Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-27 / 57. szám
© Dunántúli napló 1981. február 27., péntek A jutalom: egy gépkocsi A tagsági könyv kötelez... Fiatal párttagok beilleszkedése a közösségekbe 1 ^™ miékezetes pillanat a kommunista életében, amikor ' először veheti kezébe a párthoz való tartozását kifejező kis piros tagsági könyvét. Tagjává vált ezzel egy számára új közösségnek, s ez a tény újfajta kötelezettségeket és jogokat is jelent. Indulás a telephelyről P ersze — bólint Dékán/ Imre —, azért régebben nem volt minden ilyen szép ... Előfordult olyan is, hogy az ügyfél —, akit a Volánnál következetesen tisztelt fuvaroztatónak mondanak, pedig a megrendelőkkel is akad gond, nem is ritkán — és a gépkocsivezető nem tetszett egymásnak, az utóbbi „bepörgött", s ahol megállt a kocsival, ott szépen lebillentette a rakományt a platóról... A „tisztelt fuvaroztató” pedig hordhatta a homokot a vödörben az építkezéshez. Előfordult olyan eset is, hogy a gépkocsi- vezető nem volt hajlandó ráhajtani a sáros cukorrépaföldre, pedig a talaj még elbírta volna a járművet. A példák sorát azért nem folytatjuk, mert a Volán egyik legszélesebb tevékenységi köre a fuvarvállalás, ezen belül a lakosságnak nyújtott szolgáltatás, lehetne hol hibák után „kotorászni”. A lakosságnak végzett szolgáltatásról azt hangsúlyozni, hogy a figyelem középpontjában van, talán felesleges is, hogy mégis szólunk róla, ennek az az oka, hogy — volános fiatalokkal beszélgetve gyorsan kiderült — munkájuk minősége megjavításának egyik fő területe — egyben lehetősége — ez. A kérdés már csak az: a szolgáltatások jobbátételében hol segíthetnek a fiatalok? KISZ-is- ták és a mozgalomból kívül maradtak? Petz Mária, a Volán 12. számú Vállalatának KISZ- titkára megfontoltan állítja fel a rangsort: pontosság, kulturáltság, megfelelő gépkocsi, kíméletes szállítás. E négy ismérv alapján méretnek meg a Volán teherfuvarozást végző fiatal gépkocsivezetői, egy-egy év munkáját ennek alapján értékelik, aminek az is lehet a végeredménye — hatottuk Dékány Imrétől, a teherfuvarozási részleg forgalmi alapszervezetének KISZ-titkárótól —, hogy a folyamatosan jól dolgozó gépkocsi- vezető új gépkocsira ülhet. Ami pedig jutalom a javából, a sofőrök tudják, milyen kellemetlen túl sűrűn futójavításra beállni ... Más a helyzet természetesen, ha valaki ellen panasz van. Érkezhet ilyen bejelentés a fuvaroztatótói is, s hogy a KISZ- szervezet figyelemmel kísérhesse tagjai munkáját, ezek a panaszok — módszer ez a pécsi Volánnál — eljutnak a KISZ vezetőséghez is. A felelősségrevo- násban így az ifjúsági szervezet is részt vesz, s erre egyrészt az a hányad jogosítja, amelynek megtermelésével a KlSZ-fiata- lok — mozgalmaik, felajánlásaik révén — hozzájárulnak a vállalat gazdasági eredményéhez, másrészt törekvés, hogy a KISZ betölthesse nevelő funkcióját is. Itt érdemes az eredményekről szólni. A múlt évben bevezették a teherfuvarozási üzemegységnél is az energiatakarékossági versenyt. „Hozta magát” a mozgalom, olyannyira, hogy a K1SZ- alapszervezet elhatározta: külön is meghirdeti tagjainak. Volt olyan fiatal gépkocsivezető, aki —, mert a versenyt havonta értékelték és ez eredményeket egy listán közzétették — ötször-hatszor is felkerült a névsorban a legjobbak közé. A megtakarítás 1979-hez képest összesen 143 000 liter benzin (1 millió 403 000 forint), illetve 21 400 liter gázolaj (145 000 forint) volt. (Ha viszont valaki túllépi a megengedett fogyasztást, először bemérik a teherautót, nem á gépben van-e a hiba, óm ha ez kizárt, akkor felelősségrevonás következik. Ilyenek között azonban 1980- ban nem volt egyetlen KISZ-tag sem!) Az eredményes munkavégzés egyik feltétele az is, hogy minél kevesebb legyen az úgynevezett saját hibás közúti baleset. — Nagyon sok a fiatal gépkocsivezető nálunk —, hallottuk Cserkúti Andrástól, a vállalat egyik KISZ-vezetőjétől. — Alig kerülnek ki a középiskolából, mindjárt egy erős, nagy kocsira ülnek, nem könnyű féken tartani magukat. És nem könnyű elfogadtatni velük: felelősséggel tartoznak. A gépkocsivezetés veszélyes üzem, mások, a saját és a jármű biztonságára is figyelni kell. Az adatok: a teherfuvarozási részlegnél 1979-ben a fiatalok _ 30 éven aluliak — okozták a saját hibás közúti balesetek 76,4 százalékát. 1980-ban ez az arány 58 százalékra csökkent. Márpedig korántsem könnyű a Volánnál rendszeresen foglalkozni a fiatalokkal. Következik ez egyrészt a munkakörüímé- nyekből — ha valaki 12—14 órát vezet egy napon, nincs sok energiája KISZ-gyűlésre menni —, sok fiatal kihelyezett munkahelyen dolgozik, de ok az is. hogy sok a bejáró, és nagy a fluktuáció. Mégis sikerült például elérni azt, hogy a múlt évben minden KISZ-tag gépkocsi- vezető vizsgát tett defenzív vezetésből. Vagy azt, hogy a lakosságnak végzett szolgáltatásnál dolgozók ellen nem érkezett egyetlen panasz sem. Akad olyan gépkocsivezető, aki — segítőszándéktól vezérelve — felszereli a kiszállított gázpalackot az idős megrendelőknél. Bevezették az elsőteles oktatást — a kezdők tudják, mit tud művelni egy gépkocsi a jeges-havas úton —, s minden fiatalembert először egy mestergépkocsivezető mellé ültetnek: tanuljon! A KISZ-tagok munkáját egyébként egyénileg értékelik. Az egységes cselekvési program alapján arra kell választ adni: kinek, mit, miért, mikorra, milyen várható eredményről kell elszámolnia. Az akcióprogram első pontja pedig a kulturált, precíz kiszolgálás követelményét fogalmazza meg. Amihez például az is hdizótartozik, hogy tiszta, rendezett legyen a gép- kőcsi. Ezért fordulhatott elő, hogy egy fiatal gépkocsivezető engedélyt kért járműve lemosására, mert „Olyan, mint X-é...” — és megnevezte egy, a kocsit rendszeresen elhanyagoló idősebb kollégáját. A teherfuvarozási részleg fiataljai között körbenézve, az előbbi példa ragadós. M. A. A kommunistává válás folyamata nem fejeződik be a pártba való felvétellel, a tagkönyv átvételével. A párt új tagjának továbbra is segítséget kell kapnia ahhoz, hogy kommunista kötelezettségeit megfelelő módon teljesíthesse. Rossz úton jár az olyan alapszervezet, amely csak a tagfelvétel megtörténtéig fordít figyelmet leendő tagjára. A szó legjobb értelmében vett nevelés folyamata nem szenvedhet törést ezen a ponton, hanem — más feltételek mellett — folytatódik. Jogilag — hogy így mondjuk — az új tagkönyv birtokosa a felvétel megtörténtétől kezdve teljes jogú párttag: bizonyos választhatósági korlátozástól eltekintve éppen úgy részt vehet a párt életében és munkájában, mint az, aki már akár 30—35 éve hordozza zsebében a tagsági könyvet. De tartalmát tekintve más a helyzet. Az új párttagnak még tájékozódnia kell: megismernie a belső rendet, a szokásokat, a közösség életének írott és íratlan szabályait. A párt programnyilatkozatával, szervezeti szabályzatával megismerkedett már a felvétel előtt, de taggyűlésen, pártcsoportülésen legjobb esetben is csak egyszer-egy- szer vett részt, ha mint tömegszervezeti aktivistát vagy munkahelyi vezetőt meghívták oda. S most e fórumokon véleményt kellene mondania olyan dolgokban, amelyekben már állást foglalt a vezetőség, hozzászólt a főnök vagy a nagy tekintélyű munkatárs. Igaz, ha egyébként az adott munkahely fórumain demokratikus a légkör, ebből a szempontból kedvező „előiskolával" rendelkezik. De akkor is úgy érzi, hogy mint kommunistának ebben a közösségben fokozottabb a felelőssége — s joggal érzi így. Az alapszervezeti kollektívának megvan a maga szerepe és felelőssége abban, hogy új tagjának megkönnyítse a részvételt a közös ügyek megvitatásában, az állásfoglalások és döntések kialakításában. A bátorítás, az ösztönzés ebben a tekintetben nem nélkülözhető. A közvetlen munkatársak, a volt ajánlók és konzultánsok, a vezetőségi tagok buzdító szava egyaránt sokat nyomhat itt a latban. A légkör, az új párttag észrevételeinek fogadtatása és kezelése ugyancsak nem tekinthető mellékesnek. Például valamely napirend kapcsán új tagját is megkérheti a pártcsoport, hogy együttesen kialakított álláspontjukat ő ismertesse a taggyűlésen. Nem a formális jegyek a mértékadók ebben a munkában, hanem az, hogy milyen gyorsan és megalapozottan válik természetes készséggé a közös ügyek megvitatásában és eldöntésében való érdemi részvétel. Nem kevésbé fontos természetesen a részvétel a közös cselekvésben, a határozatok, döntések valóra váltásában. Ma szinte kivétel nélkül olyanok kerülnek a párt soraiba, akik már ezt megelőzően részesei a közéletnek, gyakran valamilyen tisztséget is betöltenek a társadalmi szervezetek egyikében. Ezért az esetek többségében a pártmegbízatás a korábbi társadalmi tevékenység folytatására irányul. Az is megtörténhet, hogy az új párttagot újfajta politikai feladattal látják el, mint ahogy gyakorta kap megbízást, ösztönzést ilyenkor tudása, politikai ismeretei további bővítésére is. Fontos, hogy mindez a lehetőségekhez mérten igazodjék képességeihez, érdeklődési köréhez. A túlterheléstől indokolt óvakodni: semmilyen tekintetben nem jó, ha az új párttag úgy érzi, tőle többet várnak, mint a pártszervezet régi tagjaitól. De ha csekély a teher, az sem jó, hiszen az új párttag tettre kész, bizonyítani akar, s csalódást okoz, ha erre nem nyílik módja. A felvételt követő időszakban gyakorlatilag próbára tevődik, megméretik a pártszervezet döntésének helyessége. Az egyénen, de a kollektíván is múlik, hogy az új párttag zökkenőmentesen illeszkedhes- sék be a kommunista közösségbe, s hogy ez a közösség erősödjék vele és általa. Gyenes László A hűtővizet engedi le a fagyszolgálatos Közös erővel a település fejlesztéséért Szederkényi változások Nyolcmillió-kétszázezer forint. Ennyit adtak össze társadalmi munkában és pénzben a szederkényiek, máriakéméndiek és monyoródiak az elmúlt öt évben lakóhelyük fejlesztéséért. Ha nincs ez az önkéntes támogatás, ma nem lenne tornatermük, felújított kultúrházuk, korszerűsített és megszépített iskolájuk, napközijük, óvodájuk, hiányoznának az újtelepen elkészült utak, járdák. A széleskörű társadalmi összefogás három forrásból tevődött össze. Segített a lakosság, a helyi üzemek, szövetkezetek és azok a pécsi vállalatok, üzemek, ahol a körzet lakói dolgoznak. A három település lakóit a tanácstagok, népfrontaktívák járták sorra, elmondva, hogy mit lehetne még megvalósítani, ha lenne rá elég pénz, ha szép számmal akadnának társadalmi dolgozók. A többséget nem kellett meggyőzni az összefogás szükségességéről, hiszen az igények jelentős részét a lakosság fogalmazta meg a falugyűléseken. A helyi üzemek, szövetkezetek közül legerősebb és legbiztosabb támasza a tanácsnak a Karasica Gyöngye Termelőszövetkezet és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat takarmánykeverő üzeme. A termelő- szövetkezet az elmúlt öt év alatt csaknem félmillió forinttal járult hozzá a három település arculatának formálásához. Mind a szövetkezet, mind a takarmánykeverő üzem dolgozói sokat vállaltak az útépítések földmunkáiból, az építkezések, felújítások szakipari munkáiból. A pécsi vállalatokat, üzemeket a tornaterem építésekor keresték meg a helybeli vezetők. Azokon a kapukon kopogtattak, ahova a környék 600 lakosa jár dolgozni. így a Baranya megyei Építőipari Vállalathoz, az Építő és Tatarozó Vállalathoz, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalathoz, a Mecseki Szénbányák vasasi bányájához, a Gázműhöz, a DÉDÁSZ-hoz, a Hőerőhöz fordultak. Munkahelyük támogatásával többségben azok a szocialista brigádok segítettek, melyekben a szederkényiek, monyoródiak, máriakéméndiek dolgoznak. A vállalatok, és a községek közötti kapcsolat ugyan még fiatal, de egyre szorosabbra szövődik. E három erőforrásra is számítva tervezett újabb öt évre a Szederkényi Közös Községi Tanács. Garanciát jelentenek számára azok a konkrét munkára vonatkozó együttműködési megállapodások, melyeket a szocialista brigádokkal kötött. Beruházásokat nem terveztek. Tavasszal elkészül az ABC-áru- házuk, melynek épületében női- férfi fodrászat és kozmetikai szalon is helyet kap. Viszont megőrzésre, felújításra váró létesítményeik, út- és járdaépítési, karbantartási, valamint fásítási, környezetszépítési, játszótérépítési programjuk bőven teremt lehetőséget az önkéntes munkára, összefogásra. A helybeliek nem futnak el a feladatok elől. A tanácson elmondták, hogy több mint százan szeretnének építkezni, vagyis itt maradni... T. É.
