Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-01 / 31. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! cintűit napló XXXVIII. évfolyam, 31. sióm 1981. február 1., vasárnap Ára: 1,80 Ft ] Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Horvátország folklórja az IH színpadán Gyermekbalesetek ♦ Hobby-rovatnk ♦ Kalandos út Mar del Platóba ♦ Tűz Szaván Réteggondok T ársadalmunkban minden ember valamely osztály vagy réteg sajátos éle­tét éli, függetlenül attól, hogy tudatában van-e vagy sem. A társadalmi munkamegosztás­ban elfoglalt hely, az életkori rétegződés szerint más és más erények, gondok jellemzik az embereket. Pártunk tudatos társadalomformáló politikájá­ból fakad, hogy mindennapos építőmunkánk során többek között nem hagyjuk figyelmen kívül az értelmiség alkotó szel­lemi erejét, a nők és idősek sajátos szociális gondjait, az ifjúság örökké változó arcula­tát, lendületét. A tíz éve született nagy je­lentőségű ifjúságpolitikai hatá­rozatában az MSZMP Központi Bizottsága széles körű elemzés­re alapozva értékelte addig el­ért eredményeinket, a társa­dalmi környezet és az ifjúság egymásrahatását. A továbbfej­lődés érdekében megfogalmaz­ta p közös összefogást igénylő feladatokat. Az 1970. februárban megje­lent KB-határozatot nagy hord­erejű állami, gazdasági intéz­kedések követték. Az ifjúsági tcivény egyértelművé tette a végrehajtás módját, stratégiá­ját. Rendelkezett egy ennek ' megfelelő eszközrendszer létre: hozásáról, működtetéséről. Az állami és politikai szervezetek mellett életre keltek az ifjúsági bizottságok, az ifjúsági parla­mentek. Az "MSZMP KB 1974. április 1-én az úttörőszövetség további feladatait fogaltnazta meg. A KISZ KB ugyanezen év áprilisában szinte átszervezte a mozgalom életét. A SZOT „Egy üzem — egy intézmény" moz­galmat indított. Nagy lendület­tel beindult az ifjúsági klub­mozgalom, a pólyaválasztási tanácsadás. 1972-től ifjúsági kutatócsoport végez állandó fo­lyamatos vizsgálatokat. Kétségtelen, hogy a felsorolt szervezetek jelentős eredmé­nyeket tudnak felmutatni. Ezek azonban többnyire elszigetelő­dő, nem kellően összehangolt, egymást nem eléggé erősítő eredmények. A különböző kor­osztályokra, csoportokra ható tevékenységek a mai napig méa nem forrottak össze egy­mást jól kisegítő, kiegészítő egységes rendszerré. Az ifjúságpolitikai határoza­tot követő években úgy tűnt, mintha a gyermekeket kifelej­tettük volna az ifjúsági réteg­ből, vagy legalábbis külön ke­zelendőknek tartottuk őket. A településfejlesztéskor mindenre figyeltünk, de leghamarabb a gyermekek szórakozását, pihe­nését szolgáló létesítményekről mondtunk le. A képzőművészeti alkotásokban „nem sikk” a gyermekélet ábrázolása. A vá­sárolható játékok kínálata hosszú évekig alig változott. A gyermekruházati cikkek egy része évek óta hiánycikk. Mind­ezek a jelenségek köthetők gazdasági kérdésekhez is, de jó részük szemléletbeli gon­dokra vezethető vissza. Nagyobb figyelmet kellene fordítanunk a gyermekeink ne­velésén fáradozó pedagógu­sok, úttörővezetők, KISZ-vezetők munkájának összehangolására. „Sok üresjárattól" mentenénk meg önmagunkat, ha nem osz­tozkodnánk a fő felelősök ke­resésében, s az egymásramu- togatás helyett a sajátos fel­adatok teljesítésében lépnénk gyorsabban. Legnagyobb adósságunkat a fiatalok kor szerinti rétegződé­sén belül a „tinik” nevelésé­ben látom. Az általános iskolá­ban többnyire szabályozott és kötelező életformát felváltja egy állandó felelősségteljes vá­lasztás, a kötetlenség lehető­ségének csábítása, az önmeg­valósítás, az önszervezés ké­pességének próbája. Az ebben a korban szerzett élmények egy életre meghatározzák a társa­dalmi beállítódottságukat. Az első szerelem, az első önálló szakmai eredmények, az élet első önállóan elszenvedett po­fonjai, az alkatilag helytelenül választott életút csalódásainak elviselésében sokkal több szü­lői törődést, társadalmi segít­séget, figyelmet várnak el a ti­zenévesek. Ebben az úttörőszö­vetség és a KISZ is többet te­het. Évek óta gond a két szerve­zet közötti átmenet zökkenő- mentes megoldása. Úgy gon­dolom, a KISZ X. kongresszu­sának egyik fontos feladata lesz az egységes ifjúsági moz­galmi munka kidolgozása. En­nek fontosságát bizonyítja, hegy a 14^-18 évesek között a mozgalmi nevelőmunka a leg­gyengébb láncszem politikai tevékenységének sorában. A tinik sokrétű önszervező- aésű formája - Rock-slepp, a csövesek stb. - a védettség, a mozgalmaink jóirányú befolyá- soltsánának hiányában alakul így. Ezért sürgetően változtat­ni kell azon a kényelmes állás­ponton, hogy a felnőtt társa­dalom úgysem érti meg magát a „tinikkel”, hogy nem illik be­leolvadni társaságukba, hogy nincs közös téma, hogy e kor­osztály zárkózott és hozzáfér­hetetlen. Az ifjúság említésekor leg­többször ez a korosztály jut eszünkbe. Ők a munkahelyek üdvöskéi, a pártépítés utánpót­lása. A közéletben, a vezetői feladatokra való felkészítésben rájuk számítunk elsősorban. E korosztály felkészítésére, élet- és munkakörülményeinek javí­tására társadalmunk rendkívül nagy fiayelmet fordított. Ez nem véletlen, hiszen ők már közvetlenül visszahatnak társa­dalmunk fejlődésére. A korosz­tály mindennapos gondjai —a társadaloméval együtt — azon­ban újjátermelődnek. Többsé­gük kisebb baráti körökbe szer­veződve (4-5 család) szűk szfé­rában tölti szabad idejét. Moz­gásterük erősen családra ori­entált. É rdemes azon gondolkod­nunk, hogy a különbö­ző korosztályok sajátos gondjait milyen fórumok érté­kelik. Hogy nevelő munkánk során kell-e új stratégia, esz­közrendszer, vagy pedig a je­lenlegiek működését tegyük tartalmasabbakká, összehan- goltabbakká. Figyelve a párt- szervezeteknek, a tömegszerve­zeteknek, az állami és ifjúsági szervezeteknek a fiatal korosz­tályokkal foglalkozó elemzéseit, munkáit, úgy vélem, kevés fi­gyelmet és időt szentelünk je­len ifjúságunk különböző kor­osztályainak összehangolt, ha­tásos formálására. Pedig már régen tudjuk, hogy „a gyermek nevelését születése előtt húsz évvel kell kezdeni!” C. S. Munkaiilések a madridi találkozón Bizottságokban folytatta munkáját a hét végén a mad­ridi találkozó. Mint a TASZSZ tudósítója madridi sajtókörök­ből nyert értesülésekre hivat­kozva jelenti, pénteken a ka­tonai enyhülés és a leszerelés problémáit, az ’ információs együttműködés kérdéseit, to­vábbá a Földközi-tenger térsé­gével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhü­léssel és leszereléssel foglalko­zó konferencia összehívására tett lengyel és francia javaslat fontos helyet kap a találkozón folyó tanácskozásokon. A szocialista országok kül­döttségei a hétvégi munkaülé­seken érveket sorakoztattak fel az információs együttműködés témakörében korábban tett ja­vaslataik mellett: igen fontos­nak tartják, hogy az újságírók nagyobb felelősséggel vegye­nek részt az enyhülés és az együttműködés, a népek közötti megértés és barátság eszméi­nek terjesztésében. Konferenciakörökben ismere­tessé vált, hogy egyes nyugati orszáaok képviselői a helsinki záróokmány szellemével és be­tűjével összeegyeztethetetien javaslatok mellett álltak ki. Ugyanakkor megtagadták a támogatást attól a román ja­vaslattól, amely a fasizmus, a neonácizmus és az apartheid propagálásának betiltását in­dítványozta, lényegében védel­mükbe vették az utóbbi időben feltűnően élénken tevékenyke­dő náci és neonáci szervezete­ket. Védelmükbe vették és iga­zolni próbálták továbbá á Sza­badság rádió és a Szobád Eu­rópa felforgató tevékenységét. A Földközi-tenger térségével foglalkozó munkabizottságban megvitatták Máltának azt a javaslatát, hogy a bizottság te­vékenységébe kapcsolják be a nem európai földközi-tengeri országokat is, az indítványt több ország támogatja, az Egyesült Államok küldöttsége azonban határozottan ellenzi. A hidegben nehéz körülmények között, de jól halad a munka a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat komlói üzemében. Az idén válla­lati szinten 4,8 millió tonna kö kitermelését irányozták elő, ebből a komlóiak közel egymillió tonnával részesülnek. Az éves termelés szinte teljes mennyiségében a hazai igények kielégítését szolgálja majd, hiszen minimális mennyiség — 15 ezer tonna —^ ^69» ebből Jugoszláviába. D’~L Fotó: Proksza László A Rákóczi-induló hangjaira behozták a csapatzászlót, s ez­zel kezdetét vette tegnap délelőtt 11 órakor Dombóvárott, a Hunyadi téren az újoncok ünnepélyes katonai eskütéte­le. Ezek a katonák január 4-én vonultak be; az azóta eltelt idő­szakban már komoly kiképzésben vettek részt. Dunántúl hat me­gyéjéből — Baranya, Tolna, Somogy, Zala, Vas és Veszprém megyéből — bevonuló katonák tették le az ünnepélyes esküt, ami után a dombóvári, tolnanémedi és szombathelyi laktanyába vonultak be. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mély felháboro­dással értesült az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) maputój képvisele­te ellen a dél-afrikai ro- hamosztaq által elkövetett bestiális agresszióról. Az ANC megalakulásá­tól napjainkig rendkívül nehéz körülmények között, súlyos áldozatokat hozott, harcosainak ezrei áldozták életüket szabadságukért. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a szocializmust építő magyar társadalom együttérzését kifejezve nyi­latkozatában teljes szoli­daritásáról biztosítja a dél­afrikai nép igazságos küz­delmét a nemzetközi im­perializmus által támoga­tott kegyetlen fehértelepes uralom ellen. Követeljük a brutális támadások meg­szüntetését, a bűnösök fe- lelősséare vonását. Móró György, a magasabb egység parancsnoka köszöntöt­te az eskütétel alkalmából a katonákat, majd Szabó Pál őr­nagy mondott megnyitó beszé­det a vasúti műszaki egység újoncainak. A beszéd után került sor az ünnepélyes eskütételre: a ka­tonák a Szózat hangjai mellett mondták az eskü szövegét. Az eskütételt Simon Sándor alezre­des parancsnoki beszéde kö­vette, melyben, többek között, elmondta, hogy néphadsere­günk a nép alapvető érdekeit szolgálja, s hűséggel őrzi tör­ténelmi elődeinknek, Rákóczi kurucainak, 1848 honvédő kato­náinak, 1919 Magyar Vörös Hadseregének hitét és elszánt­ságát. A Magyar Néphadsereg a szocialista közösség szövetsé­gi rendszerében, a szocialista országok fegyverbarátságát erősítve védi a dolgozó nép ha­talmát, hazánk békéjét és füg­getlenségét. Beszédében kitért arra is, hogy korunkban az em­beriség sorsdöntő kérdése a béke megőrzése, valamint arra is, hogy a katonai szolgálat ma felelősségteljesebb, mint eddig bármikor, s a haza iránti leg­főbb kötelesség teljesítése egész embert kíván. Ezt követte az újoncok nevé­ben az egyik katona válaszbe­széde, s végezetül a szülők ne­vében Gól Istvánná köszöntötte a katonákat. A dombóvári Hu­nyadi téren megtartott ünnep­ség az Internacionálé hangjai­val fejeződött be. Felelősséggel teljesítik kötelességüket Szolidaritási nyilatkozat Újoncok eskü­tétele Dombóváron

Next

/
Oldalképek
Tartalom