Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-15 / 45. szám
„Lesznek gyorsan előretörök és lesznek lemaradók"* / Interjú Havasi Ferenccel A magyar népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgáló pozitív folyamatok kibontakoztatása megköveteli, hogy egész gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási gyakorlatunkban mindenütt szigorúbb követelmények érvényesüljenek. A hatodik ötéves terv a népgazdasági egyensúly helyreállítását állította középpontba és erre alapozva tűzte ki a célokat, rögzítette az azok eléréséhez szükséges eszközöket. Vajon a szervezeti változásoktól, az iparirányítás átszervezésétől mit várnak a gazdaságpolitika alakítói — többek között ezeket a kérdéseket tettük fel Havasi Ferencnek, a Politikai Bizottság tagjának, az MSZMP KB titkárának.- Olyan korszakban élünk, amikor a világgazdasági leltételek sohasem látott gyorsasággal változnak, a külvilágban a korábbiakhoz képest lényegesen több a kiszámíthatatlan elem. Végül is mi várható gazdasági lejlődésünk külső feltételeiben a következő években? — Teljesen egyértelmű a következtetés, hogy lényegesen nehezebbé válik behozatalunk főleg alapanyagokból, energia- hordozókból, mindenekelőtt a szocialista országokból. Ennek részben mennyiségi korlátái vannak, részben az árak alakulása is ebbe az irányba hat. Hozzáteszem, hogy ez hosszú távú tendenciának tekinthető. Lényegesen megnehezül ugyanakkor kivitelünk a tőkés országokba, hiszen nem várható gazdasági élénkülés, s élesedik a verseny, ami nemcsak a kivitel mennyiségének növelését nehezíti, hanem exportárainkra is hatással lesz. Olyan helyzet alakul ki, amelyben szinte korlátlan az importlehetőség a tőkés világból, de korlátozott az export, a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatainkban pedig éppen fordítva: behatárolt az import és jó kilátásai vannak a kivitelnek. Növeli nehézségeinket, hogy a tőkés világban erősödik és sokhelyütt kormányzati rangra emelkedik a gazdasági megkülönböztetés, a diszkrimináció politikája, erősödik a protekcionizmus. A hitellehetőségeket illetően világosan látszik, hogy Magyar- ország mai megítélése jó a tőkés bankok részéről, .hiszen korrekt, elsőosztályú adósként vagyunk elkönyvelve. Hitelfelvételi kérelmeinknél eddig tulajdonképpen semmiféle korlátba nem ütköztünk, de ez csak a dolog egyik oldala. A másik oldal: a külföldi kölcsönök igénybevételénél megfelelő önmérsékletet kell tanúsítani, egy bizonyos határon túl nem lehet menni. Az adósságszolgálati terhek időben és korrekt módon való rendezését illetően természetes visszatartó erő gazdaságunk teherbíró képessége. Ez jó pozícióink további megtartása miatt is érdekünk. A hatodik ötéves népgazdasági terv külső feltételei közül mindez lényegesen behatárolja azt a mozgásteret, amelyben a célokat kialakítottuk. I — S a kiszámíthatatlan események? — Gondolom, elsősorban a világpolitikai helyzet alakulásá. ra céloz. Nézze, ez a terv azt feltételezi, hogy az enyhülés elemei megmaradnak, sőt helyenként erősödni fognak. Változatlanul nem számolunk a hidegháborús erők fölénybe kerülésével és azzal sem, hogy olyan háborús konfliktusok alakulnak ki, amelyek befagyasztanák vagy szétrombolnák a normális nemzetközi gazdasági együttműködést, a kereskedelmi kapcsolatok fejlődését. Számolunk viszont a szocialista országok közötti együttműködés szükségszerű fejlődésével és azzal, hogy a tőkés világban bizonyos gazdasági köröknek igenis érdekük a kereskedelem fejlesztése a szocialista országokkal. A fejlődő világgal való gazdasági kapcsolataink terén látnunk kell, hogy a fizetőképes országcsoportok, az olajban és más nyersanyagban gazdag államok, egyre nagyobb követel* Megjelent a Heti Világgazdaság 1981. január 31 -i számában. ményeket támasztanak árucikkeinkkel szemben, míg a szegényebb és fizetési, nehézségekkel küszködő államokkal való együttműködésünkben nehezebb lesz a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítása. — Magyarországnak e külső folyamatokra nincs befolyása, csak egy út marad: mindezekre értelmesen, rugalmasan reagálni. E felismerést miként tükrözi a hatodik ötéves terv? — Magyarországon nagyon nagy szükség van arra, hogy a jövőben is erősödjék a tervező- munkának, a középtávú tervnek a szerepe. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert a tervnek mindazokon a területeken, ahol ma egyensúlyhiány van, az egyensúly felé kell vinnie a gazdaságot. A jó terv akkor ad hatásos eszközt o gazdaságirányítás kezébe. ha alapvető kérdésekre — így az egyensúlyi helyzet megteremtésének kérdéseire — választ ad, ebben előrevisz. Nemcsak a külső egyensúlyi helyzetünkben meglevő gondokat kell enyhítenie, hanem a belső egyensúlyi problémák: a foglalkoztatottság, a költségvetés, a vásárlóerő és árualap esetében is jobb helyzetet kell teremtenie. Amennyiben a terv ebben a felfogásban készül — és így készült akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a középtávú terv lényegesen erősíti a tervszerűséget. Kedvezőtlen világgazdasági körülményekre, s nem optimális helyzetre alapoztuk tehát a tervet, s ebből fakad mindaz, amit az egyes népgazdasági ágakban el kell végezni, igy alakítottuk ki a terv eszköz- rendszerét és céljait. Ügy érzem, hogy a valóságos helyzetre értelmesen és rugalmasan reagál mostani középtávú tervünk. — Sokan feszegetik, hogy az előirányzott növekedési ütem lassú, mondván, hogy belső tartalékaink nagyobbak. A pesszimisták szerint pedig nem biztos, hogy a vállalatok hatékonysága az elképzelt ütemben növekszik. ■*- Az a véleményem, hogy ma az ország gazdasága nem rendelkezik olyan feltételekkel, hogy a tervbe vett növekedési ütem mellett reálisan egy más alternatíva is megvalósítható legyen. A gyorsabb növekedési ütemhez nem rendelkezünk megfelelő termelési szerkezettel. A dinamikusabb fejlődésnek olyan importvonzata lenne, amit a jelenlegi termékszerkezetben nem tudnánk gazdaságos exporttal ellentételezni, tehát a népgazdaság külső- és hozzáteszem belső — egyensúlyi helyzetének további jelentős romlásával járna a gyorsabb növekedés. Emellett a szerkezeti átalakulást kísérő munkaerő- mozgás szolidabb növekedés mellett zökkenőmentesebben mehet végbe. A gazdálkodás színvonalát is lényegesen magasabbra kell emelnünk — a munkaerővel, az anyaggal, az energiával jobban kell gazdálkodnunk, s előbbre kell lépni a szervezettség növelésében — és mindezek a növekedésre gyakorolt kedvező hatásukat ugyancsak fokozatosan fejtik ki. Nincs értelme a látszatnövekedésnek. Nincs szükségünk szép számokra és ennek nyomán raktárakat duzzasztó, készleteket növelő, eladhatatlan vagy csak gazdaságtalanul értékesíthető árukra. Az egyetlen járható út nemcsak nálunk, hanem fejlettebb országokban is, hogy a mérsékelt ütemű növekedéssel párhuzamosan a fejlődés minőségi tényezőit helyezzük a középpontba. A termékszerkezet előnyös megváltoztatása, a nemzetközi mércével mérve is hatékony, gazdaságos termelés részarányának emelkedése alapozza majd meg ismét a gyorsabb növekedési ütemet. Ha a tervben előirányzott fejlődést sem tudnák elérni a vállalatok, az valóban nagy gondot okozna az országnak. Az utóbbi két év tapasztalatai alapján viszont nyugodtan állíthatom, hogy a vállalatok felzárkóznak a magasabb követelményekhez, mind_a termékszerkezetváltásban, mind a takarékosságban, a minőségi munkában. Az előrehaladás alapján jó okunk van feltételezni, hogy ez igy folytatódik. 4 — A terv eszközrendszere kényszeriti-e a vállalatokat az előrelépésre? — Nagyon jelentős szerepet szánunk a termelői árak múlt évben kialakított rendszerének, illetve az árrendszer megfelelő funkcionálásának. Tulajdonképpen ez az egyik fő garancia a magyar gazdaság és a világ- gazdaság közötti szabályozott együttmozgásra, élő kapcsolatra. Pénzügyi rendszerünkben a normativitásra való törekvés szintén jelentős eszköze annak, hogy a vállalatok érezzék az előrelépés kényszerét, az alkalmazkodás elkerülhetetlenségét. A mechanizmus érdekeltté teszi a vállalatokat a hatékonyság gyors javításában és differenciált vállalati növekedést eredményez: lesznek gyorsan előretörök és lesznek lemaradók. Erre nagy szükség van az elkövetkezendő öt évben. A bér- szabályozás, amelyet most sok kritika ér, szintén a teljesítmény szerinti differenciálódást hivatott segíteni. Az ismert gondok megszüntetése érdekében korszerűsítését napirenden tartjuk, mert még következetesebben akarjuk a gyakorlatban is megvalósítani a munka szerinti elosztás elvét. Az eszközrendszer kapcsán említeném az intézményi rendszer fejlesztését is. — A minisztériumok összevonása nyomán mindenkiben felmerül a kérdés: mi az elsődleges célja az iparirányítás átszervezésének? Mit várnak az új szervezeti rendszertől? — Az iparirányítás átszervezésén nemcsak az egységes Ipari Minisztérium megteremtését értjük. A folyamat már a kormány újjáalakulásakor megindult azzal, hogy kevesebb a kormánybizottság, ésszerűbben határoltuk el a feladatokat. Az egységes Ipari Minisztérium létrehozása volt a következő lépés, s folyik a munka a vállalati szervezet korszerűsítésére. Itt főleg decentralizálásról van szó, és nem kis eredmény, hogy az elmúlt másfél év alatt körülbelül 70 önálló vállalat alakult korábbi gyáregységekből, tröszti vállalatokból. Az irányítási szintek komplex korszerűsítési folyamatába beletartozik a vállalati belső mechanizmusok fejlesztése az érdekeltség és a felelősség mainál erőteljesebb érvényesítésére támaszkodva. A termelők és a külkereskedelmi vállalatok közötti kapcsolatokat is folyamatosan korszerűsítjük, sőt e téma kapcsán említeném a munkahelyi demokrácia bővítését, a munkavállalók képviseletei, testületéi szerepének megfelelő fejlesztését. Ami konkrétah az Ipari Minisztériumot illeti, az vezérelt bennünket, hogy az egész gazdaságirányítási rendszerünkkel összhangba kerüljön az iparirányítás minisztériumi szervezete. Meggyőződésem, hogy gazdaságirányításunk lényegi elemeivel inkább összhangban van egy egységes minisztérium. Azt szeretnénk, ha e minisztérium főként az iparpolitikával kapcsolatos koncepcionális tevékenységre összpontosítana, a fő műszaki fejlesztési irányok felé orientálna, segítene a vállalati piaci stratégiák kialakításában. A vállalatok önállóságának ugyanakkor jelentősen növekednie kell. A minisztérium belső szervezete e célok érdekében jött létre, és létszáma is e tevékenységre méretezve változott, csökkent. Egy. vállalatigazgató mondta nekem nemrégiben: akkor lesz jó az Ipari Minisztérium, ha jó meteorológiai előrejelzést ad, hogy a vállalatok megtudják, milyen lesz az idő. — Ebben az új helyzetben nyilván a Magyar Kereskedelmi Kamara tevékenysége is más hangsúlyt kap. Mit vár a Kamarától a gazdaságirányítás?- Ha az új minisztérium az említett feladatokra koncentrál, ebből adódik, hogy az iparigazgatás rendszerében másképp kell elhelyezni a vállalati érdekek közvetítésével, egyeztetésével és ahol szükséges, az érdekek képviseletével kapcsolatos feladatokat. A Kamarának, amelynek eddig is szép hagyományai vannak, nagyobb szerepet kell vállalnia a vállalatok közötti információáramlásban, koordinációban. A vállalatokat általánosan érintő szabályozók ügyében, az érdekelt, ségi rendszerek kialakításában, a piaci kapcsolatok javításában, a külpiaci információk megszerzésében és továbbításában a jelenleginél centráli- sabb helyet szán a Kamarának az iparirányítást korszerűsítő koncepció. Jó volna azt elérni, hogy a vállalatok gondjaikkal a Kamaránál jelentkezzenek: ott legyen megfelelő fórum a problémák megvitatására. A vállalatok ne menjenek ügyes-bajos dolgaikkal és esetenként jogos problémáikkal rögtön az Ipari Minisztériumhoz, hanem vitatkozzanak, konzultáljanak és lehetőleg jussarak közös nevezőre a Kamarában. A Kamara közvetítsen a kormányszervek, illetve a gazdálkodók között, sőt azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a szakszervezeteket is be kell vonni egy-egy fontos téma kamarai megvitatásába. Azt szeretnénk, ha az objektive eltérő érdekek ütköztetésének és összehangolásának fóruma lenne a Kamara, de legyen fontos véleményező szerepe a népgazdasági szintű döntések és határozatok előkészítésében, sőt a gazdaságpolitika alakításában is a mainál hathatósabban részt vehetne. Ugyanakkor a jelenleginél jelentősebb szerepet kell vállalnia a Kamarának a már elfogadott döntések végrehajtásának megszervezésében, a kiadott intézkedések egységes értelmezésében, az egészséges vállalati közgondolkodás kialakításában. Vince Mátyás FERENCZIÉK A férj, Ferenczi József lát és mégsem. Zavarba ejt ez az ellentmondás. Ha kíváncsi vagyok, mennyi az idő, természetes, hogy ránézek az órámra.