Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-03 / 33. szám
1981. február 3., kedd Dunántúli napló 3 A jövő összefiig g a leendő ■D él-bányával Háza szászvári változások Két évtizeddel ezelőtt Máza- szászvár életében a bánya volt a meghatározó. Nem mintha azóta vesztett volna jelentőségéből, csakhát ma már a bányamunkán kívül egyéb munkalehetőségeket is kínál az ipari szövetkezet, szövőüzem, a kesztyűgyár „fióküzeme", a fűrészüzem, aztán a szellőzőműveknek titulált lakatosüzem és a tsz is. Az 1807 óta működő bánya tehát ma már csak egyet jelent a többi munkalehetőség közül. Nem csoda hát, hogy évek óta vissza-visszatérő gond a bányászkezék hiányai. Holott Mázaszászvór még évtizedekig biztosíthatja a fejtésekben dolgozóknak a megélhetést, mert szén van, és nem is akármilyen. Az V. ötéves terv elején 670 000 tonnás termelést vártak az Észak-bánya és Brikettüzemtől, de az eredeti tervet több mint huszonkétezer tonnával megfejelte a vállalat, mert a népgazdasági igény időközben jelentősen növekedett. Az első •két évben nagy nehézségek árán még teljesíteni tudták a szászváriak a megemelt tervet. Rat- tai György főmérnök elsődlegesen a létszámcsökkenéssel magyarázza termelési gondjaikat. — öt esztendő alatt mintegy száz fővel csökkent a létszámunk, főként a nyugdíjba vonulók miatt. Azóta is kevés a szakképzett vájár. A korátlagra nem panaszkodhatunk, az nem több, mint negyven év, inkább a nagy fluktuáció okoz bosszúságot. Havonta tíz-tizenkét újfelvételes jelentkezik a munkaügyön, de legalább ennyien le is számolnak. A dolgozók hatvan százaléka a nagymányoki és szászvári területről jár hozzánk, a többieket Mekényesről, Hidasról, Mágocsról, Bikáiról, Tófűről meg Egyházaskozárról utaztatjuk: legalább tizenöt községből. * Elhagyjuk a negyedik szinti aknarakodót,: a Franciska telepbe igyekszünk a 12-es csapathoz. Azt mondja kísérőm, Baranyai József körletvezető: — A Lovász Istvánék csapata az egyik legjobb szászvári kollektíva. Tavaly ők nyerték meg a vállalat által meghirdetett kamrafejtési versenyt. Az üzem napi termelése ötszáz tonna körüli, ebből ők átlagosan százharmincat küldenek a felszínre. A körülményeik egyáltalán nem irigylésre méltók. Az a telep, ahol most dolgoznak, hetvennyolc decemberében kigyulladt. Meredek gurítón kapaszkodunk föl az alapvágatról, amit a közelmúltban hajtottak egészen a tüzet fogott fejtés alá. A mostani fejtési homlok alig fél szobányi. Néhány perces ott-tar- tózkodás után már verítékben fürdik az arcunk, holott csak felkapaszkodtunk a gurítón. Lovász István szakvezető vájárral a gurító feljóratához állunk, itt még valamennyire érződik az alapvágatról felhúzó légmozgás. A régi fejtésből, amely olatt beszélgetünk, lólábak — bizto- sitógerendák — lógnak alá, kilátszik a valamikori légcsatorna, valahol fölöttünk szénágyba/ temetve bennmaradt a kaparó is.- Tavaly kezdtük a gát kibontását - kezdi a szakvezető -, majd a gurítót hajtottuk ki a tűzfészek alá. Ezzel tulajdonképpen előkészítettük a fejtést, hogy az ismét termelésbe álljon. Ezen a területen legalább ezerhatszóz tonna szén van, a telep vagy nyolc méter széles és negyvenöt méter hosszú lehet. Mint látja, nálunk még kéznél kell hogy legyen a csákány, a fejsze, a lapát: lencsés település, a1 geológiai zavartság miatt Szászváron nagyon nehéz előrébb haladni a gépesítéssel. Igaz, ahol lehet, beépítjük a kaparókat, de úgy tudom, alig több mint 500 m hosszúságban tudjuk használni a mostani telepekben. Ez a fejtés, ahol most dolgozunk nagy figyelmet kíván. Elégett a fabiztosítás, meg- pörkölődött a szén. így amellett, hogy laza a készlet, a szénmo- noxid és széndioxidveszély