Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-14 / 44. szám

1981. február 14., szoríthat Dunántúlt napló 5 Gyógynövény-termesztési szaktanácsadó iroda Pécsett Ki mit gyűjtsön és termesszen? A Herbária-üzlet a Bajcsy-Zsilinszky utcában nyit február tizenhatodikán Kesztyűgyár! fiatalok a munkahelyen Jóváhagyták az idei lakáselosztási tervet Könnyűszerkezetes iskola Főügyészségi értekezlet Tegnap ülést tartott Pécs me­gyei város Tanácsának végre­hajtó bizottsága. Áttekintette a tanácsi apparátusban alkalma­zóit személyzeti politika érvé­nyesülésének a tapasztalatait, különös tekintettel annak a la­kosság szolgálatára vonatkozó hatásaira. Beszámolót terjesz­tettek a végrehajtó bizottság elé a vásárcsarnok eddigi mű­ködéséről. Megállapították: ta­valy a pécsi piaci zöldség- és gyümölcsfelhozatal fele a vá­sárcsarnokban került értékesí­tésre, viszont várakozáson aluli volt a baromfi és a tojás kíná­lata. Az első év tevékenységét úgy értékelték, hogy az magán viselte a kezdéssel járó nehéz­ségeket — egy Pécsett előzmé­nyek nélküli intézmény működ­tetéséről van szó —, s a tanul­ságok megszívlelése tehát el­engedhetetlen. A mostaninál nagyobb teret kell biztosítani az őstermelőknek, meg kell szervezni az olcsóbb áruk kíná­latát és általában növelni kell a vásárcsarnoknak a város ellá­tásában betöltött szerepét. Ál­lást foglalt a végrehajtó bizott­ság abban, hogy a vásárcsar­nok ún. több célú hasznosításá­ban is elsősorban a rendelte­tésszerű — tehát vásárjellegű — felhasználására kell törekedni. Az igazgatási osztály előterjesz­tése alapján meghatározta a végrehajtó bizottság az idei la­káselosztási tervet és a lakás- gazdálkodás irányelveit, ame­lyeknek az ismertetésére la­punkban visszatérünk. Végeze­tül jóváhagyta a végrehajtó bi­zottság a Kuiich Gyula utcában építendő új belvárosi iskola be­ruházási programját. Három műszaki megoldás közül kellett a belvárosban választani, a döntés szerint a dunaújvárosi 26-os Állami Épí­tőipari Vállalat kapott megbí­zást a 16 tantermes CLASP H—I rendszerű könnyűszerkezetes is­kola építésére, mert ezzel lát­szik biztosítottnak az 1983 szeptemberi nyitás. Pécsett, az ügyészségi szék­ház tanácstermében február 13-án főügyészségi értekezle­tét tartottak. A tanácskozáson dr. Kása Ferenc megyei főügyész elő­terjesztésében — az országos ügyészi értekezleten meghatá­rozott feladatok, valamint a megyei sajátosságok figye­lembevételével — megtárgyal­ták „A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu­sának határozataiból adódó, és egyéb fontosabb ügyészi feladatokat". Az értekezlet munkájában részt vett Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára, dr. Nyíri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese, dr. Sziráki Ferenc, a Közalkalmazottak Szakszervezete Baranya me­gyei Bizottságának titkára, Orbán István vezérőrnagy,- a Baranya megyei Rendőr-főka­pitányság vezetője, dr. Ta- másfy József, a Megyei Bíró­ság elnöke, dr. Hazafi József, a. Baranya megyei Tanács vb- tikára, valamint a megyében dolgozó ügyészek és ügyész­ségi fogalmazók. Értékelő KISZ-taggyűlés a Kesztyűgyárban szeretik a gyárat, a munkájukat Példamutató eredmények az ifjúsági mozgalomban Csaknem négy évtizedig üze­melt a pécsi Bem utca 1. szám alatt Baranya egyetlen Her- bária-üzlete, amely most el­költözött a Bajcsy-Zsilinszky utcába, a volt magboltba, ahol február 16-tól ismét fogadja az érdeklődőket. A volt Herbária-boltban vi­szont február 13-tól a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat Baranya megyei szaktanácsadó-irodája kapott helyet. Itt érdeklődhetnek a kis- termesztők, hogy milyen gyógy­növényt akarnak termeszteni, vagy csak gyűjteni és hol ad­hatják át portékájukat: akár az 5-10 kilós gyűjtést is. Ezen a helyen kedd és pénteken dél­előtt kilenctől tizenkettőig ren­delkezésükre áll Kovács Béla, a Herbária megyei szakfelügye­lője. Megtudhatják, hogy a szerző­déseket a pécsieknek a Pécsi ÁFÉSZ köti a Nagyárpád úij telepén és itt várja a hívásokat a 13-019-es telefonszámon Per- ge/y Károly, de személyesen is el lehet menni kedden és pén­teken délután három és öt kö­zött. Mindenképpen fontos fel­keresni a megyei herbáriás szakmai és termesztési tanács­adó irodát, hiszen annak az út­mutatásai szerint ajánlatos köt­Két és fél évi ostromzár után, 1689. február 13-án megadták magukat a Szigetvárt megszáll­va tartó törökök a Vecchi Gá­bor ezredes vezette kétezres magyar és nyugat-európai ost­romló csapatoknak. A magyar hadsereg és az úgynevezett Szent Ligába tömörült európai felszabadító sereg harminc hó­napon át nem engedett élelmi­szer-utánpótlást a várban levő törököknek és végül is az élet­ben maradt hatszáz török ka­ni a szerződéseket, és elkezdeni a vadon termő gyógynövények gyűjtését, vagy akár kiskerti ter­mesztését is. Mert aki nem fér bele a Pécsi ÁFÉSZ felvásárlási keretébe, annak más áfészt ajánlanak, ahol átadhatja a gyűjtött és termesztett gyógy­növényeit. Idén eddig csaknem 1500-an keresték fel a Herbária megyei szaktanácsadó szakemberét a lakásán; így óriási az érdeklő­dés a mályvák iránt, pedig ezeknek a kultusza leáldozó­ban. 1981-ben a kiskertből szükség van mákgubóra, ma­joránnára, körömvirágra, sáfrá- nyos szeklicére. Egy kiló szekli- cét 150 forintért vesznek át az áfészek. Míg az erdőkből, a mezőkről kell a fagyöngy, amelynek a mázsája 600 forint, vagy a kankalin-, örvény-, ibo­lya- és gyermekláncfűgyökér és az acsalapu. Csak a legszük­ségesebbeket soroltuk fel, de említhetjük még a diófalevelet, amelynek a kilója tíz forintos felvásárlási áron kél el. A pécsi termesztőknek és gyűjtőknek a tanácsadó-irodá­val egyidőben egy új átvevő­helyet is avatták Uszögpusztán, a lovasiskola szomszédságában, mivel a rácvárosi megszűnt. tona megadta magát, szabad elvonulást nyert. Tutajt ácsol­hattak a Dráván és vízi úton mentek haza Törökországba. A várvédők nem is annyira az élelmiszerhiány, mint inkább a tűzifa hiánya miatt kapitulál­tak. így szabadult fel Szigetvár. A felszabadulás 250. évforduló­jára 1939-ben az akkori város­háza falában emléktáblát he­lyeztek el, amelyet 1981. feb­ruár 13-án koszorúztak meg a helybéli várbaráti kör tagjai Molnár Imre elnök vezetésével. Á fiatalok A hat gyesen lévővel együtt 38-an vannak. Részben a varro­dában, részben az irodákban, illetve a gyár óvodájában dol­goznak. Ök a Pécsi Kesztyűgyár központi gyárának Tarr Imre KISZ-alapszervezete. Nem vélet­lenül alakult így az alapszer­vezet összetétele. Arra töreked­tek, hogy a különböző munka­körökben dolgozók megismerjék és becsüljék egymás munkáját, s ahol lehet, segítsék a mási­kat. Jó lehetőséget kínált erre a fiatalok folyamatos tanulóso, a vetélkedők, kommunista műsza. kok szervezése. Ami