-.. Ö a szeméhez emeli vagy felnyitja a fedelét és a mutatókat tapogatja ki. Számára négy éve ez a természetes. 28 éves. De vajon beletörődött, megszokta? Most 110 százalékos vak. (A Maske táblázat szerint 125 százalék már egyenlő a teljes vaksággal.) Felesége, Ju- lika 21 éves, ötéves korától szemüveges - és ugyancsak vak. Ö még „lát". Másfél szobás, második emeleti szövetkezeti lakás Pécsett, a Sarohin tábornok útján. Olyan, mint sok ezer más otthon: szép bútorokkal, színekkel, tv-vel, könyvekkel. És mégis ... — Ki nézi a tv-t? — Én szoktam, néha — mondja a férj. — Odahúzom elé a fotelt, és 20—30 centiről nézem. A körvonalakat még látom valahogy a képernyőn. Julit viszont fárasztja. A feleség rövidlátóként született. Szemüvege 9,5 és 10 dioptriás. Ö még tud olvasni. — Én olvastam fel esténként Józsinak az újságot. Most, hogy tanul, az érdekesebb részeket magnóra olvasom. Szerencsére jól vág az esze. A férj közbeszól: — Az előadásokon minden fontosat megjegyzek, itthon meg segít Juli a magnóval. Azért, a kattanásokból tudom, hogy mikor fáradt ki a szeme olvasás közben, mikor tartott pihenőt. Olvasni azért még én is tudok. Igaz, két—három mondat után elviselhetetlenül fáj a szemem ... A svájci cseppek enyhítik a görcsöket. Sajnos, ritkán kapható a gyógyszertárban. Táskájából előveszi a vész- tartalékként használatos 15 dioptriás szemüveget és hozzá a segédeszközt, a kézi nagyítót. — Ezekkel még kibetűzök néhány mondatot - ha szükséges. A kisszobában Picurka (a féléves Józsika) felsír. Anyja behozza. A kis csöppség vidáman izeg-mozog, mindent meglát. Apja ölében is jókat mosolyog, kapálózik, izgatja a fotel mellett levő kazettás magnó, küzd, dolgozik, hogy elérje, hogy babrálhassa. A férj mosolyogva: — Műszaki zseni lesz a fiam. Szemük fénye — mintha csak serkentené az apai büszkeség — újult erővel indít rohamot a magnó ellen. A szülők örülnek. Kisfiúra vágytak és tessék, mór a második foga is nő és milyen mozgékony. Felváltva becézgetik, babusgatják. Csak nehogy Picurka is ... — Kistestvére lesz? — Nem lehet — válaszolja o feleség. — A doktornő meg nyugtatott. Józsikának tökéletes a látása... De a második gyerekünkét már nem garan tálná. Nem merjük, nehogy 6 is... Mindketten telefonközpont kezelők. A férj a Gázműnél, a feleség a BARANYAKER-tő' jött gyesre. Ismeretségük, sze relmük így jellemezhető: a kapcsolásból kapcsolat, majd 1979 szeptemberében házasság lett. Julika veszi át a szót: — Nyíregyházán, a Zöldértnél voltam központos, egyszer Józsi kért Pécsről egy számot. Akkor, oz véletlen volt. A többit már együtt terveztük. Ide jöttem Pécsre. Albérletben éltünk és Józsi szüleinél. Egy éve költözhettünk a sajátunkba. A férj: — A vállalatomnak köszönhetjük, hogy végre lakásunk von. Szeretek ott lenni, jó a közösség, segítenek, elismernek, A férj nyílt, vidám, barátkozó természetű. Négy éve a látóideggyulladás előtt is ilyen lehetett. Vasbolti eladóként életeleme volt a nyüzsgés. Az orvosok megmondták: reménytelen. Ö vakon is eldöntötte «- küzdeni fog. Valamikor igazolt sakkozó is volt. Most sakktábla nélkül vív izgalmas partikat. — Miből, hogyan élnek? A feleség: — Józsi rokkantsági nyugdíja, fizetése, az én járadékom, o gyes és a családi pótlék havonta papíron kitesz 7500-at. Megélünk. Szerencsénk is van másokhoz képest. Nulláról indultunk. Az otthonunkban szinte mindenünk megvan, ami szükséges. Csak ... — Terveik? A feleség: — Fél évet jártam gimnáziumba, de az orvosok mondták: nem szabad tanulni, olvasni, erőltetni a szemem, mert teljesen megvakulok. Akkor abbahagytam. Szeretném ismét kezdeni... A férj: — Most választottak meg a KISZ-alapszervezetünk szervező titkárának. Érdekel, izgat a politika, a közösség. Ősztől szeretném elkezdeni a pártiskolán az esti egyetemet. Később talán a szakosítóra is képes lennék ... Nemrég hívtak sakkozni a Vörös Meteorba. Még nem döntöttem ... Murányi László HÉTVÉGE 3.