is fennáll. A vájvégen géppel réselik a feketeszenet is dolgoztak ki egy három év alatt megvalósítandó fejlesztési tervet, amely egyrészt a hiányzó bányászkezeket lesz hivatott pótolni, másrészt talán előbb- utóbb lehetővé teszi a szombati termelés mérséklését is. De az elképzelésekről halljuk ismét Rattai Györgyöt! — A lehetőségeink ugyan eléggé behatároltak, de ennek ellenére sikerült bevezetni a kaparok használatát, elterjesztettük — ahol lehet — az egyedi fémtámokat, meghosszabbítottuk a mozdonyos szállítási útvonalakat. így valamennyire pótolni tudtuk o hiányzó embereket és bizonyos mértékig nőtmeddő kézi válogatása és a kézi csillemozgatás is. A vállalat termeléséből ugyan mindössze hat százalék kai részesedünk, de úgy gondolom a szászvári szénre még hosszú ideig szükség lesz, már csak azért is, mert a mi szenünk kalóriatartalma a Mecsekben a legnagyobb, 4837 kalóriás. A feltárt fejtésre előkészített szén- vagyonunk, amely 1,1 millió tonna, legalább nyolc évre elegen dő. A hatodik szint alatt pedig további négymillió tonna vár kitermelésre, ami legalább harminc évig biztosíthatja itt a bányászkodást. Természetesen a jövőnk össze függ a leendő Máza-Dél-bánya fejlesztésével is, de bízunk abban, hogy a munkánkra akkor is szükség lesz. Addig is fontosnak tartjuk a gépesítés további fokozását. Legalább ötvenmillió forintra lenne szükség, hogy bevezethessük azair- brakeres jövesztést, továbbá a fejtés, rakodás és szállítás gépesítése is a terveink között szerepel. Salamon Gyula Biztosítják a munkahelyet az omlástól Lovász István is, mint ahogy a többiek, Tusa János, Imrö László, Tukacs Imre, Orsós Ferenc meg aztán Márton József hétről hétre szombaton is és ha kell, vasárnap is leszállnak. A termelés mellett ilyenkor végzik e1 a hét közben elmaradt fenntartó munkákat, hogy legalább a hétköznapokon ne legyen fennakadás a szenelésnél. Az üzem vezetői is tudják, hogy a szabadnapi termelést nem lehet a végtelenségig csinálni, ezért tek a teljesítmények is. Például a kaparok beépítésével legalább huszonöt műszakot kompenzálni tudtunk. A tervbe vett hároméves fejlesztés megvalósulását követően legalább tíz- százalékos teljesítményemeike- dést várunk. Az elképzelések között szerepel a vagonettes szállítás bevezetése, az osztályozó átépítése, amely negyvenkét ember helyett tizennyolccal is képes lesz a feladatokat ellátni. Ezzel együtt megszűnik a A kubai belkereskedelemről Nem mindennapi előadásra kerül sor február 5-én délután 2 órai kezdettel a pécsi Technika Házában, a TIT Bartók- klubjában. A kubai kereskedelem politikáját és szervezeti problémáját ismerteti Eugenio R. Balari, a Kubai Belkereskedelme Kutató Intézet igazgatója és Vilfredo Benitez Alvarez, az intézet igazgató- helyettese. Az előadás a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete és a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara vállalati gazdaságtan tanszékének közös rendezvénye. M aszek juhászok szakcsoportját szervezte meg a Bólyi Áfész, a Baranya megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség, valamint a Megyei Tanács. Két kísérleti évet hagyott maga mögött az országban egyedülálló tenyésztői szakcsoport. Az a tapasztalat, hogy nagy az igény az előnyök, a jogok megszerzésére, de az együttműködés formái még csak születőben vannak. Arra törekednek az 50—55 éves maszek juhászok, hogy bérelhessenek legelőt, hogy nyugdíjjogosultságukat elismerjék, és hogy az adókedvezmény tovább szélesedjen. Két éve huszonhármán szövetkeztek tíz faluból. 1500 birkával indultak, azóta a birkaállomány több mint ötezres. Vándorló nomádok, akik akár egy megyényi területet is behálóznak bojtár-rendszerükkel, és ha ügyesen gazdálkodnak, akkor egy birka értékesítése után 500— 1000 forintos tiszta hasznot is elkönyvelhetnek. A tsz-ek idegenkedve fogadják a vándorló juhászokat, mert a nyáj letapossa a zsenge vetést és emiatt még a parlagon levő legelőiket sem akarják bérbe adni. A Bólyi Áfész jogtanácsosokat fogadott fel, hogy az áfész nevében kössenek bérleti szerződéseket és védjék a juhászokat. De az áfész szerzi be a takarmányokat, a takarmánykiegészítőket, a nyalósót is, elszállítja a bárányokat, a közös alapból pedig a nyíráshoz, a fürösz- téshez, a jelöléshez eszközöket vásárol. Az úgynevezett közös alapban azonban pillanatnyilag csak 15 000 forint van, az ideális ennek a majdnem tízszerese lenne. Nehezen adják be jövedelmük 1 százalékát. A Bólyi Áfész ez évtől maga akarja összegyűjteni, tárolni a gyapjút. Bérelt legelőből, rétből a mostani 100-150 hektár kevés, legalább ötször nagyobb területre lenne szükség. Nehéz hozzájutni azért is, mivel juhászattal egyre több tsz foglalkozik, így a szederkényi, szajki, sombereki és a kátolyi. Versenytársnak számít a csaknem harminc olyan maszek juhász is, aki nem lépett be a bólyiak szervezte szakcsoportba. Mikor lesz ütőképes a szakcsoport? Ha például egyidőben kerül sor az anyaállatok megtermékenyítésére, közösen és korán nyírnak, jól fürösztenek, a gyapjútisztaságra még inkább ügyelnek. Ezenkívül egyszerre adják el termékeiket, hogy az exportigényeknek valóban időben feleljenek meg. Csuti János Hass, alkoss, gyarapíts! (I.j Az a a teljesítmény A népgazdaság hatodik ötéves terve csaknem három- esztendős elemzőmunka eredménye, amely az összeállítás utolsó szakaszában társadalmi és parlamenti vitákban is érlelődött. A tervezők a párt irányelvei alapján lényegében három, az ország további boldogulását alapvetően meghatározó kérdéscsoportra adtak választ az új ötéves terv fejezeteiben. E három kérdéskör mögött tulajdonképpen három kihívás rejtezik, amelyekkel a magyar gazdaságnak a 70-es évek elejétől-közepétől egyre inkább szembe kellett néznie. Nemcsak a világgazdasági korszakváltás kíván ugyanis a magyar gazdaságtól másfajta, új szemléletű magatartást a 80-as évek küszöbén, hanem még két, a változtatásokat erőteljesen sürgető folyamat is. Nevezetesen egy külső, nemzetközi méretű folyamat: új műszaki normáival kibontakozott tudományos-technikai forradalom. S a másik: egy belső, a hazai gazdaságban végbement fejlődés nyomán kialakult tendencia, az intenzív gazdálkodási szakaszra jellemző követelmények felerősödése. Első helyen a külgazdasági egyensúly A korábbiakkal összevetve, a VI. ötéves terv legfőbb új vonása az, hogy egy eredményesebb gazdálkodói magatartást akar kialakítani és azt általánossá tenni a magyar gazdaságban. A terv érvényesíti azt a felismerést is, hogy az eredményesebb gazdálkodói magatartás kibontakoztatása nem lehet csupán a vállalatok ügye, ennek érdekében nem lehet csak a „munka világában” cselekedni — ez átfogó társadalmi feladat. A hatékonyság fejlesztéséért a társadalmi tevékenység valamennyi területén cselekedni kell, az egészségügyben, az oktatásban, a helyi, a tanácsi munkában, a köz- igazgatásban, A terv ehhez teremt széles körű lehetőséget: a célok és az eszközök egyensúlyával és főként azzal, hogy a célok elérése csak akkor lehetséges, ha a gazdálkodás, a cselekvés mindenütt új pályára áll. Ezt szolgálják a szabályzók, a hitelpolitika, az új árrendszer, a gazdaságirányítás szervezeti korszerűsítése, s számos új rendelet. A terv, mint reális és világos munkaprogram a követelményeket és az azokból következő feladatokat ésszerű sorrendbe rendezi a társadalom fő céljai és a gazdaság jelenlegi lehetőségei alapján. A teendők közül az első helyre a világgazdasági követelményekhez való igazodás, a külgazdasági egyensúly javítása került. Az egyensúly javítása nem öncélú feladat: amint a megtermelt nemzeti jövedelemnek kisebb, és egyre kisebb hányadát kell a külföldi hitelek törlesztésére fordítani, lehetővé válik az életszínvonalnak a korábbiakban megszokott- ütemű emelése. Ezért van szükség arra, hogy a népgazdaság pénzügyi egyensúlya minél hamarabb ismét megszilárduljon. Mérsékelt fogyasztás A következő években a belföldi felhasználós növeléséhez külső forrással nem lehet számolni. Sőt: a nemzeti jövedelem növekményének jelentős hányadát kell éppen a külgazdasági egyensúly helyreállítására fordítani. Az utóbbi két évben az egyensúly javulása főleg a belső felhasíhálás mérsékléséből származott: a beruházások csökkentéséből, az észszerűbb készletgazdálkodásból, a szerényebb lakossági fogyasztásból. Ez azonban hosszabb távon nem járható út. A takarékosságban rejlő tartalékok gyorsan kiaknázhatok. A következő években tehát a fejlődést a gazdálkodás ésszerűsítésében rejlő tartós lehetőségekre, a minőségi követelmények teljesítésére kell építeni. A terv 1981—85 között a nemzeti jövedelem 14—17 százalékos növelését irányozza elő. A belföldi felhasználás ennél lassabban, öt év alatt 3— 5 százalékkal emelkedhet. Ez fele, egyharmada az ötödik ötéves tervidőszakban elért növekedésnek. A mérsékeltebb növekedési ütem kedvez a differenciált fejlesztési gyakorlat kialakításának. A versenyképes termékek gyártásának bővítése az átlagost jóval meghaladhatja. Éppen az a legfőbb társadalminépgazdasági érdek, hogy a versenyképes termelés fejlődjön gyorsan, egyre inkább ebből származzék az ország bevételeinek nagyobb hányada. Nehéz időszak következik ott, ahol még nem kezdték el az eredményesebb munkához szükséges változtatásokat. A hatékonyság javításához ugyanis most nem lehet a dolog köny- nyebbik felét megragadva eljutni: nincs mód arra, hogy látványos beruházásokkal korszerűsítsék a termelő berendezéseket, cseréljék a gyártmányokat. Erre csak azok a termelő egységek gondolhatnak — azok is korlátok között —, amelyek már ma is versenyképes, gazdaságosan exportálható termékeket gyártanak. Ezeknek van hitelük, fedezetük az állami kölcsönök felvételéhez. A vállalatok jelentős hányadánál azonban a hatékonyság javításához nincs más-út, mint a belső tartalékok, a gazdálkodás minőségi tényezőinek kihasználása. Célszerű munkaerőgazdálkodást A műszaki fejlesztés finanszírozásához szükséges saját anyagi erő előteremtéséhez is javítaniok kell a minőséget, az anyag- és energiagazdálkodást, nem pazarolható tovább a munkaerő, a munkaidő, fejleszteni kell a piaci munkát, következetesen csökkenteni a ráfordításokat, s mindezzel, továbbá apróbb-nagyobb műszaki fejlesztési intézkedésekkel, rekonstrukciókkal, pótlólagos automatizálással. Azaz javítani a teljesítőképességet, a teljesítményt, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulást. Erre a gondolatmenetre épül a terv, ezt kell a vállalati tervezés középpontjába állítani. A VI. ötéves terv reális, pontos, átfogó programot ad — s mintát is egyben: hogyan kell körültekintő munkaprogramot készíteni a további fejlődéshez. A hatodik ötéves terv akkor teljesíthető, ha a tervben számolt teljesítménynövekedést nemcsak egyes helyeken, kiugróan túlteljesítve, hanem általában, országos átlagban sikerül elérni. Ez a teljesítmény — a hatékonyság és a nemzetközi versenyképesség javítása — mindenütt és mindenkitől reálisan el is várható. (Következik: II. A fejlesztés lehetőségei) Gerencsér Ferenc