Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-11 / 10. szám

Eleven bomba, élő torpedó 130 nap pihenésre Szóra kozás Szibériában Befizetés — a szerencsére Aki takarékos — közelebb jut a szerencséhez. Ez a lé­nyege az új rendeletnek, amely 1981-től lép életbe Lengyelországban. Bárki, bár­mely takarékpénztárban au­tónyeremény-betétkönyvet válthat, aki gépkocsit akar vásárolni. Kezdéskor be kell fizetnie az autó árának felét, majd pedig részletekben — a másik felét. Ha a pénz összegyűlt, a többi a szerencsén múlik. A betétkönyvek sorsoláson vesz­nek részt. Akinek, a számát kihúzzák - máris boldog au­tótulajdonos. Minden évben százötvenezer autót sorsolnak ki, ebből százezer Polski Fiat 126-os. Egyébként az autóra várónak be kell mutatni a helyi tanács igazolását, hogy az utóbbi négy évben nem volt gépkocsija, nehogy egy személynek több autója In­gyen. Ha mindezek ellenére nem lesz Fortuna kegyeltje, ha nem sorsolják ki, választhat: fölveheti a pénzét, vagy pe­dig ismét szerencsét próbál. A sorsolás és az átvétel ha­tárideje: 1982, 1983, 1984... V. A. Jó ütemben épül I ■ r ■ r \ r ozliven uj színhaza Szlivenben, a 16 emeletes modern szálloda szomszédságá­ban jelenleg még palánkok, deszkakerítés rejti a város és a megye épülő új színházát. A munkálatok 1976-ban kezdőd­tek, s várhatóan 1982-re készül el az ötmillió leva értékű beru­házás. A város majdani büszkesége az ország egyik legkorszerűbb ilyen jellegű létesítménye lesz. Tulajdonképpen nem csupán színház, sokkal inkább művelő­dési központ, kultúrkombinát funkcióinak felel meg. Terveit a Bolgár Építész Egyesület tervez­te, Kosztadin Jeremov főtervező irányításával. Kivitelező a Szli- veni Állami Építőipari Vállalat, valamint számos alvállalkozó. Az ellipszis alakú épület falai már állnak, s így a téli hideg­ben sem szünetel a munka, a belső szerelések folynak. Dimiter Gyánkov építésveze­tőt kértük meg, hogy kalauzol­jon az építkezésen, mondja el, milyen is lesz a kultúrkombinát. A modern vonalú épület kül­sőleg annyiban változik majd, hogy oszlopok kapcsolódnak hozzá, s ily módon megemelő- dik a tetőzet. A rövidesen he­lyükre kerülő termopan üvegfa­lak fokozzák majd a szép vo­nalú komplexum eleganciáját. A főterem 650 vendég befoga- dásórp alkalmas, s ezen kívül úgynevezett szalonokat is kiala­kítunk. Az egyik 200, a másik 160 személyes rendezvények megtartására lesz alkalmas. A drámai szint forgószínpada a tervek szerint a legmodernebb lesz az országban. Gyorsan és könnyen mozgatható, átalakít­ható, s a díszletmozgatást kor­szerű technikai rendszerek köny- nyítik. — Honnan szerzik be az em­lített szerkezeteket, berendezé­seket? — A kultúrkombinát üzemel­tetéséhez 36 különféle berende­zés-rendszer szükséges, beleért­ve a speciális világítást, klíma- berendezést, stb. Ezeket a be­rendezéseket lengyel és NDK- beli vállalatok szállítják. Az épület a „felöltöztetésében” egyébként számos szliveni vál­lalat vesz részt, különleges, a színházhoz tervezett és egyedi­ként legyártott termékekkel. A világítótesteket, így a három méter átmérőjű reprezentatív kristálycsillárt is a szliveni Ko- larov üveggyár küldi majd. A Szobi Dimitrov nevét viselő tex­tilgyárban készülnek a függö­nyök, kárpitok, s a szliveni sző­nyegipar is kitesz magáért per­zsa típusú szőnyegekkel. A pa­dozat az első szintén kerámia, a másodikon pedig szőnyeg- padlóval fedett. — Hányán dolgoznak az építkezésen? — Most télen kevesebben, villamos vezetékek és a klíma- berendezés szerelései folynak. Ha az időjárás megengedi, na­ponta 100-an végzik munkáju­kat, hogy a határidőt tartani tudjuk. — Mi lesz a régi színházzal, ha felavatják az újat? Az eddigi színház az amatőr színjátszók birodalma lesz, bár a kultúrkombinótban is jut hely számukra. Ez alatt azt értem, hogy a drámai színház műkö­dése mellett balettosok, bábo­sok, táncegyüttesek, színjátszók fellépésére, nagy, megyei szintű rendezvényekre is sor kerülhet majd a kultúra szliveni palotá­jában. Weszti M. Author Okumiya A szerző, az egykori halálpilóta Kamikaze. A furcsa szó az ifjabb generációnak talán már mit sem mond. Az idősebbek azonban valaha sokat hallot­ták. A második világháború egyik legborzalmasabb katonai műszava volt. Magyarra így fordítható: „mennyei szélvi­har” A japán szó arra az idő­re emlékeztet, amikor — négy évtizeddel a magyarországi, ta­tárjárás után — Japánt is mon­gol invázió fenyegette. Ám, cso­da történt. A támadó Japán ta­tár hajóhadat „kamikaze”, azaz mennyei szélvihar szórta szét. A szó gyakorlatibb jelentése magyarul így hangozhatnék: halálrepülő. A második világ­háború végén ugyanis, amikor a szövetségesek fölénye már mindenütt érezhető volt, ami­kor a tengelyhatalmak már kétségbeesetten hátráltak, s amikor Európában a németek immár a „csodafegyverbe" ve­tették utolsó reményüket — a japán vezérkar is megterem­tette a maga „csodafegyverét”. Ez volt a kamikaze. Az eszelős jopán generálisok megtervez­tették a hírhedt Zero repülőgé­pet és az élő tengeri torpedót. Mindkettőnek lényege ugyan­az volt. ült, illetve feküdt ben­nük egy öngyilkos pilóta, aki a repülőgépet, illetve a torpedót a célig vezette, s eleven bom­baként zuhant, illetve csapó­dott be a célba a több mázsa robbanóanyagot tartalmazó re­pülőgéppel, illetve torpedóval. Főleg angol, amerikai repülő- gépanvahaiókat, csatahajókat akartak elpusztítani a „száz százalékos biztonsággal" célba vágó, élő bombákkal. Az eszelős generálisok rosz- szul számoltak. Négyezeregy­száz fiatal japán halt meg így, de csak harmincnégy hajót süllyesztettek el, kétszáznyolc- vcnat megrongálni tudtak, s q háborút így is elvesztették'. Élő kamikaze tehát nem lé­tezett, hiszen, akit már beve­tettek, annak meg kellett hal- pia. És mégis. Most megszó­lalt egy igazi kamikaze, olyan, aki már átesett a bevetés előtti halálos szertartáson, aki meg­Kamikaze-raj bevetés előtt A Szovjetunióban minden dolgozónak körülbelül 130 nap­ja van évenként pihenésre (he­tenként a két szabadnap, az ünnepek, aztán a szokásos évi szabadság). G. Orlov szovjet filozófus azt mondja, hogy a szabad idő - az év egyharma- da! - kihasználásának sokfé­lesége „garancia arra, hogy az ember mindig megőrizheti a maga egyéniségét". * Szajanogorszk, az egyik jel­legzetes szibériai város hét­köznapjai meggyőzően igazol­ják a fenti megállapítást. A város mindössze hároméves. Születését a Szajan-Susenszko- je Vízierőmű építésének kö­szönheti. Az erőmű, ha majd mind a három aggregátját tel­jesen üzembe helyezik (6,4 mil­lió kilowatt), a legnagyobb ví­zierőmű lesz a világon. Az építkezés népgazdasági szem­pontból óriási jelentőségű, de legalább ekkora gondot fordí­tanak az ún. „belső használat­ra" szánt objektumok építésé­re. A városban hatalmas mű­velődési központ épül, mozival, hangversenyteremmel, táncte­remmel. Lesz benne disco, és sokféle helyiség a szakkörök, a különféle műkedvelő csoportok számára. Az újabb és újabb lakótelepek az iskolákkal, gar­zonházakkal, óvodákkal, böl­csődékkel, könyvtárakkal, zene­iskolákkal párhuzamosan épül­nek. 1978 decemberében a 800 ezer lakosú Krasznojarszkban a nagy területi központban ODe- ta- és balettszínház nyílt. Épí­tésének költsége kereken 9 millió rubel. A forradalom előtt mindössze egy múzeum és öt kocsma volt a városkában. Ma fejlett iparán és sokféle is­koláján kívül öt színháza, 60 mozija, nagy kultúrpalotája, több mint száz könyvtára, szim­fonikus zenekara, cirkusza, tánctermei, éttermei, cukrász­dái vannak, ahol esténként szórakozhat a fiatalság. Nem­különben sportolhat is: erre a célra különféle sportpályák, sporttelepek, tornatermek stb. épültek. Mint látjuk, bőven van lehetőségük szórakozásra, és a mlekezík halalpilota írta búcsúlevelét szüleinek, ba­rátainak, aki már felvette a halottak fehér köntösét . . . A neve: Okumiya Masatoké, foglalkozása: a világhírű Matsuhita elektronikus kon­szern vezető műszaki embere. A tekintélyes japán úr, most nemrég könyvet írt. Műve a ja­pán könyvpiac szenzációja. Mint kamikaze-pilóta írja meg élményeit, s ez önmagában szenzáció, hiszen — mint mond­tuk - a kamikazék meghaltak. A Time című amerikai ma­gazin tokiói munkatársa meg­kérte: beszéljen élményeiről. — A mi közegünk nem az életveszély volt — mondta az egykori halólrepülő —, hanem a biztos halál, Pelyhedző állal, 0 belénk plántált zavaros hit­tel éltünk a halál árnyékában. Mindebből csak annyit értet­tünk, hogy a hazának, a trón­nak a császárnak szüksége van az életünkre. Vállaltuk a hc­1 á It.- A csodával határos, hogy ma itt vagyok. A könyvemben megírom, hogy az indításom előtt néhány órával véget ért a háború. Én már életben ma­radtam. Ma már tudom, hogy Japánnak 1944-ben, a Leyte- öbölben elszenvedett kataszt­rofális vereség után kellett vol­na megadnia magát. A leg­okosabbak már akkor tudták, hogy semmi csoda nem segít. Az atombombáról nem tudha­tott senki, de azt mindenki sejthette, hogy a Szovjetunió­val előbb-utóbb beáll a hadi­állapot. Ez a tudat egyedül is elég kellett volna legyen a döntéshez. Csak hát, ismét ki­derült, hogy a háborút köny- nyebb elkezdeni, mint abba­hagyni. A szuperfegyverkezésbe kez­dő Japánban ma az exkami- kaze könyve nem véletlenül szenzáció. Harmat Endre Kudarc: a lángoló élő-bomba a hajó mellé zuhan lehetőségek évről évre bővül­nek. * Krasznojarszk — nem kivéte­les helyzetű város. Kemerovó- ban gyönyörű, új hangverseny- terem nyitotta meg kapuit, No- rilszkban képtár, Irkutszkban orgona-zeneterem. Ilyen hírek­ről gyakran hallani Szibériá­ban. A táj zord éghajlati vi­szonyai, valamint az, hogy oly távol vannak az orosz kultúra híres központjaitól, indokolttá teszi, hogy különös gondot for­dítsanak a szibériai emberek pihenési és szórakozási lehető- séaeire. * A híres bajkál—amúri vasúti fővonal építkezésein nem egé­szen fél ével azután, hogy az első önkéntes brigádok kira­kodtak, már megnyíltak az el­ső klubok és könyvtárak. Tíz hónap múltán az építkezés több szakaszán már nézhették a moszkvai tévé adásait. A táj - ga és az északi tundra tágas térségein helikopterek és mo- toioshajók száz meg száz moz­gó könyvesboltot, könyvtárat, kiállítást szállítanak. Gyakorla­tilag a Szovjetunió minden hi­vatásos színháza (számuk je­lenleg 574) ilyen vagy olyan formában patronálja a szibé­riai városokat és azokat a nagy építkezéseket, ahol e ha­talmas terület lakosságának többsége él. A gazdaság és a kultúra párhuzamos fejlődése - fontos sajátosság, amely jellemző Szi­béria meghódításának jelenle­gi szakaszára. Borisz Ivanov APN-KS Az új Krasznojarszki Opera né­zőtere (Fotó: SZP-APN-KS) Gyógyító napsugár Gyógyítás koncentrált napsu garak segítségével Alma-Atában olyan gyógyi- tóközpontot létesítettek, ahol egyszerre több mint ezer be­teg egészségét állíthatják hely­ié a koncentrált gyógyító nap­sugarak segítségével. Borús napokon a betegek fi­zikoterápiás kezelésben ré­szesülnek. A gyógyító intézmény május­tól októberig működik, egy-egy kúra 35-40 napos. A sok éves tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőtt betegek 70, a gyerekek 80 százalékának egészségi állapota javul a ke­zelések után. APN-KS HÉTVÉGE 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom