Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-05 / 35. szám
1981. február 5., csütörtök Dunáimul naolo 3 Mi a fontosabb? — Fiam, a te dolgod a tanulás! — hangzott évszázadokon át a sommás ítélet a diáknebulóhoz, tanári, szülői ajkakról. Sok minden benne foglaltatott ebben a rövidke mondatban, úgyszólván egy egész életfilozófia. Életelv, ami később meghatározta az iskolából kikerülő ifjú állampolgár útját, és úgy fogalmazódott át: „Első a munka!" Vagy: „Első a család!" Egyszer aztán megbillent ez a rendkívül puritán, de igen célravezető életprogram. Talán azokban az években, amikor a tanulók túlterheléséről születtek cikkek és intézkedések hazánkban. Ezt az időt aztán követték azok az esztendők, amikor felméréseken, felvételi vizsgákon az érettségizett fiatalok nem tudták megmondani, milyen nyelven beszélnek a székelyek, vagy éppen Horthy Miklóssal köttették meg a kiegyezést (fehér lovon). Hasonló szomorú eredményekről matematikatanárok, földrajztanárok is be tudnak számolni. Arról a meglehetősen dicstelen korszakról van szó, amikor az általános iskolából kikerült gyerekek egy része — erre csak becslések állnak rendelkezésre — nem volt tisztáiban a számtani alapműveletekkel, nem ismerte a gyors, megértő olvasás technikáját, és írásbeli munkáin időnként az írástudatlanság jeleit produkálta. Ugyanekkor e generáció képviselői pompásan megfogalmazott interpellációkat süvítettek el a diákparlamenteken, egy rosszul értelmezett önállóság jegyében tovább feszegetve az iskolai fegyelem és munkarend már amúgy is szétzilált kereteit, Iskoláik ezalatt impozáns kimutatásokat készítettek arról, milyen eredmények születtek a papírgyűjtés, az iskola környékének parkosítása terén, sőt a közhasznú mezőgazdasági munkákban teljesített pluszteljesítményekről és rekorderedményekről. Kialakult egy olyan szemlélet, amely összezagyválta az iskola ezerféle funkcióját, és előállt az értékzavar. Mondani sem kell, hogy akár jelen időben is ragozhatjuk az igéket, mert ez az időszak még tart, tombol és szedi áldozatait a jobb sorsra érdemes tanárok, diákok és iskolák között. Nincs csökönyösebb és veszélyesebb dolog a rossz beidegződésnél. A valamikor jól bevált rossz gyakorlatnál, ami helyett most valami mást, eredményesebbet vár, követel iskoláktól kormányzat és oktatásügy. Mintha a régi intelem fogalmazódna újra: „Az iskola elsődleges feladata az oktatás, a nevelés!" Eredményeket, minőségi munkát várnak az iskolától. Azt, emit gazdasági egységektől, közigazgatástól, kutatóintézetektől. Csodálkozni ezen nem lehet ma, az eredményközpontú szemlélet virágkora idején, amikor olyan problémákat kell megoldania a világnak, mint népélelmezés, környezetszeny- nyezés, energiaválság stb. Durva műhiba lenne persze az iskoláinkon is ezt a napi pragmatizmust számonkérni, hiszen a nevelés, az oktatás köztudottan hosszú folyamat. De a részeredményekre, azok alacsony színvonalára, a tennivalók közötti fontossági sorrendre azért jobban oda kellene figyelni. És az ezerféle huszadrangú tennivalóval agyonnyomott pedagógusra is, aki titokban tulajdonképpen eg'yet szeretne: tanítani. Gyermekeket tanítani és nevelni. Hiszen erre esküdött fel. Gállos Orsolya Kisfa|vakban 111 lesi könyvtári szolgáltatás Az olvasó emberért Bemutatjuk Siklós járási könyvtárosát A példa nyomán a szigetvári járásban is készül a terv Rozsnyai Ilona neve mindig felbukkant valahányszor könyvtárügyről volt szó a megye, de leginkább a siklósi járás területén. Tíz éve vezeti Siklós város és járás könyvtárát, és mun. kájával jelen van a hosszan elnyúló járás legkisebb falvaiban is.- Mindig érdekelt, mi lesz a kisfalvakkal, ahol megszüntették az iskolát, ahonnan elment a tanító, elment a népművelő; ahol örülhetünk, ha1 találunk valakit, aki a pár száz forint tiszteletdíjért egyáltalán kinyitja a könyvtárat, & ahol szakszerű könyvtári munkáról már rég nincsen szó. Ahol nincs helyiség, vagy ha ad is a tanács egy kiürült tantermet, azt télidőben hetente egyszer nem lehet befűteni . . . Lehet, hogy csak százan laknak abban a faluban, de közülük rendszeresen olvasna hat ember. . .- Mindig valami lelki, furdalással gondoltam végig ezeket a dolgokat: mennyivel több művelődési lehetősége van egy városi embernek, míg aki falun él, ha akar is, csak áldozatok árán juthat el a kultúrához . .. Ezekből a töprengésekből és egy ajkai tapasztalatcserén látottakból született meg aztán a múlt évben a központi könyvtárellátás rendszere. A siklósi járásban szervezik meg ezt először Baranyában, Rozsnyai Ilona tervei alapján, és már a szigetvári járásban is készül a terv. Miről van szó voltaképpen? Ahogy az imént is pedzette a könyvtár vezetője, nehéz, döcög a könyvtárügy az aprófalvakban. Legfőbb gond a szakemberhiány, szinte megoldhatatlan a friss, rugalmas állománycsere, az új. érdekes könyvek kivitele a kisfalvakba.- A jövő útja a következő — beszél a dédelgetett tervről Rozsnyai Ilona: — A járási könyvtárban lennie kell egy bázisanyagnak ezekből hetente a meghatározott napokon egy mikrobusszal megjelenünk a falvakban, és ott kölcsönözünk. Kint a kis letéti könyvtárakban így csak a törzsanyag maradna: tehát a lexikonok, Petőfi összes versei stb. Ily módon hetente felmérhetjük, milyen könyveket vár e hiricsi, a dróvaivónyi olvasó, aki a legközelebbi alkalommal kézbe is kaphatja a kívánt olvasmányt. Nem porosodna a polcokon tele elavult könyvekkel a letéti állomány éveken át, élő lenne a könyvtár. Szakember mozgatná, szerzemé- nyezné az állományt. A tiszteletdíjas könyvtáros csak a kölcsönzésben segédkezik. Ehhez a tervhez persze egy 140 négyzetméter alapterületű raktár, és a mozgáshoz, a terület átfogásához egy mikrobusz kellene, melyből kiszednék a hátsó üléseket, s annak helyét bepolcoznák. Rozsnyai Ilona tavaly elkészített tervpályázatára 500 000 forintot utalt ki a Köz- művelődési Alap: ebből 300 000 forintért vásárolnak könyvet, s a többiért polcokat. Január elsejétől a járási-városi könyvtár hét dolgozója hozzáfoq a járás érintett községeiben a könyvállomány cseréjéhez, a selejtezéséhez, a beszerzéséhez, és annak a bizonyos kintmaradó alapkönyvtárnak a kialakításához . . .- Egy életművel ér fel ez a terv — mondom Rozsnyai Ilonának, miután így körbejártuk a témát. Majd arról kérdezem, hogyan jutott el ehhez a szép feladathoz. — Könyvtári foglalkozásokra jártam még a gimnáziumi politechnika idején megszerettem ezt a munkát, s így lettem könyvtáros. Ez az első munkahelyem. Voltam módszertanos, feldolgozó, dolgoztam az olvasó- szolgálatban - ezt szerettem a legjobban, mint minden könyvtáros - és tíz éve vagyok az intézmény vezetője. Heten dolgozunk a könyvtárban, ötünknek van gyereke, és mindig adódnak pióblémák, hol itt, hol ott betegszenek meg a kicsik . . . Reggel sohasem tudom hányán tudunk aznap dolgozni. Ma is hárman vagyunk például. De akinek gyereke van, az meg- éiti ezt a helyzetet. Nekem édes. anyám segít. Kilencéves fiam van, férjem is elfoglalt ember, édesanyám nélkül nem tudnám teljesíteni a feládatomat. így aztán be kell ugranunk egymás helyett, mindenki dolgozik minden munkakörben, magamat is beleértve, s talán ezért jó a mi kollektívánk. Aztán újra visszakanyarodik a beszélgetés a járásra, a területié, ahol 93 község van 89 könyvtárral, • s a települések 70 százalékában kevesebb mint 300 ember lakik, s ahol évente szűntek meg hármasával, négyesével a könyvtárak. A nagyközségek körzeti könyvtárai ellátják majd a körzetükhöz tartozó letéti könyvtárakat, ezeken túl 59 könyvtárat kapcsolnának be a központi ellátásba. Opera, film, színház Tovább bővül a Magyar Rádió operafelvételeinek sora. Smetana Az eladott menyasszony című vígoperáját rögzítik a közeljövőben szalagra hangversenyszerű előadásban a Csepeli Munkásotthonban. A koncerten Krusina szerepét Gáti István, Ludmilláét Mészöly Katalin. Másenkát Kincses Veronika énekli. * A magyar és a szovjet filmművészet és filmszakma múlt évi együttműködését eredményesnek ítélte és 1981-re együttműködési megállapodást írt aló a Művelődési Minisztériumban Tóth Dezső miniszterhelyettes és Nyikolaj Szicsov, a Szovjetunió Filmművészeti Állami Bizottságának első elnökhelyettese Nyikolaj Szicsovot fogadta Pozsgay Imre művelődési miniszter is. * Nagy sikerű „magyar" Shakespeare-premier zajlott le kedden este Berlinben: a Volksbühne Iglódi István rendezésében, Benkő László zenéjével és az Omega együttes közreműködésével mutatta be — a Budapesti Népszínház előadása nyomán - Shakespeare „Víz- kereszt, vagy amit akartok" című komédiáját. A közönség nagy elismeréssel fogadta a jó hangulatú előadást.- Nincs itt szó nagy dolgokról — mondja Rozsnyai Ilona, és az „életmű" kifejezés ellen is tiltakozik. - A könyvtár tulajdonképpen csendes intézmény; könyvtárért nem szokták az asztalt verni a tanácsüléseken az emberek. A bölcsödéért, az iskoláért, a napköziért már igen, és ez természetes. Mégis könyvtárnak lennie kell, ott kell lennie minden kis faluban, ha másként nem, mozgószolgálattal. Azért az öt, tiz vagy húsz olvasó emberért.. G O. Folyóirat Baranyai Művelődés A pécsi művelődési folyóirat 3. számban Brandstőtter György főszerkesztő rövid, tömör bevezetőben vázolja a folyóirat célkitűzéseit. A szám élén tanulmányokat, cikkeket olvashatunk. Ezek a korszerű műveltség sokat vitatott problémáihoz szólnak hozzá. Az első írás szerzője, dr. Bernáth József a korszerű műveltség fogalmának, mai értelmezésének kérdéseit tárgyalja, mintegy alapvetésként egy kibontakozó polémiához. Ugyancsak ő készített interjút Mihály Ottóval, az MTA Pedagógiai Kutató Csoport osztályvezetőjével, aki a permanens nevelés, az önművelés lehetőségeiről és feladatairól mondja el nemzetközi tapasztalatokra alapozott véleményét. Érdekes hozzászólásként hatnak az általános műveltség mai helyzetének megismeréséhez azok a gondolatok, melyeket különböző foglalkozású emberek fejtenek ki Havasi János interjújában. A szerző egy másik elevenbe vágó kérdést is érint, mikor a nyelvtanulás tömegméretekben tapasztalható eredménytelenségéről ír eszme, futtatást. Említésre érdemes a témában még Újvári Jenő A közművelődési intézmények együttműködése az iskolával és Krisztián Béla A munkásműveltség átalakulása című írása. Külön figyelmet érdemel Tóth Lajos Gyula cikke a Dunántúli Napló kulturális küldetéséről. Ilyen természetű elemzések elég ritkán jelennek meg a napi sajtóról, pedig — éppen mert a napilapok kultúraterjesztő szerepe megnőtt — nagy szükség volna rájuk. Megjegyeznénk itt: a erkk hatásosabb lett volna, ha kevesebb számadat és több bátor következtetés kerül bele. A szerkesztőség a különböző műfajú írások szaporításában is komoly változtatásokat kezdett. A merev tudományosság oldása mindenképpen jót tesz a folyóiratnak. Élvezettel olvastuk Wallinger Endre beszélgetését a Pécsi Balett öt alapító tagjával, akik az együttes „hőskorára” emlékeznek vissza, sikereikről, kudarcaikról vallanak közvetlen hangon. Kisebb fajta szociográfiának is beillik Gödöny Zsuzsa írása a kishaj- mási kerámia történetéről. Több történeti jellegű írást találunk az új számban. Várnai Ferenc, Móró Mária Anna és Kiss Géza — Juranits László munkáit olvastuk érdeklődéssel. K. S. Ismeretlen Liszt-zongoramíívek Jegyzetsorok Hambalkó Edit koncertje után Hambalkó Edit zongoraművész nemrég kivételes élményhez juttatott. Jószerint ismeretlen, legalábbis Pécsett először felhangzó Liszt-műveket zongorázott a Művészeti Szakközépiskola kis kamaratermében. Hallgatósága főleg zenei szakos diákokból adódott s néhány felnőttből, aki véletlenül tudott vagy meghívást kapott erre az estre. A művésznő a budapesti Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola tanszékvezető tanóra. Több évtizede jeles előadóművészként ismerhetjük, aki utóbb speciális területen vállal feladatokat. Tökéletes stílusis- meretű és fölényes technikai készséget árasztó játéka nyomán — főleg rádióadásokban, fölvételekben - mind gyakrabban hallható az ő előadásában Liszt Ferenc kiadatlan zongoraműveinek első megszólaltatása. Férje, Mező Imre zeneszerző és a Zeneműkiadónál tevékenykedő ismert orognista, Sulyok Imre hosszabb ideje tudatosan szervezett kutatásokat végeznek a világ különböző zeneműtáraiban, könyvtáraiban. Munkájuk révén — más jelentős (pl. londoni, moszkvai) kiadók törekvései mellett — a Magyar Zeneműkiadó Vállalat is egyre több eddig ismeretlen (vagy csak zenekari változatok, tehát nagyobb szimfonikus művek formájában hallott) Liszt-alkotás eredetijét vagy zongoravázlatát pubikálja a magyar Liszt-kiadványsorozat köteteiben. A pécsi kis kamarakoncerten többségében még kéziratos kottából hallhattunk műveket. Közülük például az Urbi et orbi c. zongoradarab, amely Liszt főleg egyházzenei műveket termő római korszakából való, nemrégen került elő az Országos Széchényi Könyvtárból. Hasonlóképp fölfedezés erejű volt hallgatni a Költői és vallásos harmóniák c. tízrészes ciklus két ugyancsak kéziratos himnuszát (Az éjhez; A reggelhez); a Három korálleldolgozást vagy a Les Morts (A halottak) gyászáda zongoraváltozatát. Talán a legnagyobb sikert két polonézzel aratta Hambalkó Edit. Ez azért volt különösképp érdekes, mivel egyikben ismét nyomon követhettük a nagy romantikus zeneszerző különös affinitását a korszak forradalmi eszméi iránt. Az ismert forradalmi-dal témák (Rákóczi induló, kuruc dalok; Marseilles stb.) vagy motívumok után újabb gyöngyszemmel ismerkedhettünk meg. A második polonéz záró szakaszában először markáns basszustémaként, majd szétóradvo teljes szépségében viharzott fel a múlt század eleji lengyel forradalmi dal, a ,,Jeszcze Polszcze . .." (Később, illetve ma a lengyelek nemzeti himnusza.) Szép este volt, reveláció- ként hatott e művek hallgatása. Egyetlen hiányérzettel: a Csontváry-terem szüneteltetése óta mind inkább érez- hetni, mennyire szükség volna valahol c belvárosban egy legalább 100—150 személyes kis kamarateremre, ahol zenei és irodalmi matinék s a mostanihoz hasonló koncertritkaságok részesei lehetnének a művészet kedvelői. Mert — legyünk rá büszkék - egyelőre van ilyen igény Pécsett. De előadóhely nélkül? . . . _ (w. e.)