a tanulást illeti: többségük közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendel­kezik, de jelenleg is négyen ta­nulnak állami, illetve politikai felsőfokú intézményben. A szak­mai, politikai képzések, tovább, képzések egy részén soraikból kerülnek ki az előadók. Elsősor­ban az őket patronáló pártalap- szervezettől kapnak ilyen támo­gatást, ami szintén nem vélet­len: 11 párttag náluk KISZ-tag. A párttagokkal való eredményes együttműködést igazolja, hogy minden évben több KISZ-fiatalt is bátran ajánlanak a párt so­raiba, az elmúlt mozgalmi év­ben kettőt vettek fel. A mindössze két fiatalembert számláló alapszervezet tagjai jól érzik magukat a gyárban, szeretik a munkájukat. Egyéni céljaikat sikerül összhangban tartani a gyár érdekeivel. Pél­daként a családos kollégáik la­káshelyzetét és a gyári óvodát említették. Az összefogást, egyetakarást tükrözték a kom­munista műszakok, melyeken nemcsak ők, hanem a KISZ-en kívüliek is nagy számban részt vettek. A kétharmad részben függet­len fiatalokból álló alapszerve­zet életében érthető módon je­lentős helyet töltenek be a szó­rakozás, kikapcsolódás közös programjai. A testvér alapszer­vezetükkel — a Sopiana Gép­gyár Steinmetz Miklós KISZ-szer. vezetével — rendszeresek a ta­lálkozók. A klubdélutánok so­rát kirándulások, vetélkedők gazdagítják. Az utóbbiak közül mégis az általuk indítottra, a Ki tud többet Baranyáról? — vetélkedőre a legbüszkébbek. A kesztyűgyár 13 alapszervezetét vonták be a többfordulós, teszt­kérdéses vetélkedőbe, melynek döntőjét tavaszra tervezik. A szellemi tornának nagyobb hívei, mint a fizikainak. Az el­múlt évi munkát értékelő tag­gyűlésükön a sportolás miatt keseregtek a legtöbbet. Itt nem sikerült babérokat gyűjteniük, s ennek csak részben oka, hogy nincs foci- és lövészcsapatuk, önkritikusan elismerték, hogy ki­csit jobban kellene igyekezniük, s akkor az asztaliteniszben, vagy a különböző labdajátékokban eredményesebben versenyezhet­nének. A további feladataik sorá­ban a sportéletük fellendítése a legfontosabbak között szere­pel Az eredményes KISZ-taggá nevelő munka, s a még aktí­vabb mozgalmi élet szervezésé­vel együtt. ' T. É. Szigetvár vagy Komló? Hol épül új kenyérgyár? A kenyérellátás gondjai ma elsősorban technológiai gon­dok. Főleg gépek kellenek; új, korszerű gépek. Ez a kul­csa annak, hogy a megye há­rom nem pécsi kenyérüzemé­ben; Mohácson, Komlón és Szigetváron, valamint e há­rom város környékének falvai­ban még gyorsabban, még frissebben szállítsák minden­napi alapélelmünket. A há­rom felsorolt hely közül építészetileg a szigetvári a legsürgetőbb, szinte már ve­szélyes állapotban van, Kom­lón viszont földrajzilap na­gyobb területet látnak' el. A napokban tehát ez volt a kér­dés: Szigetvár vagy Komló? Most döntöttek: először a komlói kenyérüzemet újítják fel. Nemcsak azért, mert a gé­pek és az épület ott is el­avultak, hiszen ez Szigetvárra ugyanúgy elmondható. De a komlói üzem 63 ezer lakosú körzetet lát el, a szigetvári pedig csak 35 ezreset. Hozzá közel van a szentlőrinci üzem is. A komlói rekonstrukciót 70 millióra tervezték. Ehhez hoz­zájön még 9 milliós értékű lisztsiló és beruházási tarta­lékösszeg. A napokban felül­vizsgálják, hogy ez a 79 mil­lió forint az árváltozások kö­vetkeztében mennyire növek­szik. Ettől függően készül el az új komlói- sütőüzem. 1981- ben vagy 82-ben. De a szi­getvárit is még ebben az öt­éves tervben felépítik, csak később, 1984—85-ben. Cs. J. Koszorúzás Szigetvár visszafoglalásának évfordulóján FILMJEGYZET A film, ha magyar A sorrendben tizenharmadik magyar jálékfilmszemle — a „vetésforgó" most a fővárosban virágoztatja,' nem Pécsett — is­mét a magyar filmre irányítja a figyelmet. Pontosabban a magyar filmnek arra a helyzeté­re, amellyel sem a filmesek, sem a közönség, sem - a kritika nem elégedett. Persze nem ugyanazon okok miatt. A kétségeket, bizonytalansá­gokat mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy a magyar film- kritikusok (a filmjegyzetírók ki­vételével) nem tudták eldönte­ni, hogy mely magyar film volt a legjobb, legfigyelemremél­tóbb a tavalyi bemutatók so­rából — a filmkritikusok díját nem adták ki. Ami már csak azért is meglepő, mert az év folyamán szinte egyöntetűen mennybe menesztettek filmeket, illetve ugyanilyen egyöntetűség­gel vágtak le másokat — mégis­csak lett volna miből válogatni. Akár a legrosszabb film erejéig. Igen ám, de talán még soha nem távolodott el ennyire egy­mástól- a film és a közönség, a film és a kritika, a kritika és a közönség. Ezek legideálisabb viszonyában is szükségesek az eltérések, az egybeesések ve­szélyesen kényelmes helyzetet hoznának létre — mindhárom fél számára. A mostani különbségek vi­szont már akkorák, hogy el­választó hatásukkal jószerével megszüntették a szükséges in­formációcserét, s lám, tehetet­lenségre kényszerítették a bí­rálókat. Hogy konkrétabbak le­gyünk: a magyar filmesek egy csoportja „életét tette fel” az ún. dokumentalizmusra, képvi­selőik filmalkotói társulást is hoztak létre nemrég. A kriti­kusok nagyobb része szinte kri­tikátlanul üdvözölte ezen iskola filmjeit — nem vaayok benne bizonyos, hoav azért, amiért a filmek measzülettek — a kö*ön- séa viszont szabályosan bojkot- tálta ezeket a filmeket a mozi­ban: visszhanaot csak akkor keltettek, amikor a tv tűzte mű­sorára. Valamivel jobb a kap­csolata a nézőkkel azoknak, akik uavan nem tömörülnek mint a dokumentalisták, de ke­resik a film kifejezési eszközeit — ők viszont a kritikusoknál nem találnak megértésre. A kri­tika esztétizólóknak nevezi őket, s a szövegkörnyezet elárulja, nem éppen dicsérő szándékkal írják e szót tevékenységük jel­lemzésére. A legnagyobb — vi­szonylagos — közönségsikert el­ért filmekkel meg sem a szak­ma, sem a kritika nem elége­dett. Már nyomdába kerülnek ezek a sorok, amikor a budapesti játékfilmszemle zsűrije — az al­kotókkal és a kritikusokkal foly­tatott beszélgetés után - meg­hozza ítéletét: melyik a szemle legjobb filmje. Mert a magyar játékfilmszemle sok éves szünet után ismét versenyjelleget öl­tött, s ezt éppen Pécsett, egy éve határozták el, épgen a filmesek kezdeményezésére. S talán attól sem kell félni, hogy a • zsűri éppúgy tanácstalan lesz, mint voltak a filmkritiku­sok, hiszen a szemlén nemcsak a tavaly bemutatott filmek sze­repelnek, hanem az akkor ké­szültek közül is egynéhány. Nem lennék meglepve, ha a társadalmi zsűri a „szűz” filmek közül választana, az újonnan bemutatottak közül: elegánsan átvágva így a magyar film gor­diuszi csomóját. Mert hiszen annak megoldása, kibontása, áttekinthetővé tétele valóban nem egy zsűri feladata; hanem a közönségé, a kritikáé és a filmkészítőké együttesen. 'Bodó László

Next

/
Oldalképek
Tartalom