltatás. De mibűi?... Hová tűnt a siklósi vár? . . . No, nem az eredeti, csupán a mása egy várostromot ábrá­zoló szép metszeten, amely a vártörténet rövid, szakszerű és élvezetes leírásával együtt a megyei Idegenforgalmi Hivatal és a megyei tanács közös is­meretterjesztő kiadványaként ízléses kivitelben, egy sorozat első darabjaként jelent meg 1979-ben 10 000, azaz tízezer példányban. Mindezt véletlenül tudtam meg, szombaton dél­előtt. A helyszínen nem derült ki. Pedig kérdeztem a portán, az irodában, a pénztárnál, ám az itt dolgozók (igaz, a hivatal- vezető távollétében) nem tud­nak semmiféle várismertető ki­adványról. Molnár Judit, a Baranya me­gyei Tanács főelőadója: — Ezeket a kiadványokat (eddig 18-féle jelent meg) 1, újabban 3 forintért árusították, illetve árusítják az Idegenfor­galmi Hivatal megbízottai. Leg­alábbis kellene . . . Régi fájdal­munk, hogy több helyütt csak az jut hozzá — általában ke­rülő úton —, aki egyébként is tud róla. Az idegen, a turista, a vár látogatója nem tud róla. Senki nem adja a kezébe, nem kínálja. Hogy hová tűnt a 10 000 db várismertető, illetve — ha elfo­gyott —, miért nem rendeltek újakat, erre nyilván majd vá­laszt kapunk az Idegenforgalmi Hivataltól. A kérdés annál is inkább jogos, mivel a siklósi vár az egyik leglátogatottabb műemlék hazánkban. Harkány közelsége is valószínűsíti a be­csült számadatot: átlagosan mintegy 1,5—2 millió között le­het a láogatók száma évente. Ennek ismeretében még azt is megkockáztatnánk, hogy a fenti kiadvány mellé célszerű lenne „grátisz” kézbe adni egy rövid, 8—10 mondatos ismertetőt is (egyszerű sokszorsított eljárás­sal, szórólapként) a vár 4 ál­landó kiállításáról, építészeti és művészettörténeti emlékeiről. És mit nyújt tavasztól őszig a tömeges méretű idegenforga­lomnak a művelődés? Természe­tesen nívós műsorok kellené­nek. Tavaly volt néhány szép kamarakoncert; a villányi szó-, borparkban három kamaraba­lett; a várudvaron 3—4 vasár­nap délelőtt emlékezetes folk­lórműsor. Ám egy-két hasonló­nak a reményében is az idei nyár műsor-ígérete elképesztően szegényesnek ígérkezik. E prog­ramoknak ugyanis nincsenek meg az anyagi feltételei, sőt... Ott viszont, ahol több százez­res (vagy milliós?) a nyári lá­togatottság — valamit kellene nyújtani. A színvonalas műsor — szolgáltatás, amire töme­ges érdeklődés, sőt (jogos) igény, szükséglet mutatkozott eddig is. A siklósi várudvaron épp úgy, mint Harkányban, a szabadtérin. Siklóst kiemelt helyként kellene tekinteni eb­ben is. Ez viszont már nem el­sősorban a városi tanácson mú­lik. W. E. Titkos alagút­rendszer Siklóson? A várkapitány tiltakozik, a bo­tanikus bizonyít. Dr. Vörös László Zsigmond botanikustól, a Pécsi Tanárképző Főiskola egykori főiskolai tanárától - aki most Martonvásáron él —, kaptuk a hírt, hogy térképre szívesen be­rajzolja a siklósi alagútrend­szer általa ismert öt pontját. Megkerestem Moldván Lászlót, a siklósi vár kapitányát, aki egyben a helybéli várbaráti kör vezetője, de kategorikusan elutasította az állításokat. Sze­rinte csak legenda és mende­monda a várból kiinduló ala­gútrendszer. Mindenesetre ne­kem Nagy- és Kisharsányban, Máriagyűdön és Kistapolcán öreg helybéliek állították, hogy az ő településükig vezet egy 7—8 kilométer hosszú alagút a siklósi várkúttól. A helytörté­nészek elismerik, hogy van a várban egy úgynevezett Kasza- kút, melybe a halálraítélteket dobták be és az aljában lévő karsztvizes barlang patakjában elsodródtak. Vagy bárki meg­tekintheti a várbéli barbakán egyik fedett alagúti lejáratát, amely a városi fürdőhöz veze­tett és innen csalogotta ki, vagy raboltatta el a török pasa a neki tetsző és épp fürdőző hölgyeket. Ezen a fürdői há­remlejáraton bárki végigmehet. A történészek csak ezt ismerik el Siklós egyetlen kiépített ala- gútjának. A legenda és a tu­domány még javában csatá- rozik. - Cs. J.­Ha palota — akkor márvány A legszebb kövek bányája A márványtömb száz decibel hangerővel sikolt a gyémóntko- rongos daraboló alatt. A talán két méter átmérőjű korongfű­rész erőlködés nélkül formálja az íróasztalnyi kőtömböt. A vá­gás nyomán első pillantásra is felsejlik, hogy nem egyszerű mészkövet bányásznak Siklós mellett. Néhány éve, az akkor hat éves fiamnak a budai var már újjáépített termeiről mesél­tem. Szépségét a pompás, a csodálatos, a ragyogó ... kife­jezések tucatjával sem tudtam érzékletesen megjeleníteni. Vé­gül azt mondtam: csupa már­vány! — Akkor az egy palota - kiáltott fel. Máris tudta, milyen lehet. Fent a bányában a fúió- gépek, fejlőkalapácsok, komp­resszorok, itt a lapüzemben a darabolok, lapvágók, csiszolók hangversenyeznek, pedig ezen a hideg februári reggelen a nap még csak most készül fel­kapaszkodni a Szársomlyó túlsó oldalán. A márvány tehát, mint már a kisgyerek képzeletében is él, önmagában hordozza a szépség fogalmát. Kondor Imre és Straicher Róbert, a lapüzem művezetői, Bertalan László bá­nyamester úgy beszélnek a sik­lósi márványról, miként férfiak csak a szép nőkről szoktak. Itt a Tenkes hegy oldalában, a lapüzem felett van Rózsabánya. Talán a márványról nevezték el, mint mondják, a legszebb követ itt bányásszák: rózsaszín, rózsa rajzolatú erezettel, me­leg ... - már csaknem azt mondják, még illata is van. Vi­lágosabb és sötétebb sárga kö­vet is bányásznak, illetve dol­goznak fel. A zöld - ritkasága miatt talán mégiscsak ez a leg­szebb — a két kilométerre levő Zuhánya-bányából kerül a fel­dolgozóba. Az Országos Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat siklósi üzemében azonban a márványt csak a Föld jura-kori tetszhalott ajándékának tekintik, amelyet nekik kell életie'kelteni, szépsé­gét kibontani, hasznos anyaggá feldolgozni. Már a múlt század végefele is volt itt bányászko dós, de okkor még csak a föld­ből kibúvó darabokat szedték ki. Egészen az 1950-es évek vé­géig egyszerű kis kőfejtő üze­melt itt. Igazi fejlődés azonban hét-nyolc esztendeje indult meg, etnikor megindult a lapgyártó csarnok építése. Szociális épüle­tek, kazánházak, a bányában a zúzóüzem, a kompresszorház létesült. Új gépeket vásároltak. Most pedig épül az aggregét üzem, ahol a bányában kelet­kező hulladékból (0—100 milli­méter szemnagyságú kövek) ce­mentkötésű lapokat készítenek, amely persze szépségében nem vetekedhet a márványlapokkal, minden más tulajdonságával azonban igen. Még az idén megkezdődik a termelés és ak­kor már évente 30 millió forint értékű építő, díszítő és szobrá­szati alapanyag kerül ki innen. Az Országház lépcsője, a Hil­ton, a margitszigeti Thermál szállók, a metró, a dél-pesti kórház idehaza, az NDK-ban, Csehszlovákiában, régebben Lengyelországban a siklósi már­vány a legszebb éke épületek tucatjainak. A világhírű osztrák szobrász, Hans Muhr is minden esztendő­ben eljön, négy-öt tömböt el­visz, simogatva becézgeti őket, amikor kiválasztja: ilyen színű, ilyen erezetű nincs sehol a vi­lágon . . . Lombosi Jenő Hidrotermális barlangok- Gömbbarlang-füzér. A be- remendi hegyben több, úgyne­vezett hidrotermális barlang ta­lálható, melyek az egykori hé­vizek hatására alakultak ki majdnem szabályos gömbfor­mát felvéve. A legnagyobb át­mérője eléri a hatvannyolc mé­tert is. A kupolákban hófehér aragonit kristály ragyog, és ezt a vakító hófehér kristálytöme­get keresztül-kasul csíkozzák a □Héttői bíborvörös agyagmezők. Most bukkantak a beremendi kőbá­nyában egy újabbra, immár a 13-ikra a Mecseki Karsztkutató Csoport barlangkutatói Rónaki László irányításával. A térfo­gata 400 köbméter, de az el­hagyott Czukker-bányában lé­vőnek o térfogata meghaladja a háromezer köbmétert. Ez az ördöglyuki termálvizes barlang, és sajnos már csak ezer köb­méternyi rész járható belőle, a többit bápyatörmelékkel töl­tötték fel. így is még Baranya legnagyobb termálvizes bar­langja. Busszal a megyeszékhelyre Siklósiak panasza: rossz a közlekedés Siklós és a megye- székhely között. A Pécsre já­rók időrablásnak és pénzpo- csékolásnak érzik, hogy a két város közötti valamennyi autó- buszjárat Harkányt is érinti. Erdő János, a Volán 12. sz. Vállalat osztályvezetője:- A Volán évről évre javítja Siklós és Pécs összeköttetését. A Siklóst nem érintő harkányi vasútvonal megszűnése óta az elmúlt öt esztendőben mégis megduplázódott járataink szá­ma a két város között és így jelenleg 84 járat közlekedik ezen az útvonalon. Minden órá­ban indul autóbusz mindkét pontról. A siklósiak kérésére összeköttetést biztosítottunk a Pécsről induló és a Pécsre ér­kező budapesti expresszvona- tokhoz. Járműveink jobb ki­használása és a vállalati gaz­daságosság indokolja a harká­nyi kitérőt. Nagy az idegen- forgalmi idényben is az utas­szám Siklós és Harkány között. Úgy véljük, hogy nem lenné­nek kellően kihasználva az autóbuszok a közvetlen Siklós— Pécs vonalon. Szerintem indo­kolt a siklósiak panasza. Eddig a Volán álláspontja. A siklósiak ezt ismerik, s nem tartják teljes mértékben elfo­gadhatónak. Véleményük sze­rint a munkakezdés és a mű­szak végi időpontokban lenne elég utas a közvetlen járatok­hoz. Ez számunkra naponta leg­alább 20 perc és néhány forint nyereséget jelentene. S ez bi­zony egy hónapban már sok­sok megspórolt óra és forint. Kérésük: tartson a Volán e kérdésre vonatkozóan utas­számlálást, s hozzon a siklósiak számára kedvezőbb döntést! E. A. Igazi bohóc fogadja a gye­rekközönséget a pécsi Kamara­színházban A három kecskék című mesejáték előadása előtt. Ö segíti megteremteni az elő­adás hangulatát, a gyerekek körülveszik az előcsarnokban, és ő a darab karmestere. Laci bohóc, azaz Rajnai Lószjó, akit Szegvári Menyhért, a mesejá­ték rendezője hozott a produk­cióba. — Ebben a darabban — mondja szerepéről Rajnai László — a bohóc meghal a színpadon. Meghal, ugyanis mindenki dől a nevetéstől a tré­fáin, csak egyvalakit nem sike­rül megnevettetnie, a szép, szo­morú királykisasszonyt. Azt aka­rom elérni, hogy amikor e „ku­darc" után kimegyek a szín­padról, úgy csattanjon fel utá­nam a taps, hogy abban vi­gasztalás, együttérzés legyen. — A bohóc tehát nemcsak nevettetni akar? — Olyan ez a mesejáték, hogy a felcsattanó nevetés után valami szívszorító dolog következik, s ebből a hangu­latból ismét a nevetéssel sza­badul meg a közönség. A Chaplin-filmekből ismerős mind­annyiunknak ez a fajta hangu­latváltás. — Hogyan születnek a szín­padi poénok? Ügy tűnik, rög­tönzés az egész . . . — A gyerekközönség, ha hagyják, hogy felszabadultan élvezze az előadást, sok várat­lan helyzetet produkál a bo­hócnak, de ezeket is meg kell tervezni. Én tulajdonképpen kapukat nyitok a gyerekek előtt, ők választanak, de azután min­dig oda jutnak el, ahhoz a poénhoz, amelyikhez én aka­rom. A bűvészek ezt hívják kényszerválasztásnak. Ennek lé­nyege, hogy a véletlenszerűnek tűnő dolgok is teljesen tudato­sak a színpadon. — Olyan könnyen tud Laci bohóc kontaktust teremteni a gyerekekkel. Hogyan sikerül ez? — Talán úgy, hogy sohasem nézem őket gyerekeknek. Ügy beszélek velük, mint bárkivel. Persze lehet, hogy ez azt jelen­ti, hogy én vagyok infantilis . . . Rajnai Lászlót tíz éve láttam a Tatabányai Bányász-színpad társulatában. Nem darabbeli, „komoly" szerepére emlékszem igazán, hanem egy paródiára. De nem is ekkor, hanem 1962- ben kezdett dolgozni bábmű­vészként. Most harminc éves, Azt mondja, hő van ilyen, ak­kor most érkezett alkotói vál­ságba, pedig úgy tűnik, tud mindent, ami a szakmában fontos: bohóc és pantomim­művész, artista, kaszkadőr. Egyedül a zene maradt ki ed­dig az életéből — de lehet, hogy legközelebb hangszerrel látjuk majd fellépni. A Cirkusz és Varieté Vállalat tagjaként, feleségével járják az országot, Baranyát is. Ök Éva és Laci bohóc, akik elválaszthatatlan partnerükkel, Tyutyuval, egy okos fehér pamacskutyával lép­nek a porondra. Pécsről, a szín­házról annyit mond még Raj­nai László, hogy itt közösségre talált, és ez is széppé teszi a mostani vállalkozást. G. O. T E S Z T * • Ha lakatlan szigetre kerülne... Néha vágyódunk az egye­düllétre, a magányra. A sors játéka, hogy ebbéli kívánsá­gunk általában akkor teljesül, amikor egyáltalán nem gon­dolunk veie így járt a modern Robinson is, aki egyedül vágott neki egy világ körüli útnak, de hajótörést szenvedett. Bár a legszükségesebb dolgok mind megtalálhatók a fedélzeten, a körülmények mégis úgy hozzák, hogy egyetlen tárgyat vihet csak magával, ön mit választ? A) 1. A pénztárcáját. 2. Egy ékszert. 3. Szerettei fényképalbumát. 4. Útlevelét. 5. Egy ruhadarabot. B) 1. 6ona’olt-e arra, hogy a la­katlan szigeten — az ön szi­getén — épít egy házacskát „Toilette" felirattal? 2. Sokkal egyszerűbben oldja meg a kérdést^ C) Hosszú idő után (Defoe szerint 23 év telik el) végre megpillant egy haiót a láthatá­ron, amelyik észreveszi az ön jelzéseit. A találkozáskor kide­rül, hogy országa hadban ál! az „életmentő" tengerészek o:- száqával. A kapitány humánus okokból választani engedi önt. 1. Magával viszi, de mint hadi­foglyot. 2. Itt maradhat továbbra is - egyedül — a szigeten. A válaszok értékelése: A) 1. Ha a pénztárcát vá­lasztja, ez azt mutatja, hogy az elsődleges reakciók hive, szem­ben a másodlagos, megfontol­tabb reakciókkal. Gondolkodás nélkül, szinte leszegett fejjel ro­han bele a drámai helyzetekbe. 2. Ha ékszert visz magával, idealista, sőt utópista. Húzódo­zik attól, hogy szembenézzen az igazsággal. Az ön számára csak a saját magáról alkotott hízelgő kép megtartása a fon­tos. 3. Ha nehezen válik meg az emlékképektől, akkor félős tí­pus, aki védelmet keres, és egyedül nem tud a veszéllyel szembeszállni. Nem érett még meg a független életre. 4. Fia az útlevél mellett dönt, akkor ön a hatóságokat fölöt­tébb tisztelő állampolgár, aki­ből a kalandvágy teljesen hiányzik. Célszerű volna, ha'mi­előbb hivatalnoki pályára lép. 5. Ha a ruhadarab után nyúl, átlagon felüli hidegvért jelez. Nagy az önuralma, és a leg­nehezebb helyzetekben is sike­resen helytáll. Vezető, irányító típus, az önre bízott feladato­kat mindig felettesei teljes meg­elégedésére oldja meg. B) 1. Fejlődése megállt a kö­rülbelül kétéves gyermek fejlett­ségi szintjénél. Azonfelül igen erős a tulajdonosi tudata és fösvény is. 2. Semmi különös. Az un rea­gálása teljesen normális. C) 1. Akár tetszik, akár nem, a fogyasztói társadalomra jel­lemző megnyilvánulások fedez­hetők fel önnél. Nem tud és nem is akar kötöttségek nélkül élni. 2. örvendetesen józan ésszel rendelkezik. Csak kevés dolog okoz önnek igazi nehézséget. Nyugodt, békés öregségre szá­míthat. A „Studio" mazagin alapján leldolgozta: Dr. Juhász Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom