Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-04 / 3. szám
1981. január 4., vasárnap Dunántúli napló 3 A termelés nem áll szemben a művelődéssel! •• Ot év munkája a mérlegen A vállalati művelődési bizottságokról Kulturális élet a mecseki üdülőhelyeken (I.) ftbaliget felen Lokálpatriotizmus, avagy mi a község érdeke? Iskolaépítő társulat alakult A közművelődési törvény megalkotása után, még 1976- ban, született meg az a határozat, amely kimondta a vállalati művelődési bizottságok létrehozásának szükségességét. A bizottságok meg is alakultak és több-kevesebb eredménnyel azóta is léteznek, dolgoznak. A Baranya megyei tapasztalatokat nemrégiben ösz- szegezték, és azt az SZMT elnökségi ülése is megvitatta. Értékelésük sűrített kivonatát adjuk most közre. Megállapításaik szerint a bizottságok döntő többsége határidőre megalakult, bár jelenleg is csak a vállalatok 75 százalékánál működik művelődési bizottság . . . Azoknál a vállalatoknál végeznek eredményes javaslattevő, koordinációs munkát, ahol létrejött a vállalatok gazdasági vezetése és a szakszervezetek között egy egységes, támogató jellegű szemlélet. Ahol azonban csak a szakszervezet vagy csak a vezetés tartja fontosnak a bizottságok tevékenységét, ott azok pusztán papíron léteznek. A bizottságok ötéves távlati tervet dolgoztak ki megalakulásukkor, ezek azonban a gyakorlatban sokszor módosultak. Általában kiemelkedő helyen szerepel az általános iskolai oktatásban, a szakmai továbbképzésben való részvétel sürgetése, illetve ezen lehetőségeknek a biztosítása. Ezeken a területeken születtek a legjobb eredmények (pl. MÉV, Szénbányák). Viszont háttérbe szorultak a szorosan vett ún. közművelődési programok: klubok, szakkörök, művészeti csoportok, előadások stb., amit az a tény is nehezít, hogy a vállalatok egy részénél nincs megfelelő művelődési intézmény. Sikeresen szerepeltek a vállalatok, üzemek szocialista brigádjainak dolgozói a Munka és művelődés akcióban (pl. MÉV, Hőerőmű, DDGáz, Volán). Külön megoldandó problémát jelent a bejáró dolgozókkal való foglalkozás, akiket közismerten nehéz helyzetük gátol bármilyen munkaidőn kívüli tevékenység elvégzésében, tanulásban, szórakozásban. Néhány vállalat — BÉV, MÉV, Szénbányák — ezért új kezdeményeié a híre a sásdi művelődési központnak. Nemcsak szakmai berkekben, hanem egy-egy nagyobb rendezvény, jól sikerült klub, szakköri foglalkozás után a sásdiak is elégedettek vele. Nagy gondot fordít az aprófalvakra is. A komlói járásban két művelődési központ, tizenegy művelődési ház, huszonnyolc klubkönyvtár, tizenegy telephely működik. Több intézmény nem felel meg sem a besorolási feltételeknek, sem az elvárásoknak. Igen rossz állapotban van például a hetvehelyi vagy a baranyajenői művelődési ház; a bodolyabéri vagy a szentka- talini klubkönyvtár, S bár a művelődési házakban két kivétellel főfoglalkozású népművelők dolgoznak, igen sok kívánnivalót hagy maga után a szak- képzettségük, az iskolai végzettségük, A sásdi művelődési központ épp ezért sokrétű módszertani támogatással igyekszik zésbe fogott, a dolgozókat a lakóhelyükön próbálják bevonni a művelődési intézmények munkájába, s egyúttal támogatják is ezeket a művelődési házakat. S a munkás- szállókon is igyekeznek részükre kulturális programot nyújtani. A bizottságok általában kapcsolatot tartanak a szak- szervezeti nőfelelősökkel, így a gyesen levőktől sem szakadnak el teljesen. Kismama-találkozókat rendeznek, elküldik nekik az üzemi híradókat, lapokat, Hogy jobban kihasználhassák az otthon töltött időt, szakmai továbbképzést is szerveznek a számukra egy-két helyen. (Pl. Május 1. Ruhagyár pécsi telepe, Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat.) Megnövekedett a rendszeresei. színházba járó dolgozók száma, a vállalatok összesen 35CO bérletet vásároltak ebben az évadban. A MÉV II. számú üzeme szocialista szerződést kötött a színházzal, és már a Kesztyűgyárban is fölmerültek hasonló igények. Az önművelődés és a tanulás elengedhetetlen eszközei, feltételei a könyvek. Az üzemi könyvtárak többsége azonban nem felel meg a követelményeknek, sőt pl. az ÉDOSZ vállalatainak felénél egyáltalán nincs lehetőség a könyvkölcsönzésre. Ugyancsak problémát jelent a bizottságok beszámoltatása az eredményekről, az elvégzett feladatokról. Az elképzelések szerint a jövőben ezt a bizalmi testületek vállalják. S bár a bizottságok nem operatív testületek, a közepes vagy annál kisebb munkahelyeken ez a tevékenység is szükséges. Fontos feladat a továbbiakban a vállalati művelődési bizottságok társelnökeinek, titkárainak rendszeres továbbképzése, valamint a bizottságok javaslattételi jogának biztosítása kulturális alapok tervezésénél, hiszen csak így lehetséges azok rendszeres figyelemmel Kísérése. Ezeken túlmenően ' pedig, a már a bevezetőben is említett egységes szemlélet a legfontosabb. Annak felismerése, hogy a termelés és a művelődés nem szemben álló fogalmak, hanem kiegészítik egymást. megkönnyíteni az aprófalvakban dolgozó népművelők munkáját. A közművelődési tervek elkészítéséhez megbeszélést tartanak, módszertani útmutatót adnak ki. Számos módszertani kiadványt (pl.: közművelődési információ nagyobb évfordulókra, ünnepekre) jelentetnek meg, valamint évente ajánlójegyzéket küldenek szét a művelődési központ szolgáltatásairól. Honismereti, díszítőművészeti, klu- bos szakbizottságokat hoztak létre; megalakították a népművelők klubját, és rendszeresek a továbbképzések. Hogy ezeket a lehetőségeket mennyire veszik igénybe a művelődési házak, klubkönyvtárak dolgozói, arról nem minden esetben lehet rózsás képet festeni. Az említett módszertani formák többsége viszont eredményeket ígér, jó lenne megszívlelni, fölhasználni azokat. Abaliget téli álmát alussza, de talán így a legszebb. Csend, nyugalom a tó körül, a „Vízbe ugrani TILOS!" betűi a félig olvadt jégen tükröződnek vissza. A deszkájuktól megfosztott padok mint szürke, apró zsiráfok nyújtogatják nyakukat a derengő nap felé. A tüdőgyógyintézet abaligeti szanatóriumában délutáni csendespihenő van, a doktornő és a nővér az irodában üldögél. — Közművelődési program? Szervezetten nincs. Alkalmanként néhány betegünk besétál a faluba, ha ott valami érdekes műsor van — mondják. — Az itt lakók mind súlyos asztmás betegek, örülnek, ha a barlangig el tudnak menni támogatás nélkül. A napirend kötött, már csak ezért sem lehet a változó abaligeti programokra építeni. Volt néhányszor vetítés nálunk, de állandóan elszakadt a film, recsegett a hangszóró, úgyhogy erről le kellett mondani. A könyvtárunk szép, az alapigényeket kielégíti, televíziózni is lehet — jegyzi meg a nővér. A barlang pénztára, a bódésor kihalt. A barlatigtúrákra az idegenforgalmi hivatal ügyeletesénél lehet jegyet váltani. De nem tolonganak az emberek. A faluba vezető úton alig- alig halad jármű, a busz érkezése jelenti a legnagyobb eseményt. — Télen Abaligeten? — tűnődik Molnár István tanácselnök. - Korcsolyázni, síelni talán . . . Az üdülők elmehetnek az Aranyszarvas étterembe, TIT- előadásra, moziba. Az igazi szezon mégiscsak a nyár. A művelődési ház korábbi igazgatója szervezte meg az Abaligeti Nyár című sorozatot. Sok helyről jártak ide előadók, a tószínpadon mutatták be műsorukat. A jelenlegi népművelő az idén végzett a pécsi tanárképzőn, tehetségesnek látszik. Olyan sok programot szervezett a jövő évre, hogy a vb-ülésen meg is mondtuk neki: havi tíz- tizenkét rendezvényt nem tartunk reálisnak. Varga Edit a művelődési ház jéghideg irodájában fogad. — Most fűtöttem csak be, takarékoskodni kell az ojajjal. Nyolc forintért kapjuk, az ösz- szes pénzünk elmegy rá — mondja lehangoltan. Aztán kiderül, hogy más is bosszantja. - Két-három ember jár a rendezvényeinkre. Az abaligeti ifjúsági klub korábban kétszer is elnyerte az aranykoszorús címet, de nem tudom, hol vannak ezek a buzgó tagok. Legutóbb például elhozattam A magyar labdarúgás története című filmet; gondoltam, ha erre nem jönnek el, akkor semmire. Külön értesítettem a sportkör tagjait is. Aztán alig néhányon lézengtek a teremben .. . A tanácselnök pedig nagy drukker. Az idegenben játszott meccsekre is elkíséri a futballcsapatot. — A középmezőny élén állunk a bajnokságban, de az összes élcsapatot megvertük — mondja felcsillanó szemmel. — Mit jelent a falunak, hogy a barlang környékét országos üdülőhellyé nyilvánították? — Mit jelent? Jobb vendéglői ellátást nyáron; van büfé, céllövölde, lángossütő, zöldséges. Javult a közlekedés is, bár hosszú ideje hiába harcolunk egy buszért, ami 22 óra 20-kor indulna Pécsről. Emiatt a második műszakosok csak éjjel 1- kor érnek haza Abaligetre. Az üdülőhely még többet jelentene, ha mi is annyi központi támogatást kapnánk, mint Or- fú, de ide alig csurran-csöp- pen valami. A két szomszédvár rivalizálása nem újkeletű. Akkor kezdődött, amikor az öt községből egyesült Orfű is önálló , tanácsot kapott, s előbb üdülőterületté, majd üdülőhellyé nyilvánították. Legutóbb az iskola ügyében izzott fel a hamu alatt szunnyadó parázs. — Az iskolaigazgató szeretné „átcsempészni" az iskolát, oda, ahol lakik: Orfűre. Ezért találta ki, hogy a mi 1—2. osztályosaink is járjanak át, Orfűről pedig a 3—4. osztályosok utaznának ide. A szülők azonban tiltakoztak, még a minisztériumba is írtak. Sikerült megakadályozni a legkisebbek utaztatását — így az elnök. — Kizárólag szakmai érvek szólnak amellett, hogy az alsó tagozatban is megteremtsük a teljesen osztott tanítást. Most mindkét körzetben részben osztott az alsó, ezt szerettük volna továbbfejleszteni az utaztatással. A Volán biztosította volna a szükséges járatot, minden el volt intézve, de a tanácsülés többségi véleménye ellenére nem lett a dologból semmi, mert a városi művelődési osztályt helytelenül tájékoztatták a szavazás végeredményéről - érvel Bányai István iskolaigazgató. — A tanácsülés úgy határozott, hogy mindkét községben maradjanak helyben a gyerekek. Mi csak tudomásul vehettük ezt a döntést, bár az ösz- szevont osztályok megszüntetésével értettünk egyet — közli Légrádi Rudoltné pécsi városi iskolai csoportvezető. A tanácsülési határozat valójában úgy szólt, hogy ha más megoldás nincs, „esetleg, ideiglenesen” beleegyeznek abba a tanácstagok, hogy a kisgyermekeket utaztassák. Ezt a szövegezési formát azonban a művelődési osztály értelmetlennek találta, s ezért maradt minden a régiben. A faluban Iskolaépítő Társulat is alakult. Rendszeresen üléseznek, céljuk, hogy az észak-mecseki körzetben majdan felépítendő iskola székhelye ne Orfű, hanem Abaliget legyen. (Következik: Téli séta Orlűn) Havasi János A diák és a színház Gondolatok egy találkozó után A színházbajárás, a gyermek- és serdülőkorban szerzett színházi élmény hosszú évtizedekig élénken élhet emlékezetünkben. Gyakran ezeken az élményeken múlik, hogy színházszerető felnőtt válik-e a fiatalokból vagy sem. A színházi előadások az általános esztétikai, irodalmi nevelés részei, összetevői, s elengedhetetlen, hogy idejében találkozzanak velük a fiatalok. Mint minden színház, a pécsi is szervez ifjúsági előadásokat, ifjúsági bérleteket adnak ki. Valahogy mégsem jön össze az igazi találkozás. Ezért nemrégiben meghívták a középiskolák igazgatóit, majd a középiskolai és szakmunkásképzők tanár közönségszervezőit a színház vezetői, hogy kölcsönösen tájékoztassák egymást a felmerülő igényekről, gondokról. A gyakorlati, szervezési problémákon túlmenően néhány valóban fontos kérdésről is szó esett, amiken elgondolkodni mindnyájunknak tanulságos, lehet. A diákok egy része szép fokozatosan megszökik a színházból, elszivárognak előadás közben, vagy eleve be sem mennek. „Leparkolnak" a színházzal szemben, éberen figyelnek, jön-e tanár vagy nem jön. S ha nem, megkönnyebbülten elvi - harzanak még a színhelyről is. De az is gyakori — amint a színészek is panaszolják —, hogy beülnek ugyan, de végig zörgetik a cukroszacskót, cigarettára gyújtanak, hangos .megjegyzéseket tesznek, idétlenkednek. Természetesen az ellenkezőjének is voltam már tanúja, amikor a diákközönség a felnőtteknél jóval előbb reagált helyesen a színpadon látottakra; érzékenyebben fogta föl a feléje áramló érzelmeket, gondolatokat. Mégsem ez a mindennapos gyakorlat. De legalábbis Rousseau óta tudjuk, hogy a gyermek nem eleve rossz, hanem a nevelés, a környezet teszi ilyenné vagy olyanná. S ezek ismeretében nem az a legfontosabb probléma, mint ahogyan néhányon vélik a tanárok közül is, hogy a diákok egyenruhában érkeznek a színházba, vagy a megszokott farmerban. Lehet, hogy a matrózblúznak van egy bizonyos „fegyelmező ereje”, de nem itt dől el, hogy a gyerek figyel-e az előadáson. Vegyük azt az esetet, hogy a darab megfelelő színvonalú élményt ad, hogy a színészek tehetségük legjavát nyújtják. S a diák mégis a szomszédjával foglalkozik. Egyenruhában vagy pulóverben. Mindezek mögött nevelési problémák vagy a felkészítés hiányossága húzódnak meg, amellett, hogy a gyerek nem ismeri eléggé a színházat, kevéssé vagy egyáltalán nincs is kapcsolata vele. Ezen segítenek a klubdélutánok, amelyeken részt vesznek a színészek; a beszélgetések, a színház kulisszái mögötti séták. S ezeket a Décsi színház vezetői, színészei fel is kínálják évrői évre. Csak hívni kell őket. A nevelés címszó alatt ebben az esetben sem lehet eltekinteni a családi háttértől, de az iskolának feladata, hogy amennyiben tudja, ellensúlyozza a felmerülő hiányosságokat. Lehet, hogy régimódi dolog, de a diákelőadásokra miért nem kísérik el sok esetben a tanulókat a tanárok? Az osztályfőnök, az irodalomtanár, a tantestület valamelyik tagja. Amelyik csoport kísérővel érkezik, eleve „rákényszerül”, hogy tisztességesen viselkedjen, s talán, hogy figyeljen is az előadásra. Ez, kiegészítve a megfelelő, érdeklődést felkeltő iskolai felkészítéssel, bizonyára jobb eredményekkel kecsegtet. S nem lesz elveszett idő a színházban töltött este sem a diáknak, sem a tanárnak, sem a színésznek. S így néhány évtized múlva a mostani diákok gyerekei is szívesen mennek el a színházba, a színház életük, munkájuk, kulturáltságuk részévé válik, Barlahidai Andrea Közművelődési módszerek — az aprófalvak részére
