Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-01 / 31. szám

1981. február 1., vasárnap Dunántúli napló 11 Szoknyák, blúzok a nyugatnémet piacra A Minőségi Ruházati Szövetkezet és a Bohne cég kapcsolata A Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezet ötödik esztendeje tagja annak az export társu­lásnak. amelyet annak idején kisipari szövetkezetek hoztak létre. A pécsiek számára ettől az időtől vált lehetővé, hogy a nyugati piacra is dolgozzanak. Igaz ugyan, hogy tőkés bér­munkát végeznek, ám annak nyereséghányada magasabb arányú az egyéb munkáiknál. Ma termelésük megközelítőleg negyed részét alkotják, az NSZK-beli Bohne cég részére varrt női felsőruházati termé­kek, többek között blúzok, szoknyák és kosztümök. A nyu­gatnémet nagykereskedelmi céq műszaki ellenőre hetente megfordul a Minőségi Ruháza­ti Szövetkezet varrodáiban; a modellek nagyrészt kis tételek­ből állnak, általában ezer da­rabosak. A szövetkezet eddig csupán a központi üzemében és Kom­lón készítette a modelleket et­től az évtől kezdve a vasasi részlegük is tőkés bérmunkát végez. Sellyén, Vajszlón, illetve Szigetváron, a szovjet exportra készülő nagyszériás gyártás folyik. Ebben az évben há­romféle modellben hatvanöt- ezer farmerszoknyát varrnak az említett részlegekben. Belföldi megrendelőik közül az első helyre kívánkozik az OKISZ Labor. Részükre, az ál­taluk biztosított szabásminták alapján import anyagból kisté­telű szériákat gyártanak. Ebbe a munkába januárban a mére­tes női szabóságuk is besegí­tett; kétszáznegyven szoknyát készítettek legutóbb a buda­pesti megrendelőnek. Mindez azzal is összefügg, hogy az év elején úgy a férfi-, mint a női méretes szabórészlegük mun­kája visszaesett a kevesebb la­kossági megrendelés miatt. Mindezek ellenére nem tarta­nak attól, hogy nem lesz elég munkájuk, mert a sokéves gya­korlat alapján tudják: csak a január ad kevesebb munkát a szabóknak. Egyébként ebben az évben huszonhatmillió fo­rintos termelést terveztek, de már most biztosak abban, hogy a rendelésállomány na­gyobb lesz a vártnál. A korábbi években állandó gondot okozott a szövetkezet­nek a szakemberhiány. Az ál­talános iskolát végzettek közül mindössze néhányon jelentkez­tek szabó tanulónak. Az utóbbi időben ez a helyzet megválto­zol!, a fiatalok érdeklődése megnőtt a szakma iránt. Az­előtt alig húsz tanulóval tud­tak szerződést kötni, tavaly szeptembertől kezdve pedig megközelítőleg negyven fiatal sajátítja el a szakma fogásait a szövetkezet tanműhelyében. Zárszámadás Somberekén Dinamikusan fejlődött az el­múlt évben is, miként az V. ötéves terv egész időszakában a sombereki „Béke őre" Mgtsz. Mint az't a tegnapi zárszám­adáson, amelynek munkájában részt vett dr. Geisz Mihály, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának osztályvezetője és Devecseri József, az MSZMP Mohács járási Bizottságának első titkára is, Gaszler József tsz-elnök elmondotta. öt év alatt a szövetkezetben ej^állítött termelési érték 168 millió forintról 325 millióra, a nettó jövedelem 31 millióról 72 millióra emelkedett. Az elmúlt évben különösen a búza- és burgonyatermesztésben, a tej­termelésben értek el kiváló eredményeket, amelyeknek kö­szönhetően a tagok jövedelme is 5,2 százalékkal nőtt. S. GY. lieitfieaank volt loza Vlahovic zágrábi együttes Horvátország folklórja az IH színpadán Nagy sikerrel szerepelt pén­teken este a zsúfolásig és még azon is túl megtelt Ifjúsági Házbeli nagyteremben az egyik legjelentősebb horvátországi amatőr néptánccsoport, a zág­rábi Joza Vlahovic Művész- együttes. Két tv-állomás, a zágrábi és a pécsi reflektorai­nak pergőtüzében zajlott az est, melyen a szakmailag igényes részeknél fel-felcsattanó taps jelezte, hogy értő közönség, a kólótábor tagjai is ott ülnek a nézőtéren. A szomszédos Szla­vónia táncaiból láthattunk elő­ször egy válogatást, majd népi paródiaként is felfogható bá­náti legényest táncoltak sok humorral az együttes férfitag­jai. A program felölelte Hor­vátország szinte minden terüle­tét. a Dráva mentétől a Száva vidékéig, s az egy szál hang­szeren, a Ijericán kísért jelleg­zetes dubrovniki ugrásig. Az együttes pár héttel Zág­ráb felszabadulása után alakult meg 1945 májusában, Joza Vla­hovic, a népfelszabadító há­ború hősének nevével, mint a horvátországi ifjúsági szervezet művészeti csoportja. Egy kis kó­rus volt a mag, ehhez alakult később a táncegyüttes, amely fellépéseivel magával ragadta nemcsak a néptánc szerelme­seit, hanem a szakmai közön­séget is. Első nagy sikerüket a prágai VIT-en aratták 1949- ben, amikor a Mojszejev Együt­tessel hozták el az aranyérmet. Jelentős sikereket mondhatnak magukénak hazájukban és a nemzetközi néptáncfesztiválo­kon is, emellett pedig felléptek Európa minden jelentős nagy­városában, műsorukat bemutat­ták Indiában és Irakban is. Húsz évig volt tagja, jó ideig művészeti vezetője az együttes­nek Stiepan Sremac, aki teg­nap mint a Zágrábi Néprajzi Intézet táncosztályának vezető­je szerepelt előadásával a kó­lótábor programján. A csoport művészeti elképzeléseiről a kö­vetkezőket mondotta el szá­munkra : — Ismert etnokoreológusok, azaz koreográfiával foglalkozó néprajzkutatók elképzeléseit, .elsősorban Ivan Ivancan feldol­gozásait viszi színpadra az együttes. Mivel színpadon mu­tatják be a folklórt, alapelvük a minél hitelesebb előadás, amellett, hogy természetesen itt is hozzányúl a koreográfus az eredeti népi anyaghoz, hiszen anélkül nem lehetne azt szín­padon bemutatni. A zágrábi, a horvátországi amatőr néptánc- együttesekre egyébként ez a törekvés a jellemző. Falun ugyanakkor nálunk is léteznek hagyományőrző csoportok, ame­lyek szinte változtatás nélkül mutatják be szűkebb hazájuk táncait, szokásait. Az ilyenfajta együttesek, mint a Joza Vlaho­vic, más feladatot teljesítenek: céljuk, hogy minél hiteleseb­ben, a lényeges elemeket, pél­dául egy jellemző táncformát, egy éneklési módot, az alap­motívumokat megőrizve vigye színpadra a folklórt. Gállos Orsolya HDN-ßl&zetes O lvasóink és a szerkesztőség közös örömére, kísérletképpen, holnaptól kapható a HÉTFŐI DUNÁNTÚLI NAPLÓ AZ ABC-ÁRUHÁZAKBAN Pécs 11 pontján. A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalattal született megállapodás alapján több, korábban lapárusítás szempontjából ellátatlan területre is eljut lapunk. 'Holnap tehát a következő boltokban kereshetik a HDN-t: Sarohin tábornok utcai, Várkonyi Nándor utcai, Csontváry ut­cai, Berek utcai, Hősök terén levő, Kodály Zoltán úti, Ifjúság úti, Alkotmány utcai, Pollack Mihály utcai. Vasas, Bethlen Gábor utcai ABC-áruházak és a Dr. Münnich Ferenc utcai Super- markett. . A TARTALOMBÓL: Önkényes lakásfoglalók * Vádirata komlói Mecsekgyöngye T ermelőszövetkezet volt vezetői ellen * A Patyolat új árai * Mennyit keres a színész? * Milliós licitek Siófokon * Hobby-teszt \ A hét vicce * Akiktől a gólokat várjuk Színészportré-sorozat (II.) Latinovits Zoltán filmjeiből a Kossuth filmszínházban Február 12-én folytatódik a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat által októberben elindított Latinovits-sorozat második része. Most a korábban bemutatott hét film után — melynek nagy sikere volt — újabb hét film következik: Program: II. 12. Utazás a koponyám körül 19. Szindbád 26. A legszebb férfikor (Révész György, 1970) (Huszárik Zoltán, 1971) (Simó Sándor, 1972) (Kovács András, 1972) (Fábri Zoltán, 1975) (Révész György, 1975) (Fábri Zoltán, 1976) III. 5. A magyar ugaron 12. 141 perc A befejezet­len mondatból 19. Az öreg 26. Az ötödik pecsét A sorozatra bérletek válthatók a mozi pénztáránál. A bérlet ára: ifjúsági 32 Ft, felnőtt 64 Ft. Előadások kezdete: 18.30 óra. A bérletekhez részletes programot mellékelünk. Minden érdeklődőt szeretettel vár a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat Könyv Semprun Nagy utazása, kö­zelebbről Ember Mária Haj tű- kanyarja, majd Sallai Elemér Mozgó vesztőhelye — idéződ­nek föl a „rokon élmények a Kilenc koffer olvastán. Már ír­nám, hogy „újabb felkavaró írás" született a munkaszolgá­lat, a gettó, a deportálás to­rokszorító éveiről, mikor az első megjelenés dátuma megakaszt: Zsolt Béla folytatásos regénye 1946 májusa és 1947 február­ja között jelent meg a Hala­dás c. hetilapban, melynek az író főmunkatársa, majd főszer­kesztője volt. A mű könyv alakban tavaly jelent meg a Magvető Könyvkiadónál. „Az is lehet, hogy kiadót nem talált rá — írja a kötetet szerkesztő Kőszegi Ferenc —: túl sok érzékenységet sértett, politikai érzékenységeket is, de — s ez esetben az utóbbi volt talán veszélyesebb — sze^ mélyes érzékenységeket is." Friss, alig varasodó seb sza­kadt fel — gondolom — így is épp elég, hideg tárgyilagosság amúgy sem volt várható a 45 Zsolt Béla: Kilenc koffer utáni első évek pezsgő, lükte­tő Magyarországán. Az író sem volt tárgyilagos, mem is lehe­tett az. Alig két évvel a nagy­váradi gettó borzalmai után, csontjaiban és álmaiban a négyéves vesszőfutás emlékei­vel, a legtöbbet tette, amit ezek után ember megtehet; megszólalt. Mintha érezte vol­na, hogy neki nem adatik már (mint Semprunnek) 16 év az „érlelésre", a MŰ zárt, meg­bonthatatlan világának meg­alkotására. Halála előtt két év­vel a szóláskényszer, az itt és most tisztázás kényszere íratja vele hétről hétre a folytatáso­kat. Megrendítő, a tárgyilagos megítélést ugyancsak próbára tevő könyv a Kilenc kotier. „Hogy történt, hogy történhe­tett?” — teszi fel magának a kérdést a főhős a nagyváradi gettó kórházában fekve. Mi az, ami az országgal, a magyar zsidósággal, mi az, ami vele történt? A regény jelen ideje az író gettóban töltött hónap­jait dolgozza fel, a történet a szerencsés meneküléssel ér vé­get. „Ha azt akarnám, hogy higgyenek nekem, hazúg öko­nómiával kellene csoportosíta­nom a hihetetlen eseményeket, s az emberekbe, akikkel talál­koztam, bele kellene hamisíta­nom emberi vonásokat." — ír­ja. A gettó s a közben fölidézett munkaszolgálat borzalmai nem önmagukért, nem is valamiféle mazochizmusból sorjáznak a könyv lapjain. Tételek, maga- tcrtások „illusztrációi" inkább, elrugaszkodási pontok, példák egy szenvedélyes, végtelenül keserű oknyomozóshoz. Rend­kívüli erőfeszítéssel próbál túl­lépni az egyszerűsítő nemzsi­dó—zsidó, bűnös—bűntelen szembeállításon, legjobb, leg- igazabb eszmefuttatásaiban — e fő cezúra megtartása mel­lett — osztályszempontok alkal­mazásával tagolja tovább az áldozatok táborát éppúgy, mint a „hóhérokét”, vagy a passzív szemlélőkét. Mindezzel önmaga viszonyát kísérli meg elemezni az immár elvesztett hazához, amit „meg sem utál­tam igazán, csak iszonyú per­ben vagyok vele", sorstársai­hoz, akik „még mindig ettől a hazától, ettől a hóhérukká vált rendszertől várták, a rehabilitá­ciót". Zsolt Béla regénye az első kísérletek egyike volt mindan­nak tisztázására, ami Magyar- országon s Mcgyarországgal, zsidókkal és nem zsidókkal tör­tént. így ennek tudatában kell és érdemes olvasni a Kilenc kollert, mint olyan könyvet, mely nem lehet versenytársa sem a semprun-i igényű és kvalitású regénynek, sem a fel­táró, nagy összefüggésekbe ágyazó történettudománynak, de máig ható tanulságaival ér­vényesen járul hozzá a hasz­nos, helyretevő emlékezéshez. (Magvető, 1980.)- parti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